Könyvajánló

És akkor ismét két új könyv :)

Pam Godwin - Vágyakra hangolva

Evory 13 korában édesapja meghal, az ő halála után senki nem védelmezi a lányt, aki hamarosan erőszak áldozata lesz, majd az évek során állandó erőszak tárgya… 

A lány egyszerűen belefásul mindenbe csak a zene/zongora élteti, és az, hogy miután befejezi a tanulmányait a Le Moyne akadémián bejusson a híres Leopold Konzervatóriumba. Sajnos egy drogfüggő anya, és egy semmirekellő testvér mellett az anyagi helyzete nagyon nehéz, ezért olyan olyan dolgokat tesz meg a túlélésért, amit erőszakkal úgyis elvennének tőle… 

A gimnázium utolsó évében új tanár lesz a zongora tanszék vezetője… mikor ők ketten találkoznak minden megváltozik…

Pam Godwin New York Times és USA Today bestseller szerző romantikus-erotikus regénye egy titkolt tanár-diák kapcsolatba repíti el az olvasót. Az első oldaltól lebilincsel…

"Ivory dereka köré fonom a kezeimet, egész testem beleremeg a tudatba, hogy veresre paskolhatom a feszes fenekét. De az agyam azért kiált, hogy válassza a másik opciót, mondja el nekem a titkait, és tántorítson el engem ettől a veszélyes kísértéstől.
 
Hátával a falnak támaszkodva, pompás cickói emelkednek, és visszaesnek a mellkasomon, barna
szemeivel felnéz rám, és azt súgja:
 
– Elfenekelés.
 
Lihegő válasza egyenesen hasba vág, az érzés az ágyékomig hat, egy torokhangot facsar ki belőlem, és arra késztet, hogy a csípőmet éhesen az övéhez dörgöljem. Zihálni kezd, ahogy megérzi. Basszus, hogy lehet, hogy eddig nem érezte? Még életemben nem voltam ilyen kemény.
 
Ez egy újabb botlás. Olyan, mint Shreveport és Joanne, és egy istenverte csúszós lejtő a pusztulásba már megint. Mozdulatlanul tartom a testemet az övén, az ujjaimat a derekához préselem.
 
Ő nem Joanne. Ez nem szerelem vagy ragaszkodás. Még csak nem is szex. Oda kell figyelnem, és végrehajtani a büntetést.
 
Elengedem őt, hátralépek, és lelassítom a lélegzetvételemet.
 
Megadtam neki a választás lehetőségét, és én olyan ember vagyok, aki tartja a szavát.
 
– Forduljon meg! Kezeket a falra!
 
Úgy elfehéredik az arca, mint egy lepedő, ahogy lassan megfordul, és eleget tesz az utasításomnak. Vékony barna szoknyája erotikusan kirajzolja hetyke fenekét – sokkal jobban, mint az a fekete ponyvaszerű valami, amit néhány nappal ezelőtt viselt. Gömbölyded feneke nem túl nagy, nem túl kicsi, arányos a keskeny derekával, és tökéletesen beleillik a tenyerembe.
 
Viszont a ruhája rojtos széle és fakó anyaga arra emlékeztet, hogy ez a dolog nem csak arról szól, ami a szoknyája alatt van. A megfegyelmezés és az élvezet iránti éhségem mögött kínzó vágyat is érzek arra, hogy minden módon gondoskodhassak róla.
 
– Ne mozduljon!
 
Hátralépek, és megigazítom a cipzár alatti dudoromat. Kilépek az alkóvból az osztályterem hosszanti részébe, és az ajtóra pillantok. Még mindig be van csukva. Nincs rajta zár, de a kilincs nyikorogni fog, ha kinyitja valaki, s így lesz körülbelül öt másodpercem, mielőtt a betolakodó átjut a termen a sarok mögötti részhez.
 
....

Kezei szorosan a falon, tekintete a padlón, meg se mozdult. Kivéve a lábai. Összébb húzta őket, és a térdei láthatóan remegnek a szoknyája szegélye alatt.
 
Ő is tudja, hogy ez nem helyes, hogy olyasvalamit csinálunk, amit nem kellene. Viszont kétlem, hogy annak is tudatában lenne, hogy a borzongás ebben a kockázatos helyzetben, az esély, hogy elkaphatnak minket, jelenleg is növeli a dopaminátvitelt az agyában, és ezzel egyre csak emeli a testében végigcikázó izgatottságot.
 
A lehetősége annak, hogy megússzunk egy ilyen borzasztóan tiltott dolgot, csak táplálja bennem a
fenevadat és tovább növeli az étvágyamat.
 
Közelebb ólálkodom.
 
– Tegye szét a lábait!
 
Széjjelebb csúsztatja a lábait, és előredönti a fejét, mintha engem hallgatna. Puhábban lépkedek, arra
kényszerítve őt, hogy erősebben koncentráljon a közeledésemre.
 
Amikor odaérek hozzá, odatolom magam, a merevedésemet a hátsó feléhez nyomva. Nem dörgölőzöm. Épp hogy csak érezze, milyen jól összepasszolunk, ahogy a kezeimmel a csípőjét fogva magamhoz szorítom őt. Vállait a füleihez szorítja, és a légzése elakad.
 
Félreseprem a haját, végighúzom egy ujjamat a tarkóján, majd arcommal megsimítom az övét.

 – Utolsó esély, hogy meggondolja magát!
 
Csak nehogy meggondolja magát!
 
Szavai szaggatottan törnek elő.
 
– Csak essünk túl rajta!
 
Szaporán ver a szívem, amint jobbra húzódom, és a domináns kezemmel rácsapok a fenekére. Ez csak egy bemelegítő ütés, de ő lábujjhegyre szökken, és egy szexit sikkant.
 
Megduzzad a farkam, pulzál, és beszorul a lábam mellé. Az ujjaim bizseregnek, hogy megérintsem,
hogy megcirógassam és elpáholjam hibátlan testét.
 
– Nyissa ki a száját!
 
Megfeszül az arca. Aztán résnyire nyitja az ajkait, habozik, arcbőre remeg az aggodalomtól. Olyan piszkosul gyönyörű!
 
Kiveszem a megpuhított rágógumit a számból, és az övébe teszem. Hátrahőköl, de megtartom a fejét, és egy ujjammal az őrlőfogai közé nyomom a fahéjas ragacsot.
 
– Harapjon rá! – Megsimogatom az állát, amint megfeszíti. – Jó kislány! Most tartsa ott! Semmi sikoltozás!
 
Lecsúsztatom a kezem a combján, addig nyújtózom, amíg a csupasz bőréhez érek. A légzése felgyorsul, ahogy a tenyerembe gyűröm a szoknyáját, és apránként húzom feljebb és feljebb, a pompás feneke felé, a dereka köré.
 
Libabőrös lesz a kezem, amint cirógatni kezdem a lábai hátsó részét, a combja és a feneke közti hajlatot, és a bugyija szegélyét, amely magasan fut végig a fenekén. Beakasztom az ujjaimat a csipkeszélek alá, feljebb húzom a falatnyi kis ruhadarabot a rés mentén, hogy még több hús látszódjék. A farizmai remegnek, összerándulnak a kezeim között, a pulzusom pedig az egekbe szökik.

Olyan puha és tömör, reszketős és meleg. Olyan átkozottul készséges.
 
Legszívesebben letépném a bugyiját, de egy pillantás a puncijára lehetetlenné tenné számomra, hogy a farkamat bent tartsam a nadrágomban.
 
Visszalépek, hogy hallgassam az ajtót.
 
A feneke látványa, ahogy a feljebb húzott bugyija körbefogja a puncija kellemesen izgató formáját, azzal a veszéllyel fenyeget, hogy menten térdre rogyok.
 
– Négy csapás – mondom nyersen, és megerősítem a hangomat. – Kettő mindkét felére.
 
A falat bámulja, ujjaival a téglát markolja, mialatt egy sor rángás hullámzik végig a fenekén.
 
Nagy levegőt veszek, ezúttal nagyobb erővel lendítem a kezem, de még mindig visszafogottan.
A csapás visszhangzik a teremben, a teste pedig úgy reagál, mint egy gitárhúr, megnyúlik, vibrál, hangszálaival pedig kifogástalanul hümmög. Aztán megnyugszik, stabil lesz és mozdulatlan.
 
Egy rózsaszín folt virít a feneke felszínén. Megmasszírozom a felhevült bőrét, miközben ő lágyan, de észrevehetően mozgatja a hátsóját. Valószínűleg meg van rémülve, de nem fut el, nem sikít, és nem tol el engem magától. Hozzám dörzsöli a fenekét, amikor megérintem, készen állva, hogy elvigyem őt oda, ahová akarom.
 
Oldalra húzódom, és gyors egymásutánban elsütöm a további három ütést, mindegyiket erősebben, mint az előtte lévőt, felváltva az egyik és a másik oldalra.
 
Halkan nyöszörög, begörbíti a hátát, ringatja a csípőjét, lábujjhegyre áll. És egyszer sem engedi el a falat.
 
Durván szereti, azt akarja, hogy megalázzák, szüksége van rá, hogy uralkodjanak felette. Ha tisztában is van ezzel, sohasem vallaná be. Valószínűleg, mivel sohasem a megfelelő környezetben, és nem a megfelelő partnerrel tapasztalta meg.
 
Egy osztályteremben, a tanárával… ez sem a legmegfelelőbb helyzet. De mégis itt van, a falnak támaszkodva, széttett lábakkal, csupasz seggel, mert én erre utasítottam.
 
Ő nekem teremtetett, hogy irányítsam, és büntessem, és élvezzem. Belé akarok hatolni, olyan kínzó hévvel, hogy beleremeg a testem. Akarom a szájába, a pinájába és a lelkébe. Szét akarom dugni, hogy aztán összeszedjem, és újrakezdhessem. Bassza meg, szükségem van erre a lányra!
 
De nem lehet az enyém"

* * *

A másik könyv pedig a Szürke sorozat 5. kötete :)

E. L. James - Sötét (Árnyalat 5.)


A sötét ötven árnyalata Christian Grey szerint.
E L James most új szemszögből közelít a Szürke ötven árnyalatának világához. Az eredeti romantikus történet világszerte több millió olvasót vett le a lábáról.
A perzselően érzéki affér szívszakadással és vádaskodással ér véget, de Christian Grey sehogy sem tudja kiverni a fejéből Anastasia Steele-t. Elhatározza, hogy visszaszerzi, ezért igyekszik elnyomni magában a sötét vágyakat és az uralkodási kényszert, és úgy szeretni Anát, ahogy a nő megkívánja.
Ám a gyerekkorában átélt szörnyűségek még mindig kísértik, Jack Hyde – a simlis főnök – pedig magának akarja megkaparintani Anát. Segíthet-e Dr. Flynn – Christian pszichológusa, egyben bizalmasa –, hogy legyőzze a múlt démonjait? Vagy a csábító Elena és a megszállottan ragaszkodó Leila nyer a végén?
És ha Christian mégis felülkerekedik, és visszaszerzi Anát? Vajon a férfinak, aki ennyire súlyos lelki sérült, lesz-e esélye őt megtartani?