2017. január 9.

Prugleni szemmel (1?)





Prugleni szemmel
(Részletek Mint diplomataasszony naplójából)



3612. Nelona hónap 49. napja (Prugleni időszámítás szerint):

    Ma van az a nap. Ezért imádkoztam már 11 éves korom óta. Igen, azóta várom, mióta a mamám elküldte azt a segítségkérő üzenetet. Végre választ kaptunk, bár elképzelni sem tudom, hogy néhány idegen miféle megoldással lesz képes segíteni rajtunk. Viszont, ha semmit sem teszünk, akkor egészen biztosan kihal a fajunk. Ezt pedig nem engedhetjük meg. A kiegyezésnek végre meg kell történnie a két fél között. Azonban ez nem olyan egyszerű. Számtalan ötlettel próbáltam már megbékíteni a két tábort, de ez jelenleg lehetetlen feladatnak tűnik. Én pedig már teljesen tanácstalan lettem. Gyűlöletet és ellenszenvet sokkal könnyebb felébreszteni, mint elaltatni, és bizalmat előlegezni a helyébe. Mára akkora lett a szakadék a férfiak és nők között, hogy a férfiaknak fogalmuk sincs róla, hogyan tiszteljék, és mire van szükségük a nőknek, a nők pedig már nem tudnak bízni a férfiakban, így nekik sincsen, fogalmuk se mire van szüksége egy férfinek. Ez mindenkinek rossz. Legfőbbképpen a gyermekeknek, akik ebben az elvakult gyűlöletben izzó világban kénytelenek felnőni. Lassan pedig már nem is fognak születni gyermekek. Már most is ijesztően kevesen vannak. Nem is értem. Hiszen lehetne a bolygónk maga a gazdasági és kulturális és tudományos fellegvára a világegyetemnek. Hiszen nincsen éhínség, nincsenek fertőző betegségek már évszázadok óta, melyek tizedelnék a népet. A bolygónk természeti és ipari szempontból is rengeteg értékkel büszkélkedhetne. Én mégis itt ülök egy nagy láda merionkaptán (robbanóanyag) tetején, és csak várom, hogy mikor pusztítjuk el magunkat végleg. Mégis, hogy lehetek itt bölcs és józan, egy ilyen helyzetben? Na és az idegenek? Ezernyi kérdésem lenne. Milyenek valójában? Milyen a kultúrájuk, náluk is vannak nemek? És ha vannak, hogyan élnek együtt? Ez talán őrült, és ostoba kérdés volna bárhol máshol, de egy bolygón, ahol a nemek háborúznak egymás ellen, nem létezik őrült, vagy ostoba kérdés…
   
   Az asszisztensem éppen most szólt, hogy kommunikációs távolságba értek a Földi bolygó küldöttei. Föld, milyen érdekes, és szép hogy valaki így nevezze a bolygóját. Biztosan nagyon tisztelik és szeretik a bolygójuk természeti kincseit, ezért nevezik így az anyabolygójukat. Fel is vettem a kapcsolatot velük. Sajátos és furcsa népség lehetnek. Először egy kedves hölggyel beszélgettem. Majd egy kisebb vita után, amit kihallottam a komunkikátorból szerencsére úgy döntöttek, hogy mind a heten elfogadják szíves meghívásunk a tárgyalásra. A vita közben megerősítést nyert, hogy léteznek náluk nemek. Amint megérkeznek, természetesen elemezzük a fiziológiájukat, hogy megfelelő ételeket és italokat tudjunk biztosítani számukra. Már csak 3 óra, és itt lesznek. Addig is sok a teendőm. Elő kell készíteni a megfelelő szálásokat, fogadni Mada képviselő urat, és Ronett képviselőasszonyt. Mindenre felkészültnek kell lenni, és mindennek jól kell alakulni. Nem fulladhatnak kudarcba ezek a tárgyalások is…

   Végre megérkeztek. Nem sokban különböznek tőlünk. Talán abban, hogy némiképp magasabb, nyúlánkabb testalkatuk van. Ez jó jel is lehet. Vajon miért van a feltehetőleg férfi egyedeknél fegyver? Talán jobb lesz bemutatkozni, és biztosítani őket arról, hogy itt nem fenyegeti őket semmiféle veszély, valamit beljebb invitálni őket…

   Hű de érdekes személyiségek ezek a Földiek. Végre feltehetem tömérdek kérdésem feléjük, a hajójuk működéséről, belső hierarchiájukról, férfi-nő kapcsolataikról… Na, jó talán már kezd sok lenni a kérdés, a Földi biztonsági férfi kezd, türelmetlen lenni azt hiszem. Ideje belekezdeni a szomorú tények ismertetésébe. De vajon mi az, amit mindenképpen el kell, mondjak, és mi az, amit egyelőre jobb, ha nem mondok el? Jobb, ha egyelőre csak a legszükségesebbekkel terhelem a tisztelt Földi Küldöttséget…

   Furcsa. Mármint, ahogy a bolygónkat érintő problémáinak ismertetésekor mennyire eltérően reagálnak, viselkednek. Látszik rajtuk, hogy nem azonos a véleményük, mégis képesek megfelelő kölcsönös tisztelettel kezelni ezt. Rá kell jönnöm hogyan képesek erre. Nálunk már lassan teljesen elképzelhetetlen, hogy a két nem tisztelettel hallgassa meg egymást, és tisztelettel szóljon egymáshoz. Egyszerűen csökönyösen ragaszkodnak a nézethez, hogy a másik nem másodrendű értéktelen személy. Az idegenekben ennek nyoma sincs. Legalábbis nem tűnik úgy mintha bárki is másodrendűnek kezelne bárkit is, még ha meg is van a maguk hierarchiájuk. Persze valószínű náluk a két nem között sosem lehettek ilyen konfliktusok, vagy ha mégis, megtanulták kezelni. De vajon mi módon?

   Talán itt lenne az ideje, hogy egy kis szünetet rendeljünk el vacsoráig. Lehet, idő kellene az idegeneknek, hogy átgondolják, mindazt, amit megtudtak a bolygónk sajnálatos helyzetéről. Nem várhatjuk tőlük, hogy néhány óra alatt változtassák meg a sorsunk, ha erre mi magunk emberöltők alatt nem voltunk képesek. Itt sajnos nem elég jó megoldás a tűzszünet. Végleges megoldás kell, vagy véglegesen kihalunk. Ehhez pedig idő kell…

Sajnos nem tudom tovább írni a történetet, mert Valaki nem írta meg a következő részt :P :P :P

Tisztelettel:
Mint Diplomataasszony 



Írta: Furika


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése