És ez a Tanárúr nem azonos Tanárúrral:)
* * * * *
A novemberi eső csak esett és
esett, átláthatatlanná téve a szélvédőt; szinte hiába küzdött ellene a
metronómként mozgó két kis ablaktörlő. A már nem új, de még harcképes Lada sofőrje
– harminc körüli férfi, pedagógusi képesítésű, de pályáját egy jobban fizető
állásért elhagyó tanárok egyike – alig vette észre az útpadkán integető
stopost. Felvegye? Őszi este van, az út nem főútvonal, reggelig se talál kocsit
a szerencsétlen... Na jó, ha Pestre igyekszik, hát jöjjön.
Leállt. Az integető alak kénytelen
volt vagy hatvan métert gyalogolni. Csak mikor odaért, akkor vette észre a
férfi, hogy fiatal lány. Víztől ragadó, csapzott hajjal, átázó félben levő,
ócska kabátban, farmerban, tornacipőben... Nappal bizony nem vette volna fel.
– Ha Pestre megfelel...
– Mindenhova megfelel, ahol meleg
van, és megszárítkozhatok.
A lány már ott ült mellette a
kocsiban. Ránézett. Nem volt csúnya, csak a szegénység rajzolta élessé
vonásait. Úgy húsz éves lehetett. És a modorában volt valami kellemesen finom,
ami ellentmondott zilált külsejének. Hiszen a szárítkozás vetkőzést jelent és
ez egy kis csavargótól igazán elegáns módja a felkínálkozásnak. Igen ám, de
ezekben az AIDS-es időkben... A férfi önkéntelenül az óvszerreklám kellemes
dallamát fütyülte. A lány azonnal értette a célzást.
– Igaza van, ha fél. De tiszta
vagyok. Vért is adtam nemrég, mert nem volt pénzem. Az intézetben is volt
szűrővizsgálat. A fiúm meg...
– Intézet? Fiú?
– Javcsi is, nevelőintézet is...
Volt nekem minden. Aztán összeköltöztem egy fiúval, mikor tizennyolc elmúltam.
Az nem bántott, egyáltalán nem is nyúlt hozzám. Engem nem izgatott. De az anyja
megtudta, és kidobott, még a ruhámat se adta oda. Így kerültem az út mellé. Ott
éltem a tanyán pár hétig.
Tehát nemrég múlt tizennyolc éves
a kis szuka. És lehet, hogy tényleg nem beteg. A stílusában van valami kedves
naivitás. Kellemes kalandillata van a mai estének...
– És mit gondolsz, mit fog szólni
a feleségem, ha hazaállítok veled?
– Jaj istenem, ez eszembe se
jutott... Nem is tudom, akkor majd inkább kiszállok valahol a városban, meg
tudok húzódni egy pályaudvaron, ismerek csöviket az intézetből.
– Csak vicceltem – mondta a férfi.
– Nincs nekem senkim, se kutyám, se macskám, se feleségem, se gyerekem. És a te
szüleid?
– Vannak, de hozzájuk nem mehetek.
A gyámhatóság vett el tőlük, és be se engednének. Azt mondják, nagykorú vagyok.
Egy országúti presszó ablakai
tűntek fel. A férfi kiszállt, intett a lánynak. Kávét ivott, a lánynak
rumos-kakaós-tejszínes kávét, helyben készült süteményt rendelt. Részben jószívűségből,
részben azért, hogy szemügyre vegye ifjú utasát. Nagyjában-egészében meg volt
elégedve a látottakkal.
Már a késő esti tévéprogram
okosmókusai beszélgettek alacsony asztaluk mellett, amikor a férfi forró vizet
eresztett a kádba, fürdőhabot engedett hozzá, és egy biccentéssel jelezte a
lánynak, mi a dolga. A lány engedelmesen vetkőzni kezdett, kicsit pirulva, de
nem szégyenlősen. Mindenesetre több esze van, mint Heltai Jenő modelljének,
gondolta a férfi. Nem akarja kiinni a kádat...
A lány sovány volt. Nem csupán
karcsú, sovány is, látszottak bordái, gerincének csigolyáit is meg lehetett
számlálni. De melle nem volt laposnak mondható, és ami a fő, derékon alul nem
volt sovány. Hátul gusztusosan gömbölyödött, elől meg pontos egyenlő szárú háromszöget
rajzolt ki a sötét fanszőrzet. A férfi semmit sem utált jobban, mint a
szőrtelenített, "fazonra" igazított vagy épp csilingelő karikákkal díszített
vulvát. Ha ilyen videoszalag került a kezébe, azonnal tovább ajándékozta a
"spanking" és a "bondage" témáját gyűjtő barátainak. Így is
elég szép gyűjteménye volt érdekes kazettákból.
Egy törülközőt és egy inget dobott
a lánynak, és kiment italt keverni. Narancsokat csavart ki géppel, jó adag
rumot és egy kis keserűcseppet adott hozzá – az utóbbi időben Campari-ízű sűrű
szörpöt lehetett kapni, ezt használta koktélkészítéshez. Csinált pár apró
szendvicset is, férfi módra komponálva, és elhessegette magától azt a
gondolatot, hogy vendége – hogy is hívják, tényleg? – esetleg értékek után
kutat.
Pedig valóban ezt tette, csak nem
a megszokott módon. Mikor a férfi az a megrakott tálcával a szobába lépett, a
meztelen lányt egy szál felgyűrt ujjú ingben a könyvszekrény előtt találta. A
füstüveg ajtót felnyitva a férfi kincsei közül választott. Ott állt a polcokon
mind a négy kötet Bolderlexikon, az erotika híres képes lexikonja; a bécsi
Schidrowitz kiadványokból A gyöngédség és a büntetés erkölcstörténete; az
Allmacht Weib kötetekből A kegyetlen nő és A nő, mint rabszolga; dr. Schertel
négy kötete a flagellantizmusról, mint irodalmi motívumról... A lány épp
Wörenkaup-Perkauf Flagellentizmus a nevelésben című, dúsan illusztrált könyvének
képeit nézegette figyelmesen. A férfi az ing alól kikandikáló szeméremdomb-bundácskát
nézte, és arra gondolt, milyen kár, hogy nincs itthon agy csinos, magas sarkú
papucs. Szép, nyúlánk lába van a kicsinek. És úgy el kéne verni a kezét a
vonalzóval, de úgy... Ki engedte meg, hogy a szekrénybe nyúljon...?
A férfi kényelmesen leült egy
fotelba, meglazítva ruháját. A lány az ágy szélére ült. Evett, óvatosan, nehogy
morzsázzon, beleivott a koktélba, egyre merészebben, és aztán összeszedve
bátorságát, megkérdezte:
– Te tanár vagy?
– Voltam – morogta a férfi. – És
épp ezért nem szeretem, ha taknyos lányok tegeznek, meg turkálnak a
szekrényemben.
A lány lehajtotta a fejét.
– Bocsánatot kérek, Tanár úr. Csak
azért mertem, mert az ágyban...
– Hogy mi a dolgod az ágyban, azt
én mondom meg. Vedd le az inget, feküdj hanyatt, és nyújtsd ki a karod a fejed
fölé. És ne mozdulj! Csukd be a szemed!
A lány szót fogadott. Úgy látszik,
vannak tapasztalatai a fegyelmezetlenség kellemetlen következményeiről. Erről
még majd beszélgetnek. De addig is, megmutatja neki, mit ér egy tapasztalt
férfi keze...
A lány tenyerén, finom ujjain,
alsókarja belső felén kezdte a cirógatást. Aztán áttért a hónaljra és a
mellecskékre, nyelvével addig körözgetve a bimbók körül, amíg keményen nem
álltak.
– Ruhacsipesz illene rájuk – gondolta
a férfi, és érezte, hogy lüktet szerszámában a vér.
A ruha még mindig rajta volt,
tudta, hogy a meztelen testű van mindig alárendelt helyzetben. A
fel-felsóhajtó, csukott szemű lány köldökét nyalogatta már, mikor keze mozgásba
lendült. Hüvelykujja lassan utat keresett magának a vagina mélyén, mutatóujját
a popsi lukának rózsájára helyezte, míg nyelvével a csiklót kereste meg. A fene
fog a vaginális meg a klitorális orgazmus elsőbbségén vitatkozni – vallotta
mindig a férfi. Ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit. És hüvelykjét
finoman, lassan mozgatta, ingerelve a test érzékeny pontját. A
legérzékenyebbet, a híres G-pontot békén hagyta – majd később. Így is nemsokára
egy kéjes sikoly harsant fel, jelezve, hogy a lány a csúcsra érkezett. A férfi
óvatosan kihúzta ujját belőle, és lágyan csókolgatni kezdte mindenütt, a
szemét, száját is, apró, gyöngéd puszikkal, puha, kissé nyitott ajakkal. A lány
felnyitotta szemét; hála sugárzott belőle.
A férfi csak ekkor vetkőzött.
Hanyatt feküdt, és magára vonta a lányt. Merev volt, könnyedén becsúszott a síkos
hüvelybe. Aztán rászólt, hogy óvatosan nyújtsa ki a lábát, és nem mozgassa a
fenekét. Közben ujjaival a csigolyáin zongorázott, vagy a két félgömb közti érzékeny
barázdát simogatta. A férfi által felnyársalt ifjú lány szapora lélegzetéről
hallani lehetett, hogy közeledik megint a csúcshoz. Enyhén mozgatni kezdte
farát.
A férfi csak erre várt. Ahogy a
testhelyzet engedte, teljes erővel csapott a két félgömbre. Tenyerének
lenyomata azonnal kirajzolódott. A lány torkából különös hang tört elő: a jajkiáltás
és a gyönyört érző nő sikolyának keveréke. A férfi azonban még távol volt
attól, hogy az ejakuláció fehér folyadéka elhagyja a duzzadó szerszámot.
– Így jár, aki nem fogad szót – mondta
a férfi, nem épp gyöngéden lefejtette magáról a lányt, felkelt, ivott egy
kortyot, cigarettára gyújtott, és leült egy karosszékbe.
– Hamutartót – mondta. – És egy
sört a hűtőből!
A lány meztelenül kikelt az
ágyból, végrehajtotta az utasítást, és odatérdelt a férfi elé. Lehajtotta
fejét, kezével a herék alá nyúlt,és cirógatni, nyalogatni kezdte a férfit,
akinek vágyakozása csöppet sem lohadt.
– Hol tanultad így meg a dolgod,
te mocskos kis kurva?
A lány fölnézett, és nagyon
őszinte pillantást vetett a férfira.
– Életemben először csinálok
ilyet. De a lányok nagyon sokszor mesélték, hogy kell. Az intézetben, tetszik
tudni...
– Mesélj magadról. Elég, ha a
kezeddel simogatod – mondta a férfi.
A lány, továbbra is térden állva,
beszélni kezdett.
– Nem történt velem semmi különös.
Falun születtem. Az apám mostoha volt. Tizenöt évesen elszöktem tőlük,
csavarogtam, loptunk. Ennyi.
– Miért kellett elszöknöd?
– Az anyámmal még meglettem volna,
ő a kezemet verte mindig a fakanállal. De a mostohaapám kezéhez szinte hozzánőtt
a nadrágszíj és az a rohadt vasalózsinór. És mindig a seggem meg a combom
verte. Ma már persze tudom, hogy meztelen lányhusit akart bámulni igazán.
– Nem próbálkozott...?
– Nem a fenét! Azért is szöktem
meg, és a gyámhatóság is azért szólt bele. De hát bizonyíték, az egy szál se.
Na, az intézet, az se volt jobb hely.
– Mesélj!
– Voltak a nagy vagányok. Többnyire
biszexek. Nyalni kellett a gyengébbeknek. De nem akárhogy! Kimentek, nem
törölték ki, aztán úgy, elől is, hátul is. Ha nem csináltuk, lefogtak, levetkőztettek,
meggyertyáztak. Belenyomták a kocsisgyertyát a fenekünkbe. Egyszer nekem is, az
elég volt ahhoz, hogy szót fogadjak.
– Ez volt a szerelem?
– Nem, hanem ha magamnak
csináltam. Az nem volt rossz. De hogy milyen a jó, azt most tudtam csak meg a
Tanár úrtól. És akkor volt a legjobb, amikor rá tetszett vágni... Én tudom,
hogy a Tanár úr olyan, mint a mostohám volt, de az rossz ember volt, a Tanár úr
meg jó ember...
Mire menne vele, ha odaadnám neki
olvasni a derék márki könyveit? Ez itt egy született Justine... Mi volna, ha
nevelni kezdeném? Ilyesféle gondolatok jártak a férfi fejében, mialatt a lány
folytatta mondókáját.
– Tanár úr, én tudom, hogy van egy
színdarab, amiben egy virágáruslány odaköltözik egy nyelvtanárhoz, és
kitanítják. Tessék velem ezt csinálni... Elvégeztem két osztályt, és szeretném
befejezni. Gimnáziumot, vagy ilyesmit. És szeretnék megtanulni gépelni. Takarítani,
mosogatni, mosni tudok. Mindent megcsinálok. És ha nem jól tanulok, vagy nem vagyok
elég ügyes, ha eltörök mosogatáskor egy poharat, bármi baj van, tessék csak elővenni
a szíjat. Vagy rátérdepeltetni a fürdőszoba rácsára. Vagy fél lábra állítani,
ameddig tetszik. Az én fenekemen már kicserződött a bőr. Mindent tehet velem a
Tanár úr, és mindent megteszek, amit parancsol. Mindent... Mindent...
Azzal a lány letette kezét is a
földre, előre hajolt, és csókokkal borította a férfi meztelen lábfejét. Minden
eddiginél izgalmasabb bizsergések futottak végig a házigazda idegein. Nem bírta
tovább türtőztetni magát. Felállt, "belsővel" néhányat belerúgott a
négykézláb álló lány felmeredő fenekébe, aztán a loboncos, fodrász után kiálló
hajba markolt, és ölére rántotta a lány arcát. A felnyíló szájat elárasztották
a gyönyörűség nedvének hullámai.
– Nincs is íze – gondolta a lány,
és nyelt, mintha a jövője múlna azon, amit most tesz. Egyébként így is volt.
Nem sokkal később bágyadtan
feküdtek egymás mellett.
– Holnap kiveszek egy kalap pénzt
a bankból – mondta a férfi. – Finom fehérneműket kapsz, és néhány tűsarkú
cipőt. Egy-két ruhát is persze, de az mindegy. Bejelentlek háztartási alkalmazottnak.
Azazhogy most még nem is. Majd ha bizonyítottál. A leglényegesebb: meglátogatunk
egy-két olyan boltot a Belvárosban, meg talán a Rózsadombon, ahol kutyaidomításhoz
és lovagláshoz való holmik kaphatók. És te fogsz válogatni a szíjak, korbácsok
és pálcák között. Mégse mindegy, hogy mitől csíkos a segged a legdrágább bugyi
alatt, nem igaz?
A lány hallgatott. A férfi egy
perc után, nem túl durván belemarkolt a hajába, és maga felé fordította a
fejét.
– Börtönviselt lánnyal nem
találkoztál? Nem tudod, hogy kell válaszolni?
A lány lesütötte a szemét.
– De tudom, Tanár úr. Azt kell
mondani, hogy "igenis, tisztelettel". Meg fogom szokni...
A férfi rámosolygott. Megsimogatta
fenekén a még mindig bizsergő piros ujjnyomokat. Lehunyta szemét, és lassan
elnyomta az álom. Összeölelkezve élesztette a bágyadt őszi nap a pedagógust és
leendő tanítványát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése