Vannak sokan, akik különböző okok miatt soha nem találnak maguknak partnert, aki a valóságban is jól elveri a feneküket. Ezért időnként a a saját kezükbe kénytelenek venni a pálcát. Íme egy pikáns fantázia ebben a témakörben.
Már rég elfelejtettem a a könyv címét, nem volt egy klasszikus, de volt benne egy oldalnyi idevágó jelenet. A könyv egy csapat lány mindennapi életéről szólt egy angol iskolában az ötvenes években. Nagyon felizgatott, ahogyan elég élénken írta le, hogyan bünteti meg a rossz kislányt a szigorú tanár.
Ez volt az első alkalom, hogy én valaha is ilyet olvastam, ahogy egy lány lehúzta a bugyiját, hogy csupasz fenekét elverjék egy pálcával. Még olvasása közben észrevettem hogy kellemes bizsergő érzés tölt el. A délután megismétlődtek ezek az érzések, ahogy olvastam a szöveget újra és újra, és elképzeltem magamban a jelenetet. Mindazonáltal, a fantáziámban természetesen mindíg én voltam az, akinek a tanár szígorúan elverte a csupasz fenekét.
Egyik nap egyedül voltam otthon, mert a szüleim dolgoztak, eszembe jutott a megoldás. A kertünkben nőtt egy mogyoró bokor. Kimentem, és letörtem egy szép, hosszú és egyenes ágat, eltávolítottam a leveleket, és íme egy tökéletes vesszőt kaptam! Rögtön rá is csaptam vele a farmeremre. Gyorsan visszamentem a szobámba. Ott megsuhogtattam és a pálca sziszegve szelte át a levegőt. Már a hangja is nem várt érzelmeket váltott ki bennem. Miért miért nem jutott eszembe korábban, hogy a saját magamat fenekeljem el?
"Húzd le a bugyidat!" parancsolta egy szigorú hang a fejemben. Engedelmeskedtem. Szó nélkül levetettem a farmeromat és a fehér bugyi szép lassan csúszott lefelé.
"Gyerünk, siess! Teljesen vedd le!" Parancsolta, ugyan az a hang. Haboztam. Elképzeltem, ahogy a tanár rám nézett, és tolta le a bugyimat, a bokámig. Elvörösögtem zavaromban.
"Nézd csak! Milyen szép feneke van az ifjú hölgynek! Na most jó alaposan el fogom verni a seggedet, hogy nem tudsz majd ráülni egy pár napig!"
"Térdelj fel az ágyra!" Parancsolta a szigorú hang. Már előre odakészítettem egy párnát és egy tükröt. "Szét a lábakat!" A hang a fejemben tökéletesen kihasználta a zavaromat és szégyenemet. A szétterpesztett lábam miatt a puncim nekidörzsölődött a párnának, ami kiemelte testem legintimebb részeit. A tükörben pedig a kifeszített fenekemet láttam.
"Na most olyan leckét fogsz kapni, amit egyhamar nem fogsz elfelejteni hölgyem! Készen álsz?"
"Igen," suttogtam.
A vesszőt felemeltem, amennyire csak tudtam. Éles suhogás, Aúúúú! "Egy" Éles, forró fájdalom nyilallt a fenekembe, és láttam, hogy egy vörös csík jelent meg rajta. "Kettőőő!" A második csapás a fenekemre még nagyobb hatással volt. A következő ütések hatására a hátsóm egyre jobban kezdett bemelegedni. A tükörben pedig láttam hogy az arcom is kezd vörösödni. Ahogy a csíkok kezdtek szaporodni a puncim is benedvesedett. A fenekem is egyre jobban elkezdett remegni a vesszőcsapások alatt. Ekkor megszólalt egy másik hang is.
"Szerintem nem vagy elég szigorú, büntesd meg rendesen!"
Az ütések intenzitása megváltozott, szegény hátsóm nagy árat fizetett a saját élvezetemért. Rövidesen kegyelemért könyörögtem, ami persze nem volt valós.
"Fogd be a szád!" Kiáltotta a hang.
"Ne, kérem hagyja abba!" Kérleltem zokogva. A fenekem már égő vörösen szikrázott, de kiváncsi voltam meddíg bírom még. Az ütések jöttek egyre gyorsabban és erősebben. Egyre jobban ziháltam és görcsösen próbáltam a fenekemmel kikerülni az ütéseket, ahogy le és fel jobbról balra dobáltam, de azért mindíg eltaláltam a kifeszített félgömböket. "Ne," zokogtam, és könnyek csorogtak az arcomon. Ez már túl sok volt. Most kellett befejezni. De itt még nem volt vége. Ahogy a fájdalom enyhült a bal kezemet lecsúsztattam a combjaim közzé.
"Ó Istenem," nyögtem fel. Az ujjaim egyre fürgébben kezdtek játszani, míg a végén már zokogtam és sírtam a gyönyörtől.
"Maradj nyugton!" Parancsolta a hang, és lecsapott újra a rugalmas vessző.
"Istenem nem bírom tovább!", kiáltottam fel hangosan.
"Meg fogod tanulni mi az engedelmesség!". kiáltotta a hang, és rájöttem hogy nincs más választásom. Sírtam, könyörögtem, de már késő volt. A kezem egyre vadabbul dörzsölte a puncim, míg a végén teljesen elvesztettem az önkontrollt és életem legnagyobb orgazmusát értem el.
Már rég elfelejtettem a a könyv címét, nem volt egy klasszikus, de volt benne egy oldalnyi idevágó jelenet. A könyv egy csapat lány mindennapi életéről szólt egy angol iskolában az ötvenes években. Nagyon felizgatott, ahogyan elég élénken írta le, hogyan bünteti meg a rossz kislányt a szigorú tanár.
Ez volt az első alkalom, hogy én valaha is ilyet olvastam, ahogy egy lány lehúzta a bugyiját, hogy csupasz fenekét elverjék egy pálcával. Még olvasása közben észrevettem hogy kellemes bizsergő érzés tölt el. A délután megismétlődtek ezek az érzések, ahogy olvastam a szöveget újra és újra, és elképzeltem magamban a jelenetet. Mindazonáltal, a fantáziámban természetesen mindíg én voltam az, akinek a tanár szígorúan elverte a csupasz fenekét.
Egyik nap egyedül voltam otthon, mert a szüleim dolgoztak, eszembe jutott a megoldás. A kertünkben nőtt egy mogyoró bokor. Kimentem, és letörtem egy szép, hosszú és egyenes ágat, eltávolítottam a leveleket, és íme egy tökéletes vesszőt kaptam! Rögtön rá is csaptam vele a farmeremre. Gyorsan visszamentem a szobámba. Ott megsuhogtattam és a pálca sziszegve szelte át a levegőt. Már a hangja is nem várt érzelmeket váltott ki bennem. Miért miért nem jutott eszembe korábban, hogy a saját magamat fenekeljem el?
"Húzd le a bugyidat!" parancsolta egy szigorú hang a fejemben. Engedelmeskedtem. Szó nélkül levetettem a farmeromat és a fehér bugyi szép lassan csúszott lefelé.
"Gyerünk, siess! Teljesen vedd le!" Parancsolta, ugyan az a hang. Haboztam. Elképzeltem, ahogy a tanár rám nézett, és tolta le a bugyimat, a bokámig. Elvörösögtem zavaromban.
"Nézd csak! Milyen szép feneke van az ifjú hölgynek! Na most jó alaposan el fogom verni a seggedet, hogy nem tudsz majd ráülni egy pár napig!"
"Térdelj fel az ágyra!" Parancsolta a szigorú hang. Már előre odakészítettem egy párnát és egy tükröt. "Szét a lábakat!" A hang a fejemben tökéletesen kihasználta a zavaromat és szégyenemet. A szétterpesztett lábam miatt a puncim nekidörzsölődött a párnának, ami kiemelte testem legintimebb részeit. A tükörben pedig a kifeszített fenekemet láttam.
"Na most olyan leckét fogsz kapni, amit egyhamar nem fogsz elfelejteni hölgyem! Készen álsz?"
"Igen," suttogtam.
A vesszőt felemeltem, amennyire csak tudtam. Éles suhogás, Aúúúú! "Egy" Éles, forró fájdalom nyilallt a fenekembe, és láttam, hogy egy vörös csík jelent meg rajta. "Kettőőő!" A második csapás a fenekemre még nagyobb hatással volt. A következő ütések hatására a hátsóm egyre jobban kezdett bemelegedni. A tükörben pedig láttam hogy az arcom is kezd vörösödni. Ahogy a csíkok kezdtek szaporodni a puncim is benedvesedett. A fenekem is egyre jobban elkezdett remegni a vesszőcsapások alatt. Ekkor megszólalt egy másik hang is.
"Szerintem nem vagy elég szigorú, büntesd meg rendesen!"
Az ütések intenzitása megváltozott, szegény hátsóm nagy árat fizetett a saját élvezetemért. Rövidesen kegyelemért könyörögtem, ami persze nem volt valós.
"Fogd be a szád!" Kiáltotta a hang.
"Ne, kérem hagyja abba!" Kérleltem zokogva. A fenekem már égő vörösen szikrázott, de kiváncsi voltam meddíg bírom még. Az ütések jöttek egyre gyorsabban és erősebben. Egyre jobban ziháltam és görcsösen próbáltam a fenekemmel kikerülni az ütéseket, ahogy le és fel jobbról balra dobáltam, de azért mindíg eltaláltam a kifeszített félgömböket. "Ne," zokogtam, és könnyek csorogtak az arcomon. Ez már túl sok volt. Most kellett befejezni. De itt még nem volt vége. Ahogy a fájdalom enyhült a bal kezemet lecsúsztattam a combjaim közzé.
"Ó Istenem," nyögtem fel. Az ujjaim egyre fürgébben kezdtek játszani, míg a végén már zokogtam és sírtam a gyönyörtől.
"Maradj nyugton!" Parancsolta a hang, és lecsapott újra a rugalmas vessző.
"Istenem nem bírom tovább!", kiáltottam fel hangosan.
"Meg fogod tanulni mi az engedelmesség!". kiáltotta a hang, és rájöttem hogy nincs más választásom. Sírtam, könyörögtem, de már késő volt. A kezem egyre vadabbul dörzsölte a puncim, míg a végén teljesen elvesztettem az önkontrollt és életem legnagyobb orgazmusát értem el.
Tanárúr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése