Anna Lee

Anna Lee

Egy reggel, mivel odakint szakadt az eső, így jobb híján, a dolgozó szobám falát díszítő ősi , nemesi fegyvereket bámultam, amikor egy fiatal lány jött be,és levelet hozott nekem az egyik szomszéd majorságból. Anna Lee-nak hívták, 16 éves volt, öt vagy hat évvel korábban hagyta a faluban egy csapat vándor cigány, és a dologházba került volna, ha nem fogadja magához az én kedves szomszédom Mrs. Grove. Mivel azonnali választ vártak így, fölsiettem a könyvtárba, gyorsan firkantottam pár sort, aztán visszamentem, és átadtam Annának, hogy elvihesse késedelem nélkül. Miután elment, én visszatértem a kedvenc fegyver trófeáimhoz, észrevettem, hogy az asztalról eltűnt az órám. Ez egy régimódi, arany zsebóra volt, amelyet még apám hagyott rám, ezért, az számomra nagyon értékes volt.
Mivel senki nem tartózkodott a szobában, csak Anna Lee, úgy éreztem, egészen biztos, hogy ő lopta el az órát. Nagyon dühös voltam, és azonnal eldöntöttem, hogy a lány után eredek, remélve, hogy el tudom kapni, mielőtt ideje lenne elrejteni. Nem szóltam semmit a szolgáknak, hanem sietve utána indultam. De, mivel a lány nem volt sehol, így jobbnak láttam, ha átlovagolok és beszélek Mrs. Grove-al. Ő nagy tisztelettel fogadott és szertartásosan, bekísért a csinos és tiszta kis nappalijába, leültetett a legjobb székébe, és miközben megállt előttem, arra várva, hogy hallja, amit el kellett mondanom. Mrs. Grove 45 éves, egy jó kinézetű hölgy volt, aki miután megözvegyült átvette a majorság irányítását és az időközben felserdült lány nevelését.
Elmondtam neki, mi történt, és arra kértem őt, hogy figyelje Annát hátha megtudja hova rejtette el az órát.
Derék asszony volt, egészen megérintette a veszteségem, és dühös lett Annára, aki, mint mondta, néha szokott csintalankodni. Majd így folytatta:

"Anna talán nem rejtette el az órát még sehol, így mikor visszaérkezik, átkutatom, és ha megtalálom nála, alaposan meg fogom vesszőzni.

Ha van ideje, uram, szeretném, ha megvárná, mi történik, és ha meg kell vesszőzni a lányt, nagyon szeretném, ha jelen lenne. Azt hiszem, ez elég elégtétel lenne önnek, ha látná, amint megtáncoltatom a vesszőt a fenekén.”

Eléggé meglepett Mrs. Grove felajánlása hogy lássam a lányt fenyítés közben, ezért örömmel elfogadtam az ajánlatot. Mert mindig is nagyon szerettem nézni, amikor egy szegény, bűnös lányt megvesszőznek. És most van esély arra, hogy a kívánságom újra teljesül. Látni amint, a suhogós vessző lángba borítja a gömbölyű feneket.
Alig fejezte be beszédét, amikor a bejárati ajtó kinyílt és a lány megérkezett. Mrs. Grove hívta, és ő belépett a szalonba vidáman, de amikor meglátott, nyugtalan pillantást vetett rám, aztán közölte velem, hogy meghozta a levelet.
Anna Lee, mint már mondtam az előtt, alig több mint 15 éves, egy jól fejlett, csinos leányzó volt. Sötét, olajbogyó arcszín, fekete haj, és merész, fekete szemek, nagyon fehér fogakkal és vörös ajkakkal. Szépen öltözött pamut ruhát, egy fehér kötényt, és a fején vászon főkötőt viselt skarlátvörös szalagokkal.
Levette kalapját, és azon volt, hogy kilép a szobából, amikor megállította a Mrs. Grove, aki nem pazarolta a szavakat, rögtön a lényegre tért: "Te voltál az úrnál rövid idővel ezelőtt. És eltűnt az aranyórája a dolgozó szobájából. Szerintem te loptad el, ezért át foglak kutatni.”
Anna, aki annyira meglepődött, hogy eszébe se jutott tagadni a vádat, csak állt megmeredve. Mrs. Grove először a leány zsebét, vizsgálta át, aztán a kezét lenyomta a ruha dekoltázsán, de ott sem talált semmit. Én már kezdtem azt hinni, hogy nem Anna lopta el az órát, és ebből következően, nem fogom látni, amint a fenekét megvesszőzik. De Mrs. Grove még nem hagyta abba a keresést, és legnagyobb meglepetésemre, felhajtotta a ruháját és egy kis, kutatás után felkiáltott diadalmasan: "Megvan, uram! " és íme, előkerült az óra, Anna bugyijának rejtett zugából. A leleplezett tettes, nem szólt egy szót sem. Sápadtan megfordult, és durcás arccal, állt a köténye szegélyét morzsolgatva az ujjai között.
 "Most lebuktál te alávaló!" Mondta Mrs. Grove,"
Aztán az ajtó felé ment és lekiáltott a lányának: "Gyere ide, Fanny, és hozd a nyírfa vesszőt magaddal!."
Anna fekete szeme megvillant, és félelemmel a tekintetében rémülten könyörgött Mrs. Grovenak:"Könyörgöm, ne fenyítsen egy férfi szeme láttára.”
"Fogd be a szádat, te alávaló lány! Nyilvánosan kellene megkorbácsolni a falu közepén!" kiáltotta Mrs. Grove dühösen.
Abban a pillanatban Fanny belépett a szalonba, kezében egy félelmetes nyírfavessző köteggel és letette az asztalra. Meglepődve láttam, hogy sokkal hosszabb volt, és minden szempontból nagyobb, amit korábban bármikor használtam. Fanny körülbelül 23 éves, magas, megtermett, nagydarab lány volt, olyan erős, mint egy átlagos ember.
Édesanyja röviden elmondta neki, amit Anna tett, hozzátéve: "hajoltasd le jó mélyen, és fogd le."
Fanny rám pillantott, elpirult egy kicsit, de azt mondta halkan: "Igen anyám.” Nem ez lesz az első alkalom, hogy megfenyítették. Megragadta Anna csuklóját, megfordította, lehajtotta, majd enyhén széttette a lábát olyan helyzetbe, ami a fenekét kidomborította, hogy a legjobb szögben várja a rázúduló vesszőcsapásokat.

Mrs. Grove előrelépett, felhajtotta a lány szoknyáját a vállára, aztán óvatosan tűzte fel oly módon, hogy nem essen vissza, miközben megbünteti a vétkest. Mivel Annáról lekerült a bugyi is, így a felső ing és a harisnya szinte keretbe foglalta a megbüntetendő felületet. Az ő korában rendkívül jól fejlett, a feneke gömbölyű és húsos, volt bőven hely a nyírfavesszőnek játszani. Vastag combja és lába, amelyen fehér pamut harisnyát hordott, a térde fölött fekete szalaggal átkötve. A bőre, tiszta, nagyon finom, és én rögtön észrevettem, hogy a lány telt fenekét halvány rózsaszín vonalak csíkozták be, nyilvánvalóan, egy pár nappal korábbi büntetés csípős nyomai voltak.
Mrs. Grove feltűrte a ruhája ujját, majd, felvette a köteget, néhányszor megsuhogtatta a levegőben majd finoman hozzáérintette a lány fenekéhez. Majd rámutatva a rózsaszín csíkokra, így szólt: "Igen, uram. Ezek egy három nappal ezelőtti fenyítés nyomai."
"Hányat adjak neki, uram?" Kérdezte Mrs. Grove, ahogy a másik kezével szépen szétterítette a csípős ágakat annak érdekében, hogy minél jobban beterítsék a csupasz feneket. Én rászegeztem a lány húsos hátsójára tekintetem. Olyan erősen felizgatott a látvány, hogy alig tudtam megőrizni a hideg véremet amikor válaszoltam a kérdésére. "Úgy gondolom, hogy 25 veszőcsapás elegendő lesz. Mrs. Grove elmosolygott, mondván: "Ne féljen, uram. Most megkapja a magáét olyan módon, hogy egy életre nem felejti el!”
Anna nyugtalanul mozgott kezdett.
„Maradsz nyugton te lány!”
A vessző magasan a levegőbe emelkedett, és lecsapott. Anna teste önkéntelenül megremegett, ahogy hosszú csíkokat rajzolt a kidomborított félgömbökre. A fejét hátravetette és a lélegzete elakadt fogai közül élesen, egy sziszegő hang tört elő. És ahogy újra és újra lecsapott, a vonaglás egyre nagyobb lett, az arca kivörösödött, könnyek patakzottak a szeméből, de egy hangos jajkiáltást se hallatott. De ahogy a csípős vessző átszelte a levegőt, hangos zizegéssel lecsapott a tettes egyre jobban vonagló fenekére, az éles fájdalom úgy tűnt, legyűri a makacsságát, zihálása egyre erősebb lett egy hosszú, éles sikoly tört fel belőle. Mrs. Grove módszeresen adagolta. Lassan, megállva minden csapás között megvárva, míg az égő érzés csillapul akkor csapott le újra. Szegény lány ordított, és kegyelemért könyörgött, és olyan hevesen dobálta a fenekét hogy Fanny, hiába fogta erősen néha majdnem sikerült kiszabadulnia. Fenekét skarlátvörös színű, nyomok hálózták be teljesen beborítva. Szegény lány hangosan, könyörgött, hogy engedjék el, rúgkapált minden irányba, fenekét tekergette és dobálta, ahogy próbált kitérni az ütések elől. És ahogy csavarodott a teste egyik oldalról a másikra, én néha megpillantottam a zsenge leány testét, amely most kezdett el fekete göndör pihéket növeszteni. És észrevettem, hogy a kis, rózsaszín ajkak kissé szétnyíltak, mintha némán szimpatizáltak volna a csípős fájdalommal. A vessző viszont lecsapott folyamatosan, lassan és kíméletlenül. A lány visítása betöltötte az egész házat. Küzdött keményen, de nem sok esélye volt a szabadulásra. Az utolsó vesszőcsapás után Mrs. Grove, letette a köteget, aztán visszahajtotta a lány ruháit. Fanny elengedte az áldozat csuklóját, mire ő leomlott a földre.
Mrs. Grove komoran elmosolyodott, mondván: "Na, Anna, azt hiszem egy életre megtanultad a leckét, hogy a lopás mivel jár. És most, mars, a szobádba elgondolkozni a történteken!”
A lány zokogva, a fájdalomtól skarlátvörös, remegő ajkakkal, könnyek barázdálta arccal, mereven vánszorgott kifelé a szobából, a kezével tapogatta fájós fenekét.

Mrs. Grove felém fordult, mondván: "Nos, uram, remélem, meg van elégedve a vesszőzéssel, amit Anna kapott. Emlékezni fog rá egy ideig. Pár napig nem igen fog tudni ráülni a fenekére.”

Én most jobban izgatott lettem, mint valaha és minden igyekezetemmel azon voltam, hogy palástoljam az érzéseimet, próbáltam hidegvérrel válaszolni:
„Mrs. Grove, tökéletesen elégedett, vagyok a büntetéssel és hálás vagyok, amiért megtorolta a sérelmemet.”
Aztán elhagytam a házat, de elemészthetetlen vágy gyulladt föl bennem, amit a megvesszőzött Ann meztelen feneke keltett bennem. A súlyos büntetése, kétségbeesett vergődése, a lány érzéki remegő teste, és az alkalmi bepillantások az kis tátongó zsenge szemérmére.

Mindezekre gondolva alaposan felajzva siettem vissza a kúriámba. Felrohantam a szobámba, bezárkóztam, és semmiről sem tudomást véve rávetettem magam a kedvenc fotelembe

Tanárúr