Kipárnázott bugyogó

Hajadon, 50-es éveimben járó tanárnő vagyok. Franciaországban egy olyan iskolát tartok fenn, melybe hazájuktól távol élő angolok leányai járnak.

A testi fenyítés néhány összefüggésére szeretnék rávilágítani, elsősorban saját tapasztalataim alapján. Olvastam ugyanis néhány olyan cikket, melyekben viccelődve és szexuális szempontból izgatónak, kéjesnek tüntették fel a nádpálcázást. Ez persze igaz is lehet, csak nem mindegy, hogy az illető a nádpálca melyik végén található! Aki kapja, annak elviselhetetlenül fájdalmas egy ideig, bár aztán a kín gyorsan tompul. Hat kemény fenekes igazán komoly büntetésnek tekinthető.

Maga a nádpálca nagyon fontos! Véleményem szerint a hosszabb, vékonyabb pálcák a jobbak, főleg a testesebb lányok esetében. A görbe nyél is több, mint hagyomány. A hajlított vég bizonyos merevséget biztosít a nádpálca első negyedének, ami a legjobb ellenőrzést teszi lehetővé, ahol ez szükséges, a pálca utolsó részén.

Az különösen igaz, hogy nádpálcát főleg a lányok esetében kell használni! Az ő nagyobb, kerekebb popójuk megköveteli a nagyon hajlékony pálcát, amely így követni tudja ülepük domborulatát, és eredményesen tudja kifejteni hatását: felgyorsítja ugyanis az utolsó néhány centimétert, mely a nádpálcát még félelmetesebb eszközzé teszi.

Sok nádpálcát használok, de mindegyik különböző. Rendszeresen gondozom őket, lenmagolajjal kenem, így teszem rugalmassá.

Kényes kérdés a fenyítési testhelyzet. Ezen a téren leginkább az együttműködést hiányolom a megfenyített lányoknál. A test alsó részét óvni kell a repülő daraboktól, ha a nádpálca esetleg eltörik. Az egyik legjobb helyzetnek tartom, ha a lány egy kényelmes fotel karfájára hajol, fejét az ülőrészre helyezi és karját a fején összefonva, térdét a karfához szorítja. Ily módon a fotel háttámlája védi az esetleges sérüléstől, ugyanakkor a popó eléggé megfeszül a veréshez.

Izgalmas problémának tűnik az a kérdés, vajon a fenekelést a takart vagy a meztelen ülepen hajtsuk-e végre? Erről réges-régen folyik a vita. Az, hogy a popó - különösen a lányok esetében, akiknek feneke teltebb - alkalmas kemény pálcázásra, nem kétséges. Kezdetben az iskolában minden büntetést úgy hajtottam végre, hogy a vétkes ruházata a helyén maradt. Azt hittem, elég büntetés, ha behívom az irodámba, lehajoltatom és elfenekelem. Minden esetben így jártam el. A vétkes lányt az íróasztal lapjára hajoltattam, popóján a szoknyát feszesre húzattam, majd szíjjal vagy nádpálcával elvertem.

Néhány évvel később eljárásomat meg kellett változtatnom.

Komoly vétségért büntettem meg egy 17 éves lányt. Elhatároztam, hogy most tényleg nagyon szigorú leszek. Ennek megfelelően a leghatásosabb nádpálcámat választottam ki: hosszút, vékonyat, a vége felé keskenyedőt és nagyon hajlékonyat. Előkelősködő, nagyképű, öntelt, de nagyon csinos teremtés volt, kissé telt. Eddig háromszor járt nálam, kétszer szíjjal, egyszer pedig nádpálcával kapott ki. A büntetése mindig nagy hűhóval járt: sikoltozott, ugrált és könyörgött, engedjem el a hátralévő fenyítést.

Most, amikor asztalomra hajolt, ujjaim között hajlítgattam a nádpálcát és eldöntöttem, szigorú leckében részesítem. Meglepődtem, mikor az első fenekes után csak felsóhajtott. Semmi szokásos rúgkapálás, sikoltozás, popótekergetés. Kissé hátrébb léptem és nagyobb lendülettel suhintottam oda. Az eredmény ugyanaz.

Kiosztottam a szokásos hat fenekest, de teljesen nyugodt maradt. Végül azt mondtam, hogy felállhat és mehet. Kifelé menet észrevettem, hogy nem úgy lépked, mint akit éppen most fenekeltek el nádpálcával. Visszahívtam, megfordítottam, felemeltem a szoknyáját és azonnal világossá vált szenvtelenségének oka: két vastag törölközőt helyezett bugyogójába, mint valami pelenkát. Kihúzva szabaddá tettem popóját. Nagyon halvány piros nyomát találtam csak az előző nádpálcázásnak, pedig fájdalmas hurkáknak kellett volna ott lenni eredetileg.

Nagyon feldühödtem, alig találtam szavakat. Másnapra visszarendeltem, mivel a dolgot meg kellett beszélnem a felügyelőnővel. Így írta elő a szabályzat, ha valakit a meztelen fenekén fenyítettek.

Ettől kezdve a lányoknak, miután az asztalra hajoltak, fel kellett hajtaniuk a szoknyát és letolni a bugyogót. Ha az előírásos pamut vagy nylon bugyit viselték, akkor csak simán megkapták a kiérdemelt büntetésüket. Ám, amint az kezdetben gyakran megtörtént, nagyon vastag, vagy kibélelt bugyogót vettek fel, akkor megkettőztem a fenyítésüket.

Nem kétséges, ettől kezdve mindennapossá vált a bugyiletolás. Hiszek benne, hogy a fiatalok számára legjobb fegyelmezési módszer a nádpálcázás, de még hatásosabbnak tartom, ha ellenkező neműek hajtják végre a fenekelést, különösen lányok esetében.