Miért, jaj miért helyeznek olyan rendkívüli súlyt az áruházak igazgatói bizonyos korú lányok, nők megfegyelmezésére? Jó néhány szabály részletezi, mit tehet meg a főnök és mit nem! Pontosabban, mit nem tehetne meg!
A mi irodánkat idősebb igazgató vezeti, aki tényleg jóképű és mindig csinosan öltözve jelenik meg. Véleményem szerint a jó igazgató megszemélyesítője az üzleti életben is. Tényleg óriási fej, kivéve mikor a büntetés legszörnyűbb módját alkalmazza a női munkaerő fiatalabb tagjaival szemben, elpáholva a meztelen fenekünket egy hosszú, műanyag vonalzóval. Nagyon élvezi, mikor kivihet bennünket a külső irodába, melyben a régi kartotékokat tárolják. Ott nincs telefon, melyen zavarhatnának, és nyugodtan megvalósíthatja a kifogástalan üzleti életre nevelés számtalan módszerét, melyet elfogadunk. Így igaz, mert ha egy lány odakerül, egész védekezési mechanizmusa összeomlik, és Hardy úr azt tehet vele, amit csak akar.
A raktár sötét, mielőtt felkapcsolja a villanyt, mivel egyetlen ablaka sincs. Mindenféle nagy ládákat és bálákat helyeztek el, melyek nagyon alkalmasak elképzelései végrehajtásához. A ládára vagy bálára hajolva a test körvonala belemosódik a környezetbe. Igazgatónk képes a legmegfelelőbb ígéreteket kicsikarni a vörös popójú lányból, miközben az elszenvedi műanyag vonalzójának suhogó csapásait.
Nem mondunk fel, mert ez ugrás lenne a tüzes serpenyőből a tűzbe és egy másik igazgató nem biztos, hogy ilyen jóképű lenne! Azt hiszem sokkal jobb a fenekelés csinos igazgatónktól, mint valami öreg, beteges fickótól.
Mikor aljas módon leckéztet bennünket, tűrjük, hogy szoknyánk alá nyúlva tapogassa fenekünket. Vigyázzba állva hallgatjuk szidását. Teljesen megsemmisültem és megzavarodtam, mikor ott álltam kezével pici bugyimban. Tapogatta ülepemet, cirógatta érzékeny bőrét. Tudtam, hamarosan sajogni fog a vonalzó tüzes csapásaitól. Szörnyen megalázónak éreztem, hogy ott állok mozdulatlanul, míg tenyere simogatóan végigfut fiatal popóm domborulatain, aztán a vonalzóval az egyik bálára mutatott.
Mint a bárány a vágóhidra - odamentem, ahol a kemény bálát elhelyezték. Akkor levetette bugyim, derékig felemelte a szoknyám. Micsoda szégyen, gondoltam és minden erőm elhagyott. Ráhasaltam a bálára és összeszorítottam combjaimat. Az átkozott vonalzó lesújtott hátsó felemre. Leírhatatlan tűz áradt szét fenekemben, majd gyötrő fájdalom. 12 fenekest kaptam és egyáltalán nem zavarta tiltakozásom, panaszkodásom. Popóm szörnyen fájt, pokolian égett, mikor végre befejezte, vonaglottam, hiába dicsért, milyen bátran álltam ki a büntetést.
Jobb lenne máshol keresni a megélhetést, gondoltam, égő fenekemet dörzsölve, hogy csillapítsam a fájdalmat. Gyakran elgondolkozom, ha megfenyít bennünket, miért mindig a fenekünkön... és miért veteti le a bugyinkat... Nem igazságos, mert ezt sohasem csinálja a férfi dolgozókkal, csak velünk, fiatal lányokkal és nőkkel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése