A kezemet a forró popsijára helyeztem és vártam, amíg megnyugodott egy kicsit. Egy picit sajnáltam a kislányt, amikor belegondoltam, hogy még hajkefével és nádpálcával is kapni fog a fenekére. Azon törtem a fejemet, hogyan nyerhetnék egy kis időt a számára, mielőtt Lady Agatha táncoltatja meg a popsiját, amikor megszólalt Sir Archibald.
- Rendben van, Bogi. Remélem, hogy most már érzed, hogy mennyire fájt nekünk a viselkedésed. Mielőtt folytatnánk a büntetést, arra kérlek, hogy sétálj oda a sarokba, az orroddal érintsd meg a falat, és 15 percig gondolkozz el a történteken.
- És természetesen arra ne is gondolj, hogy megdörzsölöd a popsidat - tette hozzá a felesége. - Tudja - fordult hozzám -, semmi sem hatásosabb, mint sajgó popsival ott állni a sarokban.
Felállítottam a lányt a térdemről. Bogi szemei csillogtak, bár igazából nem sírt. Nem mert ellenkezni az öregekkel, de azért noszogatnom kellett a sarok felé.
- Szerintem a bugyijára már nem lesz szükség egy ideig - mondta az öreg lord. - Csak zavarná a mozgásban, javaslom, hogy vegye le teljesen.
- És persze a szoknyáját tűrje be hátul, hogy ne takarja a piros popsiját - tette hozzá a felesége.
Nagyon összeszokott párosnak tűnnek, gondoltam, miközben kiléptettem Bogit a bugyijából, és szoknyáját a popsija fölé tűrtem. Egy kicsit előrehajoltattam a felsőtestét, hogy az orrával ténylegesen érintse a falat, aminek a hatására popsija szépen kidomborodott. Nem tudtam megállni, hogy meg ne simogassam, mielőtt visszatértem az öregekhez.
- Tudja, én mindig utáltam sarokba állni – mondta Lady Agatha, miközben átvett egy italt a férjétől. - Vagyis ez nem teljesen igaz. Ha a szobámban náspángolt el a mamám, és a következő adag előtt a sarokba küldött, akkor azt nem nagyon bántam. Sőt! Akkor jó volt egy kis szünet. Igazából azt nem szerettem, amikor a nappaliban kaptam.
- Miért, mi volt a különbség? - kérdeztem, inkább csak udvariasságból, miközben én is kaptam egy italt Lord Archibaldtól. Igazából munka közben soha nem ittam, de ez most különleges alkalom volt.
- A szobámban egyedül voltam - felelte az öreg hölgy. - Általában a mamám is kiment egy időre, és senki sem látta a pirosra náspángolt hátsómat. A nappaliban viszont…. Ott bármikor bejöhetett bárki. Ha más nem, akkor a szobalányunk, vagy a testvérem. De anyut az sem zavarta, ha idegenek voltak nálunk. Tulajdonképpen így ismertem meg a férjemet is….
- Ó, igen - mosolyodott el Lord Archibald. - Soha nem fogom elfelejteni. Nekem tulajdonképpen a testvére tetszett, lehet mondani, hogy neki udvaroltam. Akkor is hozzá mentem, de mivel nem készült el időben, ezért a szülei behívtak a nappaliba. Mondanom se kell, hogy szinte leültem a meglepetéstől, amikor egy meztelen fenekű kislányt pillantottam meg az egyik sarokban. A popsiján jól láthatóan egy friss porolás nyomaival. A zavarom csak fokozódott, amikor a mamája felvett egy hajkefét az asztalról és magához hívta a lányt. Be kell vallanom, azért nagyon élveztem a helyzetet és azért imádkoztam, hogy a testvére elég sokat késsen…. Szerencsém volt, mondhatni, mivel végignézhettem életem első igazi fenekelését! Nagyon izgatónak találtam, ahogy a mamája megtáncoltatta a popsiját, bár ugyanakkor sajnáltam is egy kicsit.
- Nem kellett sajnálnod - kuncogott fel Lady Agatha. - Talán itt az ideje, hogy bevalljak valamit. Tudod, azt a szituációt én terveztem el! Nem volt könnyű, de azért sikerült. Irigyeltelek Aliztól, és azt gondoltam, hogy ha megmutatom neked a popsimat, akkor elcsábíthatlak tőle. Erre pedig csak a fenekelés adott alkalmat. Mindent elterveztem. Eldugtam Aliz egyik cipőjét, így biztos lehettem benne, hogy nem lesz készen időben. Kiszámoltam, mikor érkezel, előtte a megfelelő időben kivágtam egy kis hisztit….
- És a következő héten már téged hívtalak randira - fejezte be Lord Archibald.
- És 2 héttel később te poroltad ki a hátsómat….. - tette hozzá mosolyogva a felesége.
Érdeklődve hallgattam a beszámolójukat, de azért a pillantásom igen gyakran vándorolt Bogi popsijára. Mi tagadás, nagyon nehéz is volt levennem a tekintetemet szépen domborodó fenekéről. Az elején csak kényszerből mentem bele a fenekelésbe, nem akarván elveszíteni az egyik legjobb vendéget. De most úgy éreztem, hogy kaptam egy hatásos fegyvert a kislány szemtelenkedéseivel szemben.
- Talán itt az ideje, folytatni - jegyzetem meg.
- Igaza van - felelte Lord Archibald. - Ifjú hölgy! A melletted lévő asztal fiókjában találsz egy hajkefét. Kérlek, vedd ki, és hozd ide a feleségemnek.
Bogi kelletlenül fordult meg és indult az asztal felé. Gondolom, nagyon kényelmetlenül érezte magát a sarokban, pirosra náspángolt, sajgó popsiját mutatva, de most inkább maradt volna még, tudva, hogy mi következik. Nagyon elragadó látványt nyújtott. A fejét lehajtotta, nem pillantott felénk, kezét tétován a combjai mellett tartva, hadakozva a popsi megsimogatása ellen. A szoknyája elől lehajlott annyira, hogy ne legyen zavarban a szemérme miatt, a popsija viszont szabad préda volt szemünk és persze a hajkefe számára.
Lady Agatha kényelmesen elhelyezkedett az ágyon, hátával a támlának támaszkodva, és amikor Bogi átnyújtotta a hajkefét, csak a kezével intett, hogy feküdjön keresztbe a combjain. A lány kelletlenül engedelmeskedett. Az idős nő szórakozottan meglóbálta a kezében a hajkefét, mintha csak a súlyát mérlegelte volna, majd ráfektette a kislány popsijára.
- Elmondanád, kisasszony, hogy miért fekszel most itt, elporolt popsival? - kérdezte.
- Mert… rosszul viselkedtem - Bogi hangja meglepő módon idomult a helyzethez, tényleg azt képzelhette az ember, hogy egy kislányt fektetett a térdére a mamája.
- És mi volt az a rosszalkodás,
- Durva voltam…. Csúnya szavakat használtam….
- Pontosabban?
- Azt mondtam… hogy….
- Mi van, most nem mered kimondani?
- Nem gondoltam komolyan, tényleg…. Csak mérges voltam… Sajnálom….
- Azt mondtad, hogy fejfájós kurva vagyok. A fejem tényleg fájt, de a másik nem igaz. De ha még az is lennék, akkor sem illik ilyet kimondani. Megértetted?
- Igen… Nem fog többet előfordulni, ígérem.
- Azt remélem is. Mert ha igen, akkor nem a főnöködhöz fordulok, hanem én magam fektetlek akkor és ott a térdemre, ifjú hölgy.
Miközben az utolsó szavakat kiejtette, Lady Agatha megragadta a hajkefét, felemelte és határozott mozdulattal lecsapott a védtelen popsira. Bogi reakciójából azonnal látható volt, hogy a hajkefe sokkal hatásosabb eszköz, mint az ember tenyere. A kislány hangosan felkiáltott, teste szinte ívben megfeszült egy pillanatra, majd megadóan ereszkedett vissza a helyére.
Amikor Lord Archibald kimondta a büntetést, azt gondoltam, hogy a 12 hajkefés fenekes lesz a legkönnyebb része. Most be kellett látnom, hogy ez nem igaz. Egyrészt a hajkefe elég súlyos volt, fa hátsó résszel, másrészt Lady Agatha igen nagy szakértelemmel használta. Még csak az ötödik fenekes csattant el szegény Bogi sajgó popsiján, amikor a lány már nem bírta tovább. Mind a két kezével a popsijához kapott, egyrészt vadul dörzsölve a csípős érzést, másrészt védekezően a következő ütésektől.
- Ne…. Sajnálom, Lady Agatha…. Fáj…. Ez nagyon csíp…. - szipogta.
- Sajnálom - felelte az öreg hölgy. - Erre akkor kellett volna gondolnod, mielőtt olyan durva jelzővel illettél engem és a férjemet is. És azt is sajnálattal kell közölnöm, hogy mivel félbeszakítottad a büntetést, ezért elölről kell kezdenem.
- Ne!!!
- Ha hallgatsz rám, akkor megkéred szépen Mr. Vincét, hogy fogja a kezedet a fenekelés alatt. Mert ha ismét nem tudsz uralkodni magadon, akkor megint újra kell majd kezdenünk….
- Ne…. Rendben - törődött bele Bogi. - Vince… Ha megkérlek, akkor fognád a két kezemet?…
- Örömmel - feleltem.
Megkerültem az ágyat, leültem a lány fejéhez, és két kezemmel egymáshoz fogtam a csuklóit. Először Lady Agatha szemébe néztem, akin látszott, hogy nagyon élvezi a helyzetet. Majd Bogira pillantottam, akiről ez már kevésbé volt elmondható. Az viszont igaz, hogy nagyon aranyos látványt nyújtott, amikor könnyes szemmel felpillantott rám. Az egyik kezemmel megsimogattam az arcát és a haját.
Ez a helyzet teljesen új volt a számomra. Már fenekeltem el korábban lányokat, térdre fektetve, vagy csak mögöttük állva. Többször voltam szemlélője olyan esetnek is, amikor mások fenekeltek. De az éppen elnáspángolt kislány arcához közel nem volt porolás közben. Érdekes látvány volt, ahogyan Bogi reagált a csípős fenekesekre. Az első 1-2 hajkefés ütésre csak grimaszba rándult az arca. Később a fenekesek után először az ágyba fúrta a fejét és csak a csípős érzés kiteljesedésekor emelte fel, esdeklően. És persze nagyjából a fenekelés felétől már annyira fájhatott a kis popsija, hogy elég nagy erőt igényelt a kezeinek a tartása.
Érdekes volt megfigyelni Lady Agathát is ilyen közelről. Nem siette el a fenekelést, minden egyes ütést alaposan megfontolt, majd megvárta Bogi reakcióját. Türelmesen várt, amíg a fenekes igazán kifejti a hatását és csak azt követően csapott le ismét. Szemmel láthatóan elégedett volt egy-egy jól helyezett, nagyobb hatású fenekes után. A tizedik ütést a lány popsijának leggömbölyűbb, középső részére helyezte el. Ez a terület már az én kezem által is igen alaposan be lett melegítve, így nem csoda, hogy Bogiból heves reakciót váltott ki. Az öreg hölgy elégedett mosollyal figyelte, ahogyan a kislány fészkelődött az ölében. Mivel a kezét keményen tartottam (bár nem volt könnyű), így csak az alsótestét tudta tekergetni, és a lábaival tudott kalimpálni. Az én szemszögömből olyannak látszott, mintha mellúszó mozdulatokat gyakorolt volna….
Az utolsó két fenekes igazi könnyeket csalt Bogi szemébe. Bár eddig is többször látszott csillogás a szemében, de az inkább csak az erőlködéstől volt. Most viszont már nem tudta visszatartani a sírását és a hajkefés porolás befejezése után halkan pityeregve feküdt az ágyon. Nem tudtam, hogy ismét javasoljam-e a sarokba állást, mivel most tényleg nem volt olyan állapotban Bogi, hogy azonnal szembe tudjon nézni a rettegett nádpálcával. Szerencsére Lady Agathának tényleg nagy tapasztalat volt a fenekelésben (mind a két oldalon), mivel lassú, lágy mozdulatokkal simogatni kezdte a most már vörösre náspángolt popsit.
Én is elengedtem a csuklóit és miközben az öreg hölgy halk szavakkal dorgálta a kislányt (inkább csak szeretettel, mint méregből), én a haját kezdtem el simogatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése