A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tanárúr. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tanárúr. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. december 7.
2015. augusztus 11.
2015. június 26.
2015. március 11.
2015. január 15.
Nyomtatvány
Minden blogtársamnak ajánlom, hogy a szemtelen kislányok megnevelése érdekében nyomtassa ki.
2012. augusztus 22.
Női fantázia
Vannak sokan, akik különböző okok miatt soha nem találnak maguknak partnert, aki a valóságban is jól elveri a feneküket. Ezért időnként a a saját kezükbe kénytelenek venni a pálcát. Íme egy pikáns fantázia ebben a témakörben.
Már rég elfelejtettem a a könyv címét, nem volt egy klasszikus, de volt benne egy oldalnyi idevágó jelenet. A könyv egy csapat lány mindennapi életéről szólt egy angol iskolában az ötvenes években. Nagyon felizgatott, ahogyan elég élénken írta le, hogyan bünteti meg a rossz kislányt a szigorú tanár.
Ez volt az első alkalom, hogy én valaha is ilyet olvastam, ahogy egy lány lehúzta a bugyiját, hogy csupasz fenekét elverjék egy pálcával. Még olvasása közben észrevettem hogy kellemes bizsergő érzés tölt el. A délután megismétlődtek ezek az érzések, ahogy olvastam a szöveget újra és újra, és elképzeltem magamban a jelenetet. Mindazonáltal, a fantáziámban természetesen mindíg én voltam az, akinek a tanár szígorúan elverte a csupasz fenekét.
Egyik nap egyedül voltam otthon, mert a szüleim dolgoztak, eszembe jutott a megoldás. A kertünkben nőtt egy mogyoró bokor. Kimentem, és letörtem egy szép, hosszú és egyenes ágat, eltávolítottam a leveleket, és íme egy tökéletes vesszőt kaptam! Rögtön rá is csaptam vele a farmeremre. Gyorsan visszamentem a szobámba. Ott megsuhogtattam és a pálca sziszegve szelte át a levegőt. Már a hangja is nem várt érzelmeket váltott ki bennem. Miért miért nem jutott eszembe korábban, hogy a saját magamat fenekeljem el?
"Húzd le a bugyidat!" parancsolta egy szigorú hang a fejemben. Engedelmeskedtem. Szó nélkül levetettem a farmeromat és a fehér bugyi szép lassan csúszott lefelé.
"Gyerünk, siess! Teljesen vedd le!" Parancsolta, ugyan az a hang. Haboztam. Elképzeltem, ahogy a tanár rám nézett, és tolta le a bugyimat, a bokámig. Elvörösögtem zavaromban.
"Nézd csak! Milyen szép feneke van az ifjú hölgynek! Na most jó alaposan el fogom verni a seggedet, hogy nem tudsz majd ráülni egy pár napig!"
"Térdelj fel az ágyra!" Parancsolta a szigorú hang. Már előre odakészítettem egy párnát és egy tükröt. "Szét a lábakat!" A hang a fejemben tökéletesen kihasználta a zavaromat és szégyenemet. A szétterpesztett lábam miatt a puncim nekidörzsölődött a párnának, ami kiemelte testem legintimebb részeit. A tükörben pedig a kifeszített fenekemet láttam.
"Na most olyan leckét fogsz kapni, amit egyhamar nem fogsz elfelejteni hölgyem! Készen álsz?"
"Igen," suttogtam.
A vesszőt felemeltem, amennyire csak tudtam. Éles suhogás, Aúúúú! "Egy" Éles, forró fájdalom nyilallt a fenekembe, és láttam, hogy egy vörös csík jelent meg rajta. "Kettőőő!" A második csapás a fenekemre még nagyobb hatással volt. A következő ütések hatására a hátsóm egyre jobban kezdett bemelegedni. A tükörben pedig láttam hogy az arcom is kezd vörösödni. Ahogy a csíkok kezdtek szaporodni a puncim is benedvesedett. A fenekem is egyre jobban elkezdett remegni a vesszőcsapások alatt. Ekkor megszólalt egy másik hang is.
"Szerintem nem vagy elég szigorú, büntesd meg rendesen!"
Az ütések intenzitása megváltozott, szegény hátsóm nagy árat fizetett a saját élvezetemért. Rövidesen kegyelemért könyörögtem, ami persze nem volt valós.
"Fogd be a szád!" Kiáltotta a hang.
"Ne, kérem hagyja abba!" Kérleltem zokogva. A fenekem már égő vörösen szikrázott, de kiváncsi voltam meddíg bírom még. Az ütések jöttek egyre gyorsabban és erősebben. Egyre jobban ziháltam és görcsösen próbáltam a fenekemmel kikerülni az ütéseket, ahogy le és fel jobbról balra dobáltam, de azért mindíg eltaláltam a kifeszített félgömböket. "Ne," zokogtam, és könnyek csorogtak az arcomon. Ez már túl sok volt. Most kellett befejezni. De itt még nem volt vége. Ahogy a fájdalom enyhült a bal kezemet lecsúsztattam a combjaim közzé.
"Ó Istenem," nyögtem fel. Az ujjaim egyre fürgébben kezdtek játszani, míg a végén már zokogtam és sírtam a gyönyörtől.
"Maradj nyugton!" Parancsolta a hang, és lecsapott újra a rugalmas vessző.
"Istenem nem bírom tovább!", kiáltottam fel hangosan.
"Meg fogod tanulni mi az engedelmesség!". kiáltotta a hang, és rájöttem hogy nincs más választásom. Sírtam, könyörögtem, de már késő volt. A kezem egyre vadabbul dörzsölte a puncim, míg a végén teljesen elvesztettem az önkontrollt és életem legnagyobb orgazmusát értem el.
Már rég elfelejtettem a a könyv címét, nem volt egy klasszikus, de volt benne egy oldalnyi idevágó jelenet. A könyv egy csapat lány mindennapi életéről szólt egy angol iskolában az ötvenes években. Nagyon felizgatott, ahogyan elég élénken írta le, hogyan bünteti meg a rossz kislányt a szigorú tanár.
Ez volt az első alkalom, hogy én valaha is ilyet olvastam, ahogy egy lány lehúzta a bugyiját, hogy csupasz fenekét elverjék egy pálcával. Még olvasása közben észrevettem hogy kellemes bizsergő érzés tölt el. A délután megismétlődtek ezek az érzések, ahogy olvastam a szöveget újra és újra, és elképzeltem magamban a jelenetet. Mindazonáltal, a fantáziámban természetesen mindíg én voltam az, akinek a tanár szígorúan elverte a csupasz fenekét.
Egyik nap egyedül voltam otthon, mert a szüleim dolgoztak, eszembe jutott a megoldás. A kertünkben nőtt egy mogyoró bokor. Kimentem, és letörtem egy szép, hosszú és egyenes ágat, eltávolítottam a leveleket, és íme egy tökéletes vesszőt kaptam! Rögtön rá is csaptam vele a farmeremre. Gyorsan visszamentem a szobámba. Ott megsuhogtattam és a pálca sziszegve szelte át a levegőt. Már a hangja is nem várt érzelmeket váltott ki bennem. Miért miért nem jutott eszembe korábban, hogy a saját magamat fenekeljem el?
"Húzd le a bugyidat!" parancsolta egy szigorú hang a fejemben. Engedelmeskedtem. Szó nélkül levetettem a farmeromat és a fehér bugyi szép lassan csúszott lefelé.
"Gyerünk, siess! Teljesen vedd le!" Parancsolta, ugyan az a hang. Haboztam. Elképzeltem, ahogy a tanár rám nézett, és tolta le a bugyimat, a bokámig. Elvörösögtem zavaromban.
"Nézd csak! Milyen szép feneke van az ifjú hölgynek! Na most jó alaposan el fogom verni a seggedet, hogy nem tudsz majd ráülni egy pár napig!"
"Térdelj fel az ágyra!" Parancsolta a szigorú hang. Már előre odakészítettem egy párnát és egy tükröt. "Szét a lábakat!" A hang a fejemben tökéletesen kihasználta a zavaromat és szégyenemet. A szétterpesztett lábam miatt a puncim nekidörzsölődött a párnának, ami kiemelte testem legintimebb részeit. A tükörben pedig a kifeszített fenekemet láttam.
"Na most olyan leckét fogsz kapni, amit egyhamar nem fogsz elfelejteni hölgyem! Készen álsz?"
"Igen," suttogtam.
A vesszőt felemeltem, amennyire csak tudtam. Éles suhogás, Aúúúú! "Egy" Éles, forró fájdalom nyilallt a fenekembe, és láttam, hogy egy vörös csík jelent meg rajta. "Kettőőő!" A második csapás a fenekemre még nagyobb hatással volt. A következő ütések hatására a hátsóm egyre jobban kezdett bemelegedni. A tükörben pedig láttam hogy az arcom is kezd vörösödni. Ahogy a csíkok kezdtek szaporodni a puncim is benedvesedett. A fenekem is egyre jobban elkezdett remegni a vesszőcsapások alatt. Ekkor megszólalt egy másik hang is.
"Szerintem nem vagy elég szigorú, büntesd meg rendesen!"
Az ütések intenzitása megváltozott, szegény hátsóm nagy árat fizetett a saját élvezetemért. Rövidesen kegyelemért könyörögtem, ami persze nem volt valós.
"Fogd be a szád!" Kiáltotta a hang.
"Ne, kérem hagyja abba!" Kérleltem zokogva. A fenekem már égő vörösen szikrázott, de kiváncsi voltam meddíg bírom még. Az ütések jöttek egyre gyorsabban és erősebben. Egyre jobban ziháltam és görcsösen próbáltam a fenekemmel kikerülni az ütéseket, ahogy le és fel jobbról balra dobáltam, de azért mindíg eltaláltam a kifeszített félgömböket. "Ne," zokogtam, és könnyek csorogtak az arcomon. Ez már túl sok volt. Most kellett befejezni. De itt még nem volt vége. Ahogy a fájdalom enyhült a bal kezemet lecsúsztattam a combjaim közzé.
"Ó Istenem," nyögtem fel. Az ujjaim egyre fürgébben kezdtek játszani, míg a végén már zokogtam és sírtam a gyönyörtől.
"Maradj nyugton!" Parancsolta a hang, és lecsapott újra a rugalmas vessző.
"Istenem nem bírom tovább!", kiáltottam fel hangosan.
"Meg fogod tanulni mi az engedelmesség!". kiáltotta a hang, és rájöttem hogy nincs más választásom. Sírtam, könyörögtem, de már késő volt. A kezem egyre vadabbul dörzsölte a puncim, míg a végén teljesen elvesztettem az önkontrollt és életem legnagyobb orgazmusát értem el.
Tanárúr
2007. augusztus 9.
Egy kivénhedt spanking kedvelő dala
Nem fenekelek többé ebben az életben,
se térdemen és semmilyen helyzetben.
Nem iszom alkoholt, mert sok a savam,
a pohárban már csak víz van és a fogam.
Ha kérdezed, hogy vagyok, hát öregurasan.
Nem járok nők után, mert nincs rá keret,
mindenem elviszik és tiltakozni, sem merek.
Már majdnem kopasz vagyok, bár a kalapom elfedi
a karom is rozsdás, a fene megeszi.
Az ebédnél mindig leeszem magam,
ha kérdezed, hogy vagyok, hát öregurasan.
Rájöttem arra, hogy nincs már sok dolgom,
a vonalzóm helyett a mamuszom hordom.
A farmerból kilóg a sejhajam
Ha aranyér kell, hát nekem az is van.
Ha kérdezed, hogy vagyok, hát öregurasan.
A lányok már nekem semmit sem jelentenek
De régen volt, mikor paskoltam a fenekeket.
Sajnos már semmim sem ugyanolyan,
csak pisilni tudok, de azt is csak úgy, ahogyan.
Ha kérdezed, hogy vagyok, megmondom
hát szarul fiam
Tanárúr
se térdemen és semmilyen helyzetben.
Nem iszom alkoholt, mert sok a savam,
a pohárban már csak víz van és a fogam.
Ha kérdezed, hogy vagyok, hát öregurasan.
Nem járok nők után, mert nincs rá keret,
mindenem elviszik és tiltakozni, sem merek.
Már majdnem kopasz vagyok, bár a kalapom elfedi
a karom is rozsdás, a fene megeszi.
Az ebédnél mindig leeszem magam,
ha kérdezed, hogy vagyok, hát öregurasan.
Rájöttem arra, hogy nincs már sok dolgom,
a vonalzóm helyett a mamuszom hordom.
A farmerból kilóg a sejhajam
Ha aranyér kell, hát nekem az is van.
Ha kérdezed, hogy vagyok, hát öregurasan.
A lányok már nekem semmit sem jelentenek
De régen volt, mikor paskoltam a fenekeket.
Sajnos már semmim sem ugyanolyan,
csak pisilni tudok, de azt is csak úgy, ahogyan.
Ha kérdezed, hogy vagyok, megmondom
hát szarul fiam
Tanárúr
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)