Fenekelés utáni nyomok

Szerintem kifejezetten kívánatos, és velejárója a dolgoknak, ha a porolás után nyomok maradnak. Minden kislány szereti érezni, hogy akire rábízza magát, nem csak úgy tessék-lássék fordít rá figyelmet. A felső határ számomra is az, hogy a bőr nem sérülhet, vér ki nem serkenhet.

Egy-egy kiadós porolás után nagyon jó érzés, ha hozzáér a "porolt" részhez a ruha, így felidézve, ha esetleg megfeledkeznék róla. Az pedig hab a tortán, ha se hozzáérni, se simogatni, dörzsölni nem lehet, mert a játék részeként a pasi nem engedi meg. Mindkét fél számára izgató lehet. Egyrészt a kislánynak, aki epekedve várja, mikor oldódik fel a tilalom, másrészt a pasinak, aki a kezében tartja az irányítást, és közben a látványban is gyönyörködhet.

Nagyon izgató, ha egy porolást, ami bevezető volt, második porolás is követ. Egyrészt a nyomok még frissek, ahogy a bőr is érzékenyebb. Ilyenkor egy-egy lájtosabb rá-fenekelés is fokozottabb hatással bír.
Ilyenkor jöhetnek a házi praktikák. Krémek, és mindenféle vajákos varázslat, hogy másnap ép bőrrel lehessen, teszem azt, uszodába menni. Mit nem adnék érte, ha egy spanking kapcsolatban, NEM nekem kéne kenegetni ott, ahol szükség van rá... álmodozni lehet, az is majdnem olyan, mintha... :)

Olyan fenekelésben még nem volt részem, ami napokig tartó nyomokat okozott volna. Olyanban már igen, mikor több napon keresztül éreztem, hogy mi is történt. Ilyenkor bárhol, bármilyen helyzetben voltam is, mosoly ült az arcomra, vigyorogtam, mint a tejbetök, ha épp egy rossz mozdulat következtében hozzám ért a ruha. Úgy érezhettem, ez az én kincsem, az én titkom. Bármikor felidézhetem, bármikor mosolyoghatok rajta. Afféle szellemi táplálék volt, amikor épp nem volt mosolyfakasztó a helyzetem. Természetesen nem csak ebből lehet meríteni, erre bármilyen pozitív élmény alkalmas lehet.
Ha elég mély, és elég intenzív: ezen van a hangsúly. Ezért kellenek a nyomok. Afféle igazolás, a pasi részéről, ami elkísér: igen, még itt vagyok, még veled vagyok, ha fizikailag nem is. Olyan "még mindig rajtad tartom a szemem" (...ill. kezem:)) érzés.

Milyen érzelmi töltés marad a férfi számára? Hiszen rajta nincsenek nyomok. A kislány sincs már a közelében (...remélhetőleg újabb rosszalkodáson töri a fejét:)). Vagy egy pasinak nincs erre szüksége, abból kifolyólag, hogy pasi??? :):):) Elég a gondolat, hogy felidézze? Nem hinném....
Vagy ez az oka, hogy némely férfi szereti, ha viszont-fenekelik? Mennyi kérdés... és nagyon szeretném tudni a választ.

Érdekes volt, hogy az egyik blogtalin meglehetősen alapos porolást kaptunk mindanyian. Először kaptam ki ennyire, és amikor hazamentem, kicsit megijedtem a látványtól. Ugyan nem voltak kék-zöld foltjaim, de a vak is láthatta (volna), hogy valakinél nagyon kihúztam a gyufát. Ellentétes érzéseket keltett bennem. Örültem is, meg nem is. Két napig folyamatosan nézegettem, hogyan "változnak a színek". Viszont fizikailag semmilyen utóhatása nem volt. Legnagyobb meglepetésemre.... Hogy később is felidézhessem, lefotóztam, és néha szívesen előveszem a képeket. :)

Ellenben egy Vincénél tett veszedelmes, kettesben történt találkozás látszólag alig járt valamilyen látható nyommal. A hatását mégis napokig éreztem, sőt, egészen pontosan 3 teljes napig.
Nyilván eszköze válogatja, melyik milyen hatással bír.
Ennél sokkal fontosabb, milyen lelkiállapotban van éppen a kislány. Ha nincs a top-on, egy kézzel való light-osabb fenekelés is elérhet egy olyan szintet, amikor kénytelen felgüggeszteni a porolást.

Ricát kell idéznem: A pasik felelőssége, hogy elbírálják, meddig lehet játszani, mert ők azok, akik látják a porolás fizikai hatását, és ha elég összeszokott a páros, akkor a testbeszéd is elárulja, hogy mikor elég.
Nem tudom, más hogy van vele, amikor én vagyok a "szenvedő alany", nem mérem fel reálisan a helyzetemet. Addig feszítem a húrt, ameddig lehet. Nem is úgy érzem a fenekelés hatását, ahogy mondjuk 20-30 perccel később. Akkor sem szoktam megbánni semmit, csak többet sziszegek, és óvatosabb vagyok a leüléssel. :):):) de mindez örömmel tölt el, és örülök, hogy ezt csak később érzem, nem a "nevelés" közben.
A fenekelés közbeni lelkiállapot nálam teljes érzelmi káoszt jelent, de ez olyan jóféle káosz.

Szívesen játszom a gondolattal, hogy milyen lenne, ha "csíkjaim" lennének. Milyen lenne, ha tényleg napokig csak párnán bírnék ülni. Milyen, ha tényleg szükségem van "múlasztó" krémre, és nem csak azért, hogy a pasi kenegesse vele a "lelkemet". Milyen lehet, a sokat emlegetett: "bevizezem a popsidat, és úgy porollak el" hatás? :):):)