(36-38. oldal)
Mire tizenkilenc éves lettem, melleim jókorára teltek, s a férfiak is kezdtek komolyabban felfigyelni rám. Rövidesen férjhez mentem egy nagyon derék emberhez. Gazdálkodni kezdtünk a szüleimtől örökölt farmon, és az egészet szinte el is felejtettem. Harmonikus, bár egy kissé egyhangú szexuális életet élünk azóta is. Tavaly ilyen tájt a férjem szokás szerint bement a városba, hogy felfogadjon valami alkalmi munkást a dologidőre. A közvetítő iroda néhány nap múlva el is küldött egy jókötésű huszonöt év körüli, környékbeli fiút. Rögtön munkába állt, és az első naptól figyeltem arányos alkatát, jó kedélyét, munkabírását. Egész nap róla álmodoztam, az ágyban pedig rágondoltam önkielégítés közben. Ez utóbbi nem is csoda, ha tekintetbe vesszük, hogy a férjemmel jó, ha két hétben egyszer van szexuális kapcsolatunk. Egyik este, amikor egyedül voltam a házban, mert a férjem bement három napra a városba, váratlanul kopogtattak, és amikor kimentem, nagy örömömre ő állt az ajtóban. Elnézést kért a zavarásért, de mint mondotta, halálra unja magát odakint egyedül a gazdasági épületben, ahol az alkalmi szállást berendeztük neki. Gondolta, ha nincs ellenemre, átjön beszélgetni. Persze rögtön beengedtem, bárcsak egy vékony házi ruha volt rajtam, ráadásul áttetsző is, és alul nem viseltem se bugyit, se melltartót. Meghívtam egy csésze teára.
Amint leültünk a konyhában, észrevettem, hogy alig leplezve engem bámul. A melleim és nagy sötét mellbimbóim körvonalai tisztán látszottak a ruha alatt, és úgy látszik, hogy annyira felizgatták, hogy végül nem bírta tovább, szinte önkéntelen mozdulattal megsimogatott. Magam sem tudom, hogy tehettem, de megfogtam a kezét, és rátettem a mellemre. Ettől felbátorodott és átölelt, majd meg akart csókolni. Ez utóbbit már nem hagytam, mert - bár tulajdonképpen vágytam is rá, hogy vele legyek - valahogy mégsem mertem egykönnyen rászánni magam a férjem miatt.
Ő persze ezt nem tudhatta, és nem is érthette, csak annyit láthatott, hogy "behergelem", de azután "meggondolom magam". Így utólag belegondolva nem meglepő, hogy egyszerre csak azon kaptam magam, hogy keresztbe fekszem a térdén, ő pedig irgalmatlanul fenekeli a pucér hátsómat. Egy pillanatig meglepődtem és tiltakozni akartam, de azután egy régen elfeledett érzés és erős nemi vágy gerjedt fel bennem. Nem bírtam ellenállni neki, és a kéjtől önkéntelenül is sikoltozni kezdtem, hogy még, még! Ő pedig lapát tenyerével nagy piros foltokat hagyva a fenekemen, alaposan ki is tett magáért. Amikor már egy-két perce tartott az elfenekelésem, izgalmam nőttön-nőtt, és egész testemben rázkódva hatalmasan elélveztem. Ezt persze ő is észrevette, ami nem lehetett túl nehéz, de szerintem még a szomszéd farmon is hallani lehetett. Ekkor felkapott, és az ölében bevitt a hálószobába. Letett az ágyra, majd ledobálta magáról a ruháit és rám vetette magát. Nemi szervét a számba dugta, én pedig lelkesen szopogatni kezdtem. Ő úgy látszik nem volt megelégedve a munkámmal, mert kihúzta a mellette heverő nadrágjából a szíjat, és néhányszor végigvágott vele a fenekemen. Biztos meglepően hangzik, de remek érzés volt. Légzésem ismét nehezülni kezdett, alig tudtam a nyelvemre figyelni. Ezt megelégelhette egy idő után, mert elvette a számtól a szerszámát, és hanyatt döntött. Ekkor a nedveim már valósággal dőltek, és teljesen elárasztották a lepedőmet. Ő pedig még mindig anélkül, hogy akárcsak egyetlen szót is szólt volna, erőteljesen belém hatolt. Évek óta ilyen kéjt nem éreztem. Sikoltoztam, dobáltam a fejem, és rövid idő alatt egymásután háromszor élveztem el. Végül az ő lihegése is felgyorsult, kihúzta a nemi szervét, a mellemhez térdelt, és három-négy vastag sugárban beborított a nedveivel. Utána a számhoz tette, és én lelkesen tisztára nyalogattam. Végül felöltözött, és most először szólalt meg a fenekelés kezdete óta. Csak ennyit mondott: "Holnap este megint eljövök."
Mondanom sem kell, hogy másnap alig vártam a nap végét. És nem is kellett csalatkoznom. Mindaddig, amíg ott dolgozott, a hátralevő néhány héten valahányszor a férjem nem volt otthon, este mindig meglátogatott, és aktusaink az előzőhöz hasonlóan zajlottak le. Végül persze a szerződése lejártával elutazott, de bízom benne, hogy az idei nyáron viszontlátom, a közvetítőnél ugyanis szóltam, hogy lehetőleg a tavalyi fiatalembert küldjék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése