Dobó Kata után újabb ismert hölgyeknek paskolták meg a popsiját.
Az első klipen Havas Henrik paskolgatja Kelemen Anna fenekét. Egy felvétel után Havas tanárúr Kelemen Annával pózolt a fotósoknak, majd négyszer rácsapott a playmate popsijára. A teljes cikk ide klikkelve olvasható, és ugyanezen a linken lehet megnézni a klipet is.
A másik híresség Dundika, akinek mauritiusi álomesküvőjét a TV2 is nyomon követte. A klipben az látható, ahogyan a vőlegénye felkapja a modellt, és párszor a popsijára csap. A klip itt nézhető meg, a paskolás 1 perc 20 másodpercnél látható.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Klipek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Klipek. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. január 29.
2007. november 23.
30.000 Lost
A legújabb kedvenc film egy Girls Boarding School alkotás: 30.000 lost. A film története nagyjából annyi, hogy egy kislány házaló ügynöknek néz egy férfit, ezért nem engedi be a lakásba. Így viszont a főnöke(?) elesik egy igen komoly üzlettől, és 30.000 dollárt(?) veszít. Ezért büntetésképpen minden ezresért 1 nádpálca ütéssel bünteti a lányt, ráadásul megígérve, hogy minden nap háromszor (reggel, délben és este) 30-30 fenekest fog kapni, egészen addig, amíg a szerződést sikerül újra tető alá hozni...
A büntetés tehát 30 fenekes nádpálcával. Nem túl kemény, nem is hasonlítható a Lupus filmjeihez, de azért alapos:)
A filmről képeket ide klikkelve láthattok (3. sor 1. film)
A büntetés tehát 30 fenekes nádpálcával. Nem túl kemény, nem is hasonlítható a Lupus filmjeihez, de azért alapos:)
A filmről képeket ide klikkelve láthattok (3. sor 1. film)
2007. november 21.
Hotte im Paradies
Akkor mostantól mindig írok egy kis ismertetőt azokról a filmekről, amelyeket a kedvencek közé másolok. Most éppen egy mainstream (vagyis nem kimondottan spanking) film részletéről van szó, a címe: Hotte im Paradies (egy 2003-as német film).
Amiért felmásoltam, és nekem tetszik... Egy nyilvános helyen, egy étteremben történik a porolás, amely szituáció az én fantáziáimban is igen gyakran szerepel:)
Igazából nem tudom az okot, amiért a férfi a térdére fekteti a kislányt - ha valaki tud németül, akkor fordíthatna:)
Érdekes, hogy bugyira történik a porolás (nem felhajtja, hanem széttépi a szoknyát a férfi), és igen alapos (kb. 27 fenekes), még a férfi ujjnyomai is látszanak:)
Amiért felmásoltam, és nekem tetszik... Egy nyilvános helyen, egy étteremben történik a porolás, amely szituáció az én fantáziáimban is igen gyakran szerepel:)
Igazából nem tudom az okot, amiért a férfi a térdére fekteti a kislányt - ha valaki tud németül, akkor fordíthatna:)
Érdekes, hogy bugyira történik a porolás (nem felhajtja, hanem széttépi a szoknyát a férfi), és igen alapos (kb. 27 fenekes), még a férfi ujjnyomai is látszanak:)
2007. január 15.
Mainstream spanking klipek
Aki szereti a tévé és mozifilmekben előforduló fenekeléseket, látogasson el a következő címre:
http://www.dailymotion.com/laurent920/1
Néhány igen érdekes klipet lehet itt megnézni. Például a Serie Rose sorozat La Fessee című részét (meztelen popsira vesszőzés), vagy Howard Stern fenekelő-gépét (spanking machine), vagy éppen Armand Van Helden Hear My Name című klipjét.
http://www.dailymotion.com/laurent920/1
Néhány igen érdekes klipet lehet itt megnézni. Például a Serie Rose sorozat La Fessee című részét (meztelen popsira vesszőzés), vagy Howard Stern fenekelő-gépét (spanking machine), vagy éppen Armand Van Helden Hear My Name című klipjét.
2006. december 9.
Pingpong spanking
Egy amerikai műsor, melynek a címe: Blind Date. Volt valami hasonló a magyar tévében is. Nagyjából az a lényege, hogy ismeretlenek randiznak egymással.
Ebben a részben pingpongozni mennek, a vesztes fenekelést kap. Érdekes elolvasni az angol megjegyzéseket a buborékban:)
Ebben a részben pingpongozni mennek, a vesztes fenekelést kap. Érdekes elolvasni az angol megjegyzéseket a buborékban:)
2006. november 14.
A járvány
Egy nagyon rövid részlet egy filmből. A címe: A járvány. Azoknak tetszeni fog, akik kedvelik a derest:)
2006. november 7.
Émile Zola: A patkányfogó
/Gervaise 22 éves, együtt él Lantierrel és két gyerekük van. Mikor a férfi elhagyja egy másik nőért, Gervaise éppen a mosodában van. Itt összetalálkozik a csábító nő nővérével, akivel alaposan összevesznek…/
- Na, igen! A húgom tette. Most meg vagy elégedve?… Szeretik egymást. Látnád, hogy csókolóznak!… Otthagyott a fattyaiddal! Csinos kölykök, csupa ótvar a pofájuk. Az egyik egy zsandártól van, mi? Hármat megfojtottál, hogy ne legyen nagy a batyud, ha feljössz… A Lantier-d mesélte ezeket. Mondott még cifrábbakat is, undorodik már a ronda tetemedtől!
- Mocsok! Mocsok! Mocsok! - üvöltötte Gervaise magánkívül, s megint rájött a vad remegés.
Megfordult, újból keresgélni kezdett a földön. Csak a kis dézsa akadt a kezébe, azt ragadta meg a lábánál fogva, s a kékítős vizet Virginie arcába loccsantotta.
- Marha! Tönkretette a ruhámat! - kiáltott fel az. Csuromvíz lett a fél válla, a bal keze meg kék. - Na megállj, te ganéj!
Ő is felkapott egy vödröt, s leöntötte a fiatalasszonyt. Ádáz küzdelem kezdődött. Futkostak a dézsák előtt, felkapták a tele vödröket, szaladtak vissza, egymás fejére zúdították. A vízáradatot minden alkalommal vad szózuhatag kísérte. Most már Gervaise-nek is megjött a hangja.
- Nesze, te dög, a mocskos pofádra! Legalább egyszer levakarod magadról a retket.
- Majd adok én neked retket, te szajha!
- Nesze, még egy! Öblítsd ki a szád estére, a Belhomme utcai striheléshez.
A végén már a csapoknál töltötték meg a vödreiket. S míg telt a vödör, tovább piszkolták egymást. Először még mellé céloztak, alig lettek nedvesek. Aztán beletanultak. Virginie kapta az első telitalálatot, az arcába; a víz befolyt a nyakába, lecsurgott a hátán és a mellén, s alul csöpögött ki a szoknyájából. Még egészen kábult volt, s oldalról máris zúdult rá a következő, ez a bal fülén találta el, átáztatta a kontyát, mely úgy bomlott szét, mint egy spárgagombolyag. Gervaise-t először a lábán érte a víz; tele lett a cipője, felfröcskölt a combjáig; két másik vödör a csípőjére ömlött. Lassan már nem lehetett tudni, ki mennyit kapott. Merő víz volt mind a kettő, feje búbjától a lába ujjáig, blúzuk a vállukra, szoknyájuk a derekukra tapadt, megvékonyodtak, megmerevedtek, dideregtek, csurgott róluk a víz, akár az ernyőből, ha zuhog az eső.
- Csuda murisak! - szólalt meg egy mosónő rekedten.
A mosoda remekül szórakozott. Az asszonyok hátrább húzódtak, nehogy ők is kapjanak a fröccsből. Tapsoltak, tréfáltak, míg a meglódított vödrökből úgy zuhogott a víz, mint a megeresztett zsilipen. A földön tócsák keletkeztek, a két nő bokáig gázolt bennük. Virginie azonban alattomosan támadott: felkapott egy vödör forró lúgot, melyet egy szomszédja hozatott magának, és Gervaise-re öntötte. Felhördültek. Azt hitték, leforrázta. De csak a bal lába feje égett meg egy kicsit. Gervaise a fájdalomtól félőrülten, teljes erejéből Virginie lábához vágott egy üres vödröt. A lány leroskadt.
A mosónők összevissza kiabáltak.
- Eltörte a lábát!
- A teremtésit! Hisz az meg le akarta forrázni?
- Igaza van a szőkének! Elcsalták az emberét!
Boche-né égnek emelt karral sopánkodott. Óvatosságból két dézsa között keresett menedéket; Claude és Étienne zokogva fuldokolva, rémülten kapaszkodtak a szoknyájába, és szakadatlanul kiáltozták: "Mama! Mama!" Kiáltásukat elfojtották a könnyek.
Amint a házmesterné meglátta Virginie-t a földön, odaszaladt, húzni kezdte Gervaise-t a szoknyájánál fogva, s azt hajtogatta:
Ugyan, hagyja már! Térjen már eszére! Felfordul a gyomrom, igazán! Ki látott már ilyet, így gyilkolni egymást!
De tüsténţ hátrahőkölt, megfordult, visszamenekült a két dézsa közé a gyerekekkel. Virginie nekiugrott Gervaise torkának. Szorította a nyakát, hogy megfojtsa. Erre az egy heves rándítással kiszabadította magát, s olyan erővel csimpaszkodott a másik copfjába, mintha ki akarná tekerni a nyakát. Újra kezdődött a viaskodás némán, jaj nélkül, egyetlen szitokszó nélkül. Nem keltek birokra, hanem egymás arcára pályáztak, ujjaikat begörbítve csípték, karmolták egymást, ahol érték. A nagy barna lány piros szalagja és kék zseniliahálója leszakadt; blúza kihasadt a nyakán, kilátszott a bőre s a vállából egy darab: a szőkét alig fedte ruha, fehér blúzának fél ujja leszakadt, azt se tudta, mikor, inge végigrepedt, felfedve dereka meztelen hajlatát. Ruhafoszlányok röpködtek. Először Gervaise kezdett vérezni; három hosszú karmolás húzódott szájától a nyakáig; csak a szemét féltette, minden ütésnél lehunyta, nehogy a másik kikaparja. Virginie nem vérzett még. Gervaise a fülére pályázott, dühöngött, hogy nem tudja megkaparintani; végre sikerült megragadnia az egyik fülbevalót, egy körte alakú sárga üveggyöngyöt; megrántotta, a fül felhasadt, dőlt belőle a vér.
- Megölik egymást! Válasszák szét ezeket az ostoba majmokat! - hallatszott innen is, onnan is.
A mosónők összébb tömörültek. Két tábor alakult: egyesek uszították a két nőt; mint a marakodó kutyákat; mások, a gyengébb idegzetűek, egész testükben reszketve elfordultak, megsokallták a dolgot, azt mondták, hogy ebbe belebetegszenek. Nem sok híja volt, hogy ölre menjenek; elmondták egymást lelketlennek, mihasznának; csupasz karok emelkedtek fenyegetőn, három pofon csattant.
Boche-né közben a mosodáslegényt kereste.
- Charles! Charles!… Hol lehet az a fiú?
Ekkor meglátta az első sorban: karját keresztbe fonta, szeme majd kiugrott az üregéből. Bikanyakú, öles fickó volt. Röhögött, gyönyörködött a két nő meztelenségeiben. A kis szőke olyan, mint a töltött galamb. Micsoda móka lesz, ha szétreped az inge!
- Né! - dörmögte s kacsintott. - Anyajegy van a hóna alatt.
- Mi az, maga itt áll?! - förmedt rá Boche-né, hogy meglátta. - Segítsen már szétválasztani őket!… Maga egyedül is szét tudja őket választani!
- Köszönöm szépen! Méghogy én! – válaszolta fölényesen. - Hogy kikaparják a szemem, mint kis híján a múltkor is?… Nem azért vagyok itt. Nagyon meggyűlne akkor a dolgom… Oda se neki! Nem árt nekik egy kis csapolás. Lehűlnek tőle.
A házmesterné már a rendőrséget emlegette. Hanem a tulajdonosnő, az a gyönge szemű, törékeny asszonyka, erélyesen tiltakozott. Többször is elismételte:
- Nem, azt nem engedem, akkor oda a cég hírneve.
A földön folytatódott a birkózás. Virginie hirtelen feltérdelt. Sulykolót ragadott s meglóbálta. Elváltozott hangon hörögte:
- Most megkapod, várj csak! Készítsd a szennyesedet!
Gervaise gyorsan kinyújtotta a kezét, ő is felkapott egy sulykot, s úgy emelgette, mintha bunkósbot volna. Teljesen berekedt.
- Úgy, szóval nagymosás kell neked?… Ide a bőröd, hadd tépjem cafatokra!
Egy darabig térden állva fenyegetőztek. Arcukba hulló hajjal, zihálva, csapzottan, feldagadva lesték egymást, várakoztak, kifújták magukat. Gervaise ütött először; sulyka lecsúszott Virginie válláról. Félrehajolt, hogy elkerülje a másik ütését, mely a csípőjét súrolta. Belejöttek, úgy csapkodták egymást, mint mosónők a ruhát, keményen, ütemre. Ha talált az ütés tompán csattant, mintha egy dézsa vízbe csapódott volna.
Köröttük, a mosónők ajkán elhalt a nevetés; többen eltávoztak, mondván, hogy émelyegnek; akik ott maradtak, nyakukat nyújtották, szemükben kegyetlen fény gyúlt, élvezték, hogy azok ketten így puhítják egymást. Boche-né elvezette Claude-ot és Étienne-t; felcsukló sírásuk odahallatszott a terem végéből, s elvegyült a sulykok hangos puffanásaival.
Gervaise egyszerre felordított. Virginie teljes erejéből a csupasz karjára sújtott, a könyök fölé; vörös nyoma maradt, a hús rögtön feldagadt. Gervaise rávetette magát. Azt hitték, menten megöli.
- Elég! Elég! - kiáltották.
Olyan rettentően eltorzult az arca, hogy senki sem merészkedett a közelébe. Ereje meghatványozódott, derékon kapta Virginie-t, lenyomta, farral felfelé, arcát a kőre szorította, s bármennyire rúgkapált a másik, kényelmesen felemelte a szoknyáit. A szoknyák alatt nadrág volt. Bedugta a kezét a hasítékába, felszakította, s mindent feltárt: a meztelen combját, a csupasz fenekét. Aztán felemelte a sulykolót, és verni kezdte, mint ahogy a Viorne folyó partján sulykolt annak idején Plassans-ban, ahol gazdaasszonya a helyőrség szennyesét mosta. A fa puha cuppogással mélyedt a húsba. Minden egyes ütés vörös csíkkal mintázta a fehér bőrt.
- Ó! Ó! - álmélkodott Charles, elkerekítve a szemét.
Ismét kitört a nevetés. De hamarosan újból felhangzott az "Elég már! Elég már!", Gervaise nem hallotta, dolgozott rendíthetetlenül. Előrehajolva nézte a művét, ügyelt, hogy egy darabka se maradjon érintetlenül. Ki akarta sulykolni az egész bőrt, véresre. Féktelen öröm ragadta el, eszébe jutott a mosónőknek egy régi dala. Zümmögni kezdte:
sulyka… Csitt! Csatt! Fogy szíve búja…
- Egyet magadnak, egyet húgodnak, egyet Lantier-nak… Ha találkoztok, add át nekik… Vigyázz! Újra kezdem. Egyet Lantier-nak, egyet húgodnak, egyet magadnak… Csitt! Csatt! Margot megy mosni… Csitt! Csatt! Szívét sulykolni…
Erővel kellett kiszedni Virginie-t a keze közül. A nagy barna lány könnyes arccal, vérvörösen, szégyenkezve kapkodta össze a holmiját és elszaladt; legyőzték. Közben Gervaise letűrte a blúza ujját, megigazította a szoknyáját. Sajgott a karja, megkérte Boche-nét, segítse a vállára a fehérneműt. A házmesterné a küzdelem lefolyását mesélte, lelkendezett, hogy mennyire izgult, s erőnek erejével meg akarta vizsgálni Gervaise testét.
- Hátha eltört valamije… Hallottam egy reccsenést…
De a fiatalasszony már menni akart. Ügyet sem vetett a merev kötényükben körötte álldogáló mosónők sopánkodásaira, bőbeszédű tetszésnyilvánítására.
Vállán a batyuval megindult a kijárat felé, ahol a gyerekei várták.
2006. november 5.
Betyárkapitány
Eddig nagyon kevés szó esett itt a judicial témáról (vagyis törvényi büntetésekről). Az egyik kedvenc filmem ebben a témában (a Járvány után – amiről majd később írok) a Betyárkapitány. Ez egy román film, az eredeti címe: Haiducii lui Saptecai. Sajnos nem deresre fektetik a lányt, de meztelen!!!
2006. november 4.
2006. október 31.
Dario Dan: Múlt-varázs
- Engem senki sem bántott - folytatta - csak lementem úszni, és vizes lett a ruhám - vágott közbe apja szavába. A gróf döbbenetében elhallgatott.
- Micsoda? Milyen jogon nyitod ki a szádat, ha férfiak beszélnek?! - a gróf felemelte a kezét, és irtózatos pofont kevert le neki. Heather feje hátracsuklott, és úgy érezte, menten elájul. Azt még látta, hogy apja ismét emeli a kezét, de a csattanás elmaradt.
- Elég volt, uram! Ő most már az én feleségem, így csak nekem áll jogomban megbüntetni - Chester szeme villámlott a dühtől. Nem törődött sem a kardokkal, sem a következményekkel.
- Jól van - bólintott a férfi, és kirántotta a kezét Chester szorításából. - Büntesd meg te. De ajánlom, hogy megtedd, vagy mégis élek apai jogaimmal, és használni fogom a vesszőt. Mary-Ann nagyon is jól ismeri, milyen érzés. Nem ez lenne az első alkalom. Nem tudom, lányom, miért hazudozol. Világ életedben irtóztál a víztől. - Intett az embereknek, akik hátrább léptek. Érezhetően csökkent a feszültség. De nem Chesterben. Mikor meghallotta, mit mond a gróf, kis híján tettlegességre vetemedett. Alig tudott megszólalni. Félt, hogy undora, amit apósa iránt érzett, kitűnik a szavaiból.
- Bízza rám. Hallani fogja a sikolyait - szűrte a fogai közt.
- Rendben van. És most szomjúhozom és ennék is valamit. Hosszú út van mögöttünk.
- Ralph! - intette magához Chester a barátját, aki eddig feszülten várakozott. - Vezesd a gróf urat a várba. Felviszem a feleségem, aztán én is csatlakozom - felkapta a nőt, és hatalmas léptekkel átvágott az udvaron, nem nézve sem balra, sem jobbra.
Heather teljesen megdöbbent attól, amit hallott. Először is az egyik füle még mindig csengett az iménti pofontól, de a legnagyobb sokkot férje és apja szavai jelentették. Úgy beszéltek róla, mint egy engedetlen állatról, amely rossz legelőre tévedt, és ezért büntetést érdemel. De hát ő nem holmi kóbor tehén, vagy engedetlen ló!
Torkán félelem kúszott fel, ha férje fenyegetésére gondolt. Sikítozni fog a fájdalomtól.
Jézus Mária! Egy percig kételkedett ugyan, hogy Chester kezet emelne rá, de aztán egyre erősebben eluralkodott rajta a bizonyosság. Ő bizony most meg lesz verve. Soha senki nem bántotta. Még a szülei sem emeltek kezet rá, pedig néha megérdemelte volna. Nem. Inkább a szelíd meggyőzés elvét alkalmazták. És lám, mégis felnőtt. Erre most kezdjen el verést kapni?! Na, azt már nem. Ha férje egy ujjal is hozzáér, hát ő visszaüt.
- Ha megver, megbánja! - szólt a férjének, aki egyetlen pillantással elhallgattatta.
- Asszonyom, ne fenyegetőzzön. Nincs olyan helyzetben.
Belépett a várba, és az ámuldozó szolgákkal mit sem törődve keresztülvágott a termen.
- Johanna! - üvöltötte el magát.
- Igen, bátyám! - lépett hozzá a nő, és hófehér volt az aggodalomtól. Ő is hallotta a párbeszéd minden szavát, és mélységes együttérzéssel tekintett Heatherre.
- Menj és fogadd apósomat. Majd én rendbe hozom a feleségemet. Minden szolgára szükséged lesz. És még valami - lépett közelebb Johannához. - Ne sajnáld a bort a gróftól! - úgy mondta, hogy csak ők hallották. Cinkosan villant a tekintetük, és a nő valamivel vidámabban intett a fejével.
- Úgy lesz. Nem kell sietned.
El akart fordulni, de Chester hangja ismét megállította. A férfi észrevette a belépő grófot, és mintha csak neki intézné a szavait, így szólt:
- Küldess egy pár vesszőt a konyhából!
Johanna döbbenten torpant meg.
- De Chester! Nem hiszem, hogy...
- Igazad van, fiam. Te meg lányom, ne álldogálj. Teljesítsd a parancsokat - nevetett fel a gróf, és nagyot paskolt az egyik szolgálólány fenekére.
- Tedd, amit mondtam! - intett Chester, és otthagyta őket.
Heather meg sem mert moccanni. Félt, ha nem fegyelmezi magát, akkor hangos zokogásba fog, és térden állva könyörög, csak ne bántsák. De aztán erőt vett magán. Sok mindent átvészelt, mióta ebben a korban van. Gyilkossági kísérleteket, a férje haragját, nem beszélve az esküvőről. Soha nem veszítette el méltóságát, és aránylag bátran vette az akadályokat. Most sem adja alább.
Beértek a szobába. Az egyik szolga éppen a tüzet szította a kandallóban.
- Kifelé! - dörrent rá a férfi, mire a szolga szélsebesen elhagyta a szobát.
Chester talpra állította a nőt, és egyetlen lendülettel kirázta a pokrócból. Heather felszegte a fejét, és harciasan nézett a férjére.
- Szóval meg akar vesszőzni. Micsoda barbár és undorító! De hát mit is várhatnék magától - dühösen toppantott a lábával. - Akkor sem fogom hagyni, hogy hozzám érjen!
Halkan kopogtak az ajtón, és Heather elhallgatott. Chester nem szólt semmit. Kinyitotta az ajtót, és elvette a vesszőt. Majd becsukta, sőt be is zárta kulccsal, a menekülés egyetlen lehetőségét vágva ezzel el.
- Mit... mit akar csinálni? - Heather lassan hátrált.
Chester még mindig nem szólt. Nem mert megszólalni, mert félt, hogy hangja elárulja érzelmeit. Elég volt rápillantani felesége vörös, duzzadt arcára, és legszívesebben megölte volna a grófot.
Csodálta felesége bátorságát, elvégre nagyon is jól tudta, miért kezdett magyarázkodni az apjának. Őt próbálta védeni, és Chester egyszerűen nem hitte, hogy felesége kiáll érte ország-világ előtt, és vállalja a kockázatot. És mindezt érte.
Ráérősen a nő felé indult, kezében a vesszővel. Még mindig nem tudta eldönteni, mit tegyen. Szíve szerint nem bántaná a nőt. Ilyen pompás testet vétek lenne elcsúfítani, de azzal is tisztában volt, hogy a gróf sem hagyja annyiban a dolgot. Talán még jót is tesz egy-két suhintás. Tanulságul szolgálhat a jövőre nézve. Elvégre majdnem biztos volt benne, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenetekre számítania kell.
- Le a nadrággal! - szólt a nőre, aki erre rémülten nézett rá.
- Tényleg meg akar verni? - lehelte a nő.
- Csak egy okot mondjon, amiért ne tegyem.
- Hát... Mit szólna ahhoz, hogy megbántam és nem teszek többé ilyet? - javasolta a nő.
Pont úgy alkuszik, mint egy kofa a vásárban. Chester kis híján felnevetett.
- Természetesen soha többé nem tesz ilyet. De ez még nem elég indok. Úgy látom az orrán, hogy nem is igazán gondolja komolyan ezt a kis fogadkozást - csóválta a fejét a férfi, és már csak két lépés választotta el Heathertől.
- Le azzal a nadrággal! Fogytán a türelmem! - beszorította a nőt az ágyhoz. Heathernek még egy pici esélye sem volt a menekülésre.
- Uram! Gondolja át még egyszer a dolgot. Szerintem elhamarkodottan akar cselekedni - dadogta a nő.
- Pontosan. De csupán annyira, mint ön ma este. Utoljára mondom, le azzal a nadrággal.
Heather remegő kézzel húzta le a nadrágot. Minden hiába. Látta, hogy nem tudja meggyőzni a férfit. Mi a csodának kellett éppen ma este jönnie az apjának? Ha nem futnak vele össze, akkor biztos nem állna itt a férje egy vesszővel a kezében.
- Mennyit akar adni? - Heather megpróbált lelkiekben felkészülni a dologra.
- Ön mit javasol?
- Tőlem kérdezi?! - döbbent meg Heather.
- Igaza van. Maga túlságosan elfogultan nyilatkozna ebben a kérdésben - bólintott Chester, majd töprengve dörzsölgetni kezdte az állát, úgy nézte a nőt.
- Akkor mennyi is legyen? Talán kettő azért, mert ellenszegült a parancsomnak, kettő, mert ruhát lopott...
- Azt vissza akartam adni - motyogta a nő.
- Még kettő az úszásért - folytatta a férfi. - Aztán kettő, mert megszégyenített az apja előtt. Kettő pedig, hogy a jövőben esze ágába se jusson ilyen. No mit szól? Ugye méltányos vagyok?
- Ez tíz ütés! Na nem, azt már nem hagyom - húzta ki magét Heather és lehuppant az ágyra. Arra gondolt, hogy szélsebesen átmászik a másik oldalra. Akkor nyer egy kis előnyt. Csak nem akarja a férfi álló este kergetni a szobában?
Chester mintha kitalálta volna, mit tervez, megmarkolta a karját, leült mellé az ágyra és mire a nő észbe kapott, máris a férfi térdén feküdt keresztben. Még csak esélye sem volt a menekülésre. Hiába ficánkolt, csak annyit ért el vele, hogy a férfi nevetett rajta. Szabályosan satuba szorítva érezte magát.
- Uram! Hát van szíve megütni egy védtelen nőt? - rimánkodott.
- Kedvesem, maga cseppet sem védtelen. De nyugodjon meg, hamar túl lesz rajta.
Chester felhúzta az inget, aztán csak bámulta az ingerlő idomokat. Képtelen volt megütni.
- Az isten áldja meg, miért van magának ilyen formás hátsója? - nyögte a férfi.
- Hogy micsoda?!
- Rendben van. Akkor essünk neki - erőt vett magán, felemelte a vesszőt, majd rásuhintott a feleségére.
Heather sokkal nagyobb fájdalmat várt, de csak egy apró csípést érzett.
- Asszonyom! Ha kérhetném, akkor üvöltsön. Istenemre, nem bírom erősebben megütni, de apjának megígértem, hogy hallani fogja az ön sikolyait... Szóval kiabáljon.
Chester ismét ütött és Heather irtózatosat kiáltott. Biztos, hogy meghallották a nagyteremben. Ugyanis most tényleg fájt. Már tiltakozni kezdett volna, mikor a férfi ismét ütött.
- Azonnal hagyja abba! Ez fáj - nyögte Heather, de még háromszor csattant a vessző. Mindannyiszor a nő sikított. Aztán hiába várta a hatodik ütést, a vessző messzire repült férje kezéből. Heathert óriási megkönnyebbülés öntötte el. Az ütések helye borzasztóan égett, de igazság szerint sokkal nagyobb fájdalomra számított. Megbocsátani azért nem fogja.
- Micsoda? Milyen jogon nyitod ki a szádat, ha férfiak beszélnek?! - a gróf felemelte a kezét, és irtózatos pofont kevert le neki. Heather feje hátracsuklott, és úgy érezte, menten elájul. Azt még látta, hogy apja ismét emeli a kezét, de a csattanás elmaradt.
- Elég volt, uram! Ő most már az én feleségem, így csak nekem áll jogomban megbüntetni - Chester szeme villámlott a dühtől. Nem törődött sem a kardokkal, sem a következményekkel.
- Jól van - bólintott a férfi, és kirántotta a kezét Chester szorításából. - Büntesd meg te. De ajánlom, hogy megtedd, vagy mégis élek apai jogaimmal, és használni fogom a vesszőt. Mary-Ann nagyon is jól ismeri, milyen érzés. Nem ez lenne az első alkalom. Nem tudom, lányom, miért hazudozol. Világ életedben irtóztál a víztől. - Intett az embereknek, akik hátrább léptek. Érezhetően csökkent a feszültség. De nem Chesterben. Mikor meghallotta, mit mond a gróf, kis híján tettlegességre vetemedett. Alig tudott megszólalni. Félt, hogy undora, amit apósa iránt érzett, kitűnik a szavaiból.
- Bízza rám. Hallani fogja a sikolyait - szűrte a fogai közt.
- Rendben van. És most szomjúhozom és ennék is valamit. Hosszú út van mögöttünk.
- Ralph! - intette magához Chester a barátját, aki eddig feszülten várakozott. - Vezesd a gróf urat a várba. Felviszem a feleségem, aztán én is csatlakozom - felkapta a nőt, és hatalmas léptekkel átvágott az udvaron, nem nézve sem balra, sem jobbra.
Heather teljesen megdöbbent attól, amit hallott. Először is az egyik füle még mindig csengett az iménti pofontól, de a legnagyobb sokkot férje és apja szavai jelentették. Úgy beszéltek róla, mint egy engedetlen állatról, amely rossz legelőre tévedt, és ezért büntetést érdemel. De hát ő nem holmi kóbor tehén, vagy engedetlen ló!
Torkán félelem kúszott fel, ha férje fenyegetésére gondolt. Sikítozni fog a fájdalomtól.
Jézus Mária! Egy percig kételkedett ugyan, hogy Chester kezet emelne rá, de aztán egyre erősebben eluralkodott rajta a bizonyosság. Ő bizony most meg lesz verve. Soha senki nem bántotta. Még a szülei sem emeltek kezet rá, pedig néha megérdemelte volna. Nem. Inkább a szelíd meggyőzés elvét alkalmazták. És lám, mégis felnőtt. Erre most kezdjen el verést kapni?! Na, azt már nem. Ha férje egy ujjal is hozzáér, hát ő visszaüt.
- Ha megver, megbánja! - szólt a férjének, aki egyetlen pillantással elhallgattatta.
- Asszonyom, ne fenyegetőzzön. Nincs olyan helyzetben.
Belépett a várba, és az ámuldozó szolgákkal mit sem törődve keresztülvágott a termen.
- Johanna! - üvöltötte el magát.
- Igen, bátyám! - lépett hozzá a nő, és hófehér volt az aggodalomtól. Ő is hallotta a párbeszéd minden szavát, és mélységes együttérzéssel tekintett Heatherre.
- Menj és fogadd apósomat. Majd én rendbe hozom a feleségemet. Minden szolgára szükséged lesz. És még valami - lépett közelebb Johannához. - Ne sajnáld a bort a gróftól! - úgy mondta, hogy csak ők hallották. Cinkosan villant a tekintetük, és a nő valamivel vidámabban intett a fejével.
- Úgy lesz. Nem kell sietned.
El akart fordulni, de Chester hangja ismét megállította. A férfi észrevette a belépő grófot, és mintha csak neki intézné a szavait, így szólt:
- Küldess egy pár vesszőt a konyhából!
Johanna döbbenten torpant meg.
- De Chester! Nem hiszem, hogy...
- Igazad van, fiam. Te meg lányom, ne álldogálj. Teljesítsd a parancsokat - nevetett fel a gróf, és nagyot paskolt az egyik szolgálólány fenekére.
- Tedd, amit mondtam! - intett Chester, és otthagyta őket.
Heather meg sem mert moccanni. Félt, ha nem fegyelmezi magát, akkor hangos zokogásba fog, és térden állva könyörög, csak ne bántsák. De aztán erőt vett magán. Sok mindent átvészelt, mióta ebben a korban van. Gyilkossági kísérleteket, a férje haragját, nem beszélve az esküvőről. Soha nem veszítette el méltóságát, és aránylag bátran vette az akadályokat. Most sem adja alább.
Beértek a szobába. Az egyik szolga éppen a tüzet szította a kandallóban.
- Kifelé! - dörrent rá a férfi, mire a szolga szélsebesen elhagyta a szobát.
Chester talpra állította a nőt, és egyetlen lendülettel kirázta a pokrócból. Heather felszegte a fejét, és harciasan nézett a férjére.
- Szóval meg akar vesszőzni. Micsoda barbár és undorító! De hát mit is várhatnék magától - dühösen toppantott a lábával. - Akkor sem fogom hagyni, hogy hozzám érjen!
Halkan kopogtak az ajtón, és Heather elhallgatott. Chester nem szólt semmit. Kinyitotta az ajtót, és elvette a vesszőt. Majd becsukta, sőt be is zárta kulccsal, a menekülés egyetlen lehetőségét vágva ezzel el.
- Mit... mit akar csinálni? - Heather lassan hátrált.
Chester még mindig nem szólt. Nem mert megszólalni, mert félt, hogy hangja elárulja érzelmeit. Elég volt rápillantani felesége vörös, duzzadt arcára, és legszívesebben megölte volna a grófot.
Csodálta felesége bátorságát, elvégre nagyon is jól tudta, miért kezdett magyarázkodni az apjának. Őt próbálta védeni, és Chester egyszerűen nem hitte, hogy felesége kiáll érte ország-világ előtt, és vállalja a kockázatot. És mindezt érte.
Ráérősen a nő felé indult, kezében a vesszővel. Még mindig nem tudta eldönteni, mit tegyen. Szíve szerint nem bántaná a nőt. Ilyen pompás testet vétek lenne elcsúfítani, de azzal is tisztában volt, hogy a gróf sem hagyja annyiban a dolgot. Talán még jót is tesz egy-két suhintás. Tanulságul szolgálhat a jövőre nézve. Elvégre majdnem biztos volt benne, hogy ilyen és ehhez hasonló jelenetekre számítania kell.
- Le a nadrággal! - szólt a nőre, aki erre rémülten nézett rá.
- Tényleg meg akar verni? - lehelte a nő.
- Csak egy okot mondjon, amiért ne tegyem.
- Hát... Mit szólna ahhoz, hogy megbántam és nem teszek többé ilyet? - javasolta a nő.
Pont úgy alkuszik, mint egy kofa a vásárban. Chester kis híján felnevetett.
- Természetesen soha többé nem tesz ilyet. De ez még nem elég indok. Úgy látom az orrán, hogy nem is igazán gondolja komolyan ezt a kis fogadkozást - csóválta a fejét a férfi, és már csak két lépés választotta el Heathertől.
- Le azzal a nadrággal! Fogytán a türelmem! - beszorította a nőt az ágyhoz. Heathernek még egy pici esélye sem volt a menekülésre.
- Uram! Gondolja át még egyszer a dolgot. Szerintem elhamarkodottan akar cselekedni - dadogta a nő.
- Pontosan. De csupán annyira, mint ön ma este. Utoljára mondom, le azzal a nadrággal.
Heather remegő kézzel húzta le a nadrágot. Minden hiába. Látta, hogy nem tudja meggyőzni a férfit. Mi a csodának kellett éppen ma este jönnie az apjának? Ha nem futnak vele össze, akkor biztos nem állna itt a férje egy vesszővel a kezében.
- Mennyit akar adni? - Heather megpróbált lelkiekben felkészülni a dologra.
- Ön mit javasol?
- Tőlem kérdezi?! - döbbent meg Heather.
- Igaza van. Maga túlságosan elfogultan nyilatkozna ebben a kérdésben - bólintott Chester, majd töprengve dörzsölgetni kezdte az állát, úgy nézte a nőt.
- Akkor mennyi is legyen? Talán kettő azért, mert ellenszegült a parancsomnak, kettő, mert ruhát lopott...
- Azt vissza akartam adni - motyogta a nő.
- Még kettő az úszásért - folytatta a férfi. - Aztán kettő, mert megszégyenített az apja előtt. Kettő pedig, hogy a jövőben esze ágába se jusson ilyen. No mit szól? Ugye méltányos vagyok?
- Ez tíz ütés! Na nem, azt már nem hagyom - húzta ki magét Heather és lehuppant az ágyra. Arra gondolt, hogy szélsebesen átmászik a másik oldalra. Akkor nyer egy kis előnyt. Csak nem akarja a férfi álló este kergetni a szobában?
Chester mintha kitalálta volna, mit tervez, megmarkolta a karját, leült mellé az ágyra és mire a nő észbe kapott, máris a férfi térdén feküdt keresztben. Még csak esélye sem volt a menekülésre. Hiába ficánkolt, csak annyit ért el vele, hogy a férfi nevetett rajta. Szabályosan satuba szorítva érezte magát.
- Uram! Hát van szíve megütni egy védtelen nőt? - rimánkodott.
- Kedvesem, maga cseppet sem védtelen. De nyugodjon meg, hamar túl lesz rajta.
Chester felhúzta az inget, aztán csak bámulta az ingerlő idomokat. Képtelen volt megütni.
- Az isten áldja meg, miért van magának ilyen formás hátsója? - nyögte a férfi.
- Hogy micsoda?!
- Rendben van. Akkor essünk neki - erőt vett magán, felemelte a vesszőt, majd rásuhintott a feleségére.
Heather sokkal nagyobb fájdalmat várt, de csak egy apró csípést érzett.
- Asszonyom! Ha kérhetném, akkor üvöltsön. Istenemre, nem bírom erősebben megütni, de apjának megígértem, hogy hallani fogja az ön sikolyait... Szóval kiabáljon.
Chester ismét ütött és Heather irtózatosat kiáltott. Biztos, hogy meghallották a nagyteremben. Ugyanis most tényleg fájt. Már tiltakozni kezdett volna, mikor a férfi ismét ütött.
- Azonnal hagyja abba! Ez fáj - nyögte Heather, de még háromszor csattant a vessző. Mindannyiszor a nő sikított. Aztán hiába várta a hatodik ütést, a vessző messzire repült férje kezéből. Heathert óriási megkönnyebbülés öntötte el. Az ütések helye borzasztóan égett, de igazság szerint sokkal nagyobb fájdalomra számított. Megbocsátani azért nem fogja.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)