Rabszolga feleség 4.

A birtokom elég kicsi volt, legalábbis a környék gazdaságaihoz képest. Igazából nem is vágytam többre – bár az elmúlt évben lehetőségem se lett volna bővíteni, köszönhetően az én kis feleségemnek. A földem termékeny volt, ráadásul egy dús vizű patak szelte ketté, még a legnagyobb szárazságban is elég vizet adva. A rabszolgákkal igazságosan bántam, alig volt szökés, így elég volt egyetlen felügyelő, vigyázni rájuk.

Az épületek nagyjából a birtok közepén helyezkedtek el. A patak egyik partján volt a földeken dolgozó rabszolgák szállása, az állatok karámjai, valamint Mr. Jonas szálláshelye. A patakon egy széles fa híd vezetett keresztül az udvarházhoz, ahol én laktam. A ház körül csak női rabszolgák dolgoztak – kivéve Tobyt, a szakácsnő 14 éves fiát, aki amolyan mindenes volt. Olyan kevesen voltak, hogy nem építtettem nekik külön lakóhelyet, a központi épület földszintjén voltak elhelyezve.

Amikor átzötykölődtem a hídon, Ginger szokás szerint rohanva érkezett elém. Ginger volt a legfiatalabb rabszolgalányom, éppen csak elmúlt 18 éves. A szülei is rabszolgák voltak, pár éve haltak meg egy balesetben. Mindig vidám volt, egy kicsit szeleburdi, de nagyon lelkiismeretesen látta el a munkáit. Amikor észrevette, hogy nem vagyok egyedül, megtorpant, majd amikor felismerte Suzy-t, futva elindult vissza és kiabálva hívta a többieket.

Mire leparkoltam a ház előtt, már mindenki ott várt. Először még hitetlenkedve perlekedtek szegény Gingerrel, hogy be akarja csapni őket, de amikor saját szemükkel is látták egykori úrnőjüket a szekér mögé kötve, egy csapásra elakadt a szavuk.

Leszálltam a bakról és élvezettel kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat.

– Mire vártok? – kérdeztem, mintha semmi különös nem lenne. – Toby, fogd ki a lovakat és lásd el őket. Ginger, Lizzy, pakoljátok le a kocsit.

Toby azonnal a lovakhoz lépett, és halkan beszélni kezdett hozzájuk, a két lány viszont eléggé kelletlenül kezdte behordani a házba a csomagokat – egyértelmű volt, hogy sokkal inkább maradtak volna. Még az öreg Katie-t, a szakácsnőt is paranccsal kellett a konyhába küldenem, pedig ő tényleg csak akkor hagyta el a felségterületét, ha kigyulladt a ház.

Eloldoztam Suzyt a szekértől, az udvar szélén lévő fűrészbakhoz vezettem. A szerkezet az eredeti funkciója mellett tökéletesen alkalmas volt a vesszőzésekre is, pont olyan magas volt, hogy áthajoltatva rajta egy lányt, a feneke szépen domborodott a csípős pálcáknak. Nem terveztem, hogy Suzy megfenyítem, de még nem tudtam pontosan, mit is kezdjek vele – addig pedig jó ötletnek tűnt ebben a kényelmetlen pózban hagyni. A lábait nem is kötöztem le, csak a csuklóját rögzítettem az egyik oldalon. Nem tudtam megállni, és mielőtt bementem a házba, végigsimítottam a combján, majd a popsiján, végül egy erőteljes paskolással búcsúztam.

Intettem Lizának, hogy kövessen. A dolgozószobámban már ott a szokásos, hideg limonádé, ami most kimondottan jól esett. Hosszú ideig elgondolkozva ültem a kényelmes karosszékemben, azon töprengve, mit is kezdjek Suzyval.

A rabszolgákat általában megbélyegezték: a férfiaknak a homlokukra, a nőknek a vállukra égették a birtokos billogját. Én ezt nem csináltam, barbár dolognak tartottam – bár az igazat megvallva, most nagyon erős volt a késztetés, hogy visszatérjek a régi módszerhez… Nálam a férfi rabszolgák egy vas karikát kaptak a nyakuk köré, rajta a jelemmel. A lányoknál megelégedtem egy kisebb karikával, ami a fülükbe került – távolról olyan volt, mint egy kis ékszer.

Liza türelmesen állt az asztal előtt. Az évek folyamán ő lett a jobbkezem. Liza vezette a birtok bevételeit és kiadásait, ő tartotta a kapcsolatot Mr. Jonas-sal, sőt, a legtöbb fegyelmezési dolgot is rá bíztam a házban. Nagyon hálás volt, amikor a szökése után kíméletes voltam vele, nekem pedig nagyon is jól jött, hogy sok terhet át tudtam tolni rá.

– Uram – szólalt meg végül, kérdő hangsúllyal.

– Igen – feleltem vontatottan. – Vettem egy új rabszolgát… 50 aranyat vezess fel a kiadások közé.

– 50 arany? De ő…

– Igen, ő – megtöröltem a homlokomat a kézfejemmel, pedig már nem is izzadtam. – Menj Garrett-hez, és készíttess vele egy bőr szíjat. Kb. olyan széles legyen, mint amit a férfiak viselnek. A két végén legyen két lyuk, amelyen a fülbevaló karika átfér.

– És… Milyen hosszú legyen?

– Hosszú? Útközben vegyél méretet Suzy nyakáról. És küldess be valami ennivalót.

A székemet az ablak felé fordítottam, és az elkövetkező órát azzal töltöttem, hogy a fűrészbakra kikötött feleségemet bámultam. Bár a lábait nem kötöztem le, így is eléggé kényelmetlen helyzetben volt. Először a két lábát egyenesen tartva állt, de nagyon hamar rájött, hogy ezt nem sokáig bírja – ebben a helyzetben a teste nem is ért a fűrészbak felső részéhez. Ekkor behajtotta a térdét és ráhasalt a bakra. Egy ideig megkönnyebbülve pihentette izmait, de a vékony léc vágta a hasát, így hamarosan visszatért az előző pozícióba. Majd megpróbálta a lábait széles terpeszben, jobban megosztva a testsúlyát.

Amikor Liza visszaért, kezében a bőr nyakpánttal, mindenkit behívattam a szobába.

– Suzy a birtok új rabszolgája – kezdtem bele. – Amíg bele nem tanul a munkájába, addig valamennyien felette álltok. Valamennyien.

Végignéztem rajtuk, hogyan reagálnak. Ginger szinte szégyenlősen hajtotta le a fejét, bár gondolom örült, hogy ezentúl nem ő lesz a rangsor legalján. Katie és Liza arcáról semmit sem lehetett leolvasni, Lizzy viszont nem tudta elrejteni, mennyire is boldog a helyzettől. Mondjuk meg tudtam érteni, ő kapta a legtöbbet korábbi úrnőjétől.

– Ezt a szokásnak megfelelően közölhetitek vele – folytattam, miközben leakasztottam egy rövid, puha bőrből készült korbácsot a falról. Lizzy csalódott arcot vágott, miközben Liza kezébe adtam az eszközt – ő inkább a bambuszbotot választotta volna. – Fejenként max. 25 – mondtam. – Ez nem büntetés, ne felejtsétek el, ez csak bemutatkozás, hogy tudja az új lány, hol a helye.

Liza kicsit felemelte a kezében lévő bőrszíjat.

– Azt a nyakára – feleltem a néma kérdésre. – A karikával fogasd össze. Tisztítsátok meg alaposan, kapja meg az új ruháját és hozzátok elém.

– Igenis, Uram – felelte Liza és mind a négyen kimasíroztak az udvarra.

Én visszaültem a székembe és mint egy előadást néztem, mi is történik.

Suzy sejtette, hogy mi következik, így csak megadóan lehajtotta a fejét, amikor a többiek odaértek hozzá. Liza intésére Ginger és Lizzy a fűrészbak két lábához kötözték a volt feleségem bokáit, ő pedig leguggolt a fejéhez és halkan beszélni kezdett hozzá. Csak pár méterre voltak az ablaktól, de nem hallottam, mit mondott, viszont amikor megragadta Suzy tarkóját és úgy fordította a fejét, hogy rám nézzen, láttam a szemén, hogy sikerült alaposan rá ijesztenie.

Liza átadta a korbácsot Gingernek, majd most már hangosan folytatta:

– A gazdánk nagyon igazságos, de ha büntetni kell, akkor nem szokott elnéző lenni. Engedelmeskedj mindenben és akkor nem lesz gond. Persze a te esetedben nem lehet tudni… –  esett ki egy kicsit a szerepéből. – A gazda szava az első, ha ő mond valamit, akkor azt kell tenned, de rajta kívül mindenki másnak is engedelmeskedned kell. És bárki megbüntethet, ha úgy látja jónak. Akár még Toby is.

– Na, az ki van zárva! – találta meg a hangját Suzy. – És nektek is az eszetekbe vésném, ha lenne olyanotok, hogy a dolgok változnak, és leszek én még ennek a birtoknak az úrnője. És aki egy ujjal is hozzám mer érni, annak nem marad bár a hátán. Ribancok!

– Mit mondtál? – kérdezte Liza fojtott hangon, miközben a többiek felháborodottan szidták Suzy-t. – Egy ilyen kis kurva ribancoz le minket? – megcsóválta a fejét, mint aki nem hiszi el, majd egy intéssel elhallgattatta a többieket. – És én még elnéző akartam lenni…

Átadta a korbácsot Gingernek, és azt mondta:

– 25-öt. Keményen.

Lizzy közelebb lépett a bakhoz, és felhajtotta Suzy rövid ruháját. Jól láttam, ahogyan a tenyerével végigsimított a combján, majd alaposan belecsípett a belső részébe, egészen közel a puncijához. Arcán elégedett mosollyal adta át a helyét Gingernek, amikor látta, hogy Suzy fejét felemelve felkiáltott fájdalmában.

Ginger még életében nem fenekelt el senkit. Ő volt a legfiatalabb, eddig csak a „pálca másik végét” ismerte. Ha Liza nem parancsol rá, akkor valószínűleg megelégedett volna 10-12 paskolással, de most minden erejét beleadta az ütésekbe. Persze a korbácshoz inkább csukló kell, így kevésbé voltak hatásosak a csapásai. A tapasztalatlanságából fakadóan az ütései össze-vissza értek célba, vagyis a legtöbb nem Suzy popsiján csattant, hanem inkább a combján. A feleségem reakcióját elnézve szerintem sokkal jobban örült volna igazi fenekeseknek…

A rövid bőr korbács nem egy veszélyes fegyver, ezért is választottam – nem akartam, hogy komolyabb kárt tegyenek az én kis rabszolga-feleségemben. De azért a bőr csíkok eléggé tudnak csípni, főleg az érzékenyebb részeken. Ez látszott is Suzy reakcióján, aki szinte végig sziszegte a verést, és a fejét többször felemelte, amikor egy-egy ütés különösen érzékeny helyen érintette.

Ginger közben átadta a korbácsot Lizzy-nek. Lizzy lassan körbe sétált a fűrészbak körül, majd megállt Suzy fejénél. Először azt hittem, hogy mondani akar neki valamit, de csak közelebb lépett, a fejét szinte a térdei közé fogva, majd hirtelen lecsapott a korbáccsal Suzy combjai közé. A feleségem élesen felkiáltott, amikor a csípős szíjak a puncijára csapódtak. Lizzy lábai szinte satuba fogták a fejét, így tehetetlenül vergődhetett csak az ütések alatt.

Lizzy pedig, arcán szinte sátáni mosollyal, egyenletes ütemben kiosztotta mind a 25 ütést Suzy combjai közé. A mosolya egyre szélesedett, amikor Suzy könyörögni kezdett, hogy hagyja abba. Egy pillanatig felötlött bennem, hogy közbeavatkozok. A beavatás általában csak jelzés az új rabszolgának, hogy mire számíthat. De ez most egyáltalán nem egy általános, mindennapi helyzet volt.

– Élvezted, ribanc? – kérdezte Lizzy, közelebb hajolva Suzy-hoz. – És ez csak ízelítő volt, ne feledd.

Láttam, hogy Suzy a könnyeivel a visszavágást is lenyelte, és csak lehajtotta a fejét. Mintha lassan kezdene tanulni – gondoltam.

Katie következett. Ő sem szerette a feleségemet, de neki igazából nem volt komolyabb afférja sem vele. Az évek során nagy tapasztalatot szerzett a fenekelés terén, így szinte érzelem nélkül, profi módon osztotta ki a 25 fenekest Suzy felfelé meredő popsijára. Ő tényleg csak a fenékre csapott, csuklóból meghúzva, hogy a szíjak szétterültek és beterítették a teljes felületet. Suzy ezt persze jobban viselte, mint Lizzy ügyködését, de mire Katie befejezte, olyan piros volt a popsija, mintha egy vörös alsót vett volna fel.

Ezután Liza vette vissza a korbácsot. Suzy mögé lépett, először gyengéden végigsimított a popsiján, majd ő is belecsípett a másik combjába.

– Oldozzátok el – mondta a többieknek.

– De még neked is el kell verned, ezt parancsolta az uraság – ellenkezett Lizzy.

– De azt nem mondta, hogy a bakon kell elvernem. És te is nagyon hamar megismerkedhetsz a korbáccsal, ha engedetlenkedsz.