Mesék a pálca másik oldaláról 2.

Sok lány és nő nem olyan méltatlannak és szokatlannak tekinti a botbüntetést, mint azt gyakran hangoztatják. Ám a verésnek valóban megérdemeltnek kell lenni. Akkor türelmesen elviselhető.

Az öt év alatt, mikor egy nagy csomagküldő áruházban dolgoztam magam is átéltem. Ott a női alkalmazottak részéről szokás volt, hogy a becsomagolt áruból néhányat hazavittek, tehát elloptak. Sokan ékszereket vagy illatszereket dugtak dekoltázsukba, sokan értékes fehérneműket vettek fel a WC-ben, mások szép harisnyákat, sálakat rejtettek a bugyijukba.

Rendszeresen tartottak ellenőrzéseket és motozásokat. Ha a részlegvezetők valamit találtak, akkor az ellopott áru árát és a megállapított büntetéspénzt felírták, majd a következő fizetésnél levonták. Köztünk, női alkalmazottak között ismert volt, hogy főnöknőnknél másképp is megválthatjuk magunkat. Mikor első alkalommal kerültem bajba és lopáson értek, az ellenőrző szobában le kellett vetkőznöm és az igazgatónő 6 pár nylonharisnyát talált a bugyimban, nagyon letörten és vérvörös arccal jöttem ki. Idősebb társam, aki sejtette mi történt, azt mondta: "Ne bánkódj, holnap menj be a főnöknőhöz és mondd meg neki, hogy sajnálod a lopást, de az ellopottakat nem tudod kifizetni és, hogy ne jelentsen fel, vagy bocsásson el, hanem más büntetést szeretnél! Alaposan el fog fenekelni. Az nagyon fáj, de mindannyian így csináljuk."

Rettenetesen féltem a főnöknőtől és a büntetéstől, ezért inkább levonattam a harisnyák árát és a büntetéspénzt. Ám egy idő múlva nem tudtam ellenállni és egy drága karórát rejtettem el a melltartómban, és mikor elkaptak, nehéz szívvel mentem a főnöknőhöz.

Miután aláírtam egy papírt, melyben beismertem a lopást és szabad elhatározásomból testi fenyítést kértem, főnöknőm az irodája mellett lévő tanácskozóterembe vezetett. Az előszoba ajtót gondosan bezárta. Az iratszekrényből meglehetősen hosszú nádpálcát vett elő és megparancsolta, vessem le a ruhám. Aztán el kellett mondanom, hogyan és miért loptam másodszor is, majd végül megmutatnom, hol rejtettem el a harisnyákat és az órát.

A főnöknő kijelentette, hogy 12 kemény pálcaütést érdemlek. Azt mondta, nem kötöz meg, ha engedelmesen elviselem a verést. Megígértem neki, felemeltem a kombiném, teljesen feszesre húztam a bugyim és mélyen lehajolva megérintettem a cipőmet ujjaim hegyével és vártam az első ütést. Ez azonban olyan rettenetesen fájt, hogy villámgyorsan felugrottam és tenyeremmel dörzsöltem farpofáimat. Csak nagy sokára tudott rávenni, hogy újra lehajoljak. Kezem, lábam reszketett, mint a nyárfalevél, fenekem ide-oda mozgott, így kaptam a második fenekest. Popóm égett, mint a tűz, hamar vége volt önuralmamnak. Térdre estem, átöleltem kínzóm lábait és könyörögve kegyelmet kértem. Tehetetlenül engedtem magam az asztalra fektetni, kezem, lábam megkötözni és a hátralévő 8 ütést így kaptam meg remegő popóhalmaimra. Mindegyik veséig hatolt, üvöltöttem, mint egy állat és nagyon szégyenkeztem, mert közben a bugyim teljesen átnedvesedett. Mikor véget ért a büntetés, megszabadított kötelékeimtől, egy új csipkebugyit és harisnyát adott rám és a szigorú úrnő ölébe kellett ülnöm. Simogatta hurkáimat és megkérdezte, fogok-e máskor is lopni? Sírva ígértem meg, ilyet soha többé nem teszek.

Soha nem is vettem el semmit, ami nem az enyém. Kemény lecke volt számomra. Egy egész hétig nem tudtam székre ülni, egy egész hétig nem tudtam hanyatt fekve aludni. Mikor kolléganőmnek azt mondtam, hogy a jövőben nem viszek haza semmit, olyan rettenetesen megfenyített, azt válaszolta: "Ne légy olyan érzékeny! Mi már majdnem mindannyian megkaptuk a megérdemelt fenekeseinket. Aki lop, annak bűnhődnie kell! Vagy tartsd távol a kezed a szép holmiktól és vedd meg! Örülj, hogy egyedül voltál a főnöknővel. A múlt héten, mikor egy kis kézitáskát vittem magammal, a felfuvalkodott újonccal együtt kaptak el, aki mindig azt hangoztatta, soha nem vesz el semmit, és sohasem engedi magát megalázni. A WC-ben levetette saját holmiját és helyette fehér svájci garnitúrát vett magára, valódi csipkével, 68 márkáért. Sajnos a főnöknő titkos szeretőjét, az első cégvezetőt is magával vitte a tanácskozó terembe. Nem hiszed el, az újonc hogy állt ott! Először megtagadta felemelni a ruháját egy férfi előtt. Nekem is nagyon kínos volt. Gyorsan túl akartam lenni az egészen, ezért hátul felemeltem a szoknyám, kifeszítettem vékony, zöld bugyimat és mélyen lehajoltam, bár szörnyen szégyelltem pimaszul kövér fenekemet a cégvezetőnek mutogatni. Sajnos ő vette kezébe a nádpálcát és olyan erőset húzott oda, amilyet még sohasem kaptam. Tudod, egy férfi sokkal erősebb, mint egy nő. Mikor a büntetés után voltam, szörnyen üvöltve és a popómat dörzsölve álltam ott, egyetlen dolog vigasztalt: ahogy a beképzelt újoncot elővették. Előbb le kellett vetnie az ellopott fehérneműt, aztán egy olcsó trikó alsóneműt vett magára. Mint egy kislány, halálosan szégyenkezett. Mivel félelmében nem akart lehajolni, a főnöknő a térdére fektette, vaskézzel lefogta, a cégvezető pedig teljes erővel fenekelte a kifeszült bugyin keresztül, úgy, hogy őrültként sikoltozott és többször becsinált. Ráadásul mindezt láttam, a rettenetes félelemtől én is megfogadtam, hogy sohasem nyúlok idegen tulajdonhoz."