Egy igaz történet 1930-ból

A nagy gazdasági válság idején történt Bécsben. Akkoriban igen nehezen kapott állást az olyan gépírónő, adminisztrátor, akit főnöke elbocsátott. Ezt a lehetőséget használta ki Friedrich B. nagykereskedő, aki valóságos rabszolganőként bánt alkalmazottaival. Hivatali szekrényének belső oldalán egymás mellett lógtak a különféle pálcák, Annaliza, Gréti, Ella, Lotti, Mici felirattal. Mindegyik az illető lány "tulajdona" volt. Pontosabban csak az egyik, de annál formásabb testrészéé. Az alkalmazottak közt akadt olyan, aki már öt teljes éve tűrte a pálcát suhogtató B. úr szigorát.

A büntetésnek mindig megvolt a maga előzménye: pontatlanság; levelenként háromnál több géphiba; észrevehető radírozás; stb. Minden apró hibának megvolt a maga megszabott büntetése. A bűnösnek önként kellett a fenyítésre jelentkeznie, és megmutatni azokat a fenékveréseket ábrázoló "pikáns" kis fotókat, amelyeken pucér női hátuljak voltak láthatók, s amelyeket a hivatal női dolgozóinak maguknál kellett hordaniuk. B. úr igen elégedetten nyugtázta, ha alkalmazottai elmondták, hogy a képeket más is látta, és tudomást szerzett B. úr módszereiről. (Ez a hiúság lett aztán a B. házaspár bírósági gondjainak a legfőbb oka...)

B. úr felesége rendszeresen ellátogatott a hivatalba. Ilyenkor a tisztviselő- és gépírónőknek egyenként be kellett menniük hozzá a főnöki szobába, felhúzni a szoknyát, eltávolítani a fehérneműt, és megmutatni a hátuljukat, mennyire frissek rajtuk a csíkok. Ha frisseknek ítéltettek, a haragos feleség igencsak kemény fenékcsipkedésekkel, hajcibálással büntette azokat, akik gondatlanságukkal felbosszantották az ö "férjecskéjét". Ezután a házaspár bezárkózott, és szigorúan tilos volt őket zavarni. A csíkos popsik szemléje volt a legfontosabb, igen hatásos ajzószerük...