- Úgy lesz, mama, ne aggódj!
- Csak azért mondom, mert tudom, hogy hajlamos vagy a házimunkát a rád jellemző slampossággal végezni! Hát csak igyekezz, és rendes munkát végezz!
- Igen mama, szervusz!
Mrs. Stanley bólintott, majd elindult, hogy bevásároljon. Más talán furcsának találta volna, hogy huszonnyolcadik életévét betöltött lányával így beszél, de Mrs. Stanley-nek ez volt a természetes. Sarah-t egyedül nevelte fel, és az apai szigort tökéletesen helyettesítette. Keze könnyen, és keményen járt el, még most is, és ez ellen Sarah hiába próbált meg néha tiltakozni.
- Amíg az én házamban laksz, addig jobb lesz, ha aláveted magad az akaratomnak, különben megbánod! - mondta ilyenkor az anyja, és Sarah jobbnak látta, ha nem ellenkezik vele, mert az asszonynak nemcsak a tenyere járt el könnyen, ha verést kellett kiosztani, de esetenként még a nádpálca is lekerült a szekrény tetejéről.
Sarah szívesen férjhez ment volna, hogy véget vessen ennek a helyzetnek, de senki nem akadt, akinek a csúnyácska, hosszúkás arcú, seszínű hajú lány megtetszett volna. Ezenkívül az is megnehezítette számára az ismerkedést, hogy anyja még felnőtt korában is megkövetelte tőle, hogy mint régebben az iskolából, most a munkahelyéről is egyenesen hazajöjjön. Amikor az első időkben kollégái elhívták, hogy igyon meg velük egy koktélt, Sarah örömmel ment, de aznap este ezért a "kocsmázásért" olyan verést kapott, hogy másnap kollégáinak is feltűnt, milyen óvatosan ül le a székre. Ez volt az első, és utolsó alkalom, hogy elment valahová a munkatársaival, ezután ha hívták, mindig eszébe jutott a suhogó nádpálca, és inkább visszautasította a meghívást.
Így aztán nem csak hogy nem ment még férjhez, de huszonnyolc éves korára szűz volt. Ez lelkileg, és fizikailag is borzasztóan idegesítette a lányt. Tudta, ha meg is ismerkedne egy férfival, nem merné bevallani neki ártatlanságát, és mivel az első alkalommal erre úgyis fény derülne, valószínűleg nem is merne lefeküdni vele, bármennyire is szeretné.
Mert bizony már nagyon szerette volna. Nagyon vágyott egy férfi ölelő karjaira, de legfőképpen a péniszére. Éjjel-nappal erről ábrándozott, sokszor a munkahelyén is elkalandoztak a gondolatai. De ami a többi, nála jóval fiatalabb lánynak természetes dolog volt, az neki elérhetetlen álomnak tűnt. A kielégítetlenségtől sokszor csak hajnal felé tudott elaludni, a vágy, és a buja gondolatok elűzték az álmot a szeméről. Még önkezűleg sem tudta boldoggá tenni magát, mert mire hazaért, anyja már otthon volt. A vécén nem tudott maszturbálni, mert egyrészt túl közönségesnek találta, hogy a kagylón ülve elégítse ki magát, másrészt félt, hogy kihallatszik a lihegése. Éjszaka pedig anyja, nem mondta miért, de ragaszkodott hozzá, hogy nyitva legyen a szobája ajtaja. Ezért aztán Sarah alig várta azokat az alkalmakat, amikor anyja elment hazulról, hogy végre zavartalanul élvezhesse szegényes szexuális örömeit, melyek arra jók voltak, hogy a hiányukból fakadó feszültséget egy időre levezessék.
Most is azért ígérgetett anyjának olyan buzgón, hogy az minél hamarabb kitegye lábát a lakásból. Amikor végre egyedül maradt, elővette a tollseprűt. Erre az élvezetes előjátékra egy korábbi takarítás során jött rá, és azóta előszeretettel alkalmazta. Hanyatt feküdt a díványon, felhúzta a szoknyáját, és térdéig letolta a bugyiját. Először kezével simogatta végig szeméremtáját, majd a tollseprű finom pihéivel csiklandozta magát. Ez nagyon jólesett neki, nemcsak felizgult tőle, de idővel határozott kéjérzést okozott. Csiklója lassan megduzzadt, és ekkor combjai közé gyűrt egy kispárnát, amit kezével föl-le mozgatott. Ez volt a kedvenc maszturbálási módszere, amire még kislánykorában jött rá. A gyönyör egyre hevesebb hullámokban tört rá, vaginája hamarosan ritmikus rángásba kezdett. A csúcspont közeledtével a hasára fordult, és altestét mozgatva élvezett el.
A kielégülés teljes volt, Sarah lihegve nyúlt el az ágyon, ajkai közt néhány nyálcsepp csurrant az ágyhuzatra. Tenyerével letörölte, és közben arra gondolt, vajon a fiúk hová rejtik onanizálásuk eredményét? Aztán felhúzta a bugyiját, és nekilátott, hogy kitakarítsa a szobát. Nem akarta, hogy anyja elégedetlen legyen vele. Mikor végzett a szekrényekkel, kiment a konyhába, hogy elmosogasson. De előbb benézett a hűtőbe, és pontosan azt találta ott, amit remélt. Egy jókora, nyers, kemény uborkát.
- Ezt nem hagyhatom ki... - gondolta magában, és megnyalta a szája szélét.
Aztán fogta az uborkát, és újból visszament a szobába. Levetette a szoknyáját, és a bugyiját is, majd hanyattfeküdt az ágyon, és szétterpesztette combjait. Lehunyta szemét, és egy izmos, jó testű férfit képzelt maga elé, akinek pénisze mereven, és izgatóan meredezik felfelé. Az uborkával először a szeméremajkait borzolgatta, egyre nagyobb hévvel, majd mikor már kellőképp felizgult, és vaginája elég síkossá vált, hogy befogadja a hímtagnak meglehetősen nagyméretű zöldséget, óvatosan betolta azt a hüvelyébe. A gyönyör olyan erővel tört rá, hogy Sarah felnyögött, és teste ívvé feszült. Tövig betolta az uborkát, majd teljesen kihúzta, és kezdte elölről a műveletet. Eközben nagyokat sóhajtott, és nyögdécselt a gyönyörtől. Hüvelyizmai megfeszültek, valahányszor az uborka beléhatolt, és ez nagyon jó volt, és ilyenkor még forróbb kéj áradt szét az ölében. Egyre gyorsabb ütemben tolta az uborkát ki-be, és nemsokára ismét elélvezett.
Lihegve, és alaposan kielégülve nyúlt el az ágyon, pár percig pihent, majd felöltözött, és visszavitte a konyhába az uborkát, de mielőtt betette volna a hűtőszekrénybe, lemosta, mert esetleg anyja a szaga után rájön, hogy mire használta, és akkor alapos verésben lenne része. Ezután elégedetten ment vissza nappaliba, és bekapcsolta a tévét. A mosogatás csak akkor jutott eszébe, amikor anyja hazaérkezett, és a konyhából meghallotta vészjóslóan fenyegető hangját:
- Sarah! Gyere ki azonnal!
Sarah-nak rögtön eszébe jutott, hogy mit felejtett el, és rémülten sietett ki a konyhába.
- Ez mi?! - rivallt rá Mrs. Stanley, és a mosatlan edényekre mutatott.
- Máris elmosogatom, Mama! - mondta gyorsan Sarah, pedig tudta, hogy már késő. Anyja már indult is a konyhaszekrényhez, és egy jókora fakanalat vett elő.
- Gyere ide!
- De Mama, kérlek! Sajnálom, hogy elfelejtettem, de máris bepótolom...!
- Elég! Tartsd a tenyeredet!
És Sarah kénytelen volt odatartani a kifelé feszített tenyerét, hogy anyja teljes erőből belevágjon a fakanál kerek lapjával. A lány felsikoltott, és összegörnyedt fájdalmában. Az erős ütés parázsként égette a tenyerét, amit a combjai közé szorított, de anyja nem tartotta elegendőnek a büntetést.
- Nem mondtam, hogy elveheted! - kiáltott lányára. - Addig fogod itt tartani, amíg én akarom, megértetted?!
- De Mama, nagyon fáj...! - siránkozott Sarah, de hasztalan. Tenyerét újból oda kellett tartania, és Mrs. Stanley ismét teljes erővel sújtott le. Sarah megint felsikoltott, de kezét nem merte elkapni, csak egyik lábáról a másikra ugrált fájdalmában. Anyja összeráncolt szemöldökkel, igen szigorúan nézett rá, és újból felemelte a fakanalat. Sarah kétségbeesve, nyöszörögve tartotta a tenyerét, és Mrs. Stanley harmadszor is belevágott. A lány felsikoltott, és térdre esett anyja lábai előtt.
- Mama, kérlek, bocsáss meg!!! Ígérem, többé nem fog előfordulni!
Az asszony elégedetten vette tudomásul lánya teljes megalázkodását, és behódolását erős akaratának, de volt egy sejtése, aminek a végére akart járni.
- Elég, ne rimánkodj itt nekem! - mordult a lányára. - Inkább valld be, hogy miért nem volt időd arra, hogy elmosogass?!
- Egyszerűen csak elfelejtettem, Mama... - szipogta a lány könnyes arccal.
- Elfelejtetted... - mondta gúnyos hangon Mrs. Stanley. - Jól tudom, mit csináltál! Valld be!
- De Mama, nem csináltam semmi rosszat! - felelt Sarah, de arca elvörösödött anyja szavaira.
- Tudom, hogy mit csináltál, és be is fogod ismerni... Állj fel!
Sarah felállt, anyja pedig elhelyezkedett a konyhaszéken, és a fakanállal a térdeire mutatott. Sarah nem mert ellenkezni, és szó nélkül ráhasalt anyja térdére, aki felemelte a szoknyáját, és a bugyiját is lehúzta a faráról. Majd leszorította lánya derekát, és nagy erővel paskolni kezdte a fenekét. A fakanál lapja igen nagyokat csattant a csupasz fenéken, ami már az első csapások után alaposan kivörösödött. Sarah nem mert hangosan jajgatni, pedig meztelen hátsófele igencsak megérezte a fakanalat. Riszálta is a farát rendesen, hogy így próbálja meg elkerülni a csattanós ütéseket, de ezzel nem sokra ment. Anyja erősen leszorította, így csak kismértékben mozgathatta a fenekét.
- Nos, bevallod, hogy mit csináltál?! - kiáltotta Mrs. Stanley, miután vagy húszszor rávágott Sarah ülepére.
- Semmit, Mama! Csak olvasgattam, és elszállt az idő! - siránkozott a lány, anyja térdén.
- Szóval nem vallod be! - kiáltotta dühösen Mrs. Stanley. - Addig ütöm a valagadat, amíg el nem mondod, hogy mit csináltál!
Azzal vadul, dühösen csépelni kezdte lánya farát, melynek színe egyre inkább hasonlított a főtt rákéhoz. Sarah egyre kevésbé tudta magába fojtani fájdalom kiáltásait, mert a fakanál rettenetesen csípte a hátsóját.
- Mama, kérlek ne! Nagyon csíp!!! - siránkozott kétségbeesetten, de hasztalan. Mrs. Stanley teljes erejéből csépelte a térdén vonagló lányt, úgy, hogy a fakanál majdnem eltört a kezében.
- Bevallod végre?! - kérdezte időnként sziszegve, míg végül Sarah felkiáltott:
- Igen, bevallom, csak ne üss tovább!
- Nos?
-A puncimmal játszottam... - felelt a lány, és sírva fakadt.
- Szóval maszturbáltál... Mondd csak ki, hadd halljam! - azzal még egyet ráhúzott a lány farára.
- Maszturbáltam... - szipogta Sarah a könnyeit törölgetve.
- Megérdemelnéd, hogy elővegyem a nádpálcát! - kiáltotta Mrs. Stanley haragosan.
- Ne, Mama, kérlek a pálcát ne!!! - rimánkodott Sarah kétségbeesetten, mert a nádpálcától nagyon félt. - Megígérem, hogy többet nem fog előfordulni!
- És ezt el is higgyem neked?! - kérdezte anyja gúnyosan.
- Igen Mama, megígérem, kérlek, higgy nekem! - könyörgött a lány sírva.
- Na, jól van... - mondta az asszony, és egy utolsót rácsapott Sarah vörösre vert hátsójára. - Most elmosogatsz, utána pedig egy óra hosszat térdepelsz a konyhakövön! Megértetted?
- Igen Mama! - felelt buzgón Sarah, mert inkább térdelt egy órát a kemény kövön, mintsem hogy fenekén érezze a csípős nádpálcát. Mrs. Stanley pedig egy elégedett bólintás után magára hagyta Sarah-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése