2009. június 11.

Hosszú hétvége (4. rész)

Előző részek:
A férfi töltött magának egy pohár sört. Kényelmesen hátradőlt a fotelben, és miközben élvezettel szemlélte a keze nyomát a lány popsiján, fogadást kötött, hogy mikor fog a lány elkezdeni mocorogni. Abban biztos volt, hogy nem bírja ki a 25 percet mozdulatlanul. Nem is a fizikai része miatt a dolognak - bár most biztos nem kényelmes a fakanál nyelén térdelni -, de soha nem állta meg mocorgás, forgolódás, beszéd nélkül a sarokban állást. Akkor sem, ha csak 5 percről volt szó.

"És most is igazam volt", gondolta elégedetten, amikor még 1 perc sem telt el, és a lány máris fészkelődni kezdett. Azt még elnézte a férfi, amikor óvatosan megpróbálta a testsúlyát egy picit áthelyezni, de amikor félig oldalra fordulva lenézett a fakanálra, már elhangzott az első figyelmeztetés.

"Olyan, mintha csak tesztelne. Most addig fogja feszíteni a húrt, amíg ki nem osztok egy újabb büntit. Azt követően persze végig fogja állni a 25 percet mozdulatlanul. Mintha csak meg akarna bizonyosodni arról, hogy figyelek rá - nem is tudnék nem figyelni, igazán elragadó látvány, főleg ilyen piros popsival -, és kellene egy újabb nyomatékosító jel, hogy ebben a 25 percben is vele foglalkozok, akkor is, ha ő éppen háttal van, és nem lát engem."

A mocorgást követte egy félhangos "ÁÁÁÁÁ".

- Mondtam, hogy nem beszélhetsz.

- De, hát, nem is beszéltem. Azt nem várhatja el tőlem, hogy összeszorított fogakkal, teljesen némán tűrjem a fájdalmakat.

- Most is beszélsz.

- De maga kérdezett! Kérdésre pedig nem csak hogy szabad válaszolnom, de kötelező is.

- Nem kérdés volt, amit mondtam - a férfi elmosolyodott, élvezte a csatát a lánnyal. - Így is nagyon sajog már a popsid, és még messze nincs vége ennek a büntinek sem. A többiről nem is beszélve. Vagyis légy jó kislány, és ne akard, hogy kihívjalak a sarokból.

- Én jó kislány vagyok, de nem is tudja, milyen nehéz itt nekem. Maga sem bírná ki.

- Én nem is csinálok olyat, amiért ez járna. De most már tényleg maradj csendben és ne mocorogj.

A lánynak sikerült újabb egy percig nyugalomban maradnia, mielőtt elkezdte volna a haját piszkálni.

- Úgy látom, hogy nagyon unatkozol - mondta a férfi felállva. Kézbe vette a vonalzót, és megindult a lány felé.

- Én nem is csináltam semmit - próbálkozott egy erőtlen védekezéssel a lány, amikor érezte, hogy megragadják az egyik csuklóját, és szelíd erőszakkal talpra állítják. Első pillanatban megkönnyebbülést érzett, hogy felállhatott, de ez hamar elmúlt, amikor meglátta a vonalzót.

- Nyújtsd ki a jobb kezedet, tenyérrel felfelé.

- Mit akar csinálni?

- Mivel még nagyon sok vár a popsidra, így most tenyereseket kapsz.

- De.... Én nem is csináltam semmit - mondta a lány, miközben mind a két kezét a háta mögé rejtette.

- Dehogynem. Többször is figyelmeztettelek. Nyújtsd ki a kezed, vagy megduplázom a büntidet. És ne simogasd közben a popsidat....

A lány kelletlenül engedelmeskedett. Az élmény még új volt neki. Nem csak az, hogy a popsija helyett a tenyerére kap, hanem az is, hogy most szemtől szembe állt a férfival, és látta minden mozdulatát. Sokkal jobban izgult, miközben a férfi megfelelő szögbe igazította a kezét, majd a vonalzó felemelkedett, és lecsapott a tenyerére.

- Auuuuu!

Sokkal jobban csípett, mintha a fenekére kapta volna. Pedig jól látta, hogy a férfi eléggé visszafogta magát, és szinte csak csuklóból lendítette meg a vonalzót.

A második ütés után hátrakapta a kezét, és teste mögött próbálta kidörzsölni a sajgó érzést.

- Ha még egyszer elveszed, mielőtt engedélyt adok, előröl kezdem, és duplát kapsz.

Mennyivel jobb, amikor tehetetlenül fekszik, leszorítva a férfi térdén.... Ennél talán nincs is rosszabb, önként kinyújtani a kezét egy újabb csípős tenyereshez. Közben látni, ahogyan a férfi elvezettel figyeli, hogyan viaskodik magával....

A harmadik ütés már könnyeket csalt a szemébe, és sikerült megállnia, hogy ne kapja el a kezét a következő elől sem.

- A másik kezedet kérem.

Milyen udvarias.... "Kérem"...

Most könnyebben ment az engedelmeskedés, és miközben a bal tenyerét tartotta a férfi elé, titokban a másikkal a popsiját dörzsölte meg egy picit. Egy pillanatig elgondolkozott, hogy ez a mozdulat most melyik testrészének is okoz inkább megkönnyebbülést: a popsijának, vagy a tenyerének...

A kellemesebb pillanat nem tartott sokáig, mivel a férfi, megragadva a csuklóját, gyors egymásután kiosztott négy ütést a bal tenyerére is. Már tudta mire számíthat, így jobban fel tudott készülni a hatásra. Ennek ellenére nem tudta megállni, hogy ne rázza őrült módon a kezét, és ne dörzsölje felváltva mindkét tenyerét. De legalább túl van rajta.

- A jobb kezedet kérem.

"Ez nem lehet! Ezt nem csinálhatja. Biztosan csak viccel" - gondolta a lány, de nem mert megszólalni, csak esdeklő pillantást vetett a férfira, miközben kinyújtotta ismét a kezét.

- Nem akarok újabb büntit kiosztani a következő 25 percben, amíg a sarokban fogsz térdepelni - mondta a férfi, miközben újabb 4 ütést mért a lány sajgó tenyerére.

- Kérem a másikat - mondta, nem törődve a kövér könnycseppel, ami megindult a lány arcán.

- Ha nem maradsz nyugton, akkor ennek a dupláját kapod.

A lány igazából csak az utolsó 4 tenyeresre tudott figyelni, de mivel most bármit megígért volna, így szipogva bólogatott.

- Kérsz egy zsebkendőt?

A lány erre is csak bólintott. A férfi tudatosan a másik szobába ment zsebkendőért, így hagyva egy kis időt, hogy a lány összeszedje magát. Persze még akkor is a tenyerét dörzsölgette, amikor visszaért.

Amikor a lány visszakerült a sarokba, térdelő pozícióba, a férfi biztos volt benne, hogy most 25 percig teljes nyugalom lesz. A lány eléggé el van foglalva sajgó popsijával és tenyerével, de amúgy se provokálná most újra. És nem azért, mert félne a dupla büntetéstől. Persze nagyon szeretne most kétszer 16 tenyerest kapni, de sokkal fontosabb a tudat, hogy a férfi figyel rá. "25 percig a szép popsimat bámulja", gondolta a lány elégedetten.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése