A panzió

4. rész

Az idilli állapotnak Lord Archibald vetett véget:

- Akkor most én következek, igaz? – mondta az öreg lord, egy kicsit szabadkozva. – Idejönnél, Bogi?

A lány kelletlenül tápászkodott fel Lady Agatha öléből, ami most már a legbiztonságosabb helynek tűnt a számára. Lord Archibald az egyik szekrényhez ment, elővett egy hosszúkás tokot. Kibontotta, majd egymás után 5 különböző méretű nádpálcát helyezett egyenként az asztalra.

- Fenekeltek már el nádpálcával? - kérdezte a lányt.

- Még soha.

- Mivel ez az első alkalom, és ráadásul valóban nagyon megszerettelek az elmúlt napokban, ezért te választhatod ki, melyikkel szeretnél kapni.

- Egyikkel se - mondta Bogi, akin látszott, hogy legszívesebben valamennyit darabokra törné, de csak egy esdeklő pillantást vetett felém.

- Tudod, hogy nagyon csúnyán viselkedtél - válaszoltam. - A büntetésedet nem kerülheted el. Köszönd meg Lord Archibaldnak, hogy ilyen elnéző, és nem a legnagyobb pálcával porolja ki a popsidat. Vizsgáld meg a vesszőket, addig én rendelek egy italt magunknak.

- Köszönöm, Lord Archibald - motyogta Bogi, miközben az asztal mellé lépett és kezébe vette az egyik félelmetes fenyítőeszközt.

- 2 viszkit kérnénk - mondta a férfi, miközben tárcsáztam a szobaszervizt. Előrelátóan egy egész üveggel rendeltem.

Bogi közben elmélyülten vizsgálgatta a nádpálcákat. Lady Agatha is felkelt az ágyból és segítőkész tanácsokkal látta el a lányt.

- Hidd el, én már mindegyiket ismerem - mondta mosolyogva. - Bezzeg nekem soha sincs lehetőségem választani….. - incselkedett a férjével.

- Ha rád hagynám a választást, akkor nem győzném erővel a fegyelmezésedet. Egy óráig sem tartana a hatása…..

- Ezt választanám - szakította félbe a házaspár évődését Bogi. Kezében egy viszonylag vékony, nem túl hosszú, hajlékony nádpálcát tartott.

- Jó döntés - mondta Lord Archibald. - Akkor most vidd magaddal a sarokba, hogy végig emlékeztessen az elkövetkező büntetésedre.

Lady Agatha átkarolta a lány vállát és a sarokba vezette. Amikor odaértek, feltűrte Bogi szoknyáját hátul, így valamennyien tisztán láthattuk az eddigi fenekelés nyomait.

Kopogtak az ajtón, majd belépett Jason, a pincérfiú, egy üveg skót viszkivel. Arcán a szokásos szolgálati mosollyal tekintett körbe a szobában, egészen addig, amíg tekintete meg nem állapodott Bogi pirosra náspángolt meztelen popsiján. A meglepődéstől tátva maradt a szája és majdnem elejtette a tálcát a kezéből (amit a kárba veszett itóka miatt igencsak sajnáltam volna). Sejtettem, hogy a lány milyen kellemetlenül érezheti magát. Tudatosan Jasonnal hozattam az italt, mivel korábban Bogi eléggé durván bánt a szerelmes fiúval a többi alkalmazott előtt. Én nagyon örültem volna, hogy ha ők ketten összejönnek, de ha mégsem, ennyi elégtétel azért járt a srácnak.

- Sajnálom, hogy ezt kell látnod, Jason, de Bogi nagyon rossz kislány volt, ezért megkapja megérdemelt büntetését. - mondtam, tovább fokozva a lány kényelmetlen helyzetét.

- A pimasz és szemtelen kislányokat jó alaposan el kell fenekelni, hogy egy hétig ne tudjanak kényelmesen leülni - tette hozzá Lord Archibald.

- És hidd el, fiam, nagyon is hatásos eszköz - folytatta a felesége. - Neked is csak ajánlani tudom. Nagyon meg tud változni az ember szemlélete, ha valaki a térdére fektette és tényleg alaposan kiporolta a hátsóját.

Nem láttam Bogi arcát, de sejtettem, hogy legalább olyan piros lehet, mint a popsija. Megköszöntem az italt Jasonnak, és elküldtem a fiút.