Lenchen keservei

A 19. század egyik igazi német könyvsikere volt egy bizonyos Deinhardt nevű író Lenchen im Zuchthause című munkája. A könyv egy fegyházban játszódik, annak is a női részlegében és fő témája az elzárt nők testének az erre leginkább alkalmas részén különböző módon, különböző eszközökkel, különböző személyek által alkalmazott testi fenyítés. Ennek nyilvános változata az "istenhozott" és az "istenhozzád" (Willkomm és Abschied), a városka magasabb jövedelmű és társadalmi állású lakói előtt mintegy szórakoztató látványosságként kiosztott verés. Szegény "delikvens" ilyenkor a múlt század kényelmetlen fekhelyén, a durva deresen hasalva szánhatja, hogy vétkezett.

A hősnő Lenchen, a fiatal, szerelmes szolgálólány, aki politikai okokból emigráló szerelmét segítendő meglopja gazdáit. Szerelemből bűnözött - de ez nem hatja meg a bíróságot. A börtönigazgató és az orvos ugyan méltányolja a lány ifjú bájait, és tesznek némi célzást arra, hogy bizonyos esetben netántán bizonyítványt kaphatna testi gyengeségéről - ha nagyon kedves volna az urakhoz... De erre végül nem kerül sor. Az igazgató azonban, mint a könyv egy kevésbé hangsúlyos részéből kiderül, annak a nőnek is kíméletlenül védtelen fenekére veret húsz botütést, aki hajlandó volt az ágyába bújni.

Lenchen "ellenfele" Kunigunda, az éltesnek és férfierejűnek mondott, szívós és rosszindulatú fegyőr nő. Övén mindig egy gumibotszerű "fegyvert" hord, homokkal töltött szamár hímtagból készült verőeszközt, amellyel bármikor megtorolhatja az általa észrevett fegyelmezetlenségeket. Egyszerre nem üthet többet ötnél - de senki nem akadályozhatja meg abban, hogy ezt az ötöt ne számolja akár óránként a neki nem tetsző személyek vékony vászonruhával fedett hátuljára. Márpedig neki korántsem tetszenek azok a nők, akik amúgy tetszetősek még a börtönegyenruhában is. És miközben a rabmunkában hímezgető lányok, és asszonyok között sétálgat, Kunigunda a régi szép időkről mesél. A régi szép időkben - 1830 táján - Kunigunda komoly borravalót kapott a város tehetős polgáraitól, hogy szemük láttára hajtotta végre a büntetéseket nyírfavesszőből font virgáccsal, az eszköznek megfelelően lecsupaszított bőrön. Kérkedik vele, milyen ügyesen pirosította ki a "dupla görögdinnye nagyságú" asszonyi hátsókat is néhány perc alatt vesszőcsomóival, melyeket gondosan, szakértő módon kötött hatásos fenyítőeszközzé.

Kunigunda végzi egy tizenéves, derékon alul lemeztelenített "méregkeverő" fenyítését is, aki a vád szerint meggyilkolta mostohaanyját. A mostoha ugyanis szinte naponta elverte a lányt, az ágy támlájára hasaltatva, hogy szegény kis meggyötört popsija minél inkább az égnek meredjen, és szinte lenyúzva a bőrt a hamvas félgömbökről. A börtönigazgató számolatlanul vereti meg a lányt Kunigundával, de hiába jajgat az áldozat, sírása nem tűnik eléggé őszintének. Miután az igazgató megkérdi, hogy mindig a fenekére kapott-e a mostohától, s a kis rabnő igennel felel, a szakavatott pedagógus más módját javasolja a testi fenyítésnek. A további ütések a pucér combokra zuhognak, és immár kellően panaszos hangokat csalnak ki Kunigunda formás áldozatának torkán.

Egy némileg idősebb rab asszony elmeséli Lenchennek, hogyan kapott Kunigundától nem vesszővel, hanem bikacsökkel (amely bika hímvesszőből és homokból készül) 36 igen kegyetlen, erőteljes ütést a deresen. Természetesen nyilvánosan. Meztelen hátulját egy vékony szoknya takarta csupán és farának formái még inkább szem elé tűntek, ahogy a nézők számára "átsejlettek" az anyagon. Egy fegyőr állt fél térden mellette, jól leszorítva a szoknya alját, hogy a szövet még inkább feszüljön, és közben a fülébe suttogta Kunigunda gonoszan rafinált kegyetlenségének és erejének dicséretét.

Nem ez a 36 a legmagasabb ütésszám. Egy asszony letartóztatása után, hogy a verést elkerülje, terhesnek mondja magát. Csakhamar kiderül azonban, hogy füllentett. Az igazgató példás büntetést javasol. Először is "gyermek módjára" kell kiállnia az ütéseket – vagyis teljesen mezítelen altesttel. Másodszor: a csípős vesszőcsomók egy éjszakán át lúgban áznak, hogy ha felpattan a bőr, az apró sebekbe behatoljon némi maró folyadék. Harmadszor: Kunigundán kívül még két nő vegyen részt a fenyítésben. Így a szerencsétlen ál-állapotos háromszor 20, a szokottnál is kellemetlenebb ütést kénytelen elviselni szerencséjére terebélyes hátulján...

Lenchent végül egy markos férfi fegyőr veszi bottal "kezelésbe". Az ítélet végrehajtásakor vékony, combközépig érő, szorosan feszülő nadrágot kell az illem kedvéért viselnie. Büntetését végignézik az előkelőségek, megjegyezve, hogy többet is szívesen láttak volna a csinos Lenchenből.

(A német nyelvű könyvet szívesen felajánlom bárkinek, aki tud németül és érdekli a történet.)