A múlt héten volt a Tajpan című film. Sajnos éppen ekkor nem volt elérhető a Blogdreams szervere, így nem tudtam előre szólni.
A film James Clavell regényéből készült. Bár a filmben is van egy fenekelős jelenet, de igazából meg sem közelíti a könyvben szereplő részeket. Én nagyon csalódott voltam, amikor először láttam a filmet, és hiába vártam az első náspángolást (1. részlet), pedig szerintem ez a legjobb…
A filmben a következő részlet van meg (itt sem meztelenül történik a vesszőzés…).
Struan tudatára ébredt, hogy semmi értelme vitatkozni Mejmejjel, vagy magyarázni neki. Nem kezelheted úgy, mint egy európai nőt. Bánj vele úgy, mintha kínai volnál. Igen, de hogyan? Nem tudom. Bánj vele úgy, mint egy nővel - döntötte el a taktikát.
- Te elvetemült, nyomorult rabszolga! - robbant ki színlelt dühvel. - Már régóta forgatom a fejemben, hogy eladlak a Kék Lámpások utcájába - kiáltotta Macau legrosszabb hírű nyilvánosházának címét -, de nem tudom, ki lenne olyan bolond, hogy megvásároljon egy ilyen utolsó, mocskos rabszolgát! Csak bajom van veled! Már arra is gondoltam, hogy a leprásoknak adlak el. De úgy ám, istenemre! Nyolcezer jó ezüsttaelt fizettem érted! Hogyan merészelsz feldühíteni?! Becsaptak veled, istenemre! Te semmirekellő! Te mocskos rabszolga!... Nem is tudom, hogy tudtalak elviselni ennyi esztendőn át. - Megrázta öklét Mejmej orra előtt; az asszony elhátrált előle. - Talán nem bántam jól veled? He? Nem voltam nagylelkű, he? He? He? - harsogta, miközben örömmel fedezte fel Mejmej szemében a félelem jeleit. - Nos?
- Igen, uram - suttogta Mejmej, s az ajkába harapott.
- Honnan veszed magadnak a bátorságot, hogy ruhát csináltass a hátam mögött, és engedelmem nélkül fölvedd? Azt a keservit! Ezt tetted, nem?
- De igen, uram.
- Holnap eladlak. Legszívesebben most rögtön kihajítanálak, te nyomorult, semmirekellő szajha! Borulj a földre előttem! Gyerünk, hajolj földig előttem, az istenit!
Mejmej elfehéredett Struan dühe láttán, s gyorsan a földre borult.
- Addig hajlongsz itt a földön, míg vissza nem jövök!
Struan kiviharzott a szobából, és kiment a kertbe. Előrántotta a kését, kiválasztott egyet a frissen ültetett, vékony bambusznádak közül. Levágta, a levegőbe suhintott vele, s visszarohant a nappaliba.
- Vedd le a ruháidat, te nyomorult rabszolga! Addig foglak verni, amíg a karom bele nem fárad!
Mejmej remegve levetkőzött. Struan kitépte a kezéből a ruhadarabokat, és félrehajította.
- Feküdj ide! - mutatott a kerevetre.
Mejmej engedelmeskedett. - Kérlek, ne verj nagyon... Hasamban van kettő hónapos gyermek - mondta, és a kerevetbe fúrta az arcát.
Struan legszívesebben karjaiba vette volna, de tudta, hogy ezzel csak eljátszaná a becsületét az asszony előtt. S tisztában volt azzal is, hogy csak a veréssel adhatja vissza Mejmejnek az önérzetét.
Így hát lecsapott a bambusszal Mejmej fenekére. Elég nagyokat ütött, hogy fájjon, de vigyázott, hogy kárt ne tegyen az asszonyban. Mejmej csakhamar sírni, zokogni, tekergőzni kezdett, Struan azonban folytatta. Kétszer szándékosan mellé ütött, hatalmas csapásokat mért a kerevet bőrkárpitjára, hogy ijesztően csattanjon - Lim Din és Ah Szam miatt tette; biztos volt benne, hogy hallgatóznak.
Tíz csapás után szünetet tartott, rászólt Mejmejre, hogy maradjon ott, ahol van, és odament a brandys üvegért. Jól meghúzta a palackot, aztán a falhoz vágta, és folytatta a verést. De nagyon vigyázott.
Végül abbahagyta, s a hajánál fogva fölrántotta Mejmejt.
- Öltözz föl, nyomorult rabszolga! - kiáltott rá, majd miután az asszony felöltözött, elbődült: - Lim Din! Ah Szam!
A két remegő szolga abban a pillanatban megjelent az ajtóban.
- Miért nincs tea meg hamham, nyomorult rabszolgák? Hozzatok!
A bambuszbotot az ajtóhoz vágta, és visszafordult Mejmejhez: - Borulj a földre, te semmirekellő söpredék!
Mejmej, halálra rémülten Struan határtalan dühétől, sietve engedelmeskedett.
- Tisztálkodj meg, és gyere vissza. Harminc másodpercet kapsz rá, különben kezdem elölről!
Lim Din felszolgálta az éppen kellő hőfokú teát, Struan azonban ráordított, hogy hideg, és a falhoz vágta a csészét. Mejmej, Lim Din és Ah Szam elrohant, és hozott másikat.
Hihetetlen sebességgel megérkezett az étel is, és Struan megengedte, hogy Mejmej szolgálja ki. Az asszony fájdalmasan nyögdécselt. Struan ráüvöltött: - Fogd be a szád, vagy agyonverlek!
Ezután fenyegető némaságba burkolózott, hagyta, hadd kínozza őket a csend. Evett.
- Hozd ide a bambuszt! - kiáltott Mejmejre, amint befejezte.
Mejmej odahozta és átnyújtotta neki a bambuszbotot. Struan enyhén a gyomrába bökött vele. - Ágyba! - parancsolta harsány hangon. Lim Din és Ah Szam abban a biztos tudatban menekült ki, hogy a Tajpan megbocsátott az ő tajtajának, aki határtalanul sok arcot nyert most azáltal, hogy elszenvedte uruk jogos haragját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése