Pruglen 7.

7. rész

A nap további része eseménytelenül telt. A lányok eléggé fáradtak voltak, így korán lefeküdtek. Másnap pedig egy viszonylag rövid utazást követően megérkeztek Zola szüleihez.

Belindának nagyon szimpatikusak voltak Zola rokonai, bár mindenkin látszott, hogy nem nagyon szoktak „idegenekkel” találkozni. Szinte a teljes rokonság összegyűlt, a földi lány 25-nél is több embert számolt. Első pillanattól kezdve szembetűnő volt, amiről Zola mesélt neki: a lányok, asszonyok nagyon udvariasan és tiszteletteljesen viselkedtek a férfiakkal. Az egész légkör nagyon meleg és barátságos volt. A gyerekek természetesen rohangáltak, és időnként elég hangosak voltak, de mindenki csak mosolygott rajta.

Belinda azt gondolta, hogy a férfiak kihasználják a helyzetet és kiszolgáltatják magukat, de ennek semmi nyomát nem látta. Viszont azt is észrevette, hogy amikor az egyik nő visszaszólt valamit egy idősebb asszonynak, akkor elég volt a férjének csak felhúzni a szemöldökét, és azonnal lesütött szemmel kért bocsánatot.

A földi lány hagyta magát sodródtatni az árral, szinte mindenkivel beszélt pár szót, bár esélye sem volt, hogy megjegyezze a neveket, vagy éppen azt, hogy ki milyen rokonságban áll Zolával. Amikor egyedül maradt, szinte azonnal odalépett hozzá valaki, átnyújtott valami harapnivalót, vagy egy pohár italt, és mosolyogva társalogni kezdett vele.

Éppen egy idős bácsika történeteit hallgatta, amikor Zola karon fogta, és elnézést kérve félre húzta a szoba egyik sarkába.

– Figyelj – kezdte, és látszott rajta, hogy eléggé zavarban van. – Előre mondom, hogy nem kötelező, vagy ilyesmi… És tényleg nem. De a szüleimben felmerült, hogy… Hogy talán neked is át kellene esned a beavatási szertartáson…

– A min? – kérdezte Belinda, nem értve, hogy miért van ennyire zavarban a barátnője.

– Tudod, meséltem róla, hogy a lányok nagykorúvá válásáról.

– Amikor az első fenekelést kapjátok?

– Igen.

– De… De én már rég elmúltam 16… – Belinda nem is tudta hirtelen, hogy mit mondjon. – Nem is vagyok prugleni. És már a füzetet is megkaptam…

– Persze. Mondtam, hogy nem kötelező. Csak Mils azt mondta, hogy szerinte nagyon feszültté tesz téged a tudat, hogy még soha nem fenekeltek el… Mint ahogyan tegnap is megijedtél…

– Ebben van igazság – értett vele egyet kelletlenül Belinda. – De nem biztos, hogy ezen éppen egy fenekelés segítene… És azt nem gondolhatod komolyan, hogy itt, mindenki előtt…

– Nézd, nagyon kicsi az esélye, hogy a három hét alatt ne kapj ki – érvelt Zola. – De nem is jöttem volna ide, ha anyu nem mond valami nagyon érdekeset. Van egy törvény, amiről én sem hallottam korábban – mondjuk, mivel nem érinti a popsimat, így nem csoda – nevetett fel a lány. – Arról szól, hogyan lehet valaki tiszteletbeli prugleni.

Zola most már izgatottan folytatta.

– Jól tudom, milyen politikai ambícióid vannak. Gondolj csak bele! Előkelő földi családból származol, vagyis támogat a Gorlan-szövetség. Ha ehhez még hozzájön a Pruglen és szövetségesei, akkor nem lesz ellenfeled…

– Ez egyértelmű – válaszolta Belinda. – De ez mit jelent pontosan? Ez a tiszteletbeli dolog? Itt kell élnem?

– Nem. De bármikor jöhetsz szabadon a Pruglenre, nem kell engedély. A Pruglenen kívül nem kell írnod a rosszalkodásokat, de amikor itt vagy, akkor természetesen ugyanazok a szabályok érvényesek rád is, mint például rám.

– Érdekes – ráncolta a homlokát a földi lány. – És mit kell tennem ezért?

– Igazából szinte semmit. A törvény úgy szól, hogy ha egy prugleni család egyöntetűen befogad egy idegen lányt – érdekes, hogy csak lány lehet tiszteletbeli prugleni, pasi nem… –, és az adott lány is úgy akarja, akkor prugleni lesz.

– De hát… Akkor, gondolom, nagyon sok ilyen lehet…

– Az elmúlt 100 évben csak egy ilyen volt.

– Akkor… Miért én?

– Szerintem anyu azt gondolja, hogy ezzel nem csak te jársz jól, de a Pruglen is. De erről majd beszélhetsz vele később.

– Ja, igen, a fenekelés után – fintorodott el Belinda. – Mit kell csinálnom?

– Tulajdonképpen semmit. Anyu megkérdezi mindenki előtt, hogy akarsz-e a család tiszteletbeli tagja lenni. Ha igen, akkor kapsz 20-at a popsidra Milstől. Persze erről később hivatalos papír is készül, de tulajdonképpen csak ennyi.

Belindán furcsa izgalom vett erőt. Igen, a politika álmai egy csapásra valóra válnak, ha a Pruglen támogatja. De ez most valahogyan egyáltalán nem érdekelte… Csak arra tudott gondolni, hogy egy szavába kerül, és máris Mile térdén találja magát… Ami az utóbbi pár éjszakán már többször is lejátszódott az álmaiban.

– Ez nem büntetés lesz, Bel, csak amolyan beavatás – mondta Zola. – Szerintem az arcod már most pirosabb, mint a popsid lesz utána.

– Rendben, csináljuk – nyelt egy nagyot Belinda.

Mindenki elcsendesedett, amikor Zola mamája a szoba közepére vezette Belindát, és feltette neki a kérdést. A földi lány udvariasan megköszönte a lehetőséget és igennel felelt. Az összes vendégen lehetett látni, hogy nem nagyon értik, mi is történik, így Zola mamája pár szóban elmagyarázta a dolgot. Erre sorban jött mindenki és gratulált Belindának. A hangulat akkor változott meg, amikor Zola papája állt a szoba közepére és felkiáltott:

– Felnőtt lett egy lány a házban!

Erre mindenki nevetve helyeselni kezdett.

– Nagy büszkeség ez a családnak – állt a férje mellé Zola mamája.

– Nagy öröm az egész Pruglennek – mondta Zola, és ő is odaállt melléjük.

Majd sorban jött minden felnőtt, mondott valami vicceset, vagy biztatót és beállt a többiek mellé, egy kört alakítva Belinda körül. Utoljára maradt Mile, aki egy székkel a kezében lépett be a körbe.

– Elkérhetem a folletódat, kislány Belinda? – kérdezte, miközben a széket letette a kör közepére.

Belinda reszkető kézzel vette elő a füzetet, és átnyújtotta a férfinek. Olyan volt, mintha nem is valóság lenne, hanem csak egy álom. Egy idegen bolygón, idegen emberek között, egy idegen ceremónia… De az egész szinte beszippantotta, elragadta magával a földi lányt.

– Kinyitnád nekem, kislány Belinda – nyújtotta vissza a folletóját mosolyogva Mile.

Belinda zavartan mosolyogva engedelmeskedett, miközben körülötte mindenki nevettet, és kétértelmű megjegyzéseket tett.

Mile büszkén kihúzta magát és miközben a virtuális billentyűn gépelt, azt mondta:

– Nagy öröm és megtiszteltetés, hogy a pietered leheted, Belinda. Ígérem, hogy mindig igazságos leszek veled. De a tenyerem kemény, a kitám pedig jobban csíp, mint bárki másé! Viselkedj rendesen, és akkor kevés alkalommal fog a popsiddal találkozni.

A többiek erre ismét nevetni kezdtek, majd valaki tapsolni kezdett, miközben Mile visszaadta a folletót Belindának, és leült a székre. A lány nem tudta, hogy mit kellene csinálnia, de nem sokat kellett ezen tépelődnie, mivel a férfi egy határozott mozdulattal keresztbe fektette a térdein. Mire Belinda felfoghatta volna, milyen helyzetbe került, Mile már fel is hajtotta a szoknyáját és egy gyors mozdulattal a lány bugyiját is letolta a combjáig.

A lány lehajtotta a fejét és izgatottan várta az első fenekest.

– A helyzet egy kicsit speciális – hallotta Mile hangját, miközben a tenyerét a pucér popsiján érezte –, hiszen Belinda már elmúlt 16 éves. Úgy igazságos, hogy 20 fenekest kapjon, igaz?

– Igen! – válaszolta kórusban a nézősereg, majd egyszerre kiáltottak fel: – Egy! – amikor a férfi tenyere lecsapott a lány popsijára.

Belindát meglepte az első fenekes, de igazából nem fájt annyira, mint amit elképzelt magában. Persze egyre jobban csípett, ahogyan a kórus tíz fölé érkezett a számolásban. Amikor elcsattant a huszadik fenekes is, nem volt benne biztos, hogy az arca, vagy a popsija pirosabb-e.

Mile lágyan végigsimított a fenekén, majd visszahúzta a bugyiját, és talpra állította.

– Engedd meg, hogy elsőként köszöntselek, Belinda, aki már nem kislány – mondta, és két puszit nyomott az arcára. Majd sorban jöttek a többiek, mindenki felköszöntötte, megölelte és megpuszilta.

Belinda csak ekkor vette észre, hogy közben a két tenyerét végig a sajgó popsiján tartotta. Még egyszer megdörzsölte a fenekét, majd nevetve átölte Zolát. Hiszen most már tiszteletbeli testvére lett!

Pruglen 6

6. rész

A múzeumban kb. 20-25 ember állta körbe az információs pultot, halkan beszélgetve. Amennyire Belinda ki tudta venni, nem a történtekről folyt a társalgás, az embereket nem nagyon izgatta, hogy hamarosan nézői lesznek két fiatal lány elfenekelésének. A prugleniek számára mindennapos dolog volt a büntetés, Belinda viszont most látott először ilyet, és alig bírt egy helyben maradni.

Megjelentek az őrök a két lánnyal, a pulthoz masíroztak, majd az őrök vezetője elkérte a lányok füzetét. Az egyik lány azonnal átnyújtotta a legfiatalabb őrnek, a másik lány viszont hosszabb ideig gondolkozott. Belinda kérdőn nézett Zolára.

- Mivel három pasi van két lányra - kezdte magyarázni Zola -, így a lányok választhatnak, hogy ki fenekelje el őket. A sárga ruhás lány szerintem ismeri a fiatal srácot, így kapásból őt választotta, nem is gondolkozott rajta. A lila ruhás lány viszont azon töpreng, hogyan úszhatja meg olcsóbban a dolgot.

- De mit lehet ezen gondolkodni? Úgy is elfenekelik, akárkit választ....

- Ez igaz, de azért lehetnek elég nagy különbségek - mondta Mile. - A jobb szélen lévő őr idősebb, nagy valószínűséggel hasonló korú lánya lehet, így talán egy kicsit elnézőbb.

- Viszont az idősebb kor több tapasztalattal jár - folytatta a gondolatot Zola -, így ő alaposabban el tudja náspángolni, ha éppen olyan kedve van.

- A harmadik őr a legizmosabb - vette vissza a szót Mile -, ő tud a legerősebben odacsapni, ha akar.

- Viszont ő néz ki a legjobban - kuncogta el magát Zola. - Én biztosan őt választanám...

Közben a másik lány is átnyújtotta a füzetét az idősebb őrnek. A két kiválasztott őr egy holografikus billentyűzeten gépelni kezdett, miközben a harmadik társuk 2 széket hozott a pult elé. Amikor a lányok visszakapták a folletójukat, szó nélkül elrakták a táskájukba.

A két férfi a székekhez vezette a lányokat, a nézők pedig közelebb húzódtak. Az őrök leültek, és a lányok pedig engedelmesen keresztbe feküdtek a térdükön. Az idősebb pasi bal kezes volt, így a két lány egymással szemben helyezkedett el.

Ahol Belinda állt, éppen a sárga ruhás lány popsiját lehetett látni. A földi lány figyelmesen nézte, ahogyan a lány ruháját felhajtják, majd a szintén sárga színű bugyiját a térdéig lehúzzák. Elpirult, amikor a lány meztelen popsiját meglátta, és egy pillanatig saját magát képzelte a helyébe. Nyelt egy nagyot, a szája teljesen kiszáradt.

A két őr nem sokat teketóriázott, keményen fenekelni kezdték a lányokat. A tenyerek csattanása hangosan visszhangzott a hatalmas teremben. A két férfi szinte ugyanabban az ütemben fenekelt, az ütések hangja szinte egybeolvadt. A két lány semmilyen hangot nem adott ki, pedig a popsijuk már kezdett pirosodni, ahogyan Belinda tisztán látta.

- Mennyit kapnak? - kérdezte Belinda suttogva Zolától.

- 3 percet - felelte a prugleni lány hasonló hangszinten. - Vagyis 3 percig fenekelik őket folyamatosan. A harmadik őr méri az időt, és szól, ha letelt.

Belinda úgy saccolta, hogy kb. a fele már eltelhetett az időnek. A férfiak ugyanabban a ritmusban folytatták a fenekelést, és csak annyi változott, hogy a lányok egyre jobban kezdték a popsijukat mozgatni. A sárga ruhás lány feneke már teljesen piros volt, az őr éppen a popsija alsó részét kezdte náspángolni. A lány lábai el-elemelkedtek a padlóról, de még mindig csendben viselte a porolást, pedig lassan már a harmadik perc végéhez értek.

Ebben a pillanatban jelzett is a harmadik őr, és a két férfi abbhagyta a fenekelést. Belinda először szinte zavarónak érezte a hirtelen beálló csendet. Nagyot sóhajtott, hogy véget ér a büntetés, és a társai felé fordult, hogy induljanak. Csak ekkor vette észre, hogy a harmadik őr egy-egy tárgyat ad át a széken ülő társainak. Olyanok voltak, mint egy ping-pong ütő, bár Belindának úgy tűnt, mintha valamilyen bőrből lettek volna.

- Ez a hivatalos paskoló nálunk - mondta Mile Belinda kérdő tekintetét látva. - Az olitok bőréből készítik, elég jól tud csípni.

- A felügyelők bármilyen eszközzel fenekelhetnek - tette hozzá Zola -, bármivel, ami a kezük egyébe akad és alkalmas porolásra. De bárki más csak a kezét használhatja, vagy a kitát, a paskolót.

Belinda már csak fél füllel figyelt a barátnőjére, tekintetét ismét a sárga ruhás lány popsijára szegezte. Látta, ahogyan a lány megfeszíti az izmait, miközben a fenekelője felemelte a paskolót, majd lecsapott a tűzpiros félgömbökre. Belindát meglepte, hogy a csattanás sokkal halkabb volt, mint korábban, bár inkább tompábbnak tűnt. Viszont a hatásáról mindent elmondott, hogy a lány hangosan felkiáltott.

A földi lány meg mert volna esküdni, hogy legalább két árnyalattal sötétebbé vált a pirosság a lány popsiján, ahová a paskoló lecsapott. A két lány megragadta egymás kezét, miközben sorra kapták a csípős fenekeseket. A fiatalabb férfi felváltva sújtott le, először a jobb, majd a bal félgömbre. A lányok minden fenekes után felkiáltottak, és egyre intenzívebben tekergették a popsijukat, mintha azzal ki tudnának térni a fájdalmas ütések elől.

Belinda 24 fenekest számolt össze, majd a büntetés véget ért. A két lány szipogva állt fel, óvatosan felhúzták a bugyijukat, majd lázasan dörzsölni kezdték a popsijukat. Az eddig csendben figyelő tömeg morajlani kezdett, ahogyan feloszlott. Belinda szótlanul követte Zoláékat, nem tudott szabadulni az átélt események hatásától.

- Egy ilyen paskoló nagyon fájdalmas lehet - jegyezte meg Belinda, inkább csak magának.

- Annyira nem vészes - felelte Zola. - Persze eléggé csíp, de azért vannak ezerszer rosszabbak is.

- A két lány egy óra múlva már nem is fog érezni szinte semmit - mondta Mile. - Az olitok bőrének az a jellemzője, hogy nagyon tud csípni, de nem marad semmilyen nyoma. Amikor lecsapnak vele, akkor olyan, mintha ezernyi apró tű érné a bőrödet, de a hatása nagyon hamar elmúlik. Éppen ezért tökéletes eszköz.

- A férfiak mindig maguknál hordanak egy ilyen paskolót - folytatta Zola. - Számukra ez olyan, mint nekünk a füzetünk.

- Akkor... Akkor nálad is van? - kérdezte Belinda Mile felé fordulva.

- Természetesen - válaszolta a férfi.

- Megnézetném?

- Sajnálom, de ha elővenném, akkor használnom is kellene - mondta Mile. - Gondolom csak látni szeretnéd, és nem érezni....

Zola felnevetett és Belinda rövid tétovázás után csatlakozott hozzá.

Pruglen 5

5. rész

Mile az épület előtt várta a lányokat. Zola egyből a nyakába ugrott és a két testvér hosszú percekig csak ölelte egymást nevetve. Belinda mosolyogva figyelte a jelenetet, és közben alaposan megnézte magának a férfi, aki az elkövetkező 3 hétben a felügyelője lesz. “Le sem tagadhatná, hogy Zola testvére”, gondolta. “Persze sokkal magasabb, nagyjából olyan, mint én, ami azért nem rossz:) Ugyanaz a sötét haj, pisze orr, kicsit elálló fülek. Szélesebb váll, és persze izmosabb test. És elég nagy tenyér...”

Belinda saját magát is meglepte, ahogyan arra gondolt, milyen érzés lehet a férfi kezét a fenekén érezni. Annyira megdöbbent a gondolattól, hogy hangosan felkiáltott. Zola zavartan bontakozott ki a bátyja karjaiból és bemutatta őket egymásnak.

Amikor túlestek az udvarias gesztusokon, Mile bepakolta a csomagokat a kocsijába, majd a lányokhoz fordult.

- Úgy terveztem, hogy a mai napot itt töltjük, a fővárosban, és csak holnap indulunk haza.

- De engem vár Seli ma este... - vetette közbe Zola.

- Ne aggódj, megbeszéltem vele a dolgot. A folletódban már ott kell lenni az üzenetnek, hogy egy nappal később kell csak megjelenned. Ne félj, láttam, hogy beszerzett egy új paskolót, a nyelébe a kedvenc színeddel vésette bele a nevedet.

- Nagyon vicces, Mils - pirult el Zola.

- Mils? - kérdezte meglepetten Belinda. - Én azt hittem, hogy Mile a neved.

- Csak én hívom Mils-nek - magyarázta Zola -, ez amolyan becézés. A Mils egy nagytestű hegyi állat neve a Pruglenen, hasonló, mint nálatok a medve. Bár csak akkor szoktam így szólítani, ha felbosszant...

- Arra gondoltam, hogy éhesek lesztek - vette vissza a szót Mile -, és talán egy fürdőnek is örülnétek. Foglaltam két szobát az egyik szállodában, lepakolunk, felfrissültök egy kicsit, majd ebéd. Délután pedig megnézzük a várost, van pár látnivaló, amit érdemes megnézni. Korán lefekvés, holnap pedig pihentem mehetünk a szüleinkhez.

- Jól hangzik - mondta mosolyogva Belinda.

2 órával később egy hatalmas emlékmű előtt álltak, és Belinda hallgatta, ahogyan Zola lelkesen meséli a történetét. Igazából csak fél füllel figyelt a barátnőjére, a gondolatait sokkal inkább az új élmények töltötték ki. A Pruglen elmaradottnak tűnt a Földhöz képest, olyan volt, mintha jó pár száz évvel le lenne maradva, de nagyon tetszett a lánynak. Nem volt nagy tömeg, mint a Földön és minden sokkal rendezettben tűnt. Az emberek nem rohantak annyira, jóval kevesebb jármű volt az utakon, és mindenfelé szembetűnő volt a rend és a tisztaság.

De leginkább Mile körül jártak a gondolatai. A férfi első pillantásra lenyűgözte. Nagyon kedves volt, figyelmes, aranyos... Izmos volt, és volt a tartásában, viselkedésében valami, ami erőt sugárzott. A földi férfiakat össze sem lehet vele hasonlítani. El sem tudta képzelni, hogy a férfi bántaná, ha valamit rosszul csinálna....

Egy erőteljes lökés ébresztette fel az ábrándozásából. Először nem is tudta, hogy mi történt, csak pár pillanattal később vette észre, hogy egy férfi ütközött neki. Belinda elvesztette az egyensúlyát, és talán el is esett volna, ha Mile el nem kapja. Ijedten figyelte, ahogyan a férfi a földön guggolva szedi össze a szétszóródott papírjait.

- Jajjj! - kiáltott fel Belinda. - Bocsánat, nem akartam...

“Na, most biztosan elkéri a füzetemet”, gondolta magában Belinda, miközben kibontakozott Mile karjaiból.

- Semmi baj, kisasszony - felelte az ismeretlen férfi. - Nem a maga hibája, én nem figyeltem. Nekem kell bocsánatot kérnem, amiért megütöttem. Remélem nem sérült meg?

- Nem, nincs semmi baj - motyogta Belinda megkönnyebbülve, hogy nincs veszélyben a popsija.

- Miért nézel ilyen ijedten? - kérdezte Zola, miközben az ismeretlen távolodott tőlük. - Csak nem azt hitted, hogy el fog fenekelni?????

Belinda mérgesen bámult vissza a nevető barátnőjére.

- Mire gondolhattam volna, szerinted? - mondta. - Amit meséltél, abból az jött le, hogy itt még akkor is elfenekelik a lányokat, ha csak rosszul néznek a pasikra...

- Mondtam, hogy csak akkor kapunk, ha mi vagyunk a hibásak. Te nem csináltál most semmit, csak álltál, és a pasi ütközött neked, ő bambult el. Ne légy ilyen nyuszi, élvezd a látnivalókat.

Átkarolta a barátnőjét és azt mondta:

- Gyere, menjünk, megmutatom az egyik kedvenc helyemet.

Egy hatalmas, kupolatetős épületbe mentek be.

- Itt a Nemek Harca előtti Pruglent mutatják be - mesélte Zola. - Eredeti épületekkel, tájakkal, állatokkal.

- Az épületekbe be lehet menni, és ki lehet próbálni az akkor használt eszközöket - vette át a szót Mile. - De Zola a kilátót szereti igazán...

- Igen - ragadta karon Zola a barátnőjét -, gyere, megmutatom.

Átmentek az épületen, és kiléptek az erkélyre, ami félkör alakban, több száz méter hosszan körbeölelt egy hatalmas területet. Nagyjából 3 méterrel alattuk csodálatos kép tárult Belinda szeme elé. Ilyen szépet a Földön még nem is látott, ezernyi színes virág, színes fák, és rengeteg állat, mind ismeretlen a földi lány számára.

- Ezek a növények és állatok már régen kihaltak nálunk - mondta Mile -, csak itt, a múzeumban láthatóak, sehol máshol.

- Ha bármi bajom volt, eljöttem ide, leültem, és csak bámultam órákig - mosolyodott el Zola.

Hirtelen valamilyen kavarodás támadt odalent, megjelent 3 egyenruhás férfi, kezükben vékony rúddal, és elkezdték arrább terelni az állatokat.

- Mi történik? - kérdezte Belinda.

- Nem tudom - felelte Mile. - A lenti részre tilos bemenni, az állatok eléggé vadak tudnak lenni. Azok a férfiak a múzeum őrei...

Belinda hirtelen meglátta, ahogyan két lány szaladt ki az egyik bokorból, és próbáltak elfutni az őrökkel ellentétes oldalon. Zola hangosan felkacagott.

- Ááááá, egyetemista lányok - magyarázta Belindának. - Tudod, ez amolyan bátorság próba, ha be akarsz kerülni egy csoportba. Valami veszélyeset kell csinálnod, mint pl. elvinni egy virágot a múzeumból, vagy hasonlót...

Belinda nem tudta levenni a szemét az eseményekről. Figyelte, ahogyan az őrök üldözőbe veszik a lányokat, és egyre közelebb kerülnek hozzájuk.

- Nagyon veszélyes, amit a lányok csináltak - mondta Mile. - Persze ilyenek a lányok....

- De mi értelme van menekülni? - kérdezte Belinda. - Hiszen nem sok látogató van, úgy is tudják azonosítani őket később....

- Ez igaz, de most a plusz büntetés elől menekülnek - felelte Zola. - Ezeket a próbákat nem lehet úgy megcsinálni, hogy ne bukjon le az ember. De ilyenkor úgy állítják be a lányok folletóját, hogy ha elkapják őket, akkor ott helyben kapnak egy fenekelést, és persze később a felügyelőjüktől egy másikat. Ha sikerül kijutniuk a lenti részről, akkor most megmenekül a popsijuk.

- Csak nem azzal a bottal fognak kapni, ami az őrök kezében van? - kérdezte Belinda, miközben figyelte, ahogyan a férfiak ketté váltak, egy a lányok nyomában maradt, miközben ketten eléjük vágtak.

- Nem, az egy elektromos sokkoló, az állatok miatt van náluk - felelte Mile.

Az erkélyen szinte mindenki a korláthoz lépett és figyelte a jelenetet. Belinda először nem értette, hogy a lányok hogyan akarnak kijutni, hiszen ameddig a szeme ellátott, csak azt a bejáratot látta, ahol az őrök bementek. Ekkor felfedezett a falon egy létraszerű valamit, amin a lányok lemászhattak és most erre futottak. Akkor már mindenki előtt világossá vált, hogy a lányok nem nyerhetnek, mivel a 2 őr pont elzárta előlük az utat.

A lányok is észrevették, hogy mi a helyzet. Lihegve megálltak, kezüket a térdükre támasztva pihegtek pár másodpercet, majd felegyenesedtek, nevetve összeölelkeztek, mint akik büszkék a teljesítményükre, majd engedelmesen követni kezdték az őröket.

- Gyere, menjünk - mondta Zola, és követni kezdte az embereket, akik eddig az előadást nézték.

- Mi lesz most a lányokkal? - kérdezte Belinda.

- Hamarosan meglátod - felelte Mile.

- Meglátom? Hogy-hogy?

- Szabály, hogy ha valaki szemtanúja a rosszalkodásnak, akkor illetőnek végig kell néznie a büntetést is - magyarázat Zola. - Az őrök a parkban nem fenekelhették el a lányokat az állatok miatt, így most nekünk is be kell mennünk a múzeumba.

Pruglen 4

4. rész

A következő hét nagyon gyorsan eltelt. Zola minden lehetőséget megragadott és minden nap mesélt a Pruglenről a barátnőjének. Részletesen elmondta a szabályokat, mire kell odafigyelnie, és próbálta minél jobban felkészíteni. Magában, belül még mindig aggódott, hogyan fog elsülni a dolog, de ahogyan közeledett az indulás, egyre inkább a saját popsija kezdte izgatni.

Már fél éve nem volt otthon, ami azt is jelentette, hogy 6 hónap bejegyzései gyűltek össze a bejegyzések a füzetébe. Persze alapvetően jól viselkedett, de azért ilyen hosszú idő alatt óhatatlanul is előfordulnak hibák. Seli persze örülni fog neki, hogy újra látja, de azért felkészülhet 1-2 hason alvásra....

Hosszan gondolkozott Belindáról és végül azt javasolta neki, hogy válassza a bátyját, Mile-t, a felügyelőjének. Az egyik este videotelefonon beszélt a szüleivel, és elmondta, hogy magával viszi a barátnőjét is. A szülei először tiltakoztak és csak akkor nyugodtak meg egy kicsit, amikor Mile felajánlotta, hogy vigyáz a földi lányra. A bátyja 25 éves volt, és nagyon rendes. Persze Zola elfogult volt vele szemben, mivel nagyon szerette és nagyon közel álltak egymáshoz, de meg volt győződve arról, hogy Mile a lehetőséghez mérten elnéző lesz a barátnőjével.

Az út a Pruglenre 10 napig tartott. Belinda 2 első osztályú jeggyel lepte meg, így a legnagyobb kényelemben utaztak és gyorsan telt az idő. 4 nap után megérkeztek egy kis üdülőtelepre, ahol szinte mindenki leszállt, a két lányok kívül csak egy házaspár és egy férfi maradt a hajón.

- Mondtam, hogy a Prugleniek nem nagyon utaznak és hozzánk sem jön gyakran látogató - mondta Zola, látva barátnője kérdő tekintetét. - Nekem is tucatnyi engedélyt kellett beszereznem, míg sikerült elintézni, hogy más bolygón tanulhassak.

- Mit fognak szólna hozzám, ha megtudják, hogy nem Prugleni vagyok? - kérdezte Belinda aggódva.

- HAAA? - nevetett fel Zola. - Bocs, de az első pillantásra mindenki tudni fogja, hogy idegen vagy. Nálunk, a Pruglenen nincsenek ilyen lányok, mint te.

- Mint én? Miért, milyen vagyok?

- Elsősorban szőke - Zola nem tudta abbahagyni a kuncogását. - Nálunk minden lány fekete vagy esetleg barna hajú. Másrészt magas vagy... mennyi is? 185? Én nem láttam 170-nél magasabb nőt a bolygónkon. Amint meglát valaki, rögtön tudni fogja, hogy nem a Pruglenen születtél. Ami nem is baj, hiszen így talán egy kicsit elnézőbbek lesznek a hibáiddal szemben.

Az utazásuk utolsó estéjén megismerkedtek a többi Prugleni utassal is. Ők nem az első osztályon utaztak, így korábban nem nagyon találkoztak, de az utolsó vacsorára a hajó kapitánya minden utast meghívott magához. A két prugleni férfi eléggé visszafogottan viselkedett és az evés befejezése után azonnal távoztak, de Nika elkísérte őket a szobájukba és a 2 prugleni lány vidáman társalogni kezdett.

Zola bemutatta Belindát és elmondott mindent Nikának, majd pletykálni kezdtek az otthoni dolgokról.

- Mennyi ideig voltál távol? - kérdezte Nika.

- Már fél éve - felelte Belinda.

- Az jó hosszú idő... Akkor neked sokkal kényelmetlenebb lesz az első estéd és éjszakád, mint nekem.

A két lány kuncogott, mintha valamilyen vicceset mondtak volna.

- Miért lesz kényelmetlen az első estéd? - kérdezte Belinda értetlenül. - Azt értem, hogy Zola felügyelője számon fogja kérni az elmúlt 6 hónap dolgait, de azt nem, hogy ez hogyan érint téged... Csak nem arra célzol, hogy nem a férjed a felügyelőd?

A kér prugleni lány megértően pillantott össze, majd Zola biccentett, hogy az idősebb nő válaszoljon.

- Természetesen a férjem a pieterem, de a Pruglenen kívül nem oszthatja ki az esetleges büntetéseket. Máshol nem értenék meg a dolgot és csak problémát okozna, ha valaki meglátná vagy esetleg meghallaná.

- Értem - mondta Belinda. - És megkérdezhetem, hogy miket rosszalkodtál?

- Ez eléggé indiszkrét kérdés nálunk - komolyodott el Nika. - Nem nagyon szoktunk beszélgetni a másik büntetéseiről. De megértem, hogy kíváncsi vagy. Nos, nézzük csak.

A nő elővett egy vékony, nagyjából 20 centis lapocskát.

- Láttál már ilyet? - kérdezte Belindától. - Ez a folleto. Ebben van minden információ egy prugleni nőről.

A mutatóujjával megérintette a lapocskát, amire az bekapcsolódott és megjelent a nő fényképe, valamint pár információ.

- A folletót csak a nő tudja kinyitni, az ujjlenyomatommal azonosít, hogy én vagyok az - magyarázta a nő. - Rajtam kívül a férjem tudja még bekapcsolni, senki más. Így pl. nem tudnék ártani Zolának, nem tudnék beírni a füzetébe a tudta nélkül. De egy pasi sem tud beleírni csak úgy, ha előtte nem kinyitva adjuk át neki.

Megnyomott egy ikont a lapon, aminek a hatására megjelent egy táblázat.

- Le lehet kérni az eddig összes bejegyzésemet és természetesen azt is, hogy milyen büntetést kaptam értük - folytatta Nika. - És persze meg lehet jeleníteni azokat a sorokat, amelyek még nyitottak, vagyis amelyekért még ezt követően fogok kapni a popsimra.

Átnyújtotta a lapot Belindának.

- Ahogy látod, ma este 4 esetet fogunk megbeszélni a férjemmel. Sajnos nekem rossz szokásom, hogy ha meglátok egy új cipőt, akkor nem tudok neki ellenállni - kuncogott fel Nika. - A négyből három tétel ilyen, vagyis túlzott pénzköltés. Ha megérinted mondjuk a legfelső sort, akkor részletesen megjelenik, hogy 6000 egységet költöttem egy cipőre, ami egyrészt nálunk 2000-be kerül, másrészt pedig már 5 hasonló cipőm van.

- Látom, hogy elismerted a rosszalkodásodat - mutatott Belinda a lapocskára.

- Igen, természetesen elismertem, hiszen tényleg nem kellett volna megvennem - mondta nevetve Nika. - De szerintem a fenekeléssel együtt is megérte, hogy megvettem.

- És nagyon ki fogsz kapni ezért?

- Mivel ez rendszeres hibám, így az átlagosnál jobban. Nem tudom pontosan, mi fog történni, mivel a pasik előre nem nagyon szokták elmondani, de számítok egy alapos hajkefés porolásra, és talán egy féltucat nádpálcára. Persze nem ezért az egy vásárlásért, hanem az összesért egyben.

- Szegény - sajnálkozott Belinda.

- Annyira nem kell sajnálnod - mondta mosolyogva Nika. - A férjem eléggé elnéző szokott lenni, és annyit igazán megértek a cipők. Ráadásul a fenekelés után isteni percekben lesz részem, a férjemet mindig felizgatja a büntetésem:)

- De erről szintén nem szoktunk beszélni - mondta Zola, szintén mosolyogva.

- Igen - felelte Nika. - De most már ideje mennem, ha nem akarom még egy bejegyzéssel gyarapítani a listámat.

A lányok másnap délelőtt leszálltak a Pruglenre. Belinda csodálkozva nézte az egészen apró épületet, ahova kiléptek az űrkompból. Össze sem lehetett hasonlítani a földi kikötővel, ahol a nap minden percében tízezrek nyüzsögtek izgatottan, az utazásra várva. Itt az öt utason kívül csak 2 hivatalos személy volt az épületben, rajtuk kívül senki.

Ők maradtak a végére, így Nikáék már eltűntek, mire az adminisztrációs pulthoz léptek.

- Szia Belinda - szólította meg az egyik férfi a pult mögül. - Rég láttalak.

- Igen, már nagyon hiányzott az otthon - mondta Belinda mosolyogva, és átnyújtotta a folletóját a férfinek.

- Téged mindenki ismer? - kérdezte suttogva Belinda, miközben az ügyintéző eltűnt egy pillanatra.

- Annyira azért nem kicsi a Pruglen - felelte nevetve Belinda. - Tabi az osztálytársam volt, onnan ismer. Bár az is igaz, hogy nem túl nehéz számon tartani, hogy ki hagyja el a bolygót.

A férfi közben visszajött és átnyújtotta Zolának a füzetét.

- És te vagy Belinda, ha jól gondolom.

- Igen, Belinda White - felelte a lány, átnyújtva a személyi azonosítóját.

- A Pruglenen mindenkinek csak egy neve van - mondta a férfi -, így neked is döntened kell, hogy melyiket akarod használni itt: Belinda vagy White?

- A Belinda megfelelő lesz.

- Rendben - bólintott az ügyintéző, valamit beütve egy gépbe. - Zola szülei elintézek minden hivatalos dolgot, Mile pedig kitöltötte a follettódat.

Elővett egy kis készüléket, és letette a lányok elé az asztalra.

- Tedd a mutatóujjadat a gépre - mondta Belindának. - Egy pici szúrást fogsz érezni, de nem fog fájni. A gép leveszi az ujjlenyomatodat és közben a DNS mintádat is rögzíti. És ha szépen mosolyogsz, akkor a fényképed is elkészül egy pillanat alatt.

Belindának még gondolkoznia sem volt ideje, már mindennel végeztek. Megkapta a maga kis lapocskáját, amit ki kellett próbálnia, hogy bekapcsol-e az érintésére. Amikor minden működött, az ügyintéző kedvesen rámosolyodott és kellemes tartózkodást kívánt a Pruglenen.

Pruglen 3

3. rész

Aznap már nem beszéltek többet a Pruglenről, egészen lefekvésig. Már mind a két lány az ágyban feküdt, amikor Belinda megszólalt: - Azt mondtad, hogy ha egy nő nem érzi jogosnak a büntetést, akkor joga van ellenkezni...

- Ellenkeznie nincs joga - kezdte Zola -, de vitathatja a büntetés jogosságát és a mértékét is. Oké, nézzünk egy példát, talán úgy a legegyszerűbb. Mondjuk bemész egy üzletbe, felpróbálsz egy ruhát, tetszik, de nincs rád való méret. Erre méregbe gurulsz, és szépen kiosztod a bolt dolgozóját.

- Ez a példa nagyon ismerős nekem - kuncogott Belinda. - Mintha megtörtént volna pár hete...

- Igen. Itt nem történt semmi, nem volt következménye a dolognak. Ha ugyanezt csinálod nálunk, akkor az alkalmazott elkéri a füzetedet. Beírja, hogy hol és mikor történt a dolog, és mit csináltál, vagyis mondjuk azt, hogy szemtelenül viselkedtél. Valamint feljegyzi a saját nevét is. Ez ellen nem tehetsz semmit, át kell adnod a füzetet, nem ellenkezhetsz. Ezt követően viszont már több dolog is rajtad áll.

- De ha már beírt a füzetbe, akkor a felügyelőm látni fogja, vagyis nem sok mindent tehetek - szúrta közbe Belinda.

- Dehogynem. Itt jönnek a szabályok, amelyek védik a nőket az indokolatlan büntetésektől, és adnak bizonyos szabadságot nekünk. Először is visszakapod a füzetet és neked be kell ikszelned, hogy elismered a rosszalkodást, vagy vitatod. Ez az első lépcső. Az nem úgy van, hogy mondjuk egy pasi pikkel rád, és csak úgy, hasraütésszerűen beír dolgokat. Jogod van azt mondani, hogy te nem is csináltál semmit.

- Gondolom mindenki ártatlannak vallja magát először - mondta a földi lány. - Bár ahogy te az itteni dolgaidat is feljegyezted magadtól, talán mégsem....

- Igen, nem szoktunk ellenkezni, csak akkor, ha tényleg nem csináltunk semmit. És nem csak a neveltetésünk miatt... A szabály ugyanis az, hogy ha vitatod a rosszalkodást, és a végén kiderül, hogy nem volt alapja a vétódnak, akkor az eredi büntetés háromszorosát kapod. Nagyon nem mindegy, hogy 25 nádpálcát kapsz, vagy 75-öt...

- Oké, értem. Vagyis vitatni csak akkor, ha igazam van. Tegyük fel, hogy elismerem a szemtelen viselkedést - folytatta egyre nagyobb érdeklődéssel Belinda.

- Nos, korábban azt mondtam, hogy csak a felügyelőd fenekelhet el. Ez alapvetően így van, de azért nem teljesen. A felügyelőd eldöntheti, hogy csak ő maga akar büntetni, vagy megadja a lehetőségét annak, hogy mások is elfenekelhessenek. Minden nő füzetébe van egy rublika ezzel kapcsolatban, az első oldalon. Hogy kik fenekelhetnek el. A felügyelőd tölti ki, és itt az szerepelhet, hogy csak ő, vagy az, hogy esetleg mások is. De olyan is lehet, hogy kötelezően mások is.

- Kötelezően? És kik azok a mások? Vagyis ilyenkor bárki elfenekelhet, aki elkap?

- Az fenekelhet el, akivel szemben rosszalkodtál, vagy aki rajtakapott valamilyen rosszalkodáson. A példánknál maradva. Ha a felügyelőd azt írta, hogy csak ő akar büntetni, akkor azzal, hogy elismerted a rosszalkodást, tulajdonképpen vége a dolognak. Elmehetsz. És majd amikor találkozol a felügyelőddel, akkor megkapod a büntidet. Ha mások is büntethetnek, akkor a bolti dolgozó megkérdezi, hogy tőle akarod-e a fenekelést, vagy a felügyelődtől. Ebben az esetben te magad dönthetsz a sorsodról, választhatod a bolti eladót, de mondhatsz nemet és akkor ő nem bánthat. Viszont ha kötelező másoknak büntetniük, akkor nincs választási lehetőséged, az alkalmazott a térdére fektet, és a boltban, mindenki előtt, alaposan elnáspángol.

- Hűűűű, ez nem túl jó.

Belinda komolyan el kezdett gondolkodni. Az addig rendben van, hogy egy pasi elfenekeli, de hogy egy nyílt helyen, egy csomó idegen szeme láttára... Talán mégiscsak meg kellene gondolni ezt az utazást....

- Hát, nem - értett vele egyet Zola. - Ezért is jó, ha nem hivatásos a felügyelőd. Egy hivatásos szinte biztos, hogy megadja másoknak is a büntetés lehetőségét, azzal is csökkentve az ő feladatait. Egy férj pl. általában nem ad engedélyt, hogy mások is elfenekelhessék a feleségét.

- És nálad ez hogy van?

- Seli nem tiltotta meg, de nem is tette kötelezővé, vagyis tulajdonképpen rám bízta a döntést.

- És gondolom, hogy te mindig azt választottad, hogy Selitől kapd meg, otthon.

- Általában igen, de azért nem mindig.

- Hogy-hogy?

- Tudod, egy prugleni nőnek mindig sok mindent meg kell fontolnia. Az első dolog, hogy a büntetés mindig két részből tevődik össze: van egyrészt a fizikai rész, a fájdalom, és van mellette az érzelmi rész, amikor szégyelled magad a történtek miatt, megalázónak érzed a fenekelést, akkor is, ha a barátod hajtja végre. Ez a kettő mindig összeadódik. Vagyis ha mondjuk egy boltban kapod meg a büntidet, akkor ott jóval kevesebb fenekest kapsz, mint otthon, négyszemközt a felügyelődtől.

- Mivel egy boltban jóval megalázóbb, mint otthon - vetette közbe Belinda.

- Pontosan - helyeselt Zola. - Vagyis pl. gondolnod kell arra, hogy mennyi van már a rovásodon. Mondjuk ha már eleve nagyon sok, akkor lehet, hogy jobb, ha ott, abban a pillanatban kapsz. Hiszen eleve kevesebbet kapsz, ráadásul a hatása elmúlik, míg a felügyelőddel találkozol, és akkor már nem növeli a fenekeseid számát.

- Viszont egy csomó ember előtt.... Brrrr..... És te ezért választottad a mások általi fenekelést?

- Nem, az esetemben kicsit más volt a helyzet. Amikor átváltottam a barátomra, egy kicsit szabadabbnak éreztem magamat, és elkezdtem dohányozni. Messze nem olyan mértékben, mint ahogyan itt cigiznek az emberek, csak naponta 1-2 szálat szívtam. Seli persze hamar rájött és nem is hagyta szó nélkül. Amikor már harmadszor kapott rajta, megígérte, hogy ha nem hagyom abba, akkor nagyon komoly büntit kapok. Így amikor az egyik tanárom elkapott az iskola szertárában, inkább azt választottam, hogy ő fenekeljen el.

- Okos húzás - nevetett Belinda.

- Igen, és nem - válaszolta Zola. - A füzetbe mindent feljegyeznek, így ezt is látta a barátom. És persze jól tudta, hogy az ő fenyegetése alól akartam kibújni. Akkor nem kaptam érte semmit tőle, de amikor legközelebb lebuktam előtte a cigivel, akkor viszont dupla büntit osztott ki a popsimra....

- Szegény - jegyezte meg együtt-érzően Belinda.

- Szerencsére már régen volt, és azóta sem nyúltam a cigihez. De hol is tartottunk? Igen. Szóval elismerted a rosszalkodásodat, és mondjuk mások is büntethetnek, akkor ismét döntened kell. Ha az azonnali büntit választod, akkor ott megkapod a fenekelésedet, amit szintén bejegyeznek a füzetedbe, így a felügyelőd is tudni fogja, hogy mit csináltál és mit kaptál érte. Ha a későbbi büntit választod, akkor azt írják be, és mehetsz a dolgodra.

- Akkor ez azt jelenti, hogy ha elismerem a vádakat, akkor mindenféleképpen el leszek fenekelve.

- Igen. Azt követően már csak a büntetés mértékét vitathatod.

- A mértékét?

- Igen. Nincs előre meghatározva, hogy mondjuk egy szemtelen viselkedésnek mi a büntetési tétele, hány fenekes és milyen eszközzel, ez alapvetően a felügyelőn múlik. De azért van egy szokás, és lehet hasonlítani, hogy ha mondjuk egy szemtelen beszólás 20 fenekes, akkor egy csúnya szó nem lehet 500. Ha indokolatlanul soknak érzel egy büntit, akkor azt elmondhatod a felügyelődnek.

- Vagyis tulajdonképpen alkudozhatok a büntetés mértékére? - kérdezte Belinda.

- Hát, alkudozásnak azért nem nevezném - mosolyodott el Zola. - De azért néha lehet hatni a pasikra. Persze itt is megfontoltnak kell lenni, figyelni, hogy milyen hangulatban vannak, mit is csináltál, azt mennyire veszi komoly rosszaságnak, stb. És persze mindenféleképpen nagyon udvariasnak kell lenned, és soha nem szabad átlépni egy határt.

- Kezdem érteni a dolgot - jegyezte meg Belinda. - A prugleni nőknek állandóan megfontolt döntéseket kell hozniuk: először a munkájukban, mint vezetők, de a magánéletükben is, hogyan manőverezzenek a pasik világában. Nem véletlen, hogy olyan bölcsek.

- Hát igen - értett vele egyet Zola. - És persze eleve oda kell figyelnünk mindenre. Mondjuk étteremben vacsorázol és valami nem jó, mondjuk hideg a leves. Messze nem mindegy, hogyan reagálsz rá. Ha a pincér egy nálad fiatalabb lány, akkor simán számon kérheted rajta, persze udvarias formában. Te magad is elkérheted a füzetét, és ha olyan a helyzet, akkor el is fenekelheted. De más a helyzet, ha tőled idősebb nő, vagy férfi. Ebben az esetben ha szóvá teszed nekik, akkor te követsz el udvariatlanságot, és egyből a te füzetedbe írnak be.

- Vagyis ha egy férfi szolgál ki, akkor el kell tűrnöm mindent?

- Nem, természetesen nem, hiszen az igazságtalan lenne. Csak nem intézheted közvetlenül a dolgot. Ha férfival vagy, akkor neki kell elmondanod, hogy mi a baj, és ő majd megteszi a szükséges lépéseket. Ha nincs férfi az asztalnál, mondjuk mi ketten vacsizunk valahol, akkor hívni kell az étterem vezetőjét - aki mindig nő, mivel a vezetők mindig nők -, és neki kell elmondani, hogy mi a probléma.

- Vagyis szinte minden percben oda kell figyelni, hogy mit csinálok, ha menteni akarom a hátsómat - mondta elgondolkozva Belinda. - Jó kis tréning lesz ez.

- Bocs, hogy újra felhozom, de szerintem gondold át még egyszer a dolgot. Kizártnak tartom, hogy a két hét alatt ne történjen olyan, amiért büntetés jár. Még egy született prugleninek is elég nehéz ennyi ideig úgy viselkednie, hogy ne kövessen el semmit. A fenekelés pedig nem valami játékos paskolás, hidd el.

- Elhiszem - nyugtatta meg Belinda a barátnőjét. - Ne aggódj miattam, nagylány vagyok.

- Oké, majd meglátjuk - sóhajtott nagyot Zola, és lekapcsolta a villanyt.