Hajadon, 50-es éveimben
járó tanárnő vagyok. Franciaországban egy olyan iskolát tartok fenn, melybe
hazájuktól távol élő angolok leányai járnak.
A testi fenyítés néhány
összefüggésére szeretnék rávilágítani, elsősorban saját tapasztalataim alapján.
Olvastam ugyanis néhány olyan cikket, melyekben viccelődve és szexuális
szempontból izgatónak, kéjesnek tüntették fel a nádpálcázást. Ez persze igaz is
lehet, csak nem mindegy, hogy az illető a nádpálca melyik végén található! Aki
kapja, annak elviselhetetlenül fájdalmas egy ideig, bár aztán a kín gyorsan
tompul. Hat kemény fenekes igazán komoly büntetésnek tekinthető.
Maga a nádpálca nagyon
fontos! Véleményem szerint a hosszabb, vékonyabb pálcák a jobbak, főleg a
testesebb lányok esetében. A görbe nyél is több, mint hagyomány. A hajlított
vég bizonyos merevséget biztosít a nádpálca első negyedének, ami a legjobb
ellenőrzést teszi lehetővé, ahol ez szükséges, a pálca utolsó részén.
Az különösen igaz, hogy
nádpálcát főleg a lányok esetében kell használni! Az ő nagyobb, kerekebb
popójuk megköveteli a nagyon hajlékony pálcát, amely így követni tudja ülepük
domborulatát, és eredményesen tudja kifejteni hatását: felgyorsítja ugyanis az
utolsó néhány centimétert, mely a nádpálcát még félelmetesebb eszközzé teszi.
Sok nádpálcát használok,
de mindegyik különböző. Rendszeresen gondozom őket, lenmagolajjal kenem, így
teszem rugalmassá.
Kényes kérdés a fenyítési
testhelyzet. Ezen a téren leginkább az együttműködést hiányolom a megfenyített
lányoknál. A test alsó részét óvni kell a repülő daraboktól, ha a nádpálca
esetleg eltörik. Az egyik legjobb helyzetnek tartom, ha a lány egy kényelmes
fotel karfájára hajol, fejét az ülőrészre helyezi és karját a fején összefonva,
térdét a karfához szorítja. Ily módon a fotel háttámlája védi az esetleges
sérüléstől, ugyanakkor a popó eléggé megfeszül a veréshez.
Izgalmas problémának tűnik
az a kérdés, vajon a fenekelést a takart vagy a meztelen ülepen hajtsuk-e
végre? Erről réges-régen folyik a vita. Az, hogy a popó - különösen a lányok
esetében, akiknek feneke teltebb - alkalmas kemény pálcázásra, nem kétséges.
Kezdetben az iskolában minden büntetést úgy hajtottam végre, hogy a vétkes
ruházata a helyén maradt. Azt hittem, elég büntetés, ha behívom az irodámba,
lehajoltatom és elfenekelem. Minden esetben így jártam el. A vétkes lányt az
íróasztal lapjára hajoltattam, popóján a szoknyát feszesre húzattam, majd
szíjjal vagy nádpálcával elvertem.
Néhány évvel később eljárásomat
meg kellett változtatnom.
Komoly vétségért büntettem
meg egy 17 éves lányt. Elhatároztam, hogy most tényleg nagyon szigorú leszek.
Ennek megfelelően a leghatásosabb nádpálcámat választottam ki: hosszút,
vékonyat, a vége felé keskenyedőt és nagyon hajlékonyat. Előkelősködő,
nagyképű, öntelt, de nagyon csinos teremtés volt, kissé telt. Eddig háromszor
járt nálam, kétszer szíjjal, egyszer pedig nádpálcával kapott ki. A büntetése
mindig nagy hűhóval járt: sikoltozott, ugrált és könyörgött, engedjem el a
hátralévő fenyítést.
Most, amikor asztalomra
hajolt, ujjaim között hajlítgattam a nádpálcát és eldöntöttem, szigorú leckében
részesítem. Meglepődtem, mikor az első fenekes után csak felsóhajtott. Semmi
szokásos rúgkapálás, sikoltozás, popótekergetés. Kissé hátrébb léptem és
nagyobb lendülettel suhintottam oda. Az eredmény ugyanaz.
Kiosztottam a szokásos hat
fenekest, de teljesen nyugodt maradt. Végül azt mondtam, hogy felállhat és
mehet. Kifelé menet észrevettem, hogy nem úgy lépked, mint akit éppen most
fenekeltek el nádpálcával. Visszahívtam, megfordítottam, felemeltem a szoknyáját
és azonnal világossá vált szenvtelenségének oka. Két vastag törölközőt
helyezett bugyogójába, mint valami pelenkát. Kihúzva szabaddá tettem popóját.
Nagyon halvány piros nyomát találtam csak az előző nádpálcázásnak, pedig
fájdalmas hurkáknak kellett volna ott lenni eredetileg.
Nagyon feldühödtem, alig
találtam szavakat. Másnapra visszarendeltem, mivel a dolgot meg kellett
beszélnem a felügyelőnővel. Így írta elő a szabályzat, ha valakit a meztelen
fenekén fenyítettek.
Ettől kezdve a lányoknak,
miután az asztalra hajoltak, fel kellett hajtaniuk a szoknyát és letolni a
bugyogót. Ha az előírásos pamut vagy nylon bugyit viselték, akkor csak simán
megkapták a kiérdemelt büntetésüket. Ám, amint az kezdetben gyakran megtörtént,
nagyon vastag, vagy kibélelt bugyogót vettek fel, akkor megkettőztem a fenyítésüket.
Nem kétséges, ettől kezdve
mindennapossá vált a bugyiletolás. Hiszek benne, hogy a fiatalok számára
legjobb fegyelmezési módszer a nádpálcázás, de még hatásosabbnak tartom, ha
ellenkező neműek hajtják végre a fenekelést, különösen lányok esetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése