Másnap reggel Gabi teát, kávét főz nekem, meg finom rántottát. Hatalmas répát rágcsál, remélem ezzel nem arra utal, ami a szép krampuszfarokkal történt… Erről csak akkor bizonyosodom meg igazán, mikor elhangzik a legsértőbb szó, amit valaha egy krampuszra mondtak: „little Bunny”
- Ne halljam meg még egyszer ezt a szót, mert nem állok jót magamért!
Csak egy gúnyos kuncogás a válasz…
Megpróbálom levenni magamról a krampuszjelmezt, de a csokitól úgy beragadt a cipzár, hogy többszöri próbálkozásra sem megy. Megint hangosan kuncog rajta ez a megátalkodott, de mikor összevonom a szemöldököm, villámgyorsan abbahagyja.
Nem bírja ki, kis idő múlva megint csokitól teli szájjal vigyorog - mert természetesen a rossz kislányok is kapnak mikulás csomagot -, mikor újra a cipzárral küzdök.
- Talán segíthetnél. Tudod, ki kell mennem, most már nagyon…
- Kimenni? Hova? A Bambihoz? (megpróbálok olyan ártatlanul pislogni rá, amennyire csak telik tőlem) És miért nem mész?
- Nem Bambi! Nem oda. Hát ki.. Tudod hova…
- Ééén? Nem tudom mire gondolsz.
- Hát WC-re na! Te ne huzigáld az idegem húrjait!
- Okéoké segítek.
Segít is, de az a benyomásom, hogy nem egészen úgy, ahogy én szeretném. Nagyot ránt a makacs cipzáron, de az még jobban beakad, ezúttal nem a csokitól, hanem a krampuszszőrömtől.
- Kicsim, megint igyekszel kihozni a sodromból…
Abban a biztos tudatban idegesítem Adriant, hogy mivel az éves rosszalkodásért már megkaptam a büntit - bár ne kaptam volna meg! -, most már bármit teszek is, nem lesz semmi következménye rám nézve. Jövőre, legfeljebb… de hol van az még. Meg addigra sokkal felkészültebb leszek.
Nyilván abban a biztos tudatban citerázik az idegeimen, hogy már megkapta ami jár. Pedig ez csak előzetes volt, nyilván fogalma sincs róla, hogy ez csak a tegnapi csintalankodás jutalma volt…
Mérgesen vonulok a mellékhelyiség felé… Hiába, szegény krampusznak nehéz a dolga. Távolodóban, meghallom Gabi kuncogását. És még valamit. Remélem, ezt nem jól hallottam: „Little Bunny”.
- A teremtésit a makacs fajtádnak! Mindjárt lehűtöm azt a forró, makacs fejedet!
Mielőtt egyet mukkanhatna, elkapom a grabancát, és kipenderítem a hóra. Ott legalább nem tud rosszalkodni. Megszeppenve és sértődötten áll a hóban, a kezében maradt répával együtt.
- Meg fogok fagyni.
- Nem fogsz. Csak addig leszel itt kint, míg kicsit lehiggadsz.
- Eeszementtt. Lllittle bbbunny
- Csak nem fázol?
- nnnemm. Tűnés innen.
- Akkor jó. Ja, igen. Légyszíves etesd meg Homert, cukorrépát ott találsz a szán alján. De ne adj neki túl sokat, mert attól görcsei lesznek!
Végre berohanok oda, ahova már nagyon szerettem volna….Menet közben szaggatom le magamról a francos krampuszruhát. Gondolom a kedves kibír 4-5 percet odakinn… Ráadásul addig sem tud rosszalkodni.
Hülye Bunny, hogy kiszúrt velem. Még, hogy hideg fejjel fogok gondolkodni. Ezt neked! Ehhez a mutogatáshoz mind a két kezemet fel kell használnom…
Ekkor látom meg a hóembert, mit is művelt vele Adrian.
Nagyon ijesztő így ez a hómuki. A kezében egy tekintélyes méretű virgácsot tart, a másikat meg csípőre teszi. Nagyon szigorúan néz. Ezt nem tűrhetem. Gyors átalakítás, és máris újra kedvesen vigyorog. Ehhez le kellett nyúlnom a szánról egy kisebb vödör konyakos meggyet… Valami nyúlszőr is kellene, hogy teljes legyen a hasonlóság.. Aha, megvan. Szegény Homár. Ez fájni fog… Mindegy, úgyis meg kell etetnem…
Gyönyörű ez a szán. Nemcsak cukorrépa van benne, hanem sok minden egyéb is… Mindjárt átkutatom, csak előbb a rémszarvashoz látogatok… Nem. Most kutatom át! Van itt minden földi jó, piros alma, mogyoró, hukk. Hú, hukk ez a konyakos meggy, ez állati. Sangriát is találok, és még valamit, ami a kedvencem. Ez alighanem bólé. Ezt sem hagyom itt.
Most pedig irány a rémes szarvas.
- Szegény kecske! Hát neked nem adnak enni? ÓÓÓ, te szegény! Gyere, egyél! Hát milyen gazdád van neked? Szomjas is vagy? Nem is tudom, talán nem kéne meginnod az egészet. Na jó, ha annyira akarod….
- Uuhhh. Bocsi, ez biztosan fájt. Most mit sírsz, ez hukk csak egy kis szőr. Majd kinő hukk. Hogy pont a feneked lett kopasz, hááát. Hukk! Viseld el férfiasan. Na szia…hukk
Még dolgom van a szánnal, ugyanis láttam ott valamit, ami felkeltette az érdeklődésemet. Valami papírok. Gyorsan áthajolok a szán karfáján, és máris túrom őket.
Megdöbbentő, amit találok. Nemcsak a szán forgalmija, hanem adatok Adrianról. Vicces, egyszer túl gyorsan hajtott, kis időre elvették a szán-hajtásiját. Aztán egyszer össze is törte, akkor három hónapig nem dolgozhatott Mikulásként. MICSODA? Szóval most le van fokozva, krampuszra? Illetve nyúlra. HIIHHIiiihihihi
Ha ezt elmondom neki! Hát, senki sem tökéletes.
Sajnos nem öt perc volt, hanem majdnem tíz. Lehet, hogy túl sok csokit ettem? Szegény Gabi… Biztos unatkozik odakint…
Bosszantó látvány tárul a szemem elé, mikor kinézek az ablakon. A Kedves orrig behajolva szánba, nagyon el van foglalva valamivel. Újra és újra behajol. Nagyon ajánlom neki, hogy ne az én papírjaimat nézegesse!
De ő pont azokat nézegeti…
Halkan nyitom az ajtót, nem szeretném ha megijedne… Nem jutok messzebb a ház oldalánál, mert ha lehet, még vérlázítóbb látvány tárul a szemem elé. A hóember virgácsa félredobva, a kalapja is. A fején kiszolgált szarvasagancs - tegnap még a garázsban láttam. A két szeme két fénylő aranytallér, az ÉN konyakosmeggyeim!
A szája répaszeletekkel kirakva - ugye nem ARRA… utaltál vele? De, sajnos igen. Ugyanis az egyik kezében egy egész répa, zöldjével együtt… A foga - mármint a nyúlfoga - helyén pedig két lelógó jégcsap…
Akkor veszítem el az önuralmamat, mikor meglátom a másik kezében a megtépázott krampuszfarkat, ráadásul csomót kötött rá… És a hóember előtt egy papírlap. A lefokozási papírom! Egy golyóstollal átszúrva! Van még valami ami furcsa rajta, de nem jövök rá, hogy mi lehet az…
Mondy kislány épp behajol valamiért a szánba megint, úgyhogy itt az alkalom. Most megmutatom neki, miért is 100%-os a jóvá nevelési arányom…
Először, kérdezés nélkül megemelem egy picit a kislányt, épp csak annyira, hogy pont ne érje el a lába a földet. Ugyanezzel a lendülettel egy jókorát húzok a libabőrös fenekére a virgáccsal. A hatás azonnali. Éktelen visítozásba fog. Markolná a fenekét, ha tudná. De nem tudja, mert akkor melyik kezére támaszkodna???
Várok egy kicsit, míg alábbhagy sivalkodás, azután kipróbálom, milyen hatással van rá a következő suhintás.
Igen, nagyon hasonlít az előzőre, csak mintha egy kicsit tovább tartaná ki a magas „c”-t.
A harmadik kicsit erősebbre sikerült, de hát nehéz célozni, mikor valaki az ember orra előtt kalimpál.
Szerintem legfeljebb az ötödik suhi után beszélgetni is fogunk. Vagy még előbb?
- Jhhahaj ne…. Ez fáj! Nem csináltam semmi rosszat a qrva életbe. Aaau.
- Nem? Ha már annyira „belemélyedtél” a „papírmunkába”, elolvashattad volna, az apró betűs részt is… Mikor átvetted a Miku-csomagot annyira örültél neki, hogy simán aláírtad az átvételi elismervényt. Persze az apró betűs részt nem olvastad el… Pedig a levélben, amit a Mikulás zrt.-től kaptál, részletesen benne van, hogy nézze meg a weboldalt…
- Nem szoktam elolvasni az aaaauuuupróbetűs részt.
- Nagy hiba. Akkor elmondom, mi van benne. Nagyjából.
- Nem mehetnénk be? Nagyon fázik a… tudod mim.
- Tudom, az eltángált popsid. Biztos lehetsz benne, hogy öt percen belül nemhogy fázni nem fog, de egyenesen tűzforró lesz… Meghagyom neked a választás jogát. Van itt mindenféle virgács. „s”-es, „m”-es, „l”-es…. És így tovább. Melyik legyen?
- Egyik sem, hülye Bunny. Most azonnal húzzál ki innen! AAAAAuuuu. Aauu.
- Ez tudod melyik volt?
- Deb. Hoddad tudnáb? Deb látob…
Sszsszszzzzzsszszszsz
- hülye, hülye hülye….bunny!!!
- Nagyon fáj! Kérlek hagyd abbauuuu! Légyszi kérlek! Jó leszek!
- Tudod mit? Menjünk be, mert most ha te nem is, de én most már nagyon fázom. (persze, nyuszimintás boxeralsóban…)
- Jó. Végeztünk ugye?
- Igen. Kicsit gyorsuljál aranyom, mert fázom.
- Persze… Nyuszimintás boxeralsóban…au
Az utolsó mondatát nem tudja befejezni, mert egy békítő fenekessel belököm őt az ajtón.
- Mi van az apró betűs részben? Tudni akarom.
- Nincs is apró betűs rész…
- Szóval hazudtál!
- Sose, ismétlem, sose higgy egy krampusznak!
Az utolsó mondatokat már a térdemen feküdve hallgatja – csak ijesztésképp
- Nem porollak tovább, azt hiszem megtanultad a leckét… egy egész évre biztosan.
Biztosan jól esik neki, ahogy a jéghideg kezemmel hűsítem a lángoló popsiját…
- Ugye csak vicceltél a virgácsokkal? „l”-es, meg „xl”-es nincs is ugye? - ezt még mindig a térdemen fekve kérdezi.
- De van olyan. Sőt, van egy Jumbo xl special. Az egy gyönyörű darab. Megmutassam? Még soha nem használtam.
- Kösz, inkább most ne…
Azzal villámgyorsan lehengeredik a térdemről. Sose lehet tudni….
Valami azonban nem hagy nyugodni, mióta megláttam a hóembert… Sajnos, csak órák múlva jut eszembe, hogy mi is volt az… A hómuki fenekén egy nyuszibojt díszelgett… De Gabinak nincs nyula, pedig az igazi szőr volt…
- Kicsim, megetetted Homert ugye? (milyen ártatlanul néz…)
- Igen. (most miért haragszik? Tényleg megetettem)
- Inni is adtál neki ugye? (még ártatlanabbul…)
- Igen, persze.(csak nehogy megnézze, mit evett és ivott. Jaj, csak azt ne…csak reggelig ne)
- Kimegyek, megnézem, jól van-e. (Hű de megijedt)
- Kérlek, ne menj… Nézd, milyen hóvihar van odakint.
- Ez csak hóesés, nem hóvihar. Megyek.
- Figyelj, csináltam neked melegszendvicset. Előbb edd meg jó???
- Megyek. Most!
Nehezen fogom fel a látványt, ami a szemem elé tárul. A rénszarvasom megvan, az igaz. De milyen állapotban? http://www.videoplayer.hu/videos/play/111189
Körös-körül, amerre a szem ellát, szétszórt, aranyszínű konyakos meggy-fólia darabkák. És megpillantom a kiürült bólés tálat is. Ez úgy saccra, legalább három liter volt…
Eltelik egy perc… még egy…talán öt is… Adrian még mindig megkövülten áll, aztán megmozdul. Odamegy a szánhoz. Alig látom, mit csinál, olyan sűrű a hóesés. Lehajol a rénszarvashoz? Pont olyan, mintha zokogna. Vagy beöntést akar neki adni? Ja, nem… Valamit keresgél a szánon.
Magamban fohászkodom: Jajj, csak ne vegye elő a Jumbo Special xl-t! Kérlek, kérlek, csak azt ne! Csendben fohászkodom: Figyelj, Mikulás! Kössünk alkut! Jó leszek. Nem leszek szemtelen, tisztelem az idősebbeket, nem káromkodom. Na? Mit szólsz? Adj valami jelet, ha áll az alku. Rendben? Ja, és többé nem füllentek…
DURR!!! Olyan erővel csapódik a bejárati ajtó, hogy megremegnek az ablakok a keretben. Sajnos nem a huzat csapta be…
Kösz szépen! Ezek szerint nem áll az alku.
Ó Mikulás! Te kaporszakállú vén trotty. Ó, hogy miért nem szárad le a szakállad most azonnal! Ó, hogy a munkaközvetítők taposnák le a sarkadat, mikor segélyért állsz sorba. Ó, hogy a rénszarvasok taposnának a lábadra… Ó, hogy tapadna alufólia a fogtömésedre, mikor a rénszarvas-szalámis szendvicsedet eszed…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése