Jake és Kate

Jake MacCay - akit „Maccie”-nek becéztek -, a legjobb matematika tanár volt az iskolában. Ebben a tanárok és a diákok is egyetértettek. Pedagógus hivatásának elsőrendű tudora. Máskülönben csendes, rendszerető, befelé forduló típus, szigorú, igazságos, hallgatag és zárkózott. Mégis hihetetlen esemény történt, mely végül az iskolai szolgálattól való megválásához vezetett.

Forró nyári napon történt. „Maccie” a maga száraz módján tanította a felsőosztályos lányokat és fiúkat, néha hegyes szakállát cibálta. Gyorsan, de kínos pontossággal írta fel egyenleteit a táblára. Kérdezett, magyarázott. Bemutatott és visszakérdezett, ahogy szokás.

Kevésbé volt szokásos a pillantás, melyet az első sorban ülő tanítványára vetett. Pontosabban: Kate Donaldra. A lány - éppen 17 éves -, ide-oda fészkelődött a padban és tövig mutogatta lábait. Szemérmetlen típus, szőke, alacsony, de leírhatatlanul szexis. „Maccie” mereven nézte Katie bugyiját. Nem nagy látvány. Valóban nem. Katie jókora kötött bugyit viselt. A nyár közepén. Ennek ellenére nagyon izgatóan hatott. „Maccie” pislogott egy kicsit és megfordult, hogy tovább írja egyenleteit. Kissé dühösen kérdést tett fel Katie Donaldnak. Katie a matematikán kívül minden másra gondolt. Nem tudott válaszolni. „Maccie” elkeseredett.

„Megint semmi. Végül is mivel foglalkozik?” Ezt a kérdést „Maccie”-n kívül mindenki meg tudta volna válaszolni. Az alacsony férfi, MacCay mester, az első pillanattól imponált a lánynak. Pont azzal rendelkezett, ami neki hiányzott, ésszel. A tanárnak az hiányzott, ami nála megvolt, a szex. Ám ez nem zavarta Kate-t. Most már tudtára fogja adni, gondolta.

És amit Kate Donald elhatározott, meg is valósította. Szünetben bekopogott a tanári szobába. MacCay tanár úrral óhajtott beszélni. MacCay egyedül volt a tanáriban. „Mit kíván?” kérdezte és nem tudta elterelni gondolatait a kötött bugyiról.

„Uram”, fuvolázta Kate. „Uram, talán...” most sikerült megerősíteni magát, „talán korrepetálhatna, ha gondolja, ha úgy véli, hogy szükségem van rá, talán...”

„Önnek valóban szükséges”, állapította meg MacCay. „Délután háromra jöjjön el hozzám.” Letörölte az izzadtságot homlokáról. „Tudja, hol lakom.”

Mélyet lélegzett, de Kate csak nevetett: „Tudom. Pontos leszek.”

Így is történt. Éppen félóra foglalkozás után „Maccie” teljesen magánkívül volt. „Ön nagyon lusta… muszáj pont nálam kialudnia magát? Ha így megy tovább, akkor valakinek feszesre kell húznia a bugyiját...”

„Uram, tegye már meg!” ez volt minden, amit Kate válaszolt.

„Na igen, képletesen szólva...”

„Miért ne?” nevetett Kate. „Ha megérdemlem...”

„Maccie”-nek nem maradt más választása. Fogta a nádpálcát, melyet a lusta fiúk számára mindig keze ügyében tartott és munkához látott, hogy Kate kötött bugyiba bujtatott fenekét becsíkozza, melyet engedelmesen odatartott. Három-négy fenekes után befejezte.

„Így! Legyen ez önnek tanulság.”

„Mi?” nevetett Kate. „Ennyi az egész, uram? Többet reméltem öntől!”

Ez sok volt Jake MacCay számára. Elvesztette az ellenőrzést maga felett, elkapta a szemtelen lányt és a bőrfotel széles támlájára kényszerítette. Majd lehúzta a bugyiját és olyan alaposan behurkázta a csupasz ülepet, hogy Kate a fájdalomtól és a gyönyörtől hangosan sikoltozott, üvöltött. „Igen, igen, igen”, kiabálta, ami azt is jelenthette: „csináld tovább, nagyon-nagyon jól esik!” Aztán rávetette magát, zokogott és az alacsony férfit olyan gyorsan és vadul csábította el, hogy annak esze csak akkor kezdett működni, mikor minden megtörtént.

A következmények szörnyűek voltak, legalábbis úgy tűnt. MacCay mester kifogástalan úriember módján önként tájékoztatta az igazgatót az esetről és elbocsátását kérte. A szülőktől, akik teljesen elképedtek, megkérte Kate kezét és a tanév végén összeházasodtak. Ezen idő alatt meghatóan törődött fiatal felesége iskolai és házassági boldogulásával, ugyanolyan módon. Mellette még arra is talált időt, hogy az iparban ragyogóan fizetett állást találjon, nagyobb erőre kapjon. Felébredt benne az újonnan felfedezett szerelem.

Minden várakozás ellenére az összes problémát pompásan oldotta meg. Az egész grófságban nehezen lehetett volna boldogabb házaspárt találni, mint „Maccie” és az ő kis felesége.

„Maccie” tehetséget fedezett fel feleségében, melyről maga sem tudott: Kate remek karikatúrákat rajzolt. Mikor ura és „parancsolója” - ahogy mindig, kis felesége beleegyezésével - megfelelő erővel suhogtatta a nádpálcát és Kate feszülő, szemtelen popóját megfenyítette, Kate két karikatúrát rajzolt, mely hihetetlenül megnyerte „Maccie” tetszését és egy albumba ragasztotta, melyet ezután „Maccie” mindig megkövetelt.

Most már, ha Katie gyönyörű popója egész egyszerűen viszketett egy alapos és kiadós nádpálcázásért és nem tudott nyugodni, akkor azt mondta: „Jake, valamit rajzolnom kell...” Jake máris fogta a vastag sárga bácsit, melyet felesége nagy örömmel fogadott. A bugyiját egyébként már előzőleg levetette, „mert a nádpálca a meztelen popón jobban csíp és lányod jobban érzi”. Az album a karikatúrákkal gyorsan megtelt. Kate újabbat vásárolt, melybe - talán még ma - további rajzokat készíthet és ragaszthat. Legközelebb egy kis kutyakorbácsot vesznek. Kate remek példányt fedezett fel...