A vessző nagyot csattant a csupasz fenéken, és a lány teste megvonaglott. A fájdalom jóval erősebb volt, mint amire számított, és most már tudta, miért sivalkodnak olyan kétségbeesetten a megvesszőzött cselédlányok.
A férfi ígéretéhez híven valóban szigorúan bánt vele, és újból nagy erővel sújtott le. Colette szorosan átölelte az oszlopot, és erősen összeszorította a fogait. A pálca nagyon csípte ugyan a hátsóját, de nem akarta kimutatni mennyire szenved. A harmadik ütés után azonban önkéntelenül is mozgatni kezdte az ülepét, amivel nagy örömöt szerzett kéjenc bácsikájának. A férfi gyönyörködve bámulta a ringó popót, majd nagy lendülettel újra rácsapott. Az erős csapások vörös hurkákat mintáztak a lány farára. Colette most már halkan nyöszörögni kezdett, és érezte, hogy büszkeségét le fogja győzni a fájdalom.
Bácsikája elszántan, és nagy erővel náspángolta őt, a hajlós pálca sziszegve suhogott, és élesen csattant. A lány végképp felhagyott fölényes, és megvető viselkedésével, és csendes nyöszörgése minden újabb csapással egyre hangosabb lett. Csinos fenekét jobbra-balra riszálva próbálta elkerülni a kegyetlenül csípő pálcát, de próbálkozása hiábavalónak bizonyult.
Akarata ellenére most már hangosan feljajdult minden ütés után, és bár tudta, hogy fájdalomkiáltásai lehallatszanak az udvarra, és nemcsak nénikéje, de a cselédség, és a munkások is hallják, mégsem tudta elfojtani a keserves sikolyokat. Hiába próbálta meg összeszorított fogakkal elviselni a verést, mielőtt a tizedik ütleg elcsattant volna gömbölyű popsiján sírva jajdult fel:
- Elég! Bácsikám, kérem, hagyja abba...
- Nocsak... Azt akarod, hogy hagyjam abba. Az előbb még azt akartad, hogy tegyem azt, amivel megbíztak! Nem kértél a gyengédségemből... Talán meggondoltad magad?
Colette hallgatott, mert még mindig nem akart behódolni a férfi akaratának, pedig jól tudta, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy elkerülje a suhogó vesszőt. Regnier mester pedig így szólt, miután hasztalan várt a válaszra:
- Szóval nem felelsz... Akkor hát folytatom a fenyítést, Colette!
Azzal még egy nagyot sózott a leány csíkos fenekére. Most már tíz piros vonal mintázta a vonagló, kerek hátsót, ami most éppen elvesztette gömbölydedségét, mert Colette kínjában erősen összerántotta a farizmait. És a férfi már emelte a vesszőt, hogy újabb piros vonalat csípjen a rángatódzó fenékre, amikor Colette felkiáltott:
- Kérem ne!!! Nagyon fáj, bácsikám...
- Nos, mit szeretnél, kicsi Colette? - kérdezte szigorú hangon Regnier mester.
- Hogy legyen inkább gyengéd hozzám... - suttogta a lány könnyes szemmel.
- Jól van, gyermekem, okosan döntöttél. Kár is volt ezzel a csodálatos popóval ilyen csúnyán bánni. Ez valóban gyengédséget érdemel inkább.
Azzal letérdelt a lány mögé, és két tenyerét ráfektette a lágyan ívelő csípőkre. Gyengéden végigsimított a combokon, majd keze visszatért a fenékre, és azt kezdte simogatni. Colette egy hang nélkül tűrte, hogy a férfi végigtapogassa, pedig ezt még megalázóbbnak érezte, mint a vesszőzést. Arca vörösre gyúlt szégyenében, de mégis könnyebben elviselte a férfi matató kezeit, mint a csípős vesszőt. Bácsikája most felállt, és hátulról átölelve, kigombolta a blúzát. Colette villogó szemekkel tűrte, hogy a férfi a melleit is megfogdossa. Pedig Regnier mester nem akarta, hogy Colette haragudjon rá. Éppen ellenkezőleg, minden igyekezetével azon volt, hogy örömet szerezzen neki.
Ez azonban egyelőre nem sikerült, pedig igazán nagyon gyengéden zárta tenyerébe a kicsi, kemény kebleket, és igazán érzékien körözött ujjai hegyével a peckes bimbókon. A lányról e gyengédség kezdetben lepergett, és továbbra is hidegen, és elutasítóan ölelte át az oszlopot, amihez hozzá volt kötözve, de ahogy az ügyes ujjak kitartóan tovább játszadoztak a bimbókkal, egyszer csak azt vette észre magán, hogy már nincs ellenére a férfikéz matatása.
Ezt a változást bácsikája is tapasztalta, mert érezte, hogy ujjai alatt megkeményednek, és megduzzadnak a sötétbarna mellbimbók. Még egy kicsit eljátszott az izgalmas cicikkel, majd ujjai lesiklottak a ruganyos testen, és ismét a pompás feneket vették kezelésbe. Ezúttal nem megsimogatta, hanem belemarkolt a dús farpofákba, és széthúzta azokat. Colette arca ismételten bíborra váltott, midőn testének legtitkosabb rejteke tárult fel ily módon, de amikor egy meleg, és nagyon nedves valami simított végig a két domb közti völgyön, a megdöbbenéstől szólni sem tudott. Először nem is tudta, mi az, néhány pillanatnak el kellett telnie, mire rájött, hogy bácsikája nyelvét érzi fenekének vágatában, és ez a nyelv mintha egyre inkább a vágatban megbúvó kis lyukba akarna belebújni.
- De bácsikám... - lihegte erőtlenül - Ezt ne...
Ám tiltakozó szavai nem hangzottak túl hitelesen, mert valójában nagyon jólesett neki ez a pajzán játék. És ezt le sem tagadhatta, mert a férfi orrától néhány ujjnyira hirtelen jellegzetes illatot kezdett árasztani Colette másik intim testrésze. Ekkor már Regnier mester is kellőképpen fel volt ajzódva, és férfiúi szerszáma majd kibökte a szűk nadrágot. Gyorsan kibújt hát belőle, majd Colette bugyiját is lehúzta egész a bokákig, hogy a lány kibújhasson belőle. Ezután Colette karcsú derekára téve kezét, finoman hátrahúzta a lány testét, hogy az az oszloptól eltávolodva, némiképp előrehajoljon. Ezután körülnézett, és egy liszteszsákot húzott az oszlop mellé.
- Pauline gyanút foghat, ha nem hallja a pálca csattanásait, és a jajgatásodat - magyarázta a lánynak. - Ezért ezt a zsákot fogom ütni, te pedig csinálj úgy, mintha téged vernélek!
E szavakkal magához húzta a lány fenekét, és mereven ágaskodó hímtagját egyetlen mozdulattal becsúsztatta Colette sikamlós hüvelyébe. Ezzel egyidőben a pálcával nagyot csapott a földön heverő liszteszsákra, mire a lány egy nagyot kiáltott. Odalent Pauline asszony már éppen arra készült, hogy jól lehordja férjurát, amiért az megelégedett néhány csapással, de most hogy ismét hallotta a pálca csattanását, és Colette jajszavát, elégedetten bólintott. A csattanások lassú ütemben, de jó hangosan követték egymást, és még a keserves jajkiáltások sem tudták elnyomni őket. Pauline asszony szemei boldog elégtétellel villantak, mert arra gondolt, hogy ezentúl jóval nagyobb tekintélye lesz a pimasz kis fruskával szemben. Szinte örömét lelte a sivalkodásban, és már előre élvezte a pillanatot, amikor a megbüntetett leány újból előtte fog állni, és szégyenkezve kénytelen lesz bocsánatot kérni tőle. Volt valami furcsa ugyan a lány jajgatásában, mely egyre inkább emlékeztetett egy párzó nősténymacska vinnyogására, de Pauline ezt azzal magyarázta, hogy a lány igyekszik elfojtani a sikolyokat.
Ezek a sikolyok a műhelybe is lehallatszottak, és a munkások nevetve találgatták, hogy ezúttal melyik cseléd fenekét simogatják a mogyoróhájjal. Lucas, a huszonegy éves segéd is együtt nevetett a többiekkel, pedig ha tudta volna, hogy kinek a hátsóján csattog most a pálca, elszomorodott volna. Lucas rendkívül jóképű férfi volt, és az összes cselédlány szerelmes volt belé. A latinos vonásokkal rendelkező, feketehajú fiatalember alaposan ki is használta népszerűségét, de ezidőtájt éppen Colette volt az ügyeletes szeretője. Nem kevés idejébe telt, amíg meghódította a lányt, aki csak két hét kitartó udvarlás után engedélyezte Lucasnak az első csókot, és újabb két hétnek kellett eltelnie, míg megengedte, hogy a fiú belenyúljon a blúzába. Vágyai teljes beteljesülésére pedig újabb két hét múlva kerülhetett sor, de nem bánta meg hogy ennyi ideig küzdött. Colette ugyan nagyon tapasztalatlan volt, hisz Lucas volt az első férfi az életében, de a fiú türelemmel, és élvezettel tanítgatta őt a szerelem legkülönfélébb fortélyaira. Colette pedig könnyedén, és örömmel tanult.
Légyottjaik a legkülönfélébb helyeken zajlottak, pajták mélyén, szénakazlakban, sőt, még a padláson is, ahol most Colette bácsikája révén jutott nem kevésbé élvezetes gyönyörökhöz. A férfi keményen dolgozott, és nemcsak a kezében tartott pálcával. Colette-nek most már nem kellett megjátszania a sikolyokat, azok önkéntelenül is kiszakadtak belőle, de most már nem a fájdalom volt a kiváltó ok. A lány testközelbál tapasztalhatta meg a mondás igazát, miszerint öregember nem vénember. Persze Regnier mester a maga negyvenegynéhány évével egyáltalán nem volt öreg, de Colette soha nem gondolt rá, mint férfire. A kemény, és méretes hímtag jóvoltából olyan gyönyörben volt része a lánynak, mely teljes mértékben feledtette vele az iménti fájdalmas vesszőcsapásokat. A kéj egyre erőteljesebb hullámokban öntötte el fiatal testét, és Pauline asszony odalent már-már azon kezdett aggódni, hogy férje nem viszi-e túlzásba a büntetést. Már azt fontolgatta, hogy nem kéne-e fölszólnia, amikor egyszer csak abbamaradtak a csattanások, és a heves sikolyok. Izgatottan pillantott fel a padlásra, mert alig várta már hogy Colette szemébe nézhessen. Kisvártatva meg is jelentek, elől a lány, mögötte bácsikája. Pauline asszony egy kicsit csalódott volt, amikor megpillantotta Colette arcát, mert arra számított, hogy az könnyektől lesz nedves. A lány ajkai le voltak biggyesztve, és szégyenlősen hajtotta le fejét, de fekete szemei úgy csillogtak, mintha nagyon örülne valaminek.
- Gyere ide te lány! - kiáltott Colette-nek, aki engedelmesen állt nénikéje elé. - Hogy ízlett a vessző, mondd?
Colette előbb a bácsikájára pillantott, vigyázva, hogy pillantása ne legyen árulkodó, majd csendesen ennyit mondott: - Nagyon fájt, nénikém...
- Azt meghiszem! - bólintott elégedetten Pauline. - Hát jegyezd meg, ha ezentúl szemtelen leszel, vagy lusta, vagy bármi rosszat teszel, akkor Michel bácsikád ugyanígy megtáncoltatja a fenekeden a pálcát! Megértetted?
- Igenis nénikém, megértettem.
- Hát azért mondom. Remélem tényleg megértetted, és nem lesz szükséges, hogy megint megbüntessünk! Most menj a szobádba, beküldöm hozzád Catherine-t, hogy borogassa be a hátsódat.
- Köszönöm nénikém, de nem szükséges! – felelt gyorsan a lány, mert attól félt, hogy a cselédlány észreveszi, hogy feneke nincs is olyan állapotban, mint amire a csattanások számából következtetni lehetne.
- Ne ellenkezz! Attól félsz ugye, hogy meglátja milyen lett a feneked! Inkább akkor szégyenkeztél volna, amikor hanyag voltál, és hazudtál! Most pedig indíts, egy-kettő!
Így hát Colette bevonult a szobájába, és ágyára hasalva várta a cselédlányt, és azon tanakodott, miképp beszélje le róla, hogy ápolja a fenekét. Attól tartott ugyanis, hogy a lány beárulja gazdasszonyának, hogy alig néhány csík díszíti csak a hátsóját. Szó, mi szó, az a néhány is éppen eléggé sajgott, de ezt a szokatlan körülmények közt lezajlott üzekedés kéjes gyönyöre egészen mostanáig feledtette. A lány hamarosan meg is érkezett egy kis tálkával és egy üvegcsével, amiben fertőtlenítő, és hűsítő folyadék volt.
- Nagyon fájt, kedves? - kérdezte részvéttel telt hangon, miközben az ágy szélére ült.
- Ki lehetett bírni... - felelt Colette könnyedén. - A borogatás szükségtelen, már egyáltalán nem is fáj!
- Énelőttem nem kell szégyellned magad, kicsim! Nem a tiéd lesz az első popó, amit ápolok! És az enyémet is borogatták már, hisz tudod... Szóval mutasd csak azt a szegény kis popsit...
Ezzel a cselédlány felemelte Colette szoknyáját, majd megcsóválta a fejét.
- A vesszőzés után soha ne húzd vissza a bugyogódat! Beleragad a sebekbe, és fáj, amikor leveszed. Megpróbálom óvatosan lehúzni, de lehet, hogy fájni fog...
A lány ekkor két ujjal finoman megfogta Colette fehér nadrágocskájának szegélyét, és gyengéden lefejtette a kerek fenekéről.
- Hé, hát ez tényleg nem olyan vészes! - kiáltott fel csodálkozva. - Még csak a véred sem serkent ki! A bácsikád nagyon kíméletes volt veled! A múlt héten szegény kis Ninette sokkal keményebb verést kapott, pedig ő még csak tizenöt éves!
- A bácsikám valóban nagyon jóságos volt hozzám... - mondta Colette lehunyt szemmel elábrándozva. - De ugye nem árulod el ezt a nénikémnek? Akkor én is nagyon kikapnék...
- Hát persze hogy nem! - sietett megnyugtatni Colette-t a cselédlány. - Azért ezek a hurkák is sajognak, nem? Hidd el, jót fog tenni ez a gyógyír, majd meglátod!
Ezzel tenyerébe loccsantott egy keveset a folyadékból, és óvatosan bedörzsölte vele Colette csíkos hátsóját.
- Ugye jólesik?
- Igen... - sóhajtotta Colette, mert valóban élvezte a kellemes, hűs érzést, és nem utolsósorban a cselédlány kezének izgató érintését.
Catherine inkább a szobalány szerepét töltötte be a háznál, és keze nem durvult el mosogatásban, mosásban, és egyéb házimunkákban. Pár évvel volt csak idősebb Colette-nél, és nagyon csinos lány volt ő is. Szoknyája hátul egy kicsit teltebb volt, blúza viszont szembeötlően jobban domborodott Colette-énél. Neki sem volt ellenére Colette feszes popóját simogatni, főleg hogy érezte, a lány nem viselkedik elutasítóan
Szinte önkéntelenül hajolt egyre közelebb a pompásan kerekedő popsihoz, mígnem ajka elérte azt, és gyengéd csókot lehelt az egyik vörös hurkára. Mivel Colette továbbra sem adott hangot nemtetszésének, folytatta, és csókokkal halmozta el a lány egész fenekét. Kezét közben bedugta Colette combjai közé, és pihés bozont közt gyöngyöző nedvességet érzett. Ettől most már ő maga is teljes izgalomba jött, és csillogó szemekkel kérdezte meg a lányt: - Szeretnéd, ha megvigasztalnálak?
- Igen... - suttogta Colette.
Catherine ekkor felállt, az ajtóhoz szaladt, és bereteszelte azt. Majd lecsúsztatta magán szoknyáját, kibújt a bugyijából, és a blúzát is levetette. Végül lerúgta piros cipőit, és egy szál harisnyában Colette mellé bújt. A lány már az oldalára fordult, és leplezetlen érdeklődéssel figyelte a cseléd méretes kebleit.
- Tudod, hogy mindig irigyeltelek ezekért? - kérdezte, miközben kíváncsian megfogta a telt kebleket. Catherine mosolyogva, és kicsit büszkén kínálta oda kebleit Colette-nek, aki érdeklődve markolászta azokat.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen kemények...! - csodálkozott Colette.
- Hidd el, ezek is nagyon szépek! - dicsérte Catherine is a lány kicsi almácskáit, miközben gyengéden gyúrogatta azokat. Majd halkan felnyögött, amikor Colette rózsaszínű nyelvecskéje egyik mellének sötétbarna bimbóját kezdte nyaldosni. Hogy ne maradjon adós, kezét becsúsztatta a lány combjai közé, és két ujjával Colette gyönyörre legfogékonyabb testrészét kezdte dörgölni.
A kis pecek villámgyorsan keményedett meg, és a lány légzése felgyorsult. Teste lágyan ringatódzni kezdett, és gyönyörében finoman harapdálni kezdte Catherine mostanra már keményre duzzadt emlőjét. A cselédlány élvezte a hegyes kis fogacskák izgató marcangolását, de amikor Colette a gyönyör fokozódásával egyre inkább megfeledkezett magáról, kénytelen volt rászólni: - Na, ez már fáj!
- Bocsáss meg... - lihegte Colette, és forró ajkaival enyhítette a fogak okozta fájdalmat.
Catherine-nek jólesett a vigasz, de most már túlságosan fel volt ajzódva, és valódi kéjmámorra vágyott.
- Nem akarsz ott is megcsókolni, ahol még jobban esne?
- Hol gondoltad? - kérdezte pajkosan nevetve Colette.
- Mindjárt megmutatom! - felelt Catherine, és a hátára fordította a lányt.
Lehúzta lábain a bugyogóját, majd kezét a térdhajlat alá téve, Colette feje fölé emelte a lábait. A lány feneke így most már a mennyezet felé nézett. Catherine ekkor Colette teste fölé térdepelt, úgy, hogy két térde a lány oldalánál, feneke pedig a feje fölött volt. Colette altestéhez hajolva szopogatni kezdte a gyöngyöző szirmokat, és saját fenekét egyre lejjebb csúsztatva adta a lány értésére, hogy ő is valami hasonlóra vágyik.
Colette-ben egy pillanatra átsiklott a gondolat, hogy nem helyénvaló az, amit most cselekszenek, és mi lesz, ha valaki be akar jönni, de Catherine nyelve olyan élvezetesen nyaldosta érzékeny kisajkait, hogy aggodalma csak egy pillanatig tartott. A cselédlány gyönyörre áhítozó puncija félarasznyira kínálta magát az arcától, és a belőle áradó illat egyértelműen jelezte, hogy Catherine is nagyon kívánja már a gyönyört. Colette a cselédlány combjára tette hát tenyerét, és egész közel húzta magához a lány altestét. Nyelve hegyét kíváncsian érintette a lány nyúlós kisajkaihoz, melyek sokkal jobban kilógtak, mint az övéi. Ezen csodálkozott is, de nem merte megkérdezni Catherine-től, hogy miért van neki így. Kíváncsi volt a punci ízére is, mert nem tudta elképzelni, hogy Lucas miért nyalogatja őt olyan örömmel ott lenn.
Ahogy óvatosan kóstolgatni kezdte, először nagyon furcsának találta, de nem visszataszítónak. Egyre merészebb lett, és nyelvecskéje egyre mélyebben kutakodott a cselédlány szemérmében. Rendkívül izgatónak találta, hogy nyelvének érintésére a lány testén érezhető remegés fut végig, és ez a remegés kígyózó vonaglásba csap át, ahogy egyre bátrabban használja nyelvét.
Közben persze Catherine sem tétlenkedett, és Colette-nek hamarosan egyre nehezebbé vált kéjes sóhajait magába fojtani. A cselédlány buján tekergő nyelve most keményre duzzadt csiklóján siklott föl-le. Colette izmai megfeszültek, és érezte, hogy Catherine teste is hasonlóképp viselkedik, ami tovább fokozta izgalmát. A gyönyör lángjai mind perzselőbben égtek testében, és az utolsó pillanatokban, már félig öntudatlanul kapta fogai közé párnájának csücskét, hogy fel ne sikoltson a rendkívül heves beteljesedéstől.
Catherine-nek sem sok hiányzott már, és amíg Colette a csúcson kéjelgett, egyik kezével hasa alá nyúlva, saját maga fejezte be a lány munkáját. Mivel őnála nem volt párna, a lassan lehiggadó Colette már-már aggódni kezdett a cselédlány egyre hangosabb nyögései, és kéjes sikkantásai miatt, de szerencsére Catherine is hamarosan elért a tetőpontra, és egy hosszas sóhajjal ernyedt el a teste. A két lány most kipirult arccal, egymás testét simogatva pihente ki a gyönyör fáradalmait, és mindketten nagyon jól érezték magukat.
Szerettek volna órákig elnyúlni egymás mellett, élvezni a másik testének izgató közelségét, és időnként újra felszítani a gyönyör lángjait. Tudták azonban, hogy ez nagyon kockázatos lenne, így hát Catherine nehéz szívvel erőt vett magán, felkelt, és felöltözött.
- Nem akarok neked rosszat, Colette, de ha legközelebb megint rossz fát teszel a tűzre, én nagyon szívesen megvigasztalnálak újból...
- Tudom! - mosolygott vissza Colette, és boldogan fordult vissza a hasára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése