2013. május 9.

Anna, a mintaháziasszony



Anna, a mintaháziasszony

Szerző: Duresz

Lecke a pálca innenső feléről


Körülbelül 10 hónap telt el Anna bankos kalandja után, mikor egy hétvégén, egy buli alkalmával megismerkedett egy fiúval, akivel aztán komolyra fordult a dolog és fél év után elhatározták, hogy összeköltöznek, méghozzá a srác, nevezetesen Miki lakásába. A lány eleinte nagy hévvel vetette magát az asszony szerepbe, a háztartás vezetésébe, a főzésbe, de aztán a lelkesedése fokozatosan alábbhagyott, a főzést megunta, a lakás tisztán és rendben tartásához pedig egyszerűen lusta volt. Miki, a becsületesen dolgozó autószerelő egy ideig elnéző volt Annával szemben, gondolva, hogy majd visszarázódik, a helyzet azonban semmit nem javult, még azután sem, hogy a fiú rendszeresen rászólt élete párjára. A szépséges Annát jobban érdekelte a sportolás, a TV nézés, az internetezés, mint az, hogy rendet tartson a környezetében.

Miki úgy érezte, nem tud zöldágra vergődni a lánnyal, viszont, mivel nagyon szerette, meg sem fordult a fejében, hogy emiatt esetleg véget vessen a kapcsolatuknak. Sokat gondolkozott a megoldáson, végül arra jutott, hogy tanácsot kér Anna nagyanyjától, akivel meglehetősen jó viszonyt sikerült kialakítani. Mikinek szimpatikus volt a családot vasmarokkal összetartó, kemény, de rendkívül segítőkész asszony, az egykori börtönőr nagymama pedig szintén nagyon kedvelte a dolgos, és őszinte srácot.

Egy nagycsaládos összejövetelen aztán Mikinek lehetősége is lett beszélgetni az asszonnyal, és röviden felvázolta a problémát.

– Röviden és tömören lusta lett a leányzó, igaz?

– Hát, igen, ez a probléma. Pedig rendszeresen szólok neki, de egyszerűen nem érdekli az egész, mindig talál valami kifogást, hogy éppen miért nem csinálja meg a dolgokat.

– Hm, nem könnyű helyzet, de azt hiszem, van megoldás. Most akkor elmesélek neked néhány dolgot. Biztosan tudod, hogy valamikor börtönőr voltam. Ott aztán nem volt mese, fegyelmet kellett tartanom, mindenáron, tűzzel-vassal. Nos, ezek az élmények nem múltak el nyomtalanul az életemből, a családomat is igyekszem szigorú keretek között tartani. Nem titkolom, nekem fontos eszközöm a verés. Meggyőződésem, hogy szükség van néha a testi fenyítésre, máskülönben nem érünk célt. A lányomat – Anna anyját – például igen sokszor megvertem, sőt, még a mai napig elő szokott fordulni a dolog. Persze, most már csak a talpát verem, ez az én specialitásom.

– De a lánya már elmúlt negyven éves…

– Nem baj az, nincs annak jelentősége. Az én gazdaságomban dolgozik, sokkal jobban fizetem, mint amit egy rendes állásban kapna. Ezért némi verés csak belefér. De persze csak megalapozottan. Ami Annát illeti: egy alkalommal őt is komolyan elvertem. Kapott a fenekére, aztán a talpára is. Nem etette meg az állatokat, ami nem volt akkora probléma, de elejét akartam venni a lustaságának. Főleg, hogy már felnőtt fejjel csinálta ezt, mikor felelős volt a tetteiért. Bevallom, nem kíméltem. És ez az, amit neked is tenned kellene.

– Huhh, hát ez… Nem tudom, erre nem mertem gondolni.

– Pedig néha hasznos és szükség is van rá.

– De mégis, hogy gondolta ezt megtenni?

– Hát, ha én csinálom, annak semmi értelme. Megtehetem, de azzal otthon semmit nem érsz. Neked kell kordában tartani őt.

– Fektessem a térdemre, és verjem el?

– Az csak ideig-óráig lenne megoldás. Úgy kell, hogy soha ne felejtse el és tényleg fenyegető ereje legyen a dolognak.

– Fogalmam sincs, hogy csináljam, még sosem gondoltam ilyesmire.

– Hm, nézd, erre is van egy megoldásom. Megtanítom neked, hogyan kell ezt ügyesen és hatékonyan csinálni. Összeszervezem a dolgot és felhívlak, megbeszéljük a részleteket.



Öt nap elteltével csengett is Miki telefonja, és a nagymama arról érdeklődött, hogy melyik nap érne rá kiugrani hozzájuk a birtokra. Megbeszélték, hogy két nap múlva, munka után elmegy hozzá, de Annát semmiképpen nem viszi magával. Otthon egyszerűen azt mondta a lánynak, hogy a mamája megkérte, nézze meg az egyik traktor motorját, mert valami zűr van vele, de nem tudják most nélkülözni.

Miki tehát a megbeszélt időpontban megjelent a nagymamánál, és együtt mentek hátra, az egyik istállóba, amit már egy ideje nem használtak. A nagymama útközben felvázolta a fiúnak a dolgokat.

– Ahogy megígértem neked, megtanítom, hogyan tanítsd móresre őkelmét. De persze ezt nem lehet a levegőben gyakorolni. Pont ezért, szereztem neked egy megfelelő alanyt. Az egyik napszámos lányt kértem fel a feladatra. Szép kis cigánylány, szerintem kb. 16-17 éves lehet. Rajta tökéletesen be tudod gyakorolni a mozdulatokat. Emellett állítólag bírja is a verést. Hát, majd meglátjuk. Kicsit azért kikérdezem én magam is, de szerintem jó alany lesz.

Közben odaértek az istállóhoz. Odabenn a fiú egy széket, egy padot, és számos vastagságú vesszőt látott, amiket egy vödörben helyeztek el. A széken pedig ott ült a cigánylány, aki azonnal felállt, mikor a nagymama belépett a helyiségbe. Fehér pólót, fehér, háromnegyedes nadrágot viselt és mezítláb volt. Vékony volt, és valóban nagyon szép volt az arca, a tekintete pedig különös ártatlanságot sugallt.

– Fruzsina, ugye? – szólalt meg a nagymama.

– Igen, asszonyom! – válaszolt szemét lesütve a lány.

– Nagyszerű! Úgy gondolod tehát, hogy kibírod, ami most következik.

– Igen.

– És mire alapozod ezt? Hozzászoktál a veréshez?

– Igen… másfél éve megszöktem otthonról… az anyám, meg az apám állandóan vertek, nem volt olyan nap, hogy ne kaptam volna. Volt, hogy seprűnyéllel ütötték a hátamat, máskor fapapuccsal verték szét a kezeimet, vagy slaggal vertek, amíg el nem ájultam… Éheztünk… elég volt abból az életből. Maga rendesen megfizet, csak dolgoznom kell és békén hagynak. Ki fogom bírni a verést, a pénz pedig nagyon kell, amit kapok ezért.

– Igen, az ajánlatom továbbra is a napibér 10-szerese, plusz három nap szabadság, teljes fizetéssel. Csak hogy tudd: vesszővel fogsz kapni, a fenekedre.

A lány engedelmeskedett, a nagymama pedig szakszerűen, pillanatok alatt hozzákötözte a csuklót, a nyakát, és a bokáit a padhoz. Mikor végzett, térdig lehúzta a lány nadrágját, és a háta közepéig felhúzta a pólóját. Miki csak bámulta a szép, barna, formás feneket, nem volt ellenére a látvány. A nagymama ekkor a kezébe nyomott egy vesszőt.

– Üssed!

Miki megállt a lány mellett, jó magasra emelte a vesszőt és lesújtott. A lány gyakorlatilag hangot sem adott ki, csak egy picit sóhajtott az ütés hatására.

– Hát, ez így nem jó! – szólt rá a nagymama. – Nem a víztorony tetejéről indítjuk a csapást. Úgy kiveszik belőle az erő. Na, ide nézz.

A nagymama kezébe fogta az eszközt és egy rövid, de rendkívül gyors és erőteljes csapást húzott a lány fenekére. Fruzsinának ez már jobban fájt, hiszen felszisszent a fájdalomtól.

– Na, lányom, melyik fájt jobban?

– A második!

– Hallod, fiam? Nézd meg a két ütés helyét! A tiéd alig látszik. Az enyém után egy elég szép barázda maradt. Megmutatom megint! Nem emeled magasra, rövid utat hagysz neki, de gyorsan és erősen ütsz! Így!

Azzal ismét lesújtott. A lány újra felszisszent.

– De persze nem így adjuk, egyesével. Ütemesen ütünk. Nem hagyunk hosszú szüneteket, de túl rövideket sem, hogy átjárja a testét a fájdalom. Figyelj!

A nagymama egymás után hat ütést vitt be, megfelelő ütemben. Fruzsina az utolsó ütést követően már felnyögött.

– Na, fiam, rajtad a sor!

Miki a kezébe vette a vesszőt és lesújtott, ahogy az asszony mutatta neki. Röviden, gyorsan és erősen. A lány összerázkódott és felnyögött. A fiú ütött még egyet, akkor is ugyanez volt a hatás.

– Nagyszerű! Kezded már kapizsgálni!

Miki ekkorra már belelovallta magát és ütemesen, megállás nélkül ütötte a lány farát. Fruzsina egyre hangosabbakat nyögött, kezeit, lábfejét ökölbe szorította, és minden ütés után megvonaglott a teste. A fiú kb. tizenkettőt üthetett rá, mikor a nagymama elkapta a kezét.

– Oké, oké, egyelőre elég! Lányom, bírod még?

– Igen! – válaszolta Fruzsina zihálva.

– Rendben! Valamit még tudnod kell. Ahogy látod, ennek a lánynak tényleg büntetés a verés. Anna azonban más eset… Ő élvezi, ha verik, szexuálisan kielégül rá. Pont, mint az anyja.

– Tessék…?

– Jól hallottad, de ezt most nincs időm elmagyarázni. A lényeg, hogy erre is megvan a módszer. Egyrészt a feneke aljára kell célozni, másrészt, sokszor kell ugyanarra a pontra ütni, vagyis közel ugyanarra. Figyelj!

A nagymama a kezébe fogta a vesszőt, és megütötte Fruzsina feneke alját. Aztán nagy gondossággal ismét ugyanoda csapott. Majd újra, és újra. A negyedik ütés követően a lány már felsikoltott, a következő három csapás alatt pedig folyamatosan vonaglott és sírt.

– Ez már a vége, lányom, de ennyit még ki kell bírnod.

A nagymama odaadta Miki kezébe a vesszőt, ő pedig utánozta az asszony előző mutatványát. Igaz, lassabb volt, és jobban megnézte, hova üt, de sikeresen vette az akadályt.

Fruzsina az újabb hetes végén már keservesen zokogott és kérte, hogy hagyják abba, nem bírja tovább. A nagymama eloldozta, hiszen gyakorlatilag készen voltak a tanfolyammal, de felállni még nem engedte.

– Ereszkedj négykézláb a padon!

A lány engedelmeskedett, a nagymama pedig benyúlt a lábai közé és elégedetten konstatálta az eredményt.

– Nem, egyáltalán nem nedves. Neki tényleg büntetés volt. De jól jegyezd meg, Anna élvezi ezt, tehát alkalmazd a módszeremet.

Fruzsina felállt, nagy fájdalmak közepette felhúzta a nadrágját, a nagymama pedig egy köteg pénzt nyomott a kezébe.

– Kicsit több, mert példásan bírtad!

– Kööszönöm!

– Maradj még egy darabig itt, az istállóban, ne együtt lássanak minket kimenni.

– Rendben!

– Gyere, fiam! Azt hiszem, már menni fog. Csak legyél elég bátor és kegyetlen hozzá. Az elején biztos nehéz lesz… de mindig gondolj arra, hogy jó célért teszed.



Miki nem tudta, hogyan kezdjen hozzá a dologhoz, de aztán, mikor hazaért, gyakorlatilag adta magát a helyzet. A lakás kb. romokban volt, a mosatlan edények hegyekben, de Anna persze most sem főzött, hanem félkész ételeket készített. A lány a kanapén heverészett, farmert, vékony fehér pulóvert viselt, meztelen lábfejeit az asztalon pihentette.

– Szia, mi a helyzet? Minden rendben volt a Mamánál?

– Igen, abszolút! Mit csinálsz?

– Ja, hazajöttem munkából, csináltam kis kaját, most meg TV-zek. Olyan kellemes idő van, hazafele sétáltam kicsit a parkban.

– Értem! És ki fog rendet rakni, meg elmosogatni?

– Hát… izé, majd együtt, arra gondoltam.

– Együtt? Mi az, hogy együtt? Neked kellene vezetned a háztartást, meg mondjuk először erre figyelni, nem a TV-re. Na, mi lesz?

– De most mi a baj?

– Annyiszor figyelmeztettelek, meg mondtam neked, de úgy látom, képtelen vagyok hatni rád. Most el kell mennem, de mire visszajövök, legyen rend!

– De…

– Nem érdekel, hallottad, mit mondtam!

A fiú – kb. tudva, hogy mi lesz az eredmény – beült az autójába és meg sem állt a városszéli erdőig. Bement és vágott 5 darab, közepesen vastag botot, amivel ütni fog majd. Hazafele még beugrott a boltba is, vett kis sebkenőcsöt, aztán irány haza. Kb. háromnegyed órát lehetett el, hazaért, és elsőre mindent rendben talált. De aztán kicsit a dolgok mélyére nézett és látta, hogy Anna inkább letakargatta, meg kidobálta a cuccokat, mintsem ténylegesen rendet rakott volna. A kukában talált pl. két darab bögrét, meg három tányért, ami a lány elmondása szerint „összetört mosogatás közben”. Az elmosogatott cuccok pedig kb. csak be lettek vizezve, a legtöbben még ott voltak a kajamaradékok.

– Ezt nevezed te rendnek, meg tisztaságnak?

– Most mi a bajod? Én megcsináltam! Arról nem tehetek, hogy neked ez így nem felel meg! Hol vagyunk, a katonaságnál?

– Nem, nem ott… Teljesen máshol fogod magad mindjárt érezni! Irány be a szobába!

Anna meglepődött a kemény hangon, de meztelen talpain szótlanul becsoszogott a nappali szobába.

– Elegem van a rendetlenségedből és abból, hogy nem lehet veled beszélni. Most a saját bőrödön fogod érezni, mi az az engedelmesség.

– Mit akarsz?

– Hogy feküdj hasra a kanapén. Különben összepakolhatsz és mehetsz, amerre gondolod.

– Nem akarlak elhagyni…

– Akkor nincs más mód.

– De még mindig nem értem, mi a célod.

Miki erre előszedte az öt darab vesszőt, amit az erdőben szedett.

– Ez ismerős?

– Mit akarsz vele… Te meg akarsz verni???

– Pontosabban: meg foglak verni!

A lány bólintott és felfeküdt a kanapéra, ahogy a fiú mondta. A puncija azonnal elkezdett nedvesedni, ahogy a verésre gondolt. Miki kigombolta, majd lehúzta a térdéig a farmerját, majd a tangáját ugyanígy. Következő lépésben feltűrte a felsőjét is a háta közepéig és utasította a lányt, hogy húzza fel a kezeit a mellkasa alá.

Már csak egy gond volt… Miki túlzottan felizgult a helyzettől. Attól tartott, hogy így képtelen lesz végigcsinálni, és félúton abba kell hagyja… Odalépett Annához, kezével a lába közé nyúlt és elégedetten konstatálta, hogy a lány is fel van izgulva.
Nem szólt egy szót sem, elkezdte simogatni a lány fenekét, teljesen lehúzta róla a nadrágot és a bugyit, és miután Anna négykézlábra állt, hátulról magáévá tette. Miután mindketten elélveztek, a lány mosolyogva ránézett és így szólt:

– Gondoltam, hogy képtelen leszel megtenni!

– Ezt tettem azért, hogy képes legyek rá! – felelte Miki, majd felállt és felkapta az egyik pálcát.

– Hát, ha így gondolod még mindig, akkor verjél meg…

A lány visszahelyezkedett a szexet megelőző pózba és várta a csapásokat.

Miki vett egy nagy levegőt és lecsapott. Röviden, szűken, és gyorsan, ahogy a nagymama tanította. Anna kemény volt és az első ütéseknél hangja sem volt, de aztán megadta magát és elkezdett nyögdécselni. Mivel most élvezett el, nem tudott felizgulni a helyzetre és sokkal inkább érezte büntetésnek az egészet. Főleg, miután a fiú nekiállt a nagymama iránymutatását követve nagyjából ugyanarra a pontra irányozni az ütéseket, mégpedig a feneke alján, ami amúgy is a legérzékenyebb. Anna a tizenkettedik ütés után már felsikított, és egyre inkább összerázkódott minden csapás hatására. Érezte magán, hogy egyre rosszabbul bírja, egyre többet rángatózott és – mivel nem volt megkötözve – a kezét is odakapta az egyik csapás után.

– Hagyd abba, kérlek! – sírt a lány.

– Mindjárt, mindjárt. Húsznál járunk, még ötöt ki kell bírnod!

– De én nem bírom…

– Dehogynem! Legalább mindig erre gondolsz, ha meglátod a kuplerájt a lakásban.

Miki tehát folytatta és nem mutatott könyörületet, az utolsó öt ütést is erőből mérte a lány fenekére. Anna többet nem kapott oda, de zokogott, és továbbra is összerándult a találatok után. A fiú befejezte, és – most először a folyamat során – megszemlélte Anna fenekét. Tele volt sebekkel, az a rész pedig, ahova sok ütést célzott, vérzett is.

– Nos… Remélem, ez jó lecke volt és kicsit összekapod magadat a jövőben.

Annának csak egy bólintáshoz volt ereje, párszor már verték el élete során, de ez volt a legkeményebb, amiben valaha részesült.

A lány ettől fogva igyekezett háziasabb lenni és többé-kevésbé sikerült is neki, legalábbis Miki elégedett volt vele. A fenekelést pedig – persze ennél enyhébb formában – a szexuális életük részévé tették, Anna legnagyobb örömére.

3 megjegyzés:

  1. Nálunk is elkelne néha egy ilyen férj..... :P :)

    VálaszTörlés
  2. Remekül megírt történet, hasonlóan az eddigiekhez, stilárisan magasan az átlag fölötti, gratulálok Duresznek, csak így tovább!

    Az meg külön öröm számomra, hogy legnagyobb kedvencem, a csupasz taplacskák büntetése is központi szerepet játszik a történetfolyamban, őszintén remélem, hogy Miki (vagy más) hamarosan ilyen módon is megbünteti Annát :)

    VálaszTörlés
  3. Ez az egyike a legjobb torteneteknek amelyik ezen az oldalon megjelent. Lehetne hallani a nagymama bortonori multjabol egy-kettot? Gratulalok Duresz!

    VálaszTörlés