Johanna a Pápa megjelenésére letérdelt, s én követtem példáját.
- Emelkedj fel, Johanna királynő - szólt Klement -, s engedd meg szolgálódnak is, hogy így tegyen.
Mindketten a Szentatya előtt álltunk, miközben ő egy faragott székben elterpeszkedett, Pierre atya pedig a szék háta mögött foglalt helyet.
- Milyen lenyűgöző látványt nyújtotok ti ketten - jegyezte meg Klement. - Egyik sötét, a másik világos. Gyönyörűek vagytok, és halálosak.
Két térdem olyan erősen koccant össze, hogy nem lehettek kétségeim a kék-zöld foltokat illetően. Hogy Johanna elszenvedett-e hasonló balesetet nem tudom, mert hangja nagyon halvány reszketéstől eltekintve erőteljesnek bizonyult.
- Hamis esküvel vádolsz, Szentatyám?
- Mi egy hamis eskü a gyilkossághoz képest? - kérdezte Klement. - Ha el akarod nyerni Isten bocsánatát, be kell vallanod összes bűnödet!
Johanna néhány másodpercig a Pápát nézte, miközben én már a hóhér késének döfését éreztem a mellemben.
- Isten minden bűnt megbocsát? - kérdezte végül.
- Az Ö megbocsátása határtalan, gyermekem - felelte Klement. - Ahol igazi megbánás mutatkozik.
- Akkor talán könyöröghetek bocsánatért, mivel asszonyként és királynőként viselkedtem, amikor megtettem a szükséges lépéseket, hogy megszabadítsam magamat egy bolond gazembertől, aki kiszipolyozta a testemet, és ugyanezt tette volna a királyságommal is.
Levegő után kapkodtam, Klement pedig vészjóslóan hajtotta le a fejét.
- Bolond gazember. Valóban az. Bevallod a hamis esküt is?
- A népem érdekében bármilyen bűntényt elkövetnék, Szentatyám. És a népem érdekének azt tekintem, ha nem egy trónbitorló, hanem én uralkodom fölötte.
- Bevallod a házasságtörést is?
- Amikor egy házasságban nincs szerelem, Szentatyám, egy gazdag lélekkel és érzelmekkel megáldott asszonynak ott kell vigaszt keresnie, ahol megtalálja.
- Nem vagyok biztos benne, hogy a mostani védekezésed nem sikerült-e jobban a ma délutáni könnyáztatta előadásodnál. A szolgálód ugyancsak vétkes ezekben a bűnökben?
Esedező pillantást vetettem a királynőre, ő azonban nem hagyott cserben.
- Richilde teljesen ártatlan. Semmit sem tudott néhai férjem halálának körülményeiről, Szentatyám.
- A többi bűntett alól azonban nem tudod feloldozni öt.
Johanna lehajtotta a fejét.
- Rabszolga volt, Szentatyám, s mint ilyen sokkal több bűnt követtek el vele, mint amennyit ő maga vétkezett volna.
- Jó prókátor lenne Felségedből. S most mit csináljak ezzel a förtelmes vallomással? Isten a tudója, hogy talán valóban néped és jómagad legjobb érdekeit szem előtt tartva cselekedtél, amint említetted. Tudom, hogy Ö könyörületességet fog tanúsítani irányodban, de házasságtörés, esküszegés és gyilkosság mégsem követhető el penitencia nélkül.
- Megmondtam, hogy bármilyen penitenciának alávetem magam, amit Őszentsége óhajt - mondta Johanna közömbös hangon.
Klement szeme keskenyre szűkült.
- Bármilyen penitenciát, Felség?
Johanna felsóhajtott.
- Kivéve királyságom elveszítését.
Klement Johannára mosolygott.
- Akkor nyugtasd meg magad, hogy megkapod a bocsánatot. A penitenciának számtalan formája létezik. A legegyszerűbb, hogy imádkozik az ember az Úrhoz, vagy a te esetedben a Szűzanyához. Sokkal komolyabb, amikor fizikai fájdalom elszenvedésével és megaláztatással vezekel az ember elkövetett bűnéért. S ott van még a felemelő penitencia, amikor valaki a gazdagságából ajánl fel egy részt az Anyaszentegyház számára. Ilyen súlyos bűntényben, mint a tied, mindhárom vezeklés szükségessé válik.
Le nem vette szemét a királynőről miközben beszélt, s arca vörös lett az izgalomtól. Én még mindig túlságosan meg voltam félemlítve ahhoz, hogy lefordíthassam magamnak szavai valós értelmét, Johanna azonban, bár ifjabb volt nálam, sokkal előbbre tartott a világ dolgaiban.
- Megértettem, Szentatyám - mondta még mindig igen halkan.
- Akkor az első penitenciád az lesz, hogy életed végéig minden este tízszer imádkozol a Szűzanyához.
- Megteszem Szentatyám.
Klement első ízben nézett egyenesen énrám.
- S a szolgálód ugyancsak élete végéig gyakorolja ezt a penitenciát.
- Úgy lesz, Szentatyám - ígérte meg Johanna a nevemben.
- A második penitencia, hogy véred serkenéséig ütlegeljenek, hogy saját véreddel vezekelj bűneidért.
Én már a puszta ötlettől is csaknem elájultam, de Johanna csupán lehajtotta a fejét, s ezúttal egy szót sem szólt.
- E penitenciát itt és most végezzük el - mondta Klement. - Négyünk közt marad.
Johanna elfordult tőle, és rám nézett.
- Segíts, Richilde! - mondta.
Gyötrő gondolatokkal siettem hozzá. Ahogyan Johanna megjósolta, valahogyan a Pápa is férfi, és nem tudott ellenállni egy asszony szépségének.
S még hány ilyen férfi lesz az életében?
Ujjaim reszkettek az idegességtől, miközben asszonyom ruháját lazítottam, s valójában Johanna vetkőztette le önmagát. A provence-i nyárban nem volt túlságosan felöltözve, s alig öt perc leforgása alatt egyetlen szál alsóneműben fordult a Pápa felé.
- A botozás mindig az ember csupasz hátsójára történik, Felség - jelentette be az undok férfi, s most határozottan látszott rajta, mennyire vágyakozik a vékony alsóruhában előtte álló Johanna után, akinek sűrű fekete hajzuhataga szinte egész hátát beborította. E látvány már nem egy férfit hozott ilyen boldogtalan helyzetbe.
A ruhátlan Johanna látványához azonban semmi sem volt hasonlítható. Letolta válláról alsóruhája pántját, hagyta lecsúszni a bokájáig, majd kilépett belőle. Klement úgy pattant fel a székéből, mintha dróton rángatták volna.
- Milyen fiatal, milyen gyönyörű - motyogta ajkát beharapva.
Nem mertem Pierre atyára nézni, aki bizonyára ugyanilyen izgalmi állapotba került.
- Fázom, Szentatyám - mondta Johanna jeges hangon, bár nyugodt maradt.
- Akkor máris gondoskodom, hogy meleged legyen, Felség - ígérte. - Térdelj arra a székre!
Johanna szót fogadott, és karjával átölelte a szék támláját.
- A pálcát, Pierre! - rendelkezett Klement.
Pierre atya egy fal melletti szekrénykéhez ment, amelyben különböző pálcák széles választéka állt rendelkezésre. Ezek egyikét előre-hátra hajlítgatta, megsuhogtatta a levegőben, s úgy vettem észre, mintha Johanna, bár nem fordította meg a fejét, a feje búbjáig összerázkódott volna a borzalmas hangtól. Rettenetes helyzet volt egy királynő számára, s még rosszabb következett. Arra számítottam, hogy néhány könnyed ütés a csupasz fenékre, kielégíti a Szentatya nemi vágyát, de nem így történt. Szörnyű energiával veselkedett neki, s nem elégedett meg csupán hat ütéssel, hanem teljes erőből tizenkettőt vágott Johannára, úgy hogy a végén az én királyi úrnőmből valóban kiserkent a vér.
Johanna az első néhány ütést nagy erőfeszítéssel tűrte, majd hamarosan könnybe lábadt a szeme, s még néhány sikoltást is megengedett magának. Láttam, hogyan fehéredik ki az ökle, a szék szorításától. Amikor a botozás véget ért, még néhány másodpercig mozdulatlan maradt, mintha a székhez ragadt volna, majd összeszedte magát, s egyetlen szó vagy pillantás nélkül, lángba borult arccal felkapta és magára húzta az alsóneműjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése