2013. szeptember 1.

Nyári élmények



Nyári élmények

Szerző: Angyal



Nyár van, ergo irány a vízpart, nyaralás címen. Mivel nem vagyok egy otthonülő fajta, pláne nyaraláskor, ezért volt egy pár kisebb vitám a párommal, akinek az a nyaralás, hogy eljövünk 350 km-re és a szálláson alszik, illetve olvas. Én mennék, de ő nem, egyedül menni meg nem olyan jó. Egyik nap csak addig hisztiztem, míg elindultunk sétálni, szétnézni és bármit csinálni csak ne a szálláson kelljen ülni. Nagy nehezen tudtam rávenni, mert meleg volt kint, bár mit vár az ember nyáron?! Egész úton azt hallgattam milyen melege van, és mit lehet ebben a melegben csinálni. Megálltunk egy bazársornál én kedvemre válogattam, de ez sem hozta lázba. Dél körül visszaindultunk a szállásra. De én nem igazán csípem az otthon ülést még melegben sem. Inkább legyen melegem, de odakint ahol van látni való is. A szállásra visszaérve megtudtuk, hogy a tulaj nincs itthon és csak este jön. Mivel rajtunk kívül nem volt más vendége, nekünk meg kulcsunk volt így nem volt nagy baj. A szobába felérve részemről megint jött a hiszti, hogy már megint itthon ülünk. Ezt elégelte meg a párom és az egyik széket kitette a szoba közepére. Leült rá és így szólt:

– Gyere ide!

– Miért? – kérdeztem vissza.

– Adok valamit.

Ez gyanúsan hangzott, mivel nem volt rajta semmi csak egy alsó és annak nem sok zsebe van.

– Gyere ide azt mondtam, ne várd meg, míg felállok. Jobban jársz, ha magadtól jössz ide.

– Most ki fogok kapni? – tettem az ártatlant

– Igen. Azt hiszem rászolgáltál egy alapos fenekelésre. Elegem van az egész napos hisztiből.

– Nem hisztizek többet, ígérem.

– Az biztos, mert most alaposan el fogom verni a fenekedet. Na, gyerünk kisasszony.

Nem tudtam mennyit akar adni és nem nagyon mertem tovább növelni a számlámat az engedetlenséggel, nehogy azért is kapjak. Odamentem ahova mutatott.

– Tudod mit kell tenned. Gyerünk! Hasalj a térdemre!

– Ne légy túl szigorú kérlek! – próbáltam enyhíteni a helyzetemen, miközben felvettem a kívánt testhelyzetet.

– Csak annyira, amennyire megérdemled. Tisztázzuk a szabályokat. Nem teheted hátra a kezedet, ha mégis akkor elölről kezdem a számolást. Nem mondom meg mennyit kapsz, így nem tudod, mennyi van még hátra, szóval nem ajánlatos hátratenni a kezed. Tarts meg a felvett  testhelyzetet, ne tekergesd a feneked és ne emelgesd a lábad sem, mert ezek plusz büntit érnek. Ha befejeztem a fenekelésedet, akkor 15 percig sarokban fogsz állni, hogy át tudd gondolni, mikor fogsz újra hisztizni. Megértetted?

– Igen – mondtam halkan, de tudtam, hogy most tényleg nagyon ki fogok kapni. Egy picit féltem is.

Bal kezével átfogta a derekamat és már lendült is a jobb keze a magasba. Mivel nem volt senki, aki hallhatná, mi folyik itt nem zavartatta magát a kiszűrődő hangok miatt. Nekilátott a fenekem kipirosításához. Abban teljesen igaza volt, hogy alapos munkát fog végezni, hiszen már az első ütés is nagyon fájdalmas volt. A kis vékony bugyim nem sokat védett a hatalmas ütésektől. Az első 10-et még hang nélkül bírtam, de utána egyre jobban megjött a hangom, ahogy záporoztak a fenekesek a sajgó popsimra. Kérleltem, hogy hagyja abba, nem leszek többet rossz, de hiába. Nagyon elszántnak látszott. Tudtam, hogy most alaposan megleckéztet. Úgy az 50. fenekes körül járhattunk, amikor azt mondta nekem.

– Állj fel és told le a bugyidat a bokádig.

Nem hittem a fülemnek. Ilyen sokat kaptam már és még nincs vége? Nem akartam meztelen popsira is kapni, ezért alkudozásba kezdtem

– Kérlek, ez már bőven elég volt. Többet eszem ágába se fog jutni hisztizni.

– Tudod, hogy az ellenkezés plusz büntetést jelent, szóval tedd, amit mondtam, aztán hasalj vissza.

– Nem akarok. Legyen már szíved, kérlek. Nagyon fáj már a fenekem.

– Fog az még jobban is, kisasszony. Most harcoltál ki magadnak 10-et a nadrágszíjból is és újabb 10-et a hűtő tetején lévő fakanálból. Szóval mielőtt felmenne az árfolyam 20-ra, tedd, amit mondtam.

Jobbnak láttam befogni a számat és azt tenni, amit mondott. Letoltam hát a bugyimat és visszahasaltam a térdére. Ő ismét átkarolta a derekamat és nekilátott a büntetésem másik felének a kiosztásához, már ami a kézi fenyítést jelentette. Úgy 50-ig számoltam, de utána már annyira fájt a fenekem, hogy elvesztettem a fonalat, mennyit kapok. Szép sorban kaptam a fenekeseket. Nem sietett. Egyikre, aztán a másikra és nem kis pajkos ütésekről volt szó, hanem büntető jellegűekről. Nagyon csípett a keze. Nem kegyelmezett a vörös színben pompázó popsimnak. Talán tényleg megérdemeltem, villant át az agyamon, hisz egész nap nyafiztam, hogy ezt csináljuk, arra menjünk. Na de nem aludni jöttünk. És még mindig csak azt lehetett hallani, hogy a keze nagyot csattan a fájó fenekemen. Egy millimétert sem hagyott fehéren. Úgy éreztem lángokban áll a hátsóm. Amikor már kezdtem feladni a reményt, hogy abbahagyja egyszer csak megállt és így szólt:

– Állj fel és hozd ide a fakanalat és a szíjat.

Nagy nehezen feltápászkodtam és azon gondolkoztam, hogy kérleljem-e újra, hogy ne üssön többet vagy ne, mert akkor a 10-ből 20 lesz. Mivel a fakanál is és a szíj is fájdalmasabb volt a kezénél, így csendben odavittem neki mindkét eszközt és megálltam előtte.

– Okos kislány. Látom hatásos volt a nevelés. Az utolsó pár fenekest a fotelra hajolva fogod megkapni.

Megfogta a karomat és odavezetett a fotelhoz. Kiadta az utasítást, hajoljak rá a támlájára a kezemet meg tegyem az ülőrészre. A lábaimat szorosan összezártam, hogy ne tudjon sérülést okozni olyan helyen, ahol nem kéne. Megfogta a fakanalat és mellém lépett. Bal kezével leszorította a derekamat és már lendült is a fakanál a magasba. Éles fájdalommal csapott le a popsim jobb oldalára, majd utána a balra. Itt már az első ütés után hangot adtam a fájdalomnak. A kezemet nem mertem hátra tenni, nehogy többet kapjak, de kérleltem, hogy hagyja abba. Mintha a falnak mondtam volna. Már lendült is a következő ütéshez az eszköz. Amikor végre megkaptam mind a 10-et, letette a fakanalat a fejem mellé, mondván jól nézzem meg mivel kaptam ki. Elővette a szíjat és gondosan kettéhajtotta, ám mielőtt lecsapott volna vele, megsimogatta a sajgó popsimat és így szólt

– Még 10 fenekes és kész is vagyunk. Remélem tanultál a leckéből.

– Igen – hüppögtem. – Kérlek, ne bánts, elég volt ennyi. Megbántam, hogy hisztiztem, többet nem fordul elő.

– Igen, tudom, de muszáj, hogy még ez a 10 meglegyen, mert ha most elengedem, akkor máskor sem fogsz engedelmeskedni elsőre. Meg kell tanulnod, hogy ha mondok valamit, akkor azt meg is kell csinálni. Felkészültél?

Nem igazán, de bólintottam, hogy essünk túl rajta. Gondosan becélozta a popsimat és már lendítette is a kezében lévő eszközt. A szíj nagyot csattant a popsimon én meg felkiáltottam.

– Ne könyörgöm, ne üss többet, nem bírom.

– Feküdj nyugodtan, már csak 9 van hátra.

– Nem bírom tovább, kérlek…

– Dehogynem. Csend legyen, mert emelhetjük a tétet.

Összeszorítottam a fogam és vártam, hogy folytassa a fenekem kínázást. Nem tudtam dacosan vagy alázatosan viselkedjek, de mire a 9. ütés is landolt a fenekemen nem volt kérdés melyik válasszam. Mint egy rongybaba úgy feküdtem a fotel karfáján. Letette a szíjat az ágyra és megsimogatta a lángoló fenekemet.

– Kész is vagyunk kisasszony. Fel tudsz állni? Hogy lásd, nem vagyok szívtelen, eltekintek a sarokban állástól, de nem szeretném még egyszer, ha meg kéne ismételni ezt a leckét. Világosan fejeztem ki magam?

– Igen – válaszoltam neki miközben a könnyeimmel küszködtem.

Visszafeküdt olvasni én meg odabújtam mellé és elaludtam. Délután, amikor lementünk a strandra még mindig éreztem a porolás hatását. A vízbe, amikor beléptem a hidegen langyoskás víz cirógatta a fájó popsimat. Szerencsére olyan helyen mentem bele a vízbe ahol kevesen voltak, így nem sokan látták a pirosra vert fenekemet. A víz nagyon jól esett a sajgó részemnek. Nem is jöttem ki egy félóráig. A nyaralás hátralévő részében nem hisztiztem, nem nyafiztam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése