/Gregor története/
A tanév 3 hete kezdődött el, Barbinak mégsem sikerült ez idáig túl közel kerülni kollégiumi szobatársnőjéhez. Barbi pont Mara ellentétének érezte magát, aki vagány, bulizós és emellett dúsgazdag lány, amiről márkás és méregdrága ruhái, arany ékszerei és a kollégiumba hozott mindenféle tárgyai árulkodtak a legjobban.
Szerda este, mint mindig, Mara bulizni indult, Barbi pedig a kollégiumban maradt, tanulni, házi feladatot írni, és időben le is akart feküdni, hogy másnap frissen álljon készen az órákra. Mara indulás előtt, ráhangolódásként, bekapcsolta disman-jét, amelyet a szekrény tetején helyezett el, és a két kis hangszórón keresztül hallgatta a - Barbit egyébként nagyon zavaró - muzsikát.
A barátnői fél 9 tájt szóltak be Marának, elköszöntek egymástól, Barbi még jó bulizást is kívánt neki, és nekiveselkedett, hogy végre nyugodtan tudjon a tanulásra koncentrálni. Valami azonban nagyon zavarta... Igen, ez az! A zene! Ágyán feküdt, és semmi kedve nem volt felállni és a polc tetejére felmászva kikapcsolni a kis discmant. Arra az elhatározásra jutott, hogy egyszerűbb megoldás kihúzni a konnektorból, ami az ágya mellett helyezkedett el. Megragadta a dugót, meghúzta, ám véletlenül jobban megrántotta a kelleténél, és a drága berendezés először az asztal szélére esett, majd a földre és... darabokra tört. Barbi nagyon megijedt, ugyanis elképzelhetetlen volt számára, hogy ki tudja fizetni a discmant. A taníttatását is csak vért izzadva tudták fizetni, Barbi rendszeresen járt hétvégenként dolgozni, hogy legyen elég pénze a főiskolai tanulmányokhoz. Tanulni már nem tudott, gyötörte a lelkifurdalás, aztán hajnali 3 órakor betoppant Mara.
Barbi mellébeszélés nélkül előadta neki, hogy mi történt. Mara sóhajtott, kicsit gondolkozott és a következőt mondta:
- Nos, két megoldást javaslok. Az első, hogy ki kell fizetned.
- Látatlanban is a másodikat választom... - suttogta Barbi.
- A másik lehetőség... hogy büntetést kapsz a tettedért.
- Meg... megbüntetsz? Mi-mire gondolsz?
- Hm, mindjárt visszajövök, és megmutatom.
Mara hamarosan visszatért, kezében egy hosszú, frissen tört vesszővel. Letette az asztalra Barbi elé.
- Erre gondoltam.
Barbi lesütötte a szemét.
- Mikor?
- Itt, most, rögtön. Feküdj hasra az ágyadon, húzd fel a hálóinged és told le a bugyidat!
Barbi felállt, kibújt papucsából, lassan, hogy minél tovább tartson. Levette a bugyiját, lerakta a székre, majd hasra feküdt az ágyon és a háta közepéig felhúzta a hálóingét. Arcát párnájába temette, és lehunyta a szemét.
Mara bezárta az ajtót, és maga is teljesen meztelenre vetkőzött. Meztelen talpának halk lépteivel odament az asztalhoz, felvette a vesszőt, majd odalépett Barbi ágyához. Párszor megsimogatta vele a lány fenekét, majd lecsapott. Barbi fenekébe éles fájdalom hasított, érezte, ahogy csípi, égeti a vesszőcsapás helye. Mara várt egy kicsit, majd érkezett a következő csapás. Barbi felnyögött, de a hangját elnyelte a párna, amibe a fejét temette. Egyébként is próbálta legkevésbé mutatni a szenvedését. Fenekét minden ütés után megmozgatta, de hátra nem nyúlt egyszer sem. A nyolcadik csapásnál minden eddiginél hangosabban nyögött fel, és a térdeit is behajlította hirtelen. Mara ekkor odahajolt és a fülébe súgta:
- Még egy ilyen, és elölről kezdjük!
Barbi összesen 12 ütést kapott, az utolsó háromba Mara minden maradék erejét beleadta. Barbi az utolsó után oldalra fordította az arcát, szeme piros és könnyes volt, arcán meglátszottak az átélt kínok jelei.
Mara ekkor megfordult, odalépdelt a szemeteskukához, kettétörte a vesszőt, és kihajította. Barbi nézte, hogy mit csinál, és döbbenten vette észre, hogy Mara fenekét és hátsó combját borzalmas hegek borítják. Némelyik frissebb, némelyik gyógyultabb, de minden kétséget kizáróan ezt a lányt verték és jelenleg is verik.
Azonban nem volt több ideje gondolkodni ezen, Mara odalépett az ágyához, hogy egy utolsó kegyelemdöfést adjon az amúgy is megalázott Barbinak.
- Nos, végeztünk. Már csak egy dolog van hátra. Kelj fel az ágyról, térdelj le elém és csókolj nekem lábat.
Barbi levette kezeit égő fenekéről, feltolta magát és igen nagy kínok árán, de felállt és Mara szemébe nézett.
- Ezt nem gondolod komolyan. – mondta neki.
- Nézd, ha gondolod, folytathatjuk a verést. Mondjuk a gumipapucsod biztos szépeket csattanna a sebzett fenekeden. De még mindig fennáll a lehetőség, hogy fizetsz.
- Nem… Rendben…
Ezzel Barbi letérdelt, bár feneke annyira fájt, hogy alsó ajkába kellett harapnia, hogy ne szisszenjen fel. Mara kinyújtotta meztelen jobb lábfejét.
- Rajta! Vedd a kezedbe és csókold meg!
Barbi a kezébe vette, meglepődve tapasztalta, mennyire vastag és kemény a bőr a lány talpán. Aztán közelebb hajolt, és megcsókolta szobatársnője és kínzója lábfejét.
- Nos, részemről rendben vagyunk. Szerintem zuhanyozd le a fenekedet, és borogasd éjjelre. Jó éjt!
Barbinak fogalma sem volt róla, hogy az a részemről még nagyon fontos hangsúlyt fog kapni az elkövetkező napokban…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése