Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörűséges hercegkisasszonyka, akit Boginak hívtak. Nagyon szép, aranyos kislány volt, csak egyetlen egy baj volt vele: nagyon el volt kényeztetve. Igazából nem volt ő rossz gyerek, csak akkor nem lehetett vele bírni, amikor rájött a hiszti és durcáskodni kezdett. Ilyenkor mindenki menekült a kastélyból, aki csak tehette, mert nem lehetett tudni, kinek a bokájába rúg éppen bele egy jó nagyot, vagy éppen kit dobál meg étellel a konyhában vagy a nagyteremben, ahol enni szoktak. A szolgák nagyon gyakran mondogatták maguk között, hogy ilyenkor egy alapos elfenekelés nagyon sokat segítene, de Bogi papája annyira szerette az ő egyetlen kislányát, hogy inkább eltűrte minden szemtelenkedését és hisztijét.

Az egyik nap egy idegen lovag érkezett a kastélyba, messze földről (több, mint 300 km távolból). Pont olyankor érkezett, amikor a kisasszonyka éppen durcás volt (mondjuk ezen nem nagyon lehet csodálkozni, elég gyakori volt az ilyen állapot...), és jót mosolygott, amikor Bogi már a harmadik szelet süteményt vágta a szakácsnőhöz. A jókedve hamar elillant, amikor a lány egy almát dobott felé, ami hatalmasat pukkant a mellkasán.

- Mit nem merészelsz, te kis pimasz csitri! - mordult fel a lovag, leszállva a lováról. - Senki sem tanította meg neked, hogy nem szabad dobálózni? Gyere csak velem, majd beszélek az apáddal, hogy jó alaposan porolja ki a bugyidat, akkor talán nem fogsz legközelebb is ilyet csinálni...

Azt hitte, hogy a fenyegetése hatásos lesz, de meglepődve tapasztalta, hogy a lány nem ijedt meg, hanem először kinyújtotta a nyelvecskéjét, majd vidáman kijelentett:

- Mehetünk nyugodtan a papámhoz, ő itt a herceg, és nem az én bugyimat fogja kiporolni, hanem téged fog a szolgáival kidobatni, te ronda....

A lovagot egyre jobban bosszantotta a kislány viselkedése. Főleg amikor a szakácsnő is kijelentett, hogy sajnos igaz, amit a kisasszonyka mond, pedig mennyivel könnyebb lenne az élet egy alapos porolás után...

- Akkor úgy látszik, nincs más megoldás, nekem kell elvégeznem ezt a feladatot - jelentette ki a lovag és határozottan elindult a lány felé.

Bogi most először ijedt meg komolyabban és mikor látta, hogy se az apja hatalmával való fenyegetései, se a közelben tartózkodó szolgák nem állítják meg a férfit, jobbnak látta, ha menekülőre fogja a dolgot. Az utolsó almát elhajítva megfordult, is kiszaladt a nagyteremből, fel az emeletre, a papája szobájába. Úgy gondolta, hogy a papája meg fogja védeni a férfitől, és nem hagyja, hogy elfenekelje.

A lovag pár pillanattal a lány után lépett be a herceg szobájába, ahol Bogi éppen az eseményeket mesélte sietve a papájának. Amikor a férfi belépett, óvatosan az apja háta mögé bújt, és onnan kukucskált ki.

- Üdvözlöm a kastélyomban, Uram - köszöntötte udvariasan a lovagot. A herceg nagyon jó ember volt, mindenki szerette a környéken. - Nagyon sajnálom, hogy ilyen fogadtatásban volt része, a lányomat természetesen meg fogom büntetni azért, amit tett.

- Micsoda? - kiáltott fel meglepetten a lány.

- Én is üdvözlöm Önt - szólt a lovag. - Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a lányára nagyon ráfér már egy alapos elnáspángolás.

- A lányom büntetést érdemel, de nálam a testi fenyítés nem szokás. - mondta a herceg. - Úgy vélem, hogy 2 nap szobafogság éppen elegendő büntetés lesz a számára.

Erre a kijelentésre a Bogi megkönnyebbülve sóhajtott fel. Az előbb már majdnem kétségbe esett, hogy a papája enged az idegen kérésének, és életében először nem ússza meg a fenekelést, de a kiszabott büntetés már megnyugvással töltötte el. Általában egy napos szobafogságot szokott kapni, ha már tényleg nagyon felbosszantotta a papáját, ami persze pár órára csökkent minden alkalommal, mivel az apja szíve annyi idő alatt meg szokott enyhülni. Ez a két nap most soknak tűnt a számára, de úgy gondolta, hogy ha a férfi elment, akkor ki tudja kedveskedni a büntetés csökkentését.

- Sajnálom, Uram, de ragaszkodnom kell egy igazi büntetéshez. Ez a két napos szobafogság semmiség.

- Én is sajnálom, lovag, de ez az én kastélyom és itt az én szavam dönt.

A lovag elővett egy pecsétes papírt a zsebéből.

- Uram, a király engem nevezett ki személyes képviselőjének ebben a vármegyében. Ami azt jelenti, hogy mindenki köteles engedelmeskedni nekem, úgy, mintha a királynak engedelmeskedne. Tessék, olvassa el.

Bogi növekvő aggodalommal figyelte az eseményeket, és félelmei csak fokozódtak, amikor az apja fejet hajtott az idegen előtt a papír elolvasása után.

- Persze sokkal fontosabb dolgok miatt történt a kinevezésem, mint egy elkényeztetett kislány megnevelése, és holnapra szeretném, ha összehívná a nemeseket a tárgyalásra, de ragaszkodnom kell a kisasszony megfelelő büntetéséhez.

- És mit tartana Ön megfelelő mértékűnek? - kérdezte a herceg.

- Mindenféleképpen egy alapos elfenekelést. Lássuk csak. Mivel a kislány nem csak velem szemben viselkedett szemtelenül, azért úgy vélem, hogy most a nagyteremben kell kapnia egy porolást, a szolgák előtt.

- Ne, papa, ne hagyd - kérlelte Bogi a papáját kétségbeesetten.

- Sajnálom, Angyalkám. Talán tényleg igazuk van az embereknek és már régen meg kellett volna tennem magamnak is. Sokszor figyelmeztettelek, hogy viselkedj rendesen, de te nem hallgattál rám.

- És azt követően egy hét szobafogság, minden este, lefekvés előtt egy alapos elfenekeléssel kiegészítve - folytatta a lovag rendületlenül.

- Rendben. Legyen, ahogy lennie kell.

A lovag megragadta a toporzékoló kislányt, a vállára fektette, egy jó csípőset a popsijára csapott, majd a herceget követve leindult a nagyterembe. A szolgák nyüzsgése megdermedt, amikor megláttak a levonulókat. A herceg a nagyasztal végébe ment, és bejelentette, hogy a lovag a király személyes megbízottja, mindenki köteles minden parancsának engedelmeskedni. majd hozzátette, hogy Bogi hercegkisasszonyka az előző viselkedéséért most megkapja megérdemelt büntetését, amit mindenki nézzen végig.

Ezt az utolsót felesleges volt mondania, mivel nem akadt olyan ember a kastélyban, aki ezt az eseményt kihagyta volna. A lovag egy széket helyezett a szoba közepére, leült és a combjain keresztbe fektette a rúgkapáló lányt. Felhajtotta rakott szoknyácskáját, bal karjával leszorította a kis derekát, a jobb kezével pedig olyan alaposan kiporolta a hófehér bugyiját, hogy öröm volt nézni. A szolgák egyöntetűen azt állapították meg, hogy ilyen alapos fenekelést még nem láttak, pedig ők maguk is elég gyakran náspángolták el rosszalkodó csemetéiket. Bogi először hangosan szidalmazta a férfit, de rá kellett jönnie, hogy ebben a helyzetben ez nem éppen célravezető. Persze ugyanilyen hatástalan volt a könyörgés is, a rúgkapáló lábacskáiról már nem is beszélve.

A lovag egészen addig nem hagyta abba a fenekelést, míg a lány legalább százszor azt nem mondta, hogy "bocsánat". Ezután Boginak könnyes szemmel bocsánatot kellett kérnie mindenkitől, akit korábban megbántott, majd a lovag ismét a vállára fektette, felvitte a toronyszobába és rázárta az ajtót. A hercegkisasszonyka már nagyon bánta, hogy kikezdett az idegennel, főleg amikor arra gondolt, hogy még 7 napot kell abban a kis szobában eltöltenie és minden este hasonló módon ki fogják porolni a kis popsiját…