- Te nem tudsz ezek dolgok, Tajpan – válaszolta hidegen Mejmej. - Ott hallok szóbeszéd. A fodrásznál. - megfogta Struan kezét, és a hajához emelte. - Tessék, nézd. Sokkal lágyabb, nem?
- Nem! Nem lágyabb! A keserves mindenit, ha még egyszer elmégy anélkül, hogy megmondanád nekem, hová mégy, úgy elverlek, hogy egy álló hétig nem fogsz tudni ülni!
- Csak próbáld meg, Tajpan - nézett farkasszemet Struannal az asszony.
Struan egy gyors mozdulattal elkapta, felemelte a rúgkapáló nőt, odavitte az ágyhoz, föllebbentette a ruháját és az alsószoknyáját rácsapott a fenekére, hogy csak úgy sajgott tőle a tenyere, majd az ágyra dobta az asszonyt. Sosem ütötte még meg ezelőtt. Mejmej fölpattant az ágyról, Struanhoz ugrott, s gonoszul az arca felé kapott hosszú körmeivel. Egy lámpás a földre esett, miközben Struan ismét fölkapta az asszonyt, és folytatta a verést. Mejmej megpróbált kisiklani a markából, körmével Struan szeme felé csapott; alig egy hüvelyknyivel tévesztve el célját, végigszántott az arcán. Struan elkapta a csuklóit, hasra fordította, letépte róla a ruhát és az alsóruhát, s tenyérrel verni kezdte az asszony fenekét. Mejmej elszántan küzdött, belekönyökölt Struan ágyékába, és ismét végigszántott az arcán. Struan minden erejét összeszedve az ágyhoz szegezte, Mejmej azonban kiszabadította a fejét, és fogait Struan alkarjába mélyesztette. Struan felszisszent a fájdalomtól, s szabad kezével megint lecsapott az asszony fenekére. Mejmej még jobban belemélyesztette fogait.
- Istenemre, még egyszer nem fogsz megharapni – mondta összeszorított fogakkal Struan. Mejmej még erősebben harapta a karját, de Struan szándékosan nem húzta el. A fájdalom könnyeket csalt a szemébe, de csak ütötte az asszonyt, egyre erősebben, mindig csak a fenekét, míg bele nem fájdult a keze. Mejmej végül lazított fogai szorításán.
- Ne... ne többet... kérlek... kérle... - nyöszörgött, s zokogva, tehetetlenül a párnába fúrta az arcát.
Struan lihegett. - Most kérj bocsánatot, amiért engedelem nélkül elmentél.
Mejmej kivörösödött, égő feneke megfeszült, újabb ütésre számítva megrándult; Struan azonban nem emelte föl a kezét. Tudta, hogy egy telivért csak megzabolázni szabad, megtörni sosem. – Három másodpercet adok.
- Bocsáss meg... bocsáss meg. Fáj, fáj – zokogta Mejmej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése