2018. február 22.

Matilda és Hódító Vilmos





Amikor szóba kerül a történelem és a "büntetés", akkor egyből Hódító Vilmos és Matilda esete ugrik be (bár talán nem mindenkinek, de nekem igen :)). I. Vilmos kb. 1028-ban születhetett, és ő volt Anglia első normann királya. Az ő felesége volt Matilda (Flandriai Matilda), akit eléggé határozott módon győzött meg, hogy hozzá menjen.

A történelemben persze nagyobb események is homályba borultak :), de annyi tény, hogy a nemes kisasszony elsőre nem nagyon rajongott azért, hogy Vilmos felesége legyen, majd történt valami, ami megváltoztatta az elhatározását.

Hogy mi történ?

Az egyik történelmi forrás így írja le:

"A híresen szép Matilda először kikosarazta Vilmost, a normandiai herceg törvénytelen fiát, mondván, nemesi család leányaként nem hajlandó egy fattyúhoz hozzámenni. A forrófejű szerelmes, aki már 7 éve udvarolt a lánynak, haragra gerjedt, a büszke hölgyet a hajfonatainál fogva lerángatta a lováról az alattvalók szeme láttára, majd szó nélkül a földön hagyta. Matilda – talán ennek hatására – beleegyezett a házasságba, mely boldognak bizonyult és 11 gyermeket eredményezett."

Ez azért eléggé elnagyolt leírásnak tűnik... Egy olyan korban, amikor az erőszak mindennapos volt, amikor egy feleség teljesen ki volt szolgáltatva a férjének, és nem csak a verések, korbácsolások voltak szinte mindennaposak, de a legkisebb bűn is akár halált, vagy csonkítást vonhatott maga után, nem nagyon tűnik valósnak, hogy egy ilyen tett, ami inkább megalázó, mint fájdalmas, megváltoztatná egy nemes lány gondolatait...

A másik történelmi forrás már inkább hihetőbb...

Amikor ugyanis Hódító Vilmos feleségül akarta venni Flandria grófjának lányát, Matildát, aki Vilmos törvénytelen születése miatt visszautasította  a kérőt, akkor Vilmos titokban elutazott Bruges-be, megleste a miséről kijövő hajadont, és "Mikor Matilda kilépett a templomból, Vilmos rátámadt, ökölcsapásokkal, rúgásokkal és ütésekkel fenyítette meg, majd pedig felpattant a lovára, és övéivel együtt hazavágtatott. A lány pedig az elszenvedett ütések következtében az ágyat nyomta. Ekkor odament hozzá az atyja, és megkérdezte, kit választana jegyesül. A hajadon erre azt válaszolta: sohasem megy férjhez, hacsak nem lehet Vilmos hercegé. És így is történt."

Ez sokkal inkább beleillik az adott korba... Persze egy spanking blogon inkább érdekesebb az, ahogyan egy történelmi romantikus regénybe adaptálják az esetet:

A hercegnő szélesen elmosolyodott, ahogy a múltjára gondolt.
– Vilmos megkérte apámtól a kezemet, de én kikosaraztam. Végül is egy gazember volt, senki és semmi nem lehetett biztonságban tőle a birtokán. Valahogy élveztem, hogy visszautasíthatom. Egy nap Vilmos és kísérője Blois-ba lovagolt, és összetalálkoztam velük az utcán. A testőrömmel és a komornámmal voltam. Megragadott, és a lovaglóostorával rám suhintott.
Madeleine-nek elakadt a lélegzete, de a hercegnő arcáról nem tűnt el a mosoly.
– Később újra házassági ajánlatot tett, és én elfogadtam.
– Miután megostorozta?!
– Azért mert megostorozott. Ne érts félre, nem kedvelem az efféle dolgokat. Azóta nem emelt rám kezet, és ha megtenné, a mennyország kapuja is összedőlne, olyan veszekedést rendeznék neki. De amikor képes volt bejönni apám várába, és megtámadni a várúr leányát, rögtön tudtam, hogy ő a végzetem.

Persze ebbe is bele lehet kötni egy kicsit :). Ugyanis először arról van szó, hogy az ostorával rá suhintott (egy ütés), majd „ostorozásról”, ami több ütésre utal – de ez azért már izgalmasabb :)
És minden történelmi forrás arra utal, hogy a házasságukban Vilmos semennyire nem volt erőszakos, sőt, talán szerette a feleségét (persze akkoriban a szerelem nem játszott szerepet a házasságban). Vagyis azzal nyerte el a lány szívét, hogy megverte (csak lerántotta a lóról, agyba-főbe verte, vagy csak megcsapdosta...), és boldogan éltek :)

A történelmi-romantikus könyv címe: Álmaim lovagja, Jo Beverly a szerző.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése