Játék az élet

Susan Elizabeth Phillips az egyik legismertebb romantikus író. Sajnos a regényeiben nem gyakran fordul elő fenekelés, bár a hősnői - főleg a korai regényeiben - eléggé harciasak, és elég gyakran összetűznek férfiakkal :)

A Játék az élet című regényében viszont van egy porolós részlet. Torie már túl van két házasságon, és az apja tulajdonképpen megzsarolja, hogy az üzlettársa fiához menjen hozzá, aki egy "kocka", én Torie idegeire megy :)

* * * * *

Miközben Emma az élet igazságtalanságairól töprengett, Torie betessékelte Dextert Kenny dallasi öröklakásának bejárati ajtaján. Azt mondta neki, hogy el kell hoznia valamit, de valójában tisztázni akarta a dolgokat kettejük között, és szívesebben tette ezt itt, mint Wynette-ben.

A lakásban fülledt volt a levegő, így a légkondicionálóhoz lépett és bekapcsolta. Aztán a konyhába sietett. Talán egy hideg ital segít jobb kedvre derülni.

Dex Kenny hifiberendezéséhez ment, de ahelyett, hogy végignézte volna a CD-ket, mint minden más ember, kihúzta az egyik berendezést, és megvizsgálta a hátulját. A fenébe. Egész nap feszült és kimért volt. Legalábbis Torie-val. Emmával barátságos és beszédes. Mióta elhagyták a repteret, csak rosszabb lett. Torie akár láthatatlanná is válhatott volna, mert bármit tett is, az semmilyen reakciót nem váltott ki a férfiból. A lány kritizálta azt, ahogyan vezet, gúnyt űzött a szókincséből, és azt mondta neki, hogy egy kutyakozmetikus is jobban le tudná vágni a haját, de Dexter oda sem figyelt rá. Csak egyre jobban magába zárkózott, mintha Torie már nem is érdekelné.

A lány kivett egy dobozos Sprite-ot a hűtőből, a pultra dobta a táskáját, aztán lerúgta magas sarkú bőrszandálját. Hosszú, fekete kötött egyberuhát viselt, amely kiemelte az alakját, úgyhogy Dexter szemének kocsányon kellett volna lógnia, de úgy tűnt, semmilyen hatást nem tesz a férfira. Torie még egy férfi mellett sem érezte magát ilyen zavarban.

– Ha akarsz valamit inni, szolgáld ki magad – csattant fel.

– Nem kerek semmit, köszönöm.

A férfi nyugalma feldühítette.

– Tudod, lehetnél egy kicsit kedvesebb. Ez nem volt könnyű nap a számomra.

– Miért?

– Egyértelmű, nem? A bátyám megnősül.

– Örültél neki – felelte Dexter olyan türelmesen, hogy Torie sikítani szeretett volna. – Nem emlékszel?

– Utálom, amikor gúnyolódsz.

– Soha nem gúnyolódom.

– Mr. Tökéletes.

A férfi sóhajtott.

– Azt hiszem, cl kellene mondanod, mi bánt.

Minden bántotta! Dexter unatkozott mellette. Egyetlen árva bókot sem mondott neki, nem vette észre, hogy nem dohányzik, nem védte magát, amikor rátámadt. Torie nagyon jól tudta, mi a helyzet. Dexter unja, mert ő nem olyan okos, mint Emma, nem olyan kedves, mint Emma, nem olyan érdeklődő, mint Emma. Dex meg akar szabadulni tőle. De ő nem fogja hagyni. Addig nem, amíg ő ki nem adta az útját!

– Itt kell töltenünk az éjszakát. – Leheveredett a kanapéra, hátradőlt a párnákra, s hagyta, hogy a ruhája felcsússzon. – Fáradt vagyok ahhoz, hogy visszavezessek Wynette-be.

Dexter halk, elfojtott hangon beszélt, ami teljesen különbözött a rá jellemző megfontoltságtól.

– Nem hiszem, hogy ez jó ötlet.

– Hát persze hogy nem! Mert még ahhoz is merev vagy, hogy kihasználd a kínálkozó alkalmat.

– Torie...

A lány mérgesen talpra ugrott.

– Nem tudod elviselni az igazságot? Begyöpösödött és unalmas vagy...

– Azt ajánlom, hallgass!

– Mi a baj? Attól félsz, hogy rád vetem magam, és rájövök, hogy hiányoznak a tökeid?

– Most már aztán elég!

Torie a következő pillanatban arra eszmélt, hogy fejjel lefelé lóg Dexter válláról.

– Engedj el! Mi az ördögöt csinálsz? – Püfölni kezdte öklével a férfi hátát.

– Felviszlek az emeletre és elnáspángollak.

– Micsoda!? – Torie annyira meglepődött, hogy abbahagyta az öklözést. Kezdett jobb kedvre derülni. Végre felhívta magára Dexter figyelmét.

– Csak tréfálsz.

Dexter szorosabban karolta Torie combját a vékony kötött anyagon át, és elindult vele felfelé a lépcsőn.

– Hogyan tréfálhatnék? Nincs humorérzékem. Nem te mondtad?

– De igen. – Torie szédült a fejjel lefelé való rázkódástól, ugyanakkor jobban érezte magát, mint a nap folyamán bármikor.

A rázkódás abbamaradt, mikor a férfi felért a lépcső tetejére. Egy pillanatig tétovázott, aztán bement a legközelebbi hálószobába, amelyik történetesen a Kennyé volt. Ledobta a lányt az ágy közepére.

– Azt hiszem, túllőttél a célon, Victoria.

Végre! Torie összeszorította a fogát. Remélte, hogy a férfi vicsorogni látja.

– Menj a pokolba!

Dexter megragadta, magához rántotta, és a térdére fektette.

– Tudom, hogy fájni fog – abban a nehézkes stílusban beszélt, amelyről tudta, hogy az őrületbe kergeti a lányt -, nem is beszélve arról, hogy taktikailag helytelen, de meg kell tennem.

Torie horkantott. Dex nem fogja megérni, hogy hozzáérjen!

– Komolyan beszélek, Victoria. Jobb lesz, ha összeszeded magad.

A lány hátrahajtotta a fejét, felnézett a férfira, és szárazon megszólalt:

– Nem kellene a számba tenned egy fadarabot, hogy kibírjam a fájdalmat?

Dexter kuncogott. Torie magában mosolygott. Aztán a férfi rávágott egyet a fenekére. Torie annyira meglepődött, hogy kis híján az egészet tönkretette azzal, hogy legurult a férfi öléből.

– Aú! Ez fájt.

– Elnézést. – Dexter ismét lecsapott.

Megrándult az arca, és Torie-ban felmerült, hogy beleharap a férfi lábába vagy egyszerűen feláll, de kíváncsi volt rá, mi fog ebből kisülni. Azonkívül valami meleg kis borzongást érzett... ami egyáltalán nem volt kellemetlen. Ki hitte volna, hogy Dexter O'Connernek, a legpipogyább alaknak Wynette-ben, van mersze ilyet tenni!

A férfi megint lecsapott.

Nem volt kellemes, de igazából nem is fájt, s Torie furcsamód örült, hogy végre ennyire fel tudta hergelni Dextert.

– Kegyetlen vagy – sikerült kinyögnie.

– Hidd el, hogy neked sokkal jobban fáj, mint nekem.

Torie vágott egy pofát, aztán felkészült a következő ütésre. Ehelyett azonban a férfi tenyere a fenekére simult, s Torie-nak az a halvány sejtelme támadt, hogy Dexter tapogatja őt.

– Mit csinálsz ott hátul, Dex?

A férfi elkapta a kezét, és megköszörülte a torkát, de még mindig rekedt volt a hangja.

– Megtanultad a leckét?

– Ühüm.

– Megtanultad?

– Kíváncsi lennék, Kenny tudja-e, hogy egy poros mackó van az ágya alatt.

Dexter rácsapott egyet és felsóhajtott.

– Most már megtanultad a leckét?

– Nem tudom elhinni, hogy barna zoknit vettél fel kék nadrághoz.

Hosszú csend. Végül:

– Ez nem fog működni, ugye?

– Talán meg kellene próbálnunk meztelenül, hátha azzal többet érünk el.

Torie megfeszült, arra számított, hogy Dexter megdermed és elengedi. De a férfi ismét meglepetést okozott neki, mert lemondóan sóhajtott.

– Kitűnő ötlet.

Borzongás futott végig rajta, mikor Dex megfogta és felhajtotta hosszú szoknyáját. Tenyere a lány meztelen fenekére simult, s Torie megremegett.

Várt, de Dex keze nem mozdult.

– Torie... az alsóneműd...

– Igen?

– Hol van?

– Keress egy vékony, testszínű selyemcsíkot.

– Nem látok semmilyen... Ó, itt van. – A férfi hangja reszelőssé vált. – Ez az ék alakú...

– Biztos vagyok benne, hogy egy tapasztaltabb férfi azonnal megtalálta volna.

– Nagy tapasztalatom van. Csak hozzá vagyok szokva, hogy elölről látom az alsóneműket. – Várt. – De szép.

– Örülök, hogy egyetértesz. – Torie mosolygott magában. – Dex?

– Hüm?

– A vér kezd a fejembe szállni. Gondolod, hogy továbbmehetnénk? – Felkönyökölt a szőnyegre, hogy kényelmesebben elhelyezkedjen, s mikor megmozdult, észrevette, hogy göröngyös felszínen fekszik. Tulajdonképpen egyetlen hatalmas dudoron.

A férfi ismét megköszörülte a torkát.

– Továbbmenni? Ó, igen... persze.

Nyitott tenyere a lány csupasz fenekén csattant, de nem adta bele a szívét-lelkét, úgyhogy Torie-nak egyáltalán nem fájt. Aztán simogatni kezdte őt. Mintha selymet cirógatna.

Jó volt – őszintén szólva csodálatos -, de a kényelmetlen testhelyzet miatt Torie nem tudta annyira élvezni, mint szerette volna.

– Azt hiszem, most már megtanultam a leckét. Felkelhetek?

– Igen... nincs rá okom, hogy tovább feszélyezzelek. – Dexter még egyszer érzékien végighúzta a kezét a lány fenekén.