Pages

2007. augusztus 12.

Nancy Friday: Női szexuális fantáziák

/Barbara/

Nem vagyok leszbikus, és ezt el szeretném mondani a levelem elején, mert különben azt gondolhatják, hogy az vagyok, amikor hallják a fantáziámat. Ez a fantázia egy bottal való büntetésről szól, és miután valakinek elmondtam egyszer, bemutatott egy nőnek, aki normálisnak mutatkozott kívülről, de néhány perc múlva az otthonában, - ahol meglátogattam őt -, rájöttem, hogy meg akar ostorozni, mielőtt a szokásos szexuális dolgait elkezdené velem. Megbeszéltem vele, hogy az egyetlen eszköz, amellyel engedem magam megverni, az az iskolai bot. Nem egy kerti bot, vagy semmi, ami vastagabb két centinél.

Nem tudom neked elmondani, hogy miért, de mindig is arról fantáziáltam, hogy egy pimasz, szemtelen tizenhét éves lány vagyok, és ott vagyok lehajolva a főkisasszony előtt, és egy ilyen régi divatú gimnáziumi tunikát viselek és a térdemig érő, ódivatú bugyogót. Miután leckéztetett egy darabig, azt mondja, hogy hajoljak le. Ezután felemeli a tunikámat és megbotoz a bottal, és a botütéseket a bugyogómon keresztül érzem.

Ezért aztán megmondtam a leszbikus barátnőmnek, hogy milyen mehet, és a dátumot és a helyszínt is megbeszéltük. Természetesen úgy találtam, hogy a botozás a bottal feleannyira sem volt izgalmas, mint a fantáziában, és bár nem volt kedvem maszturbálni a leszbikus növel, könnyen meg tudtam tenni a büntetés után.

Azóta találtam egy fiatalembert - mellesleg sokkal fiatalabb, mint én -, aki élvezi ezeket a játékokat a botozással, ráadásul még azt is megengedi, hogy én is megbotozzam a fenekét. Amikor a fenekünk már vörös lesz és fáj, de nincsenek szörnyű ütésnyomok rajta, akkor kezdjük el a szexet.

Minden fantáziám a botozásnak a különböző módszerei körül forog, és vagy én botozok meg valakit, vagy engem botoznak meg. Például, szeretném, ha a kezem, lábam le lenne kötözve és tizenkét nyírfavessző ütést kapnék. De ha ez a valóságban megtörténne, valószínűleg elájulnék a fájdalomtól.

Másik ilyen ötletem, hogy le vagyok szíjazva egy széles ülésű hintára, ami a plafonba van csavarozva. Ahogy a hinta hátrafelé lendül, a fenekem jó célpont lenne egy vesszőző személy számára.

Egy másik ötletem az, hogy le vagyok szíjazva egy botozópadra. Csak melltartó és hosszú bugyogó van rajtam, és a botozópadon, az elején fogantyúk vannak, amelyeket én megragadok a kezeimmel. Ahogy lenyomom ezeket a fogantyúkat, egy gumipénisz a másik oldalon, pontosan a lábam közé hatol be. Elképzelem, hogy amint a botozás megindul, közben élvezhetném a maszturbálást is a gumipénisszel.

Egy újabb fantázia, hogy szeretném, ha egy férfi rám ülne. Mind a ketten meztelenek lennénk, és ő finoman leereszkedne rám, és a hatalmas felálló péniszét odahelyezné a melleim közé. Szeretném nézni, ahogy fel-le mozog, és amikor ahhoz a bizonyos időhöz közeledünk, szeretném, hogyha leereszkedne rám, és benyomná oda, a megfelelő helyre.

El kell mondanom, hogy amikor szexelek egy férfival, mindig azt játszom el magamban, hogy hosszú bugyogót viselek és a főkisasszony irodájában vagyok, bokafogás, és ő alaposan megvesszőzi a fenekemet. Csak két okra tudok gondolni, amiért ez a fantáziám állandóan előjön. Az egyik dolog akkor történt, amikor hat- vagy hétéves lehettem. Volt egy idősebb nővérem, aki akkor körülbelül tizennégy éves lehetett, és valószínűleg nagyon sokat rosszalkodott, mert a mostohaanyám azt mondta, hogy meg fogja botozni.

A nővéremnek le kellett vennie a szoknyáját előttem, és azután a mostohaanyám lenyomta egy karosszék karjára. Nővérem, Jean a szokásos iskolai Directoire bugyogót viselte, ami abban az időben divatban volt, és ami sokkal hosszabb volt természetesen, mint amit manapság viselnek. A feneke az égnek állt, a lábai pedig kalimpáltak a levegőben, és a bugyogó egyre jobban megfeszült a feneke körül. A mostohaanyám akkor elkezdte ütni a nővérem fenekét a bottal, és nem hiszem, hogy szörnyen fájdalmas lett volna. De ahhoz eléggé csípett, hogy Jean nővérem minden egyes botütésre felkiáltson.

A második incidens akkor történt, amikor tizenöt éves lehettem, és már kezdtem tudni egy-két dolgot a szexről. Volt egy tizenhét év körüli fiú a szomszédunkban, aki szokott nekem segíteni az iskolai házi feladatokban. Időnként csókolóztunk és ölelkeztünk is. Egy este azt mondta, olyan rossz voltam matematikából, hogy megérdemlek egy jó vesszőzést. Azután lenyomta az arcomat az ölébe.

Miután úgy csináltam, mintha először ellenállnék és félnék, jóval a derekam fölé húztam a tornaszoknyámat. Láttam, hogy ő látja a bugyogómat a derekamtól egészen a lábamig. Sőt mi több, azt is tudtam, hogy ettől erekciója lett, sőt éreztem is. Jól megvesszőzött. Jó erősen, de én ennek ellenére nagyon élveztem. Ezek után minden este elmentem meglátogatni, és mindig úgy végződött a dolog, hogy először jól elfenekelt, azután megfordított a karosszékben, és így fölém került, és ekkor mind a ketten maszturbáltunk.

Később megkérdeztem tőle, hogy milyen is az iskolájukban, amikor a szemtelen fiúkat megbotozzák. Ez egy szexuálisan eléggé töltött kérdés volt. És azt a választ kaptam tőle, amire számítottam. Azt mondta, hogy tudna egy bemutatót tartani nekem, és azt is mondta, hogy "ma éjszaka". Mielőtt átmentem hozzá, felvettem egy nagyon izgalmas bugyogót, ami a lábszáramon hosszú volt és rózsaszín csipkével végződött a lábánál.

A szülei elmentek hazulról. És miután az egész lakás ott volt csak nekünk, egyáltalán nem vesztegettük az időt. A botozás bemutatása megkezdődött. Megmutatta, miképpen kell ráhajolni a karosszékre úgy, hogy a karjaim előre legyenek nyújtva. Ebben a pozícióban éreztem, ahogy a bugyogóm egyre szorosabb lesz a fenekem és a lábam körül és a combomon.

Kiléptem a rövid szoknyámból előzőleg, és csókolóztunk, ölelkeztünk, és akkorra már hatalmas erekciója volt. Akkor először megvesszőzött úgy, hogy a bugyogó rajtam volt. Négy fantasztikusan jó ütést kaptam. Kiáltottam és sziszegtem tőle.

Amikor befejezte, én ragadtam kezembe a botot és azt mondtam, hogy most ő következik, most ő kap büntetést. Rájöttem, hogy szörnyen izgalmas volt látni, hogy a nadrágja megfeszül a fenekén, ahogy előrehajolt, és egy szigorú botozást kapott tőlem. Nagyon élveztem azt az érzést, hogy a bot a kezemben volt.

Egy másik fantáziám arról szól, hogy én vagyok a főkisasszony titkárnője egy olyan lányiskolában, ahol tizenöttől tizenkilenc éves lányok járnak. Az egyik feladatom az, hogy - miután erős lány vagyok - nekem kell megbotozni azokat a lányokat, akiket a főkisasszony valamiért meg akar büntetni.

Egy héten két vagy három éjszaka is elképzelem, hogy körülbelül hat lány vár az irodám ajtajánál sorba állva arra, hogy megbotozzam őket. Egyenként lépnek be a parancsszavamra. Kilépnek a tornatunikájukból és én megparancsolom, hogy hajoljanak előre a vesszőzőasztalon, ahol annyi botütést adok nekik, amennyit a főkisasszony elrendelt.

Azután megváltoztatom ezt a fantáziát és elképzelem, hogy én vagyok az egyik idősebb lány. Körülbelül tizennyolc éves, akit elkaptak azért, mert cigarettázott és tíz-tizenkét botütésre lett ítélve. Kint állunk a titkárnő szobája előtt, és hallgatjuk a botozás különböző hangjait. Ezután én következem. Nagyon feszült vagyok. Bemegyek, leveszem a tornatunikámat, és ott állok a feszes bugyogómban. A titkárnő odamutat a botozópadra. Azt mondja, hogy hajoljak előre. Én ráhajolok a padra és várom a botütéseket. Miközben elképzelem, hogy megbotoznak, maszturbálok.

Sok történetet olvastam arról, hogy a régi időkben hogyan büntették meg a nőket, és ezek közül nagyon sok tetszik nekem, és meg is jelenik a fantáziámban. Van egy kedvenc történetem egy gazdag emberről az 1830-as évekből, aki nevelőnőt alkalmazott a nagy családjához, amelyik nyolc leányból és hat fiúból állt. Gyakran megbotoztatta a gyerekeket és ő mindig jelen volt, amikor a nevelőnő a büntetést végrehajtotta. A fiúknak le kellett venniük a nadrágjukat, mielőtt leszíjazták volna őket a padra. A lányoknak is le kellett venniük a külső ruházatukat. Őket pedig hosszú, fehér bugyogóban botozták meg.

Elképzelem magamat, hogy én vagyok a nevelőnő, egyrészt mert nagyon élvezném, ha én botozhatnék, mivel szeretem a testi fenyítést, és élvezem is, másrészt pedig nagyon szeretnék lefeküdni a ház urával, aki özvegy, a botozás után.

Egy másik könyvben olvastam egy történetet a Közép-keletről, a korai időkből. Ez arról szólt, hogy hogyan büntették meg nyilvánosan azokat a lányokat, akiket a bíróság bűnösnek talált. Odavették őket a bíróság elé a térre, és egy ilyen vesszőzőpadra voltak odakötözve, a csuklójuk a fejük felett. Alsóneműben voltak, és miután előre kellett hajolniuk és meg volt kötözve a kezük, nem voltak képesek mozogni.

Az ütések száma természetesen a bűnüktől függött, de miután a büntetést végrehajtották, a lányokat továbbra is otthagyták, hogy az arra járók felvehessék a botot, és még néhány suhintást végezhessenek vele. Három óra múlva szabadultak csak.

Mi történt? Természetesen az történt, hogy bármikor, amikor egy fiatal, csinos nő nyilvános verésére került sor, lényegében az egész lakosság jelen volt, és mire vége lett, a legtöbb férfinak erekciója támadt, és azonnal hazavitték a feleségüket a hálószobába.

Van egy másik történet a középkorból, illetve talán még későbbről is, amikor a papok is használták a botot, mintegy büntetésképpen, fiatal lányokon gyónás után. A lányoknak le kellett vetkőzniük, és a pap asztalára kellett ráhajolniuk, majd az jól elverte a feneküket, és utána ágyba ment velük. Éppen ezért sok fiatal lány, akinek tetszett a gyóntatója, egyszerűen hazudott a gyónás során, tudván, hogy ez mihez vezet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése