Bertrice Small történelmi-romantikus regényeiről híres. Több regényében is előfordul fenekelés, egy részletet itt is olvashattatok korábban (Tengerek asszony).
Írt négy erotikus novellát is, amelyek inkább pornónak minősíthetők, mint romantikusnak:) A következő részlet a Tiltott örömök című könyvből van. Ebben a könyvben több hasonló részlet is található, vagyis szerintem érdemes elolvasni. A nyelvezete sokkal szókimondóbb, és a fenekelés az, ami: a szex része.
Vagyis csak az olvassa, akit ez nem zavar:)
* * * * *
A New York közeli, csendes faluban élő és romantikus regényeivel befutott írónő, Emily Shanski élete gyökeresen megváltozik, amikor kiadója erotikusabb és kitárulkozóbb könyvet rendel tőle. Az eddig csupán élénk képzelőerejéből megélő írónő kénytelen új szerkesztőjéhez, a magas, sötét hajú, jóképű és hozzá hasonlóan ír származású Michael Devlinhez fordulni, hogy segítsen neki hitelesen megírni a nagy francia forradalom idején játszódó, drámai fordulatokban bővelkedő legújabb regényét. Mivel Emily még szűz, ezért megkéri a férfit, hogy biztosítson számára megfelelő élmény-adagot, amit fel tud használni a regényében.....
* * * * *
Emily lesietett a lépcsőn. Devlin a nagyija divatjamúlt szalonjában várt rá, amely a mo-dernebb nappalival szemben helyezkedett el. A szoba zsúfolásig tömve volt azokkal a bú-torokkal, amelyek a nagyi kislánykorában voltak használatosak a házban.
– Hogy festek? – kérdezte Emily a szalonba érve. Ibolyamintás krémszínű ruhát viselt belevarrt fűzővel, és kacér, mögötte úszó, csipkézett szegélyű szoknyát. Sarkon perdült, hogy Devlin maradéktalanul kiélvezhesse a látványt. Délután a férfi másodszor is szeretkezett vele, utána együtt szundítottak Devlin ágyában. A második alkalom még jobb volt, mint az első, és Emily sokkal nyugodtabbnak érezte magát, mint életében bármikor. A szeretkezés valóságos reveláció volt számára, mégis eltűnődött, vajon más lenne-e egy másik férfival. Jobb vagy rosz-szabb?
A zöld szemek elismerően siklottak végig rajta. Devlin végül nekiszegezte a kérdést:
– Van rajtad bugyi és melltartó, Emily?
– Még szép! Szórakozni megyünk – mentegetőzött a lány.
– Nem, nem – rázta Devlin a fejét. – Azt hittem, világosan beszéltem ma reggel. Amikor velem vagy, nem viselsz fehérneműt. Vedd le!
– De hát nyilvános helyre megyünk, Devlin! – tiltakozott Emily.
– És mi van, ha félreállunk hazafelé, mert szeretkezni akarok veled a kocsiban? – kardoskodott a férfi. – Ha megkérdőjelezel, Emily, talán jobb lesz, ha keresel magadnak másik szeretőt!
– A teremtésit, Devlin! Nem kell nekem másik szerető! Hol találnék ebben a faluban? És a legkevésbé sem hiányzik, hogy rólam és valami helybéliről pletykáljon mindenki. Te vagy a tökéletes szerető. A városban élsz. Mellesleg érted a dilemmámat, és azt, hogy miért csábítottalak az ágyamba. Nem fogsz nekem támadni, amikor azt mondom, eleget tanultam tőled, és szépen megkérlek, hogy ne keress többet – kelt ki magából Emily.
– Akkor bízz bennem, és tedd azt, amit mondok – rótta meg a férfi. – Ha azt akarod, hogy a tanárod legyek, akkor engedelmeskedned kell! Nem foglak bántani, szépségem! Ami azt illeti, most rögtön mutatok neked valamit a szenvedélyről. Le azzal a bugyival és melltartóval!
Emily felemelte a kezét, kikapcsolta a melltartóját a ruháján keresztül, leengedte a kelme alatt először az egyik pántot, utána a másikat, majd kihúzta a melltartót a ruha rövid ujján át, és lefektette egy burgundi-vörös empire bársonyszékre.
– Úgy vetkőzöl, mintha nem először csinálnád – vigyorogta Devlin.
– Fogd be! – durcáskodott Emily. – Ez a leggyorsabb módja annak, hogy megszabadulj a melltartótól, amikor hazaérsz, ezt minden nő tudja. – Benyúlt a szoknyája alá, kilépett a bugyijából, és a székre hajította a melltartó mellé. – Elégedett vagy? Egek, remélem, nem látszik át a ruhám – motyogta Emily idegesen. – Szerinted?
– Nem – állította Devlin, de hazudott. Emily karcsú lábainak halvány árnyéka jól kivehető volt.
– Akkor most mehetünk? – kérdezte Emily.
– Nem – jelentette ki Devlin. – Húzd fel a szoknyád, hadd lássam a puncid!
– Devlin! – Emily hangja döbbenetről árulkodott.
– Húzd fel a szoknyád! – parancsolta a férfi keményen.
– Milyen otrombaság! – nyafogott Emily, majd visítani kezdett, amint a férfi a csuklójánál fogva megragadta, hassal a kanapé magas, hengeres karfájára húzta, felrántotta a ruháját, és nekilátott elnáspángolni, míg a másik kezét a vesetájékán tartva, lenyomta Emilyt.
– Nagyon, nagyon, nagyon rossz lány vagy, Emily Shanski – dörmögte, és minden egyes szót a lány pucér hátsójára mért ütéssel tett még hangsúlyosabbá.
Emilyt inkább meglepte az akció, mintsem fájdalmat érzett, sőt, az igazat megvallva, meglehetősen izgatónak találta. A csiklója már határozottan bizseregni kezdett.
– Most pedig kérj bocsánatot, és ígérd meg, hogy soha többé nem leszel ilyen rossz lány – követelte Devlin.
– Eszemben sincs! – rikkantotta Emily belemelegedve a játékba, és arra várva, hogy még jobban elfenekeljék. – És nem kényszeríthetsz!
Devlinnek széles jó kedve kerekedett, hogy Emily ilyen gyorsan átlátta a helyzetet.
– De igenis megteszem! – pirított rá, és a keze ezzel megint a lány tomporán csattogott, míg az rózsaszínűvé nem vált, és Emily végül esdekelve nem kérte, hogy hagyja abba. – Maradj úgy, ahogy vagy! – adta ki az utasítást Devlin.
– Igenis, uram! – gúnyolódott Emily. Majd meghallotta a férfi cipzárjának halk hussanását, és a tépődő óvszeres tasak zörgését.
– Ó – súgta Emily. – Meg fogsz dugni!
– Akarod, hogy megdugjalak? – kérdezte Devlin, megragadta Emily csípőjét, hogy moccanni se tudjon, és egyetlen szabályos mozdulattal becsusszant az ölébe. Emily már nagyon nedves volt, a verés szemmel láthatólag kihozta belőle a buja vágyakat, jegyezte meg Devlin, miközben Emily az ágyékának dörzsölte a hátsóját.
– Akarod? Mondd ki, Emily! Mondd ki: „Azt akarom, hogy megdugjál!" – Devlin tökéletes mozdulatlanságba dermedt a lányban.
Emily határozottan érezte a férfit. Hatalmas volt, vastag és hosszú. Mohón lüktetett az ölé-nek feszülve.
– Azt akarom, hogy megdugjál! – kérlelte minden késlekedés nélkül. Ó, igen! Valóban azt akarta, hogy megdugja az ük-ük-ükanyja, Mary Anne bársonykanapéjára hajolva. – Gyerünk! – sziszegte, de már el is akadt a lélegzete. Devlin szerszáma mozogni kezdett, és valami olyasmit ért el benne, amely gyönyörhullámokat indított el a testében. – Ó, istenem! Mi történik? – Sohasem érzett még ilyen kéjt. – Meg ne állj! Meg ne merészelj állni! Ó, istenem!
A férfi megtalálta a G-pontját, és keményen dolgozott rajta. Emily sírva nevetett, ahogy a szenvedély végigsöpört a testén. Devlin dárdája fel-alá járt, fel-alá, még tovább csigázva Emilyt. A lány gyönyörsikolyai Devlint még jobban felizgatták, úgy érezte, mindjárt kirobban, de vissza-tartotta, hogy időt adjon Emilynek. És akkor megtörtént.
Emily közel járt az ájuláshoz. Teste mintha belülről felrobbant volna. A remegés hullámokban rázta meg a testét, amely a legleírhatatlanabb érzéseket szabadította fel benne, és tudta: Tehát ilyen az orgazmus! Csodálatos! Csodálatos!
– Gyerünk, Devlin, a pokolba! – sivította. – Azt akarom, hogy együtt menjünk el most először!
– Készen állsz?
– Gyerünk! – sikította Emily.
Devlin belehúzott, és egy röpke pillanatig úgy tűnt, mintha mindkettejüknek örökké tartana. De végül ráomlott a lányra. Mindketten hangosan ziháltak. Aztán a férfi felemelkedett Emilyről.
– Jól vagy? – kérdezte kissé aggódva.
– Sosem leszek már jól – felelte Emily. – Ez fantasztikus volt! – Feltornázta magát. – Egek, mit gondolhatnak rólunk most az őseim? – És halkan felkacagott a szalon falán lógó három arcképet tanulmányozva.
* * * * * *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése