Hogyan vettem rá a kedvest

Szerző: Mína

Elég régóta megígértem már Vincének, hogy megírom, hogyan vettem rá a férjemet arra, hogy rendszeresen elfenekeljen. Azóta húzom, halasztom, ez ugyanis nem egy kitalált történet, ez a valóság. Biztos vagyok benne, hogy miközben írok, néhányszor pír lepi majd el az arcom. Csak azért szántam rá magam, hogy esetleg segíthessek azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint amiben én is jártam. Ha csak egy embernek tudok segíteni, már az is öröm számomra.

Kislány korom óta tudom, hogy érdekel a fenekelés. Mindig nagy élvezettel olvastam újra és újra azokat a történeteket, ahol ez a téma akárcsak említésre is került. A gimiben rájöttem, hogy bár a pálca mindkét oldalán jól érzem magam, az a nagy élvezet számomra, ha az én popsim pirul. Nagyon hamar, 16 éves koromban jöttem össze a párommal. Gyakorlatilag ő vezetett be a szexuális életbe. Hihetetlenül jól éreztem magam vele, mindig nagyon figyelt rám. Ő az a típusú férfi, aki élvezetet lel abban, ha a nője a gyönyörök gyönyörét éli át mellette. Pici hiányérzetem volt, nagyon szerettem volna, ha időnként kipirosítja a fenekemet. Fel is vetettem neki, mikor már pár éve együtt voltunk, de ő csak mosolygott, és a fejét rázta. Azt felelte, hogy ő semmilyen körülmények között nem fog megütni egy nőt. Hiába érveltem, hogy ez nem sorolható a megütés kategóriába, hajthatatlan volt, így feladtam egy időre. Máshová nem fordultam, mert számomra elfogadhatatlan volt, hogy más fenekeljen el, és azt is tudtam, hogy őt is nagyon megbántanám vele.

Megszülettek a lányok, és én megvesztem. Otthon ültem gyesen, és halálra untam magam. Persze hurcolt ő moziba, étterembe, de ezek nekem túl nyugisak voltak. Bulizni akartam hajnalig! Táncolni csak ritkán jártunk, mert ő meg volt győződve arról, hogy nagyon rosszul csinálja. Egy nap hívtak minket falusi bálba. (Tudjátok, batyus buli.) Hát ő nem akarta, én meg kiakadtam. Bejelentettem, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy itthon aszaljam a hátsómat, és amikor a halálos ágyamon fekszem, nem arra akarok gondolni, hogy mit nem csináltam, amit szerettem volna, hanem azt, hogy milyen jó életem is volt. Kinevetett, szokás szerint. Másnap mikor hazaért a munkából bejelentette, hogy szabit vett ki a buli idejére, és már megrendelte a jegyeket. Végtelenül boldog voltam. Onnantól kezdve szinte minden hónapban mentünk táncolni. Ez szöget ütött a fejembe. Hátha érdemes lenne újra előhozni a fenekelés témáját, így rákérdeztem, miért nem akarja kipirosítani a popsimat. A válasz az volt, hogy nem akar nekem fájdalmat okozni.

- De ha én nagyon szeretném? – kérdeztem. – Csak egy kicsit próbáljuk ki. A tenyereddel csapj rá párat szex előtt. Nagyon, nagyon szeretném.

Odabújtam hozzá, és kérlelően néztem rá. Ő húzta a száját, de végül beadta a derekát. Este valóban „elfenekelt”. Az idézőjel azért kell ide, mert alig ütött rám, egy erősebb masszázs jobban felforrósította volna a hátsóm. De a lényeg az volt, hogy megtette. Látta, hogy valóban élvezem, ezt a tudtára is adtam, és utána oltári vad szex csatába bonyolódtunk. Teljesen elengedtem magam, mindent megtettem, hogy lássa mekkora hatással volt rám az, hogy megcsapkodta a fenekemet.

- Láttam, ám hogy tetszett neked! – mondtam utána, mikor már a karjaiban pihegtem.

- Nem az tetszett, hogy fenekellek, hanem a popsid látványa, a hangod, ahogy nyöszörögsz az élvezettől. Ezenkívül a tudat is izgatott, hogy utána szeretkezünk. – hangzott a válasz.

Nekem pedig eszembe jutott a citrom. Ha nagyon meg akarsz szívatni valakit, aki fúvós hangszeren játszik, vágj félbe egy citromot, és nyalogasd előtte, mikor játszik. Azonnal beindul a nyáladzás, és szegénynek minden kínja lesz. Mi köze van ennek a fenekeléshez? Egyszerűen az jutott eszembe, ha a citrom láttán beindul az agyban a reakció, akkor miért ne indulhatna be a fenekelés látványától egy másik. Ha mindig szex előtt fenekel el, talán összeköti a két dolgot az agya, és akkor az első csata meg van nyerve. Úgy döntöttem, mindent bevetek, így elmentem egy szex boltba, és vettem 3 különböző színű, méretű vibrátort. Másnap hajnalban, mielőtt elment volna dolgozni, elővettem őket, s megmutattam neki.

- Ha megteszed nekem, amit én szeretnék, utána megtehetsz velem bármit ezekkel, amit te szeretnél.

Szándékosan mondtam neki olyankor, mikor lehetetlen lett volna meg tenni. Így egész nap ezen gondolkodott, és mire hazaért, már nagyon fel volt ajzva. És még ki kellett bírnia, amíg le nem fektettük a gyerekeket. Én még jobban húztam.

- Láttad azt a feketét? Már alig várom, hogy kipróbáld rajtam!

Ilyen dolgokat mondtam neki, s mire eljött az este, már tényleg alig bírt magával. Nem egy ruhatépkedős alak, de azt a bugyit, ami akkor rajtam volt, ki kellett dobnom, mert teljesen széttépte. A térdére fektetett, és addig fenekelt, amíg a popsim már valóban lángolt. Most is kicsi apró ütésekkel kezdte, de én kértem üssön nagyobbat, s megtette. Fantasztikus volt. Utána természetesen megkapta a vibrátorokat, és az engedélyt a használatukra.

A következő célkitűzés az volt, hogy rávegyem a szíj használatára. Ez már bajosabb volt. A szülei nagyon gyakran verték, szíjjal, mogyorófavesszővel, és sajnos leggyakrabban igazságtalanul. Mint tudjuk, az így kapott verést sosem felejti az ember. Nem is hoztam szóba neki, csak amikor már tettekre szántam rá magam. Elővettem egy régi katonai derékszíjat, és levágtam belőle egy 40 centis darabot. Este elővettem a vibrátorokat, letettem az ágyra őket, és melléjük dobtam a szíjat. Láttam rajta, hogy mindjárt kijelenti, hogy felejtsem el, így gyorsan megszólaltam:

- Mit gondolsz, ha négykézlábra állok, tudod egyszerre használni rajtam a szíjat és egy vibrátort? De ha nem megy, a vibrátort kezelhetem én is.

Se köpni, se nyelni nem tudott, egy pillanatra még a levegő is benne rekedt, én pedig elpirultam. Hiába látott már mindenhogy, hiába ismerte jobban a testemet, mint én magam, mégis szégyenkeztem. Nagyon kitárulkozó volt ez a póz. De ugyebár a célért mindent. Látta, hogy pirulok, tudta, hogy nem könnyű nekem, én pedig tudtam, hogy nagyon vizuális alkat, mindig is szeretett nézni.

- Nem hiszem, hogy képes lennék egyszerre használni rajtad a szíjat és a vibrátort. De ha bevállalod a vibrátor kezelését, kipirosítom a feneked a szíjjal.

Úgy örültem, mikor kimondta, de végtelenül zavarban voltam, amíg felvettem a pózt, hát még akkor, amikor kezembe vettem azt a feketét! De pár perc múlva már nem törődtem vele, mert a szíj a fenekemen táncolt, és én végtelenül élveztem. Nem ütött nagyokat, szokás szerint, de nem számított. Úgy gondoltam, majd később ugyanúgy nagyobbakat fog ütni, mint a tenyereseknél.

A számításom bevált. Amikor látta mennyire élvezem, ő is egyre jobban belejött. Mindig azt mondta, hogy a látványt élvezi, nem magát a fenekelést, de egyre gyakrabban fordult elő, hogy megfeledkezett a vibrátorokról. Ezután javasoltam neki, hogy próbáljuk ki a virgácsot, és a könnyű martinetet. Természetesen nem akarta, miért is engedett volna könnyen? Ekkor leültettem az internet elé. Elolvastattam vele néhány cikket. Ezek arról szóltak, hogy a virgácsot, és a martinetet pucér fenéken használták, mert ruhán keresztül nem voltak elég hatékonyak.

- Ha a szíjat hajlandó vagy használni, ami akár farmeren keresztül is igen hatékony, akkor mi a kifogásod ezek ellen? – kérdeztem, és ő elgondolkodott. Azon a héten a nagyszülőknél üdültek a gyerekek, és én kihasználtam az alkalmat, és készítettem egy virgácsot, amivel kezelésbe is vettük a popsimat. A martinetet már ő szerezte be.

Most jött volna a pálca, de semmi esetre sem jöhetett szóba mogyorófavessző, vagy bármi, hasonló. Meg sem próbáltam igazi nádpálcát szerezni. Elővettem egy fa tiplit. Ez egy 1 méter hosszú, bordázott fabot. Különböző vastagságban gyártják, és nekem pont volt otthon a legvékonyabból. Sehogy sem akarta. Kértem, hogy vágja ketté, hogy egy 70 centis darabot kapjunk. Elmondtam neki, hogy én is bizonytalan vagyok egy kicsit, ezért szeretném, ha finoman csinálná.

- Tudod, szívem, közben szeretném simogatni magam, és biztos, hogy az elején jobb lenne, ha csak kicsiket ütnél. Azután, ahogy egyre jobb lesz nekem, úgy üss nagyobbakat!

Nem vártam meg, mit mond, rögtön feltérdeltem az ágyra, és lehúztam a bugyim. Kicsit soká tartott, míg először rám csapott, de nem néztem hátra, mivel vörös voltam, mint a főtt rák. Alig ért hozzám, szinte meg sem éreztem, tényleg finoman csinálta. Pár ütés után kértem, hogy most egy kicsit erősebben, mert most már nekem nagyon jó. Megtette, s mikor hallotta, hogy mindjárt a csúcsra érek, még nagyobbakat ütött. Utána nem győzött bocsánatot kérni, mert itt-ott vörös csíkok maradtak a popsimon.

- Tényleg? Nem is érzem! – pattantam fel lelkesen, és a tükör elé plántáltam magam. Nagyon elégedett voltam, és miután ezt látta rajtam azonnal megnyugodott.

A pálca nem a kedvencünk, se neki, sem nekem, de ha néha megkívánom, készségesen táncoltatja rajtam. Sokkal jobban el tudna verni, ez nem kétséges, de én elégedett vagyok azzal, amit kapok. Nem rég vallotta be, hogy attól tart, egyre jobban megkedveli a fenekelést. Gondolhatjátok mennyire örültem ennek!