Hogyan bűnhődött Elli, a csinos postáskisasszony, szolgálati hanyagságáért.
A csinos Elli Lehmann kisasszony, foglalkozása postai gyakornok, útban volt egy barátságtalan, goromba úrhoz, akivel röviddel ezelőtt hosszú telefonbeszélgetést folytatott. Dr. Hanf gimnáziumi tanár hibás távirat továbbítás miatt elesett el jó üzlettől. Az említett úr nagy gyümölcskert tulajdonosa volt, kedvtelésből gyümölcsnemesítéssel foglalkozott. Évente szép jövedelmet hozott ez a hobbija. Ez alkalommal egy érdeklődő részéről igen kedvező ajánlatot kapott, melyre táviratilag válaszolt. A postán feladta a sürgönyt: "Rendben van." A táviratot Lehmann kisasszony, a gyakornok vette fel. Gondolatai azonban az előző esti bál körül kalandoztak, és a csinos, szőke teremtés súlyos vétséget követett el, mivel a táviratot hibásan, az alábbi szöveggel továbbította: "Nincs rendben."
Ennek következtében a gyümölcskereskedő máshonnan vásárolt, Hanf tanár úr pedig elesett egy jókora összegtől. A férfi felháborodottan kártérítést követelt a postától, így a fiatal gyakornok hanyagsága lelepleződött. Ebben a helyzetben nem sokat segített a kisasszony szép szemeiből hulló könny.
Vezetője azt a tanácsot adta, hogy keresse fel személyesen a károsultat és valahogyan érje el, hogy az visszavonja a feljelentését, különben Elli elveszíti az állását. Ezért indult el a fiatal teremtés dobogó szívvel a megcsontosodott agglegényként ismert tanár lakására. Hamarosan a rettegett úr előtt állt, aki a legnagyobb tapintatlansággal és szigorral fogadta. Mikor a sovány, magas férfi szürke, szúrós szemeivel mereven ránézett, Elli szégyenkezve lehajtotta a fejét és erősen elpirulva a sírás szélén állt.
Hanf tanár úr éppen füzeteket javított a kényelmes karosszékében, de a lányt nem kínálta hellyel. A buta teremtés miatt keserű harag tört ki belőle.
- Ha ilyen fiatal lányra bízzák a fontos dolgokat, nem csoda, hogy ilyen hibák történnek. A fiatal nőszemélyek csak haszontalan dolgokra tudnak gondolni.
Forró tűz borította el Elli arcát. Nem válaszolt, térdei reszketni kezdtek. A sértő szavak még levertebbé tették, vétkének tudatában nem merte visszautasítani a szidalmakat.
- És hogyan gondolja jóvátenni a történteket? - kérdezte szigorúan a tanár, összehúzva a szemöldökét.
Elli félénken felnézett.
- A fizetésem egy részéből havonta megfizetem az ön kárát - felelte halkan.
- Mennyi a havi fizetése?
- Ötven márka.
- A szülei mivel foglalkoznak?
- Apám meghalt, anyámnak... van egy hanglemez üzlete.
- Testvérei vannak?
- Igen, egy húgom és három öcsém...
- Hogyan gondolta, hogy megtéríti a káromat? Miből? Gondolom az igazgatóság is kártérítést ró ki önre?
- Igen, levonják, és... és megrovást is kapok, ha ugyan el nem küldenek. Már van egy rossz pontom...
- Akkor meg miért nem vigyáz jobban? Szedje össze magát, ha dolgozik, akkor talán nem követ el ilyen ostobaságot!
Elli hallgatott. A szemrehányás jogos volt. A szigorú, szidalmazó szavak ellenére reménykedett, hogy a tanár kérges szíve meglágyul.
- Az édesanyja mit szólt a dologhoz?
- Jaj... Ő még... Még nem mondtam meg neki, nem akartam bánatot okozni... Ő nagyon takarékos...
- Van valamennyi megtakarított pénze?
- Nem hiszem... ó nem, honnan tudna félretenni - a fiatal lány könyörgően nézett a férfira.
- Tekintettel a tapasztalatlanságára vagy inkább a fiatalságára - emelkedett fel a tanár -, most megbocsátok önnek. Visszavonom a kártérítési igényemet, de a büntetés nem maradhat el. Röviden szólva, ön most itt testi fenyítést kap! Megértett?
Elli ijedten hátrált. Jól értette? Testi fenyítést? Tüzes szégyenpír borította el arcát, a döbbenettől szólni sem tudott. Hanf tanár úr egy nádpálcát vett elő, odament a lányhoz és megragadta szürke glasszékesztyüs kezét. Elli rémülten kapta el, megriadva a férfi fesztelenségétől.
- Hagyja csak magán - mondta a férfi, mivel azt hitte, hogy Elli a kesztyűjét akarja lehúzni. És ismét megfogta a lány vékony csuklóját, másik kezében a nádpálcát lóbálva.
Rövid habozás után a fiatal lány elfogadta a büntetés gondolatát. "A fájdalom hamar elmúlik", gondolta. "Ha csak a tenyeremet veri el, nem fájhat olyan nagyon." És bátran odatartotta kis kezecskéjét.
- Remélem, doktor úr, köztünk marad a dolog.
- Nincs okom elmondani senkinek, hogy megbüntettem önt. Csak egy kis emlékeztetőt kap, hogy ne felejtse el egyhamar a hanyagságát.
Az első ütés égető érzést okozott Elli tenyerén. Elfojtotta a feltörő fájdalmat. A második ütés után viszont már könny szökött hosszúpillás szemeibe. Klaccs - klaccs - klaccs. A lány nem tudott elnyomni néhány jajkiáltást, annyira égett és fájt a tenyere. A hatodik ütéstől térdre rogyott kínzója előtt, ám az nem kegyelmezett. Megparancsolta, hogy a másik kezét is tartsa oda hat ütésre. Az a gondolat, hogy nemsokára véget ér szenvedése, bátorrá tette a lányt. Elhatározta, hogy nem mutatja ki a rettenetes ember előtt, milyen borzalmasan égnek nádpálcájának ütései, a nádpálcáé, melyet máskor valószínűleg a tanítványai elfenekelésére használ. A gondolattól szégyen és harag töltötte el. A tenyeresek olyan keményen találták el, hogy elkapta a kezét és elhatározása ellenére hangosan feljajdult.
Végül elcsattant az utolsó ütés is. A megbüntetett lány sírva felemelkedett, hogy sietve elhagyja szégyene színhelyét. De ki írhatná le rémületét, mikor az embertelen kínzója kulcsra zárta az ajtót, a nádpálcát bőrből készült lovaglóvesszőre cserélte és ellentmondást nem tűrően a régi heverő támlájára mutatott.
- Feküdjön oda, még nem végeztünk!
Elli szeretett volna felsikoltani a felháborodástól. Tenyere már forró tűzben égett és ez az ember nem elégszik meg ennyivel? Még el is akarja fenekelni, mint egy gyereket? Nem... ez nem lehet, ez átlép minden illendőség határán. Mikor Hanf tanár úr észrevette a fiatal lány habozását, nagyon dühös lett.
- Ha nem akar engedelmeskedni, akkor mars ki és ne lássam többé! Azt hiszem, hálásnak kellene lennie, hogy egy kiadós veréssel megússza ezt az egész dolgot, ám ha úgy akarja, hát legyen. Elmehet, de akkor nem vonom vissza a panaszomat! Azt a néhány tenyeres nem nagyon számít semmit, ilyet általában csak az alsóbb osztályosok kapnak, ha valamit otthon felejtenek! Válasszon, nem vagyok híve a hosszú habozásnak!
- Nagyon szégyellem magam - zokogott Elli egyre jobban elpirulva -, jaj istenem, legyen részvéttel irántam...
Hanf tanár úr kissé gorombán vállon ragadta a postáskisasszonyt.
- Úgy, kislány, szóval szégyell tőlem verést kapni. Ezt elhiszem önnek, de vannak olyan esetek, amikor egy 17 éves lánynak - nagyjából ilyen idős lehet ön - egy kiadós fenekelés az egyetlen eszköz a javuláshoz. Higgye el nekem, tapasztalt vagyok ezen a téren.
Egy mozdulat és Elli úgy feküdt, ahogy kellett. Nem ellenkezett tovább, csak halkan sírt. A férfi erős kézzel lenyomta a derekát és a következő pillanatban egy jó nagyot húzott rá a vékony nyári ruhán keresztül. Vad fájdalom futott végig a lány testén, olyan fájdalom, melyet már régen nem érzett. A fenekes fájdalmas volt, a hajlékony bőrvessző rettenetesen csípett és a lány szinte megfulladt a szégyentől. Hamarosan hangosan kiabálni kezdett a fokozódó, izzó fájdalomtól.
- Aaaah... aaah... hagyja abba... kérem... ne mindig ugyanoda... oooh... aaaaaah... eléééééég!!
Ám a szívtelen férfi kíméletlenül folytatta a fenekelést, néhány igen kemény ütés visszhangzott a szobában.
- Így kisasszonykám! Alapos büntetést érdemelnek az ilyen hanyag, fegyelmezetlen lányok a fenekükre. Legyen ez önnek is jó lecke.
Végül a férfi befejezte a fenyítést és félig gúnyos, félig dühös nevetéssel gyönyörködött Elli fájdalmában, aki nyöszörögve, sóhajtozva szorította mindkét tenyerét égő popsijához. Most már a kesztyűje és szoknyája alatt is égett a bőre, de a tenyeresek gyerekjátéknak tűntek a fenekesekhez képest.
A fiatal lány lassan magához tért. Hirtelen megdöbbenéssel zilált külsejére gondolt - kisírt arcára, összekócolódott hajára -, és kedves hiúság mozdult meg benne, könnytől csillogó szemei tükröt kerestek. Azt hitte, hogy egy agglegény házában nem talál ilyen luxustárgyat, de tévedett.
- Ha rendbe akarja hozni magát - szólalt meg a férfi, miközben a helyére rakta a lovaglóvesszőt -, jobbra találja a mosdóhelyiséget.
Elli halálosan szégyenkezett. Most először vette észre, hogy a magas, csontos férfi nem is olyan csúf, mint az első pillanatban látszott. A lány vízzel hűsítette izzó tenyerét és lángoló arcát - legszívesebben égő popsiját is lehűtette volna egy kicsit. A tanár odaadott neki egy levelet, melyet a postaigazgatósághoz címzett és amelyben visszavonta a panaszát.
- Kisasszony, kvittek vagyunk - mondta nevetve és kinyitotta előtte az ajtót. - Egyébként ez az egész dolog köztünk marad - nyugtatta meg a lányt.
Elli a lépcsőn két rövidnadrágos fiúval találkozott, akik szomorúan igyekeztek a tanár lakása felé.
- Csak ne a lovaglópálcát vegye elő - mondta az egyik csüggedten.
Elli megborzongott. Minden lépés eszébe juttatta az elszenvedett megaláztatást. Az utcára érve igyekezett elfelejteni fájdalmát. Kacéran meglibbentette szoknyáját, mikor néhány ballagó fiatalembert vett észre a járdán, akik megjelenésében gyönyörködtek.
- Bájos teremtés - dicsérte az egyik orrhangon.
Az urak megfordultak a lány után.
- Micsoda ragyogó csípője van ennek a leányzónak - tette hozzá a másik -, ez a rugalmas, hibátlan ülep!
Az uraknak igazuk volt, hátha még tudták volna, hogy az általuk megdicsért testrész nem is olyan régen mit szenvedett el!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése