Pruglen 4

4. rész

A következő hét nagyon gyorsan eltelt. Zola minden lehetőséget megragadott és minden nap mesélt a Pruglenről a barátnőjének. Részletesen elmondta a szabályokat, mire kell odafigyelnie, és próbálta minél jobban felkészíteni. Magában, belül még mindig aggódott, hogyan fog elsülni a dolog, de ahogyan közeledett az indulás, egyre inkább a saját popsija kezdte izgatni.

Már fél éve nem volt otthon, ami azt is jelentette, hogy 6 hónap bejegyzései gyűltek össze a bejegyzések a füzetébe. Persze alapvetően jól viselkedett, de azért ilyen hosszú idő alatt óhatatlanul is előfordulnak hibák. Seli persze örülni fog neki, hogy újra látja, de azért felkészülhet 1-2 hason alvásra....

Hosszan gondolkozott Belindáról és végül azt javasolta neki, hogy válassza a bátyját, Mile-t, a felügyelőjének. Az egyik este videotelefonon beszélt a szüleivel, és elmondta, hogy magával viszi a barátnőjét is. A szülei először tiltakoztak és csak akkor nyugodtak meg egy kicsit, amikor Mile felajánlotta, hogy vigyáz a földi lányra. A bátyja 25 éves volt, és nagyon rendes. Persze Zola elfogult volt vele szemben, mivel nagyon szerette és nagyon közel álltak egymáshoz, de meg volt győződve arról, hogy Mile a lehetőséghez mérten elnéző lesz a barátnőjével.

Az út a Pruglenre 10 napig tartott. Belinda 2 első osztályú jeggyel lepte meg, így a legnagyobb kényelemben utaztak és gyorsan telt az idő. 4 nap után megérkeztek egy kis üdülőtelepre, ahol szinte mindenki leszállt, a két lányok kívül csak egy házaspár és egy férfi maradt a hajón.

- Mondtam, hogy a Prugleniek nem nagyon utaznak és hozzánk sem jön gyakran látogató - mondta Zola, látva barátnője kérdő tekintetét. - Nekem is tucatnyi engedélyt kellett beszereznem, míg sikerült elintézni, hogy más bolygón tanulhassak.

- Mit fognak szólna hozzám, ha megtudják, hogy nem Prugleni vagyok? - kérdezte Belinda aggódva.

- HAAA? - nevetett fel Zola. - Bocs, de az első pillantásra mindenki tudni fogja, hogy idegen vagy. Nálunk, a Pruglenen nincsenek ilyen lányok, mint te.

- Mint én? Miért, milyen vagyok?

- Elsősorban szőke - Zola nem tudta abbahagyni a kuncogását. - Nálunk minden lány fekete vagy esetleg barna hajú. Másrészt magas vagy... mennyi is? 185? Én nem láttam 170-nél magasabb nőt a bolygónkon. Amint meglát valaki, rögtön tudni fogja, hogy nem a Pruglenen születtél. Ami nem is baj, hiszen így talán egy kicsit elnézőbbek lesznek a hibáiddal szemben.

Az utazásuk utolsó estéjén megismerkedtek a többi Prugleni utassal is. Ők nem az első osztályon utaztak, így korábban nem nagyon találkoztak, de az utolsó vacsorára a hajó kapitánya minden utast meghívott magához. A két prugleni férfi eléggé visszafogottan viselkedett és az evés befejezése után azonnal távoztak, de Nika elkísérte őket a szobájukba és a 2 prugleni lány vidáman társalogni kezdett.

Zola bemutatta Belindát és elmondott mindent Nikának, majd pletykálni kezdtek az otthoni dolgokról.

- Mennyi ideig voltál távol? - kérdezte Nika.

- Már fél éve - felelte Belinda.

- Az jó hosszú idő... Akkor neked sokkal kényelmetlenebb lesz az első estéd és éjszakád, mint nekem.

A két lány kuncogott, mintha valamilyen vicceset mondtak volna.

- Miért lesz kényelmetlen az első estéd? - kérdezte Belinda értetlenül. - Azt értem, hogy Zola felügyelője számon fogja kérni az elmúlt 6 hónap dolgait, de azt nem, hogy ez hogyan érint téged... Csak nem arra célzol, hogy nem a férjed a felügyelőd?

A kér prugleni lány megértően pillantott össze, majd Zola biccentett, hogy az idősebb nő válaszoljon.

- Természetesen a férjem a pieterem, de a Pruglenen kívül nem oszthatja ki az esetleges büntetéseket. Máshol nem értenék meg a dolgot és csak problémát okozna, ha valaki meglátná vagy esetleg meghallaná.

- Értem - mondta Belinda. - És megkérdezhetem, hogy miket rosszalkodtál?

- Ez eléggé indiszkrét kérdés nálunk - komolyodott el Nika. - Nem nagyon szoktunk beszélgetni a másik büntetéseiről. De megértem, hogy kíváncsi vagy. Nos, nézzük csak.

A nő elővett egy vékony, nagyjából 20 centis lapocskát.

- Láttál már ilyet? - kérdezte Belindától. - Ez a folleto. Ebben van minden információ egy prugleni nőről.

A mutatóujjával megérintette a lapocskát, amire az bekapcsolódott és megjelent a nő fényképe, valamint pár információ.

- A folletót csak a nő tudja kinyitni, az ujjlenyomatommal azonosít, hogy én vagyok az - magyarázta a nő. - Rajtam kívül a férjem tudja még bekapcsolni, senki más. Így pl. nem tudnék ártani Zolának, nem tudnék beírni a füzetébe a tudta nélkül. De egy pasi sem tud beleírni csak úgy, ha előtte nem kinyitva adjuk át neki.

Megnyomott egy ikont a lapon, aminek a hatására megjelent egy táblázat.

- Le lehet kérni az eddig összes bejegyzésemet és természetesen azt is, hogy milyen büntetést kaptam értük - folytatta Nika. - És persze meg lehet jeleníteni azokat a sorokat, amelyek még nyitottak, vagyis amelyekért még ezt követően fogok kapni a popsimra.

Átnyújtotta a lapot Belindának.

- Ahogy látod, ma este 4 esetet fogunk megbeszélni a férjemmel. Sajnos nekem rossz szokásom, hogy ha meglátok egy új cipőt, akkor nem tudok neki ellenállni - kuncogott fel Nika. - A négyből három tétel ilyen, vagyis túlzott pénzköltés. Ha megérinted mondjuk a legfelső sort, akkor részletesen megjelenik, hogy 6000 egységet költöttem egy cipőre, ami egyrészt nálunk 2000-be kerül, másrészt pedig már 5 hasonló cipőm van.

- Látom, hogy elismerted a rosszalkodásodat - mutatott Belinda a lapocskára.

- Igen, természetesen elismertem, hiszen tényleg nem kellett volna megvennem - mondta nevetve Nika. - De szerintem a fenekeléssel együtt is megérte, hogy megvettem.

- És nagyon ki fogsz kapni ezért?

- Mivel ez rendszeres hibám, így az átlagosnál jobban. Nem tudom pontosan, mi fog történni, mivel a pasik előre nem nagyon szokták elmondani, de számítok egy alapos hajkefés porolásra, és talán egy féltucat nádpálcára. Persze nem ezért az egy vásárlásért, hanem az összesért egyben.

- Szegény - sajnálkozott Belinda.

- Annyira nem kell sajnálnod - mondta mosolyogva Nika. - A férjem eléggé elnéző szokott lenni, és annyit igazán megértek a cipők. Ráadásul a fenekelés után isteni percekben lesz részem, a férjemet mindig felizgatja a büntetésem:)

- De erről szintén nem szoktunk beszélni - mondta Zola, szintén mosolyogva.

- Igen - felelte Nika. - De most már ideje mennem, ha nem akarom még egy bejegyzéssel gyarapítani a listámat.

A lányok másnap délelőtt leszálltak a Pruglenre. Belinda csodálkozva nézte az egészen apró épületet, ahova kiléptek az űrkompból. Össze sem lehetett hasonlítani a földi kikötővel, ahol a nap minden percében tízezrek nyüzsögtek izgatottan, az utazásra várva. Itt az öt utason kívül csak 2 hivatalos személy volt az épületben, rajtuk kívül senki.

Ők maradtak a végére, így Nikáék már eltűntek, mire az adminisztrációs pulthoz léptek.

- Szia Belinda - szólította meg az egyik férfi a pult mögül. - Rég láttalak.

- Igen, már nagyon hiányzott az otthon - mondta Belinda mosolyogva, és átnyújtotta a folletóját a férfinek.

- Téged mindenki ismer? - kérdezte suttogva Belinda, miközben az ügyintéző eltűnt egy pillanatra.

- Annyira azért nem kicsi a Pruglen - felelte nevetve Belinda. - Tabi az osztálytársam volt, onnan ismer. Bár az is igaz, hogy nem túl nehéz számon tartani, hogy ki hagyja el a bolygót.

A férfi közben visszajött és átnyújtotta Zolának a füzetét.

- És te vagy Belinda, ha jól gondolom.

- Igen, Belinda White - felelte a lány, átnyújtva a személyi azonosítóját.

- A Pruglenen mindenkinek csak egy neve van - mondta a férfi -, így neked is döntened kell, hogy melyiket akarod használni itt: Belinda vagy White?

- A Belinda megfelelő lesz.

- Rendben - bólintott az ügyintéző, valamit beütve egy gépbe. - Zola szülei elintézek minden hivatalos dolgot, Mile pedig kitöltötte a follettódat.

Elővett egy kis készüléket, és letette a lányok elé az asztalra.

- Tedd a mutatóujjadat a gépre - mondta Belindának. - Egy pici szúrást fogsz érezni, de nem fog fájni. A gép leveszi az ujjlenyomatodat és közben a DNS mintádat is rögzíti. És ha szépen mosolyogsz, akkor a fényképed is elkészül egy pillanat alatt.

Belindának még gondolkoznia sem volt ideje, már mindennel végeztek. Megkapta a maga kis lapocskáját, amit ki kellett próbálnia, hogy bekapcsol-e az érintésére. Amikor minden működött, az ügyintéző kedvesen rámosolyodott és kellemes tartózkodást kívánt a Pruglenen.