- Ne merészelj hozzám érni! – figyelmeztette fojtott hangon.
A férfi lassan felült az ágyon. Türelmes pillantást vetett a lányra. Látni való volt, hogy Bronwyn dühkitörését csupán apró kellemetlenségnek tartja. Felállt, és az asztalhoz lépett. Kiválasztott egy metszett kristálypoharat, kis bort töltött, és a feleségének nyújtotta.
- Itt van – mondta szelíden. – Idd ki, és nyugodj meg.
Bronwyn egy alig látható mozdulattal kiütötte férje kezéből a poharat. A metszett kristály átrepült a szobán, majd éles csörömpöléssel apró darabokra tört.
- Mondtam már: ne közelíts felém! – ismételte meg.
- Tudom, hogy ideges vagy – felelte Stephen nyugodtan. – Minden lány aggódik, amikor először van férfival.
- Még hogy első alkalom! – csattant fel Bronwyn. – Tán azt hiszed, te vagy az első férfi az életemben? A fél klánommal lefeküdtem már: csupán képtelen vagyok elviselni, hogy egy mocskos angol hozzám érjen. Ennyi az egész.
Stephen halkan felnevetett.
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Nem reszketnél úgy, mint a nyárfalevél, ha már azelőtt is lett volna dolgod férfival. Kérlek, nyugodj meg. Ezzel csak nehezíted a dolgot. És nézd a másik oldalát: mi mást tehetnél?
Bronwyn gyűlölte a férfi rendíthetetlen önbizalmát. Olyan tehetetlennek érezte magát vele szemben. Megrémítette nyugalma, az, hogy uralta a helyzetet. Úgy érezte, semmi esélye vele szemben. Bármit tesz, azzal csak a másik malmára hajtja a vizet. Stephenből még így meztelenül is valami elsöprő erő áradt. A lány visszamosolygott rá, mert tudta, mivel törölje le azt a szemtelen vigyort az arcáról.
- Rab! – csattant fel a hangja. – Fogd meg!
A hatalmas kutya csupán egy pillanatig tétovázott. Aztán talpra szökkent, és Stephen torkának ugrott.
A férfi még a kutyánál is gyorsabban reagált. Kicsit félrelépett, kikerülve a levegőben úszó állatot, majd öklével Rab hatalmas, négyszögletes koponyájára csapott. A kutya lendülete megtört. Irányt váltott: a falra repült, majd a padlóra zuhant.
- Rab! – sikította Bronwyn. Hirtelen elengedte a takarót, és az állathoz szaladt. A kutya megkísérelt talpra állni, de erősen szédelgett.
- Bántottad! – kiáltotta a fölöttük álló Stephenre nézve.
A férfi csak futó pillantást vetett a kutyára. Látta, hogy nem sérült meg. Azután a lányra siklott a szeme. Tátott szájal bámulta bársonyos, elefántcsont bőrét, rózsaszín mellbimbóját, kerek csípőjét.
- Ezért megöllek! – kiáltotta a lány haragtól villogó szemekkel.
Stephent túlontúl elbűvölte a szépsége. Nem vette észre, hogy Bronwyn felkapta az asztalon lévő, gyümölcsökkel megrakott tál mellett heverő kést. Nem látszott fegyvernek: a pengéje kicsi és életlen volt. Igazából nem is tudatosult benne, hogy Bronwyn rátámad. Az acél villanását csak egy pillanattal előbb észlelte, hogy a kés hegye a vállába mélyedt. Csak a sokéves harci rutinnak köszönhette, hogy idejében félrelépett, és csupán a bőrét tépte föl.
- A pokolba! – szisszent fel, és a sebre szorította kezét. Hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. Ujjai közt patakzott a vér. Leült az ágyra, és szemügyre vette a sérülést.
- Tépj le egy darabot a lepedőből – mordult a lányra. – Majd én bekötöm.
Bronwyn csöndesen állt. Még mindig szorongatta a kést.
Stephen öklelő pillantást vetett rá.
- Kezdd már! – reccsent a lányra, azután szótlanul figyelte, ahogy Bronwyn letép egy hosszú csíkot a lepedőből, majd maga köré tekeri a maradékot.
A férfi egymaga látta el a sebet: egészséges karját és a fogát használta. Amikor végzett, a kutyához fordult.
- Gyere ide, Rab – mondta csöndesen. Az állat azonnal engedelmeskedett. Stephen gondosan megvizsgálta a fejét, de nem talált sérülést. Megsimogatta a kutyát, mire Rab a kezéhez dörgölte a pofáját.
- Jó fiú – dicsérte meg Stephen. – Most pedig menj oda, és feküdj le.
Az állat pontosan oda ment, ahova a férfi mutatott, és leheveredett.
- Gyere vissza az ágyba, Bronwyn – mondta ugyanazon a hangon, és a feleségére nézett.
A lány dacosan megrázta hollófekete sörényét.
- Én nem vagyok kutya, hogy ilyen gyorsan gazdát váltsak – jelentette ki. Látszott rajta, hogy mélyen bántja az állat árulása.
- A fészkes fenébe! – fakadt ki Stephen elveszítve az önuralmát. Felpattant az ágyról, egyetlen hosszú lépéssel átszelte a szobát, megragadta a lány csuklóját, letépte róla a lepedőt, és a padlóra hajította. – El foglak verni, ha nem engedelmeskedsz.
Amikor a lány nem mozdult, felkapta, és az ágyhoz vitte. A térdére fektette a rúgkapáló Bronwynt, és néhány kemény ütést mért a lány kerek, feszes hátsójára. Mikor a lány mindkét feneke lángvörös lett, abbahagyta, és az ágy másik végébe dobta. Egyáltalán nem hatotta meg Bronwyn könnyben úszó, fájdalmas tekintete. Mellé heveredett, karját a lány csípőjére tette, és átvetette combján a combját. Ahogy mozdulatlanul feküdtek egymás mellett, és teste felesége bársonyos bőréhez simult, feltámadt benne a vágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése