- Hah! Nincsen nekem szemeim? Nincsen orrom? Hát miért meresztgettem én a szemeimet a háznak terveire egyik átkozott óra másik után? He? Ezért lett úgy megtervezve, hogy én lássam, ki jön, ki megy, és engem ne lássanak. Hah! Az a nyüves trágyadomb nőszemély el akar téged venni!
- Hozzád akar menni - javította ki Struan.
- Csókolod meg kezét, he? Minek nem csókolod én kezemet, he? - Mejmej lecsapta a teáskannát. - Miért sóvárogsz neki tehén szemekkel, he? Ajíjje!
- Az ajíjjézést tartsd meg magadnak. Ha még egy ilyen megjegyzést hallok, elfenekellek! Ezt akarod?
- Férfiek! - vetette fel a fejét Mejmej. - Férfiek...
- Férfiak, nem férfiek. Hányszor kell még mondanom neked?
- Férfiak! - Mejmej remegő kézzel töltött magának egy kis teát, majd lecsapta a csészét, és felállt. - Hallom, hogy kínaiak mindig játszanak szerencsejátékot, különösfőleg a nők – imitálta Shevaun hangját. Megemelte kebleit, hogy kidomborítsa őket, s riszálni kezdte a hátsó felét. - Te meg csak ülsz ott, és falod föl neki kebleit. Miért nem nézegeted az én kebleimet, hallod-e?
Struan csöndesen letette a csészéjét, és fölállt. Mejmej az asztal túlfelére menekült.
- Én nem mondok semmit, sebaj - hadarta.
- Én is erre gondoltam - felelte Struan. Nyugodtan megitta a teáját; Mejmej mozdulatlanul, de futásra készen figyelte.
Struan letette a csészéjét. - Gyere ide.
- Hah! Én nem bízok benned, mikor szemeid zöld tüzet beszélnek.
- Gyere ide - mondta Struan. - Kérlek - tette hozzá szelíden.
Mejmejt csaknem szétvetette a düh, most olyannak tűnt Struannak, mint az a sziámi macska, amit egyszer Bangkokban látott. Pont olyan gyűlölködő, gondolta.
Az asszony óvatosan odament hozzá, még mindig készen rá, hogy elszaladjon, vagy hogy karmoljon. Struan szelíden megsimogatta az arcát, majd az ajtó felé indult. - Jó kislány vagy.
- Tajpan! - Mejmej parancsoló mozdulattal csókra nyújtotta a kezét.
Struan elfojtva mosolyát visszament, és gálánsan kezet csókolt neki. Aztán - mielőtt még Mejmej felfoghatta volna, mi is történik vele - megperdítette maga előtt az asszonyt, és jól ráhúzott a fenekére. Mejmej levegő után kapkodott, kirántotta a kezét Struan szorításából, s az asztal túloldalára ugrott. Miután biztonságban érezte magát, Struanhoz vágott egy csészét. A porcelán Struan füle mellett vágódott a falnak, ‚s darabokra tört. Mejmej újabb csészéért nyúlt.
- Ne dobálj!
Mejmej letette a csészét.
- Így viselkedik egy jó kislány. Egy csésze – rendben van. Kettő már különcködés. - Struan az ajtó felé fordult.
- Én csak mondom azért, hogy védjelek téged! - kiáltott az asszony. - Védelek lisztes képű, csúnya, öreg, tehénkeblű nőszemélyektől!
- Köszönöm, Mejmej - felelte Struan, becsukva maga mögött az ajtót.
Úgy tett, mint aki elmegy, de ott maradt, némán hallgatózott, megpróbált nem nevetni. Az ajtó túloldalán még egy csésze törött darabokra. A csörömpölést káromkodászuhatag követte, kihallotta belőle Ah Szam nevét, majd folytatódott a szitokáradat. Struan vidáman elosont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése