Újév köszöntő

Szerző: Mína

Fészkelődöm a fotelben, miközben Tamást várom. Hátam mögött megy a szilveszteri műsor, az óra visszaszámol, a műsorvezetők művidámak. Izgatott vagyok. A parancs szerint a fotel karfájára tett kézzel várakozom. Úgy segítek magamon, ahogy tudok. Egészen előrecsúszok, hogy a farmerem durva varrása a résemnek feszüljön. Sajnos ez semmit sem segít, csak ront a helyzeten. Végre belép. Felemel, s magához ölel. Finoman simogatva vetkőztet. Nemsokára meztelenül remegve állok előtte. Mellbimbóim fájdalmasan megmerevednek a vágytól. Tamás gyorsan átfuttatja rajtuk a nyelvét, s én hangosan felnyögök. A nyakába akaszkodom, s húzom lefelé a fejét, de ő lefejti magáról kezemet.
 

– Most nem. Mindjárt kezdünk. Térdelj a fotelre, és hajolj át a támláján – kér, s finoman végigsimít reszkető popómon.

Teljesítem, amit kér. Terpeszben térdelek le, s fenekemet hosszan táncoltatom, mintha a megfelelő testtartást keresném, de Tomit húzom vele. Tudom, hogy imádja feszes, gömbölyű, (szerinte) tökéletes hátsómat. Szerintem egy árnyalatnyit nagyobb a kelleténél, de nem számít, ha ez őt bevadítja.

Ránézek a tévére. 5 perc múlva átlépünk az új évbe. Párom keze rácsapódik popsimra, ujjai lazán széttárja. Nem fáj, csak melegít. Nagyon élvezem, hangosan sóhajtozom. Pár pillanat múlva kezem elindul lefelé, a lábam közé. Párat mozdul csak az ujjam, mikor Tomi keze fájdalmasan csap le rám.
 

– Óóó! – kiáltok fel az égető érzéstől.
 

– Vedd el a kezed, Mína, még nem lehet! – parancsol rám, s én engedelmeskedem. Az ütések ereje már nem csökken. Nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, fenekem rózsás színben játszik. Popóm megfeszítem, mikor lecsap rám az erős tenyér, majd újra ellazítom. Izgatja a látvány, hát rájátszok egy kicsit. Persze tudom, nemsokára nem kell majd játszanom. Most még csak (szó szerint) bemelegíti a fenekemet.
 

Még 4 perc:
 

Halk suhogást hallok, Tamás most húzza ki az övéből a szíjat. Kettéhajtja, majd mielőtt lecsapna vele, végigsimítja vele puncimat. Halkan nyöszörgök a kéjtől, majd felkiáltok. A szíj piros csíkot hagy rózsás popómon. Mennyire másabb érzés ez. Hasogat a fájdalom. Fenekem minden ütésre fellobban, s a tűz az egész hátsómon végigfut. Mint a villám. Először csak egy ága látszik, majd gyorsan szétágazik. A fájdalom egy másodperc feléig csak ott éget, ahol a szíj lecsap, majd eltompulva elborítja egész fenekemet. 

Lángolok.

Tomi ügyesen kezeli a szíjat, tudom, nincsenek hurkáim. A fenekem ütemesen összerándul, majd kitárul, párom szeme perzsel. Óóó, a tűz megperzseli puncimat, pedig egy ütés sem éri. A vágy szinte szétfeszíti.
 

3 perc:
 

Most a könnyű kis ostor bőrszíjai csókolgatnak. Szeretem ezt az eszközt, de pirosra vert, érzékeny fenekem már annyira sajog.
 

– Jaj! Aúúú! – szakad ki belőlem.

Tomi most kisebbeket üt, de csak azért, mert a puncimat pirosítja. Fáj ugyan, de nem elviselhetetlenül, inkább csak izzik. Popsim most már jobbra-balra ficánkol. Egész testemet finom veríték lepi el. Hátravetem fejemet, hosszú barna hajam a hátamat verdesi. Popóm a magasban feszülve várja az újabb, s újabb ütéseket. Már folyamatosan nyöszörgök. Én magam sem tudom, hogy a kéjtől, vagy inkább a fájdalomtól.
 

2 perc:
 

Újabb eszköz kerül elő, egy paskoló. Szerencsére Tamás nem kedveli a fából készült paddle-kat, nem szereti a kék foltokat. Szerinte rontják a haragos vörösre vert hátsóm látványát. Örülök ennek. A fából készült paskoló rettenetesen fájna. Persze a gumiból készült sem kíméli szegény, táncoló fenekemet. 

Lassan csap le, Tomi időt hagy, hogy az erős, csípős fájdalom kellőképpen elárassza testemet. Elégek, mintha valaki máglyát rakott volna meggyötört hátsómra. Már nem nyögök, kiabálok.
 

– Neee! Neee! Elég!

Csalódott lennék, ha hallgatna rám, de muszáj ezt kiabálnom. Az ütések egyre erősödnek, s én egyre nagyobbakat rándulok. Fenekem halmai összeszorulnak az ütés pillanatában, majd kitárulnak, mindent megmutatva. Popsim vörösen fénylik, lüktet. Sokkal nagyobbnak érzem, mint amekkora. Szeretném megsimogatni, de tilos. Könyörtelen fegyelmezőm rávágna a kezemre, így nem nyúlok hátra. Engedelmesen magasba tartom fenekem. Könnyeim a földre hullanak. Érdekes. Már a talpam is lángol. Egész testemet elöntötte a fenekemből áradó hő.
 

1 perc:
 

Suhogás.

Jaj, nee! Pálca!
 

– Neee! – kiáltok, de hangom sikolyba megy át.

Nincs kegyelem. A hosszú pálca lassú táncot jár halmaimon. Már görcsösen remegek, fenekem reszket. A pálca tüzes csíkokat húz rajta. Sötétvörösen virítanak piros popómon. Folyamatosan ficánkolok, kockáztatva, hogy rossz helyre csúszik az ütés, de nem bírok magammal. Ez a fájdalom nem terjed el, éppen ezért nem is tompul. Hasogat, szétszakítja bőröm. Tudom, hogy nem igaz, nem hasadok fel sehol, de közben mindig úgy érzem. Egy-egy pálcázás után felkészülök a rémes látványra, s mindig meglepődök, hogy csak egy-két hurka látszik. Tamás mestere a pálcának.
 

12 másodperc:
 

– Számolj vissza! – hangzik a parancs.
 

– Tíííz! – visítom fájdalmasan. Az ütések szaporodnak, minden másodpercben egy.
 

– Kileeenc, nyooolc jahhaj, héét neee, haaat elég…- zokogom, de nincs megállás, s egyre erősebbek a csapások. Fentről haladnak lefelé, az érzékeny alsó rész irányába.
 

– Öt – sikoltom egyre hangosabban. Olyan erővel rándulok meg, hogy az erős, masszív fotel is beleremeg.
 

– Néégy!

Karmazsin szín fenekemre egy kosár, izzó parazsat borítottak, de magasra tartom, kiszolgáltatva a pálcának.
 

– Hááárom! – mindjárt vége, de már annyira fáj.
 

– Kettőőő! – kiáltom fájdalmam a világba, s az utolsó ütés előtt összehúzom reszkető fenekem. Az borzalmas lesz.
 

– EEEGY! – szakad ki belőlem a kiáltás. Óóó, hogy fáj, sajog, lüktet. Testem elgyengül, lecsúsznék a földre, de parancs csattan:
 

– Maradj, magasba a fenekedet!

Jaj! Hát nincs vége? Pezsgős dugók pukkannak a tévében, s én sírva várom, mit hoznak nekem az új év első percei. Tamás keze végigsimít forró hátsómon, s lefut puncimhoz.
 

– Jól van, már nagyon vársz rám! – szól, s belém hatol.

Óóó, igen! Keze lüktető popsimat markolja, s ez a lüktetés átterjed a hasamra, majd a puncimra.
 

– Boldog Új Évet! – nyögi a férfi, akit szeretek.
 

– Boldog Új Évet! – válaszolok utolsó ép gondolataimat összeszedve, majd átadom magam a gyönyörnek.

VÉGE