Spanking és kommunikáció -gondolatok a kanapén

Számomra a legfontosabb (remélem ezzel nem vagyok egyedül) a kommunikáció. Persze, most nem afféle lányos csacsogásra (...az is fontos, néha fontosabb, mint a levegővétel:):):), de nem is magvas beszélgetésre gondolok.Alapvetően nekünk, lányoknak nem is maga a fenekelés a fontos, hanem az út, ami odavezet. A felvezetés, és nem a "lebonyolítás". Nem mindegy hogyan.

Kommunikálni márpedig kell. Számomra az összes eddigi és felmerülő téma közül ez a legfontosabb. A kommunikáció terén nem jeleskedem. Élőszóban a legkevésbé tudom kifejezni, mi az óhajom, sóhajom. Inkább le szoktam írni. Vagy magamban duzzogok, ha valami gondom van, és a világért el nem mondanám, hogy mi az. Vagy elmutogatom... Ez a lehető legjobb példa, hogyan ne kommunikáljunk....
Fenekelés közben pedig ez elengedhetetlen, mondhatni a "jó"fenekelés alappillére. Nem feltétlenül verbális kommunikációra gondolok, de persze az is fontos.Kommunikálni lehet tekintettel, mozdulattal, bármivel. Sajnos, -nem magamról, hanem úgy általánosságban beszélek- sokszor elmarad, vagy ha nem marad el, akkor is elnagyolt. Gondolom ennek több oka is lehet.
Vagy nem elég érett rá a helyzet, vagy esetleg tudtukon kívül elutasító jeleket adnak egymásnak a felek. És ha egy ilyen intim kapcsolatban sérül valami, az mély nyomokat hagy mindkét félben.Egy lány számára fenekelés közben a legfontosabb, hogy azt érezze: "amíg velem "foglalkozol", addig tényleg velem foglalkozol". Mindegy, hogy ez egy blogtalin, vagy egy intimebb kapcsolatban történik.Nekünk nem a mennyiség, hanem a minőség számít. A legideálisabb az, ha minden körülmény ideális:)

Egy lány akkor érzi fontosnak magát, és akkor érzi teljesnek a kommunikációt, ha mondjuk a férfi leheveredik mellé, és úgy "leckézteti". Ha nézi közben a kislány arcát, a reakcióit.
De ideális körülményeket nemhogy egy blogtalin, hanem egyébként is nehéz összehozni. Néha a kommunikáció hiányt szenved. Sokat segít, ha olyan kérdéseket tesz fel a férfi, fenekelés közben, amire a kislány kedve szerint reagálhat. Ha nincs kérdés, akkor válasz sincs. Ez legalább annyira fontos, mint sörben a buborék. Nekem a kedvencem, az egyik blogtalin volt, amikor bizonyos vonatról ugrálás miatt folyt a számonkérés...Azóta is mosolygok, ha eszembe jut.
-Fogsz még leugrálni a vonatról???
HMMM?? -szigorkodott Vince
-Nem is le, hanem felugrottam. Auu.. Auuu...
Sokkal nehezebb ám, mint leugrani. Auu... Auuu... -bizonygattam.
Ezen elnevettem magam.
Vince reakcióját erre, nem nehéz elképzelni...:)
Nem tudom, mik voltak még, mert nem jegyeztem meg. De valahogy a hangulata jó volt az egésznek.
Szerintem a fenekelés közbeni kommunikáció lényege, hogy legyen meg benne az a plusz, ami beindítja az ember fantáziáját. Legyen mindig egy nyitott kérdés, és legyen erre egy szemtelen válasz, ezzel előrevetítve sanyarú jövőt, a kislány popsijára nézve.
Ha fenekelés közbeni kommunikációról van szó, nekem mindenképpen szükségem van fizikai kontaktusra. Mindegy, hogy egy simogatás, vagy csak egy érintés, nekem erre szükségem van. Persze azokon a kereteken belül, ami -az én esetemben- egy blogtaliba beleférhet.

A kommunikáció alapja a bizalom. Én megbízom abban, aki a térdére fektet. És eddig mindenki érdemes volt a bizalmamra, mert soha, senki nem próbált meg visszaélni vele, akkor amikor erre lett volna lehetősége.Minden kislány figyelmet szeretne magának, lehetőleg minél többet. Erre jó alkalom egy fenekelés.

Mi lányok, hiába csacsogunk annyit, mégis sokkal nehezebben kommunikálunk, mint azt bárki gondolná.
Hogy a női lélek mennyire bonyolult, ezt egy példával szemléltetem:


Ha egy úriember fel akar menni egy úrinő lakására, három válasz lehetséges

-Talán (ez azt jelenti, hogy nem:)
-Nem (ez azt jelenti, hogy igen:)
-Igen (aki ezt válaszolja, az meg nem is úrinő...:)

Ha letettük a bizalom alapjait (azaz hidat építettünk) férfi és nő között, az még nem jelenti azt feltétlenül, hogy zökkenőmentes lesz a kommunikáció. Ha ezt a hidat egyik fél sem használja, hanem a túlpartról kiabálnak át egymásnak, borítékolható, hogy elvész a mondanivaló, és lesznek félreértések is. Erre sajnos a blogon is volt már példa, és ilyenkor jól jött, hogy alaposan megkommunikáltuk, mi a teendő, hogyan lehetne megoldani a helyzetet. És minden elrontott kommunikációból tanulni is lehet, hogy legközelebb jobban sikerüljön a kapcsolatépítés.
…..és természetesen a hidat NEM egy embernek kell felépíteni, hanem kettőnek.

Mindenki máshogy teremt kapcsolatot, én a tekintetemmel kommunikálok. Ha bármi mással esetleg félrevezető jeleket adnék, vagy én vezetem félre azt, akinek a térdén hasalok -nem szándékosan-, egy biztos: A tekintetem nem hazudik. Hiszen rengeteg dolog van, amit egy lány képtelen egy adott helyzetben elmondani.
Inkább belül emészti magát, és nincs az a hatalom, ami ki tudná húzni belőle, hogy tulajdonképpen mit is szeretne.
Szerencsés esetben, ha intim kapcsolat van férfi és nő között, előbb utóbb úgyis elmondja, mi nyomja a lelkét, vagy épp mi a szíve vágya.
Ez egy "alkalmi", időszakos, néhány havonta történő fenekelés esetén egyszerűen nem lehetséges. Ilyenkor hiába a kérdés:
-Mi baj?
-Semmi...
-De mégis, mi a baj? Mit szeretnél?
-Semmi, semmi, hagyjál. (és közben a legkevésbé sem szeretné a kislány, ha békén hagynák, de képtelen megszólalni)