Szövegek

"Eljött az idő, hogy megfizess az összes engedetlenkedésedért, a velem szemben megengedett pimaszkodásokért..." - mondom határozott hangon.

"De én nem is voltam olyan rossz kislány", - feleled idegesen mozogva, testsúlyodat egyik lábadról a másikra helyezve. A két kezedet a feneked mögött keresztezed és igen elmélyülten szemléled a cipőd orrát.

"Dehogynem, de erről majd később beszélünk részletesen, amikor már a térdemen fekszel. Csak azt sajnálom, hogy a te meggondolatlanságaidért az szép kis popsid fog szenvedni... De ez az egyetlen út, hogy az ilyen szemtelen kislányok eszébe bevésődjenek olyan alapvető dolgok, mint tisztelet, engedelmesség... Nem így gondolod?"

"Te fenekelésről beszélsz?" - kérdezed, megjátszva a meglepettet, kérdő tekintettel pillantva rám. Persze a szemedben ott bujkál egy kis esdeklés is, mivel belül tudod, hogy a kérdés eléggé költői. - "Nem akarok fenekelést..."

"Erre korábban kellett volna gondolnod, és mondjuk időben válaszolni a leveleimre. Nem is találok jelzőket arra a makrancos viselkedésre, ahogyan reagáltál a levelekre. De ezt jobb, ha a térdemen fekve folytatjuk..."

"Nem." - mondod eltökélten.

"Azt mondtam, hogy feküdj a térdemre, MOST!" - válaszolom határozottan. - "Ha egy engedetlen kislány rosszaságokat csinál, akkor ezekért vállalja a következményeket is... Ha nem fekszik előttem a gömbölyű popsid, míg ötöt számolok, akkor kénytelen leszlek saját magam ebbe a pozícióba helyezni. Ezt viszont nem ajánlom, nagyon nem ajánlom. Már így is nagyon sok van a rovásodon, az eddig pimaszkodásaidért kiszabott büntetést így is, úgy is megkapod. Ha engedelmes, jó kislány vagy, akkor csak annyit. Ha nem, akkor először kénytelen leszek addig porolni a fenekedet, amíg meg nem jön az eszed. Persze azután ugyaninnen folytatjuk, vagyis akkor fog kezdődni az eredeti büntetésed. Világos voltam?"

"Igen, de nagyon igazságtalan vagy velem...."

"Egy..."

"Tényleg csak vicceltem, nem gondoltam komolyan..."

"Kettő!"

"Ennyiért nem fenekelhetsz, legyen már szíved...."

"Három!"

"Bocsánatot kérek, tényleg, nem fogok többé így viselkedni.... "

"Négy!!!"

"Oké, oké, jól van... Látom, hogy egy szívtelen dög vagy... De kérlek, ne üss nagyokat, nagyon fog fájni..."

Nem várod meg az ötöt, hanem vonakodva bár, de a lábaim mellé állsz és kis segítséggel ugyan, de a következő pillanatban a térdemen fekszel. Pár mozdulattal eligazítom a testedet, hogy pont megfelelő szögbe kerüljön a popsid. Bal kezemet a derekadra teszem, a jobbot pedig a popsidra.

"Legalább ennyi bölcsesség már szorult beléd, kicsi lány, hogy tudod, felesleges minden ellenkezés. Azért persze nem tudsz lakatot tenni a szádra, talán mondanom sem kell, hogy a "szívtelen dög" jelző nem marad következmény nélkül..."