Kiscsillag, a folytatás

 Kiscsillag, a folytatás

Szerző: ZTN

Szombat reggel van, ép hogy kinyitottam a szemem, álmosan körbenézek

Hol van? Felugrok, és körbenézek.

Nyílik a fürdőszoba ajtó, kiscsillag kinéz az ajtó mögül, széles vigyorral az arcán.

- Na mi van, azt hitted megszöktem?

- Olyat te nem mernél csinálni.

- Biztos vagy benne?

- Ne pimaszkodj már korán reggel.

Megöleltem és csókot nyomtam a homlokára.

- Zoli, elmaszatolod a sminkem.

- Jaj bocsánat, nagyon szép vagy, de ez felesleges volt.

- Mi volt felesleges?

- A smink és az, hogy felöltöztél, mert szépen ágyban leszel egész nap, és sokat alszol, oda pedig nem kell farmer és garbó, de még smink sem.

Mosolyogva néztem, ahogy elmegy minden életkedve, és ismét megjelenik az az ismerős dolog a szemében, mármint a dac.

- Nem, nem fogok feküdni, pláne nem aludni!

- De igen, Kiscsillag, és ezt nem bocsájtom vitára, szeretném, ha most szépen ágyba mennél.

- De nem akarom, már nagyon unom, a kórházban is feküdtem, be akarok menni a városba, vagy inkább haza.

Elővette a nyafogós stílusát, amit nagyon nem szeretek, kezdett fogyni a türelmem, még csak reggel van, és már is hiszti, dac ellenállás. Atya ég, mi lesz itt estig?

- Gyerünk ágyba, mindjárt itt az orvos.

- Orvos? Milyen orvos? És minek?

- A barátom, Zsolt, jön majd minden nap. Meg fog vizsgálni, és beadja a véralvadás gátlót is, azt még 6 napig szúrni kell, de ezt te is jól tudod kicsim.

- Nem, azt nem muszáj, csak ajánlott és az már nekem nem kell.

- De igen, kell kicsim, most nem fogok engedni, nem kívánság műsor.

Nagyon nehéz volt ágyba parancsolnom, de végül sikerült. Pár perc múlva meg is érkezett az orvos, figyelmeztettem előre, hogy nem lesz könnyű dolga.

- Jó reggelt kisasszony, Zsolt vagyok.

- Én pedig az áldozat - vágta oda Kiscsillag flegmán a legnagyobb megdöbbenésemre, Zsolt ezt egy grimasszal nyugtázta.

- Kérem, vetkőzzön le, szeretném megvizsgálni.

- Én is szeretnék sok mindent.

- Kiscsillag!

Nagyon csúnyán néztem rá, az ő szeme némán, mintha azt mondta volna, hogy jól van, de nagyon nem akaródzott neki. Zsolt matatott a táskájában nem is figyelve a közjátékra.Hamar megvizsgálta, pár perc alatt.

- Szurit hová kéri, has, comb, kar?

- Sehová.

- Ezt muszáj kisasszony, be fogom adni. Szóval hová?

Megcsörrent a telefonom, a főnököm.

- Bocsánat, ezt muszáj felvennem, mindjárt jövök.

Kiléptem a szobából, hogy tudjak beszélni a főnökömmel, még két percet sem beszélgettünk amikor, Zsolt kiáltására lettem figyelmes.

- A fenébe! Mit csinál? Ezt hogy képzeli?

- Mi történt?

Rontottam be, el sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett odabenn.Zsolt feje lángolt, nagyon mérges volt, Kiscsillag behúzódott az ágy végébe. Hamarosan kiderült, hogy a kis vadcicus kivette Zsolt kezéből az injekciót és belevágta Zsoltba.

Zsolt elő vett egy másikat.

- Zoli, fogd le a kisasszonyt, mert szép szóval nem megy, ezt pedig muszáj beadni és már még egy támadást nem vállalok!

- Kiscsillag, gyere ide, kérlek.

Nem szólalt meg, csak rázta a fejét és láttam, hogy pánikol, tudom hogy fél a tűtől. Oda másztam, átfogtam, nagy küzdelem volt, szerencsésen be is talált, ahová egy férfi a legjobban szeretné, majd csillagokat láttam, nem is gondoltam volna, hogy ilyen ügyes, már épp letepertük mozdulatlanra, amikor is…….

- Várjatok! Majd én. Majd én beadom magamnak.

Zsoltra néztem, megvonta vállát.

- Rendben, kisasszony, ám legyen, de még egy próbálkozás, hogy valamelyikünkbe bele döfje stb, azonnal telenyomom még nyugtatóval is.

- Kiscsillag én pedig elfenekellek, ráadásul Zsolt előtt!

Zsolt vetett rám egy döbbent pillantást.

- Jól van, nem csinálok semmi rosszat, beadom magamnak.

Így is volt, pici tétovázás, de beadta magának.

- Akkor rendben is vagyunk. Minden jót kisasszony

- Köszönjük Zsolt, kikísérlek.

Kikísértem, elnézés kértem tőle, kicsit beszélgettünk még a kapuban, majd visszamentem a házba.

- Kiscsillag, nagyon csúnyán viselkedtél!

- Tudom, és már sajnálom.

- És még most hogy fogod sajnálni!

- Miért?

Gyorsan leültem az ágy szélére, elkaptam a derekát, keresztbe fordítottam a térdemen és fenekelni kezdtem.

- Zoli engedj el, ez fáj!

- Erre előbb kellett gondolni!

- Engedj már eeeeeeeeeeel!!!!

Irdatlan visításba kezdett, rácsaptam egy hatalmasat. Ne ettől elhallgatott, elengedtem.

 - Feküdj vissza az ágyba.

Visszafeküdt, nem szól semmit, csak befordult a fal felé és duzzogott. Mellé ültem, megsimogattam a haját.

- Nagyon haragszom rád, miért kellett ezt tenned? Belevágtad Zsoltba az injekciót, és ha esetleg ő is véralvadásgátlót kapna vagy szedne véletlenül? Ez a plusz adag akár meg is ölhette volna.

- Erre nem gondoltam, nem akartam, csak nem tudtam mit tenni, megijedtem és ez lett, sajnálom.

- Ez kevés, ennyivel nem lehet elintézni.

- Annyira unatkozom. Nem mehetnék sétálni?

- Nem, még pihenned kell, ágyban maradsz.

- De halálra unom itt magam.

- Miért nem fejezed be a könyved? Már ideje lenne, biztos siker lesz.

- Nincs kedvem, meg egyébként is, elvetted a gépem.

- Jól van, visszaadom, mindjárt hozom.

Kiscsillag száján egy pici huncut mosoly húzódott meg, behoztam a laptopot és oda adtam neki.

- Tessék, itt van.

- Köszi, nagyon köszi, már annyira hiányzott.

- A modemet kérem, nincs net, csak a gép, azon dolgozhatsz.

Nagyon csalódott volt, el is tűnt a mosoly, de ide adta, közben szomorúan nézett rám, azzal a szép barna szemeivel. Meg is sajnáltam kicsit.

- Azért veszem el, mert nem akarom, hogy bár ki is idegesítsen, azt szeretném, hogy nyugalomban légy, nincs net, nincs telefon, sokkal nyugodtabb leszel.

- Köttesd ki az áramot és vessük be a kertet is.

- Nincs pimaszkodás.

- Ahogyan akarod Zoli, nem ellenkezem... A táskámat behoznád nekem, abban vannak a cukorkáim?

- Persze, már is hozom.

Nem ellenkezik, mert biztos már belátta, hogy nincs esélye. Jó érzés, látni a munkám gyümölcsét, lehet, hogy este visszaadom a telefonját egy félórára, amiért ilyen jól viselkedik.

- Tessék, itt a táskád és hoztam neked egy tányér gyümölcsöt, nem reggeliztél, szeretném, ha eszegetnél a munka közben.

- Köszönöm Zoli, aranyos vagy meg is kóstolom a körtét, ezeket a gyümölcsöket pont szeretem.

- Örülök Kiscsillag és bármit kérsz, csak szólj nekem, most megyek a dolgozó szobába, így te is, én is, tudunk nyugodtan tevékenykedni .

- Rendben, köszönöm, jó munkát.

Kiscsillag szeme ragyogott, már megbékélt és elfogadta, hogy az van, amit mondok. Nem titkolom, megelégedettséggel töltött el ez a tudat, hiszen én csak jót akarok neki. Nincs dac és hiszti, szép nap ez a mai.

Visszavonultam a dolgozóba, egészen belemerültem a munkába, körülbelül két óra telhetett el, telefonáltam, megrendeltem az ebédet, aztán belém hasított.Túl nagy a nyugi, és Ő olyan jól viselkedik, de Ő Kiscsillag, Ő nem viselkedi jól, sőt, ajjaj…..

Elindultam kifelé, át kiscsillaghoz, valami beszédfélét hallottam, az ajtó is be volt zárva. Benyitottam a szobába, Ő fel s alá járkál és laptopon társalog valakivel, de látszik, hogy ideges. Most vett észre, gyorsan elköszönt a beszélgető partnerétől. Látván, hogy lebukott.

- Zoli, ne haragudj, muszáj volt.

- Honnan van neted? A modemet elvettem.

- Ne haragudj, kérlek.

- Kérdeztem valamit! Honnan van neted?

- Tudod a táskámban volt egy régi mobil kikapcsolva, adatkábel az mindig van nálam és véletlenül átalakítóm is volt, így a régi telefon lett a ideiglenes modem. Ne haragudj.

- Tudod, most nagyot csalódtam benned, kisasszony. Lépten, nyomon kijátszol, átversz, folyamatosan résen kell lennem. Mond meg, hogy mit csináljak veled?

- Engedj haza, csak annyit.

- Na azt biztos nem, nem mész sehová, én nem szolgálom ki a hóbortjaidat és nem hagyom ezt rád. Ki idegesített már fel megint? Hallottam, hogy vitatkoztál! Pontosan ezért nem akartam, hogy nethez vagy telefonhoz juss. Csak a te érdeked, nem szadizmusból csinálom ezt, hanem muszájból.

Oda lépett hozzám és megcsókolt, átölelt és nagy boci szemekkel próbált meghatni.

- Neeeeem kicsim, most nem, gyere megérkezett az ebéd, eszünk.

- Nem vagyok éhes, nem eszem, kérem a telefonom.

- Most szépen törökülésben felülsz az ágyra, arccal a sarok felé, és addig ülsz ott, amíg nem akarsz enni. És örülj, hogy nem kell állnod, csak azért mert tekintettel vagyok rá, hogy gyenge vagy még.

- NEEEM !

- Gyerünk, vagy elfenekellek, de úgy, hogy nem ülsz le egy hétig!

Duzzogva bár, de tette, amit mondtam, én pedig kimentem és behoztam az ebédem, hogy figyelni tudjam és az illatoktól hátha megéhezik ő is. Ettem és gondolkodtam, ezt nem úszhatja meg szárazon, este elfenekelem, De hatásosabban, mint tegnap, ez a lány nagyon makacs, szó ami szó, izgat a makacssága, de ezt nem kell tudnia. Már nem is vagyok olyan mérges, persze ő ezt nem tudja, háttal van felém, Végigmérem, mosolygok, ilyen lánnyal sem találkoztam még.

Valami hatásos eszközt kell választanom, durvát nem akarok, nem akarok sérülést okozni. Mi is legyen az? Megvan!

- Mond nem akarsz még enni?

- NEEEM!

- Jó van, ahogy akarod kicsi, végül is ülhetsz ott még, van időm.

 Komótosan felálltam és oda ültem mögé az ágyra.

- Ezt nem hiszem el!!! Mit csináltál?

Azt hittem menten agyvérzést kapok, valami filctollal kidekorálta a sarkot, világos mogyorószínű falat valami piros filccel rajzolta tele. Észre sem vettem, hogy csinál valamit. Ő villámgyorsan leugrott az ágyról és futás. Közben hangosan kuncogott, röhögött, amitől én még mérgesebb lettem.

Elkaptam a derekánál fogva és visszahurcoltam. Leültem és a térdemre fektettem, fenekelni kezdtem, lehúztam a pizsamát róla, kapálódzott, de leszorítottam, jó alaposan elporoltam, amíg lángvörös nem lett.

- Ez nagyon fáj, engedj el, kérlek Zoli, többet nem csinálok semmi rosszat.

- Tudom, de nem engedlek el, nagyon hosszú napod lesz.

Szipogva kérlelt.

- Nagyon ég, hagyd már abba.

Felállítottam a térdemről és a szemébe néztem.

- Most átmegyünk a dolgozó szobába

- De minek?

- Ott kapod a többit!

- A többit? Már ez is elég volt, nem bírom.

- Nem bírod? Nekem mindent bírnom kell?

- Téged nem fenekel el senki, de te engem igen!

Megragadtam a csuklóját és átvittem, volt ott egy nagy fa vonalzó.

- Kiscsillag, hasalj az asztalra!

- Nem akarok, kérlek Zoli! A Dokitól bocsánatot kérek, a falfestést meg kifizetem.

- Ezekre semmi szükség kicsim.

- Tényleg?

Mosolygott és remény csillant a szemében, azt hitte, hogy megfogja úszni.

- Igen, tényleg, most pedig, hasalj az asztalra, huszat kapsz a vonalzóval.

Nem mozdult, láttam, hogy menekülni akar.

- Meg sem próbáld!

Ráhasaltattam az asztalra és átfogtam bal kézzel a derekát, miután megszabadítottam a felesleges ruhadaraboktól. Végig hisztizte az egészet, én viszont nem engedtem, megkapta az egészet, közben kérlelt és fogadkozott.

- Kiscsillag tanultál belőle?

- NEEEM!

És ezzel a mozdulattal bokán rúgott ismét, elkaptam és még kézzel, körülbelül tíz fenekest kiosztottam, amit már sírás kísért, aztán átöleltem és megcsókoltam.

- Befoglak törni, te kis Musztáng.

- Te csak azt hiszed.

Mosolyogtunk mind a ketten és csodás délutánt töltöttünk együtt, kiscsillag olyan volt, mint egy engedelmes jó kislány, de félek, ez csak a mai napra szólt.

Kiscsillag ne feledd, bármikor végződhet így a délután, már nagyon érik neked.