2009. június 20.

Fenekelés és fájdalom

A következő sorokat egyik tagunk írta, aki szeretne névtelen maradni, ezért én teszem közzé:) Az írás megjelent Charlie blogján is, ha valaki járt arra, akkor ott már olvashatta...

Régi vágyam, fantáziám valósult meg amikor életem első fenekelését megkaptam. Azt hiszem szerencsém volt, hogy olyan társaságba keveredtem, ahol olyan emberek vannak, akik tényleg becsületesek, megbízhatóak, és főleg nem csak a szájuk jár, hanem tényleg tudják mitől spanking a spanking. Életem első porolását, egy olyan embertől kaptam, aki nagyon profi a témában. Ezt azóta is már több alkalommal bebizonyította. Hálás vagyok a sorsnak, és neki, hogy pont Ő volt az, aki úgymond "beavathatott".


Vágytam nagyon rá, hogy az eddig dédelgetett álmom valóra váljon. De be kell valljam, féltem is nagyon. Kusza gondolatok kavarogtak a fejemben: Vajon milyen lesz? Fájni fog? Megbízhatom benne? Mi van, ha olyasmi történik, amit én nem szeretnék, ha kérésem ellenére durva nyomok maradnak? Ha itthon észreveszik? Megéri-e az eddigi életemet kockára tenni egy olyan dologért, ami a fantáziámban él? Persze tisztában vagyok vele, hogy az emberi természet már csak ilyen, hogy mindent elkövet álmai megvalósulása érdekében. Igyekeztem a partneremet is rávezetni, mi az, ami a fantáziámat mozgatja, de ő elutasító volt. Azóta is az, sajnos.

Elgondolkodtam azon is, hogy normális dolog-e egy nick mögé bújva számomra idegen emberekkel megosztani vágyaimat? Rá kellet arra is jönnöm, ez így nagyon kényelmes, egyszerű, hiszen egy levelet írok csupán, a kényelmes fotelemből, csak egy nick válaszol.... Nem kell a szemébe néznem, átgondolhatom a válaszomat, akár 5x újra írhatom, mielőtt elküldöm...

Végül mégis összeszedtem a bátorságomat, és elmentem egy megbeszélt "randira", ahol megkaptam életem első porolását. Itt már nem tudtam olyan nyíltan, őszintén beszélni a vágyaimról, érzéseimről, mint előzetesen a levelekben. Zavarban voltam, nem tudtam, mit kezdeni a helyzettel. Igaz Ő nagyon figyelt rám, mindent megtett, hogy kellemes élményként éljem meg, és ne negatívumként. Bevallom, ez meglepett, ugyanakkor nagyon jól is esett. Közben kérdezte, milyen érzéseket vált ki belőlem, erre számítottam-e. Nagyon zavarban voltam, nem mertem elmondani 100%-os őszinteséggel, hogy jó az amit érzek, egyáltalán nem fáj, inkább kellemesen bizsergető, izgató élmény volt. Megdöbbentett az erotikus hatása. Nem voltam rá felkészülve, és ezt szégyelltem. Azt gondoltam, csak rám van ilyen hatással. Később rájöttem, ez a fenekeléssel jár, és teljesen természetes. De ott, és akkor nagyon bíztam benne, hogy ezt sikerül palástolnom, és nem veszi észre rajtam. A mai napig nem tudom, hogy vajon sikerült-e ezt elrejtenem. Azóta már tudok vele őszintén beszélgetni, hiszen sok idő eltelt, egyre jobban megismerjük egymást, de ez a téma még nem került szóba közöttünk. Majd talán egyszer....

A későbbi alkalmakkal már jelentkezett a fenekeléssel járó igazi fájdalom, és pirosság is. Nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy ez a fájdalom, csípő, égető érzés jó-e, vagy a pokolra kívánandó dolog. Egy kicsit ez is, az is. Amikor szünet nélkül kapom a fenekeseket, előfordul, hogy többet is ugyanoda, iszonyatosan tud csípni, égni... Akkor, abban a pillanatban utálom ezt az érzést, a fájdalmat. Ugyanakkor nagyon jó megélni azt, amikor a fenekem egy másik pontját kezdik el náspángolni; pillanatnyi megkönnyebbülés, hogy végre nem oda kapok, de ugyanakkor gyötrő félelem, hogy pillanatokon belül ott is a pokol tüze fog táncolni. Tehát egyszerre jó és rossz. Mégis a jó felé billen a mérleg nyelve, mert imádom, mikor egy alapos fenekelés után érzem, ahogyan a tűzpiros fenekem ég, ahogyan a ruha hűsítő érintése jól esik, vagy épp még az is fokozza a lángolást. Aztán, percről-percre, ez az érzés fokozatosan csillapodik, és akkor már azon jár az agyam, hogy ezt még egyszer szeretném, itt és most átélni. Persze abban a pillanatban, amikor újra elkezdik porolni a fenekemet, már meg is bánom a sok szemtelenkedést. De izgalommal tölt el a tudat, hogy a partneremet ez nem nagyon hatja meg, és újra alaposan el fog fenekelni. Talán még alaposabban, mint az előzőekben.

Bármilyen furcsa is, ez a fájdalom, ami a fenekeléssel jár, szerintem nagyon is kell ahhoz, hogy az egész játékot élvezzük. Az a tudat, hogy ez nem egy erőszakos durva cselekedet, hanem kölcsönös megegyezésen alapul, úgy gondolom, a fájdalom nagy részét elnyeli, mivel így csak fizikai a dolog. De ha az akaratom ellenére náspángolnának el, akkor azt hiszem, csak egy paskolás erősségű fenekelés is sokkal jobban fájna fizikailag is, mint egy alapos fenekelés, ami a bele egyezésemmel történik. Továbbá mély lelki sérüléseket is okozna…

Imádom az érzést másnap, amikor leülök, lehajolok és érzem a fenekemet ért megpróbáltatások utóhatását. Mosoly ül ki az arcomra mindig, mikor eszembe jut, hogy ha ilyenkor valaki látna, lehet nem is értené, mi az elégedett vigyor az arcomon.... Én egyetértek Pixie-vel, hogy a fenekeléssel járó fájdalom nagyon is kellemes, ha összességében nézem.

3 megjegyzés:

  1. Ezekhez valóban senkinek , semmilyen hozzá fűzni valója nincs, vagy csak én vagyok szem-fületlen!?

    VálaszTörlés
  2. Ezekhez valóban senkinek , semmilyen hozzá fűzni valója nincs, vagy csak én vagyok szem-fületlen!?

    VálaszTörlés
  3. Ezek már elég régi bejegyzések, általában csak az új dolgokat olvassák az emberek :)

    VálaszTörlés