A panzió

2. rész

Lady Agatha, Sir Archibald felesége felöltözve feküdt az ágyon és meglepődve figyelte a bevonulásunkat. A férje röviden, pár mondatban elmesélte neki, hogy mi is történt és miért is vagyunk ott. Az idősebb nő egyre növekvő érdeklődéssel figyelte Bogit, aki szégyenlősen lesütötte a szemét és el is pirult egy kicsit.

- Sajnálom, Lady Agatha, hogy olyan durván viselkedtem - mondta a kislány, miután párszor oldalba böktem az ujjammal.

- Gondolom, hamarosan még jobban fogod sajnálni, ifjú hölgy - válaszolta a nő mereven, majd kedvesebben folytatta. - Tudod, amikor én kislány voltam, egyszer a mamám nem akart megvenni egy nagyon szép babát. A legjobb barátnőmnek is olyan volt, én is nagyon szerettem volna egyet, de mivel nem voltak jók a jegyeim, ezért nem kaphattam. Erre hisztizni kezdtem a boltban, egészen addig, amíg ki nem csúszott a számon egy "hülye". Abban a pillanatban a mamám megragadta a karomat, egy székhez ráncigált, leült, keresztbe fektetett a térdén és alaposan kiporolta a hátsómat. A vásárlók és eladók előtt! Én persze nagyon szégyelltem magam, és mérges is voltam rá, egészen hazáig. Otthon elővette a hajkeféjét, ismét a térdére fektetett és alaposan elnáspángolta a pucér fenekemet. De tényleg olyan alaposan, hogy még ma is érzem a csípését. Soha többet nem voltam tiszteletlen senkivel. Ja, és persze amikor javítottam a jegyeimen, azonnal megkaptam nemcsak azt a babát, de mellé egy olyan babaházat is, amilyen csak nekem volt….

- Akkor még a szülők jobban odafigyeltek a gyerekek nevelésére - mondta Sir Archibald. - Egy megfelelő időben kiosztott, alapos porolás csodákra képes.

- Akkor talán éppen itt az ideje, hogy Bogival is foglalkozzunk, igaz kicsim? - fordultam a lány felé.

Megfogtam az egyik széket és a szoba közepére állítottam. Lady Agatha felült az ágyon, hátát az ágy támlájának támasztva, az öreg lord pedig az egyik kényelmes fotelba fészkelte be magát. A lányt a székhez vezettem, leültem, majd keresztben a térdeimre fektettem. A szék pontosan olyan magas volt, hogy egyik oldalt Bogi lábai éppen érintették a padlót, a másikon pedig a kezével tudott támaszkodni.

Megfogtam a szoknyája alját és szép, akkurátus mozdulatokkal felhajtottam a hátára. Bogi megfeszítette a testét, mintha ezzel akarna tiltakozni a szoknya felhajtása ellen, bár az is lehet, hogy már az első fenekesekre készült. Én nem siettem el a dolgot. Nagyon szép látványt nyújtott hófehér bugyikájában gömbölyödő popsijával. Őszintén megmondva, még élveztem is a helyzetet, mivel velem szemben is szemtelenül viselkedett párszor, és korábban már nekem is viszketett a tenyerem, ha rá gondoltam. És most itt volt a lehetőség!

Megigazítottam a bugyiját, kisimítottam, hogy egy ránc se látszódjon rajta. Néhányszor végigsimítottam a feszes félgömbökön, majd felemeltem a kezem és tenyerem nagyot csattant a popsija jobb oldalán. A szoba akusztikája kitűnő volt, rajtam kívül mindenki összerezzent az első fenekes hangjára. Persze Bogira sokkal inkább hatással volt a popsiját ért csípős érzés. A második fenekes a másik oldalra érkezett, hasonló erővel és hanggal, majd szünet nélkül következett a harmadik, középre, tompábban.

Bogi popsija megrezdült az ölemben, de más reakció nem következett. Lágyan végigsimítottam a popsiján, majd gyors egymásután ismét lecsaptam háromszor: jobb-bal-közép. Felvettem ezt az ütemet és porolni kezdtem a bugyiját. 3 fenekes, egy rövid simogatás. Gondolom a lány popsijának is jólesett a csípős ütések után egy kis enyhítő simítás.

A kislány egyre intenzívebben fészkelődött az ölemben. Már kb. 30 fenekesen voltunk túl, amikor megszólalt Sir Archibald:

- Szerintem egy fenekelés akkor fejti ki az igazi hatását, ha meztelen popsira történik.

- Ó, drágám, teljesen igazad van. - mondta a felesége. - A mamám nekem is mindig lehúzta a bugyimat, amikor elfenekelt.

- Ne! - mondta Bogi, de hangjában több volt a beletörődés, mint a tényleges ellenállás. Gondolom nem örült annak, hogy a pucér popsijára kapja a büntetést, de mostanra már világossá vált előtte, hogy nem sok esélye van az öregek akaratával szemben.

Egy kicsit megpaskoltam a kislány csípőjét, hogy emelkedjen fel egy picit, majd két oldalt megragadva a térdéig húztam a bugyiját. Az eddigi fenekesek halványpiros nyoma látszódott a popsiján. Rátettem a kezemet, majd folytattam a náspángolást. Most már ütemet váltottam. Először gyors 5 ütést mértem a jobb popsijára, majd egy pillanatnyi szünet után újabb 5 fenekest balra, végül ötöt középre.

Az első 15, meztelen fenekén csapódó ütés jelentősen megnövelte Bogi reakcióját. Most már nem csak mozgatta a popsiját a térdemen, hanem igazi táncot kezdett járni. Ahogy próbált elmenekülni a csípős fenekesek elől, a testsúlya előre mozdult, a lábai felemelkedtek a levegőbe, a felsőteste teljesen a bal oldalamra került.

Most nem kapott simogatást a kör végén, hanem egy igen rövid szünetet követően ismét következett 5, gyors fenekes. A második kör végére megjött Bogi hangja is. Először csak halk sziszegés és elfojtott nyögések formájában, de hamarosan egyre hangosabb "Auuuu" követte minden ütésemet. A negyedik sorozat végén pedig már nem bírta tovább, és miközben a jobb kezével védeni próbálta sajgó popsiját, halkan azt a tényt ismételgette, amit én is tudtam: "Fáj". És persze azt is, hogy "Ne", és "Elég" és persze a legtöbbször azt, hogy "Kérem".

A szívem szerint én abba is hagytam volna a porolást, de mivel ezt a büntetést Sir Archibald vezényelte, így nem maradt más választásom, mint a jobb csuklóját a derekához rögzítve folytatni a fenekelést. Most már eléggé fárasztó volt a térdemen tartanom a kislányt, mivel a lábaival annyira kalimpált. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy a lábait leszorítom a jobb combommal, de mivel úgy láttam, hogy Sir Archibald és a neje lassan kezdenek megelégedni a fenekelés eredményével, ezért meggondoltam magam.

Való igaz, hogy ekkor már szép piros színben pompázott Bogi popsija. A tenyerem állapotából kiindulva nem volt nehéz elképzelnem, hogy mennyire sajoghatott a feneke. Amikor egy következő sorozat után sem szólalt meg az öreg Lord, már tényleg megsajnáltam a kislányt.

- Remélem most már kezded sejteni, hogy hiba volt olyan csúnya szavakat használni. - mondtam, minden szót egy-egy csípős fenekessel kísérve. – Most tőlem kapsz 25-öt, de olyat, amit remélem, még sokáig fogsz emlegetni. És remélem, nem feledkeztél meg a büntetésed következő részeiről sem.

- Ne…. Kérlek… elég…. Már megkaptam a büntetésemet…. már nagyon fáj…. Nem fogok többet ilyeneket mondani…. Komolyan….

Nem nagyon törődtem a kérlelésével. Most már viszont tényleg a két combom közé szorítottam a lábait, bal kezemmel erősebben leszorítottam a derekát és a szépen megfeszülő, vörösen remegő popsijára kiosztottam egy igen hatásos 25-öt. Az eddigi fenekesek sem voltak simogatások, de most jóval a fejem fölé emeltem a kezemet és onnan csaptam le igen erősen. Nem tartottam szünetet, sőt, az ütéseim egyre erősebbek lettek. Amikor az utolsó fenekes is elcsattant, a tenyerem szinte égően sajgott. Persze ez semmi sem volt a lány popsijához képest, amely tényleg olyan forró volt, mintha ráült volna a tűzhelyre.