Pilinszky János: Egy szenvedély margójára
- A tengerpartot járó kisgyerek
- mindig talál a kavicsok közt egyre,
- mely mindöröktől fogva az övé,
- és soha senki másé nem is lenne.
- Az elveszíthetetlent markolássza!
- Egész szíve a tenyerében lüktet,
- oly egyetlen egy kezében a kő,
- és vele ő is olyan egyedül lett.
- Nem szabadul már soha többé tőle.
- A víznek fordul, s messze elhajítja.
- Hangot sem ad a néma szakítás,
- egy egész tenger zúgja mégis vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése