2013. augusztus 30.

Tengeren innen és túl - 3. rész


Tengeren innen és túl

Szerző: Duresz

3. rész



A három nap viszonylag unalmasan telt Anna számára, a szobában, egyedül nem tudott nagyon mihez kezdeni, a sebei gyógyulgattak, aludt, pihent, próbált lelkileg készülni arra, ami vár rá. Ruhát érdekes módon nem adtak neki, a nap 24 órájában meztelenül volt.

Aznap, mikor visszaköltözött a kis házba, szólt neki Tünde, hogy vacsorára jelenése van a megrendelőnél. Egy szexi lila, teljesen átlátszó ruhát adott neki, ami alá nem vehetett fehérneműt, illetve természetesen cipőt sem húzhatott fel. Anna alaposan megmosakodott, beillatosította magát, Tünde pedig elvezette az ebédlőbe.

Egy nyolcszemélyes asztalnál várta őt a megrendelő, aki Anna legnagyobb meglepetésére egy 30-as évei vége felé járó, jóképű fiatalember volt, sűrű, sötétbarna hajjal. Szégyellősen mosolygott Annára, mikor meglátta és igazi hölgyként bánt vele, kezet csókolt, bemutatkozott, kihúzta neki a széket. Hamarosan a nevét is megtudta, Davidnek hívták és ausztrál születésű volt. Nem tudott németül, de Tünde ott állt mellettük és végig fordított nekik.

– Lenyűgözően szép vagy, kedves Anna! A próbán valósággal elbűvöltél… Kérlek, mesélj magadról. Hol nőttél fel, mivel foglalkoztál, hogy kerültél ide.

Anna belekezdett a monológjába, elmondott mindent, a vidéki életről, a nagyanyjáról, a hajóról, a verésekről, Dietrichről és végül, hogy miért is csinálja ezt az egészet végig.
David érdeklődve hallgatta, de nem szólt egy szót sem. A végén odafordult Tündéhez és mondott neki valamit.

– David szeretné megnézni, hogyan gyógyulnak a sebeid. Kérlek, vetkőzz le meztelenre!

Anna felállt a székből, és levette magáról a kis lenge ruhát. Először eltakarta a szemérmét, de aztán belátta, hogy igazából ennek semmi értelme. David felállt, körbejárta, alaposan megnézte a fenekét, majd kérdezett valamit Tündétől, aki azonnal válaszolt.

– Azt kérdezte, körülbelül mennyi idő, mire meggyógyulsz. Mondtam, hogy 2-3 nap.

David elmondta, hogy mennyire örült a találkozásnak és, hogy akkor mindent megbeszél Tündével és hamarosan ismét látják egymást.

Anna este elgondolkodott a dolgokon és most először érezte magát nyeregben. Ez a csávó láthatóan oda van érte, bár még mindig nem tudja, milyen körítést szeretne a szex és a verés köré. Mert nyilván lesz.

Másnap este jött Tünde és elmondta, hogy mire jutottak Daviddel.

– Nagyon szimpatikus vagy neki, teljesen megfogtad. Gondolom már kitaláltad, hogy szerepjátékot akar. A lényeg, hogy parasztlányt fogsz játszani… Akit ő, az úr, aki a földjeit látogatja, kinéz magának. Kinn a földeken megszólít, de te elég alpári stílusban válaszolsz és elküldöd a fenébe… Ez persze nem megengedhető, így felhúzatja a szoknyádat és megvesszőzi a fenekedet. Aztán berendeltet magához pár nap múlva, megmutatja a házát és újfent próbálkozik, de te megint elküldöd… Erre berendel egy derest, pucérra vetkőztet és ismét elver. A történet szerint a deresen kell töltened az éjszakát, ő viszont éjjel belopódzik, és végignyalogatja a testedet. Te pedig kötélnek állsz és… Szóval, a lényeg, hogy kétszer 15 ütésre kell számítanod, elég rövid szünettel. Hogy utána hány dugást akar, azt nem tudom. Kapsz egy parasztlány ruhát, a lábadra persze nem húzhatsz semmit. Egy forgatókönyvet kapsz az egészről, amit meg kell tanulnod.

– Rendben. Nem lesz nehéz a szerep… Valami más, amit tudnom kell?

– Semmi. Mondtam, hogy nagyon elbűvölted, szerintem nem lesz nehéz dolgod. Holnapután este fél hétre jövök érted majd, a ruhát holnap hozom, amit hordanod kell.

Anna alaposan megfürdött a megbeszélt időpont előtt, két copfba fonta a haját és magára húzta a sváb parasztruhát, amit Tünde hozott neki. Lélekben felkészült a verésre és arra is, hogy egy idegennek adja a testét ma éjszakára. Ilyen még nem volt vele, hogy olyasvalakivel feküdjön le, akit nem biztos, hogy kívánt.

A nő fél hétre érte jött, kocsiba ültették és kb. fél órát autóztak vele. Egy kis tanyához értek, Anna a szokásos dolgokat látta, illetve egy nagy, sötétzöld autót, ami a ház előtt parkolt.

Tünde így szólt hozzá:

– Akkor tudod, mi a dolgod… A pajta mögött van egy kis kert, abban kezdődik a történet. Találsz egy kapát, kezdj el vele dolgozni, ahogy le van írva… a többi meg majd alakul. Sok szerencsét! Reggel érted jövünk. David testőre fog tolmácsolni nektek…

– Köszi! Akkor megyek…

Anna elindult a megbeszélt helyre, az idő még mindig csodálatos volt, langyos szellő cirógatta a nyakát, miközben odasétált a kis kerthez. Felkapta a kapát, ami a földön feküdt és nekiállt dolgozni vele, ahogy otthon már jól megtanulta. Hosszú percek teltek el, mire hangot hallott a háta mögül. A vacsoráról ismert David jelent meg, egy testőrével.

– Nézd csak… milyen helyes kis parasztlány! Fordulj csak ide, de tüstént, hadd nézzem meg az arcod!

A lány csak dolgozott tovább, ahogy a forgatókönyvben meg volt írva.

– Az úr azt mondta, hogy fordulj ide! Süket vagy? – szólalt meg most a testőr.

– Nincs baj az én hallásommal, jó uram! Csakhogy a munka nem vár meg, és nem végzi el helyettem senki!

– Ha én mondom, megvár! Fordulj ide, ha mondom!

A testőr erre odament Annához, kivette a kezéből a kapát, hátrahúzta a copfjainál fogva a fejét, és erőszakosan ráirányította a tekintetét Davidre.

– Na, így mindjárt más… Tényleg gyönyörű vagy… Szeretnélek ma éjszakára vendégül látni a házamban.

– Van én nekem szalmazsákom, remekül alszom rajta. És nagyon szeretem a száraz kenyér héját is, nem kell nekem lakoma.

– Te nem érted… én parancsolom, hogy gyere velem!

– Nem megyek! Munkás vagyok, nem cicababa!

– Ellent mersz mondani nekem? Egy kis vesszőzés majd észhez térít!

– Verjen meg, ha kedve tartja… akkor sem leszek az ágyasa!

– Rendben, ha ezt akarod…

Anna előrehajolt, David testőre pedig egy vesszőt nyomott főnöke kezébe, majd felhúzta a lány szoknyáját. Anna behunyta a szemét és ellazította magát. Puff! A lány meglepődött, David egyáltalán nem ütött nagyot. Puff! Jóval könnyebb volt kiállni a csapásait, mint amiket Tünde adott a lovaglópálcával. Puff! Annának hang sem jött ki a torkán, mondjuk így sokkal izgatóbbnak érezte a verést, mint amikor nagyokat sóznak a fenekére. David a nyolcadik ütés körül kezdett rájönni, hogy talán túl gyengéd, hiszen Anna meg sem rezdült a találataira.
Itt volt előtte ennek a gyönyörű nőnek a fenséges hátsója, és ahogy látta, bírja az ütéseket… Erre vágyik hosszú ideje, hogy egy ilyen szép, fiatal lányt büntessen és csíkokat varázsoljon a hátsójára… Akkor miért fogja vissza magát? A kilencedik ütést már sokkal jobban meghúzta, a tizedikbe pedig minden erejét beleadta. Nesze, nesze, nesze… nem adsz ki hangot? Nem fáj? Na, megállj!

Anna is érzékelte persze, hogy David hirtelen megváltozott, egyre nehezebb volt neki hang nélkül állni a találatokat. A kis gyenge ütések már egészen felizgatták, de ez a hirtelen jött kínzás már rosszul esett neki. Emellett 15-ről volt szó… és David már kb. a huszadiknál járt. Anna nem bírta tovább és felkiáltott fájdalmában. A férfi kéjesen vigyorgott és még vagy ötöt rámért a sikítozó lány fenekére.

– Egyenesedj fel… - mondta David, miután rendezte sorait és kicsit magához tért.

Anna megtette, a férfi szemébe nézett, nehezen visszatartva a fájdalom okozta sírást.

– Köszönöm a verést, uram! Nyugodtan fogom álomra hajtani a fejemet… - mondta Anna.

– Még nem végeztünk, kislány! – mondta David, majd elsétáltak a testőrével.

Anna tudta, hogy a forgatókönyv szerint van 2-3 perce. Nekidőlt a pajta falának, próbálta összeszedni magát. Eredetileg 30 ütést kötöttek ki, és már 25-öt kapott… Fogalma nem volt, mi lesz, ha megint ugyanennyit húznak rá. Lehunyta szemét, lazított, nagy levegőket vett… mást nem tudott csinálni. Hamarosan érte jött a testőr.

– Az uram hívatja magához.

Anna a testőr kíséretében elindult a házhoz, meztelen talpa alatt elég hidegnek érezte a döngölt föld padlót.
A ház teljesen egyszerűen, de barátságosan volt berendezve, a testőr egy nagy konyhába kísérte a lányt, ahol már David várta.

– Köszöntelek ismét, kislány! Megkínálhatlak egy pohár borral esetleg?

– Az most jól esne… - mondta Anna, a forgatókönyvben leírtaktól eltérve. Ha ő is, akkor én is…

– Áh, nagyszerű – mondta meglepetten David, majd töltött neki.

– Nos, a múltkor kicsit elvesztettem a fejemet, bocsánatot kérek érte. Kérlek, foglalj helyet!

Anna nagy fájdalmak közepette leült egy székre és kortyolgatta a borát. David tartott valami kiselőadást a jó borokról, majd a lány elé lépett és letérdelt.

– Te mezítláb vagy? Nem fázik a lábad ezen a hideg földön?

– Nem, uram! Soha nem hordok lábbelit, csak télen. Nehezen tűröm meg magamon.

– Nem szeretnél egy papucsot? Tudok adni!

– Nem köszönöm. Mezítláb szeretnék maradni.

David letérdelt a lány elé, és simogatni kezdte a lábfejét, masszírozgatta a talpát. Annának nagyon jól esett, finom keze volt nagyon a férfinek, érezte, hogy kezd ellazulni az előbbi megpróbáltatás után. Lehunyta a szemét, David pedig csak simogatta és a keze egyre feljebb kúszott a vádliján, majd a combján…

Ekkora Anna ráfogott és a közölte:

– Azt hiszem, már elég sokáig maradtam… Szeretnék hazamenni.

– Nem… Nem tudsz innen sehova menni. Én szeretném, hogy maradj…

– Megmondtam… nem leszek az ágyasa…

– Hm, úgy látom, még nem vertem elég észt beléd. Hát, ha a fájdalom kell ismét, megkaphatod…

– Inkább a fájdalom…

– Igen? Hozd a derest! – kiáltott testőrére David.

A testőr behozta a padot, Annát meztelenre vetkőztették és rábilincselték, hajából kioldották a copfokat. David tudta, hogy az előbb túl messzire ment, nem akarta ismét, hogy elragadják az indulatok. Ránézett a lány fenekére és jól látta, hogy mekkora fájdalmat okozhatott Annának az előbb. A fenekén piros, néhol véres barázdák éktelenkedtek. Visszatér a finom ütésekhez… A helyzethez annyi is elég.

Anna nem tudta, mire számítson, de az előzőek után nem remélt sokat. Ez is beteg, ahogy a nagyanyja, a bankban a főnöke, Tünde… és ő maga is. Lehunyt szemmel várta az elkerülhetetlent.

David kezébe vette a nádpálcát – ezúttal azt használt – és elkezdte finoman verni a lány fenekét. Anna először meglepődött, ez megint határozottan jól esett neki. Érezte, hogy kezd benedvesedni a puncija, az inkább erotikus jellegű pálcázástól. David ütemesen verte, hamar kifutott ismét a 15-ös keretből, de Annát ez most nem érdekelte… teste lángolt, egyre jobban zihált, mire David – a forgatókönyvnek megfelelően – abbahagyta az ütlegelést.

– Nos, hajlandó vagy az ágyamban aludni?

– Neeem…

– Akkor a deresen fogsz! Fordítsuk meg!

Eloldozták Anna bilincseit, hátra fektették, majd újra a padhoz zárták.

– A bokámat ne… - mondta nekik Anna.

A testőr nem értette a helyzetet, de David jelezte neki, hogy hagyja. Anna keze és nyaka a padhoz volt zárva, de a lábait térdben behajlította és csukott szemmel, óriási levegőket véve várta, hogy a férfi lépjen.

David letérdelt mellé, és simogatni kezdte a lány kikötözött testét. A nyakát, a melleit, a mellbimbóit, a hasát, a combjait, majd leült a deresre, a lány puncijával szemben, nyakába vette Anna lábait és csókolgatni kezdte a belső combját. Innen haladt lefelé, szájába vette a lány lábfejét, a lábujjait nyalogatta, körbenyalta a sarkát, az egész talpát, közben levette ingét, nadrágját (a testőr már eltűnt), ráhajolt Anna hasára, majd a melleit kezdte csókolgatni, a mellbimbóit nyalogatta, először csak gyengéden körbe-körbe, majd szemből…

Anna hangosan nyögött, már majd’ elalélt a gyönyörtől, David levette a nadrágját, nyakába húzta Anna lábait és gyengéden belehatolt a lányba. A deresen dugtak tehát, a lánynak nem kellett sok, hogy elélvezzen, hatalmasat sikoltott, mikor felkerült a csúcsra.

Az első menet után David eloldozta a bilincseit és kézen fogva bevezette Annát a szobába. A berendezés korántsem volt olyan puritán, mint a ház többi részéé, egy hatalmas, és vélhetően nagyon drága kanapét tettek be, ezen ágyaztak meg a párnak.
Összesen négy kört zavartak még le reggelig, Anna nagyon jól érezte magát a férfival, aki figyelmes és gyengéd volt vele végig. Néha a lány felszisszent, ha túl nagy fájdalom érte megvesszőzött fenekét, de mindannyiszor jelezte Davidnek, hogy folytassa nyugodtan.

Másnap egy kellemes reggeli közben elbeszélgettek néhány dologról. A férfi elmondta, hogy házas, három gyermek és egy feleség várja őt otthon, de egy ilyen élményt nem akart kihagyni az életéből. Elnézést kért azért, amiért az első veréskor elborult, remélte, hogy Anna nem neheztel rá emiatt. A lány erre megköszönte neki az éjszakát és a lehetőséget is, elmondta, hogy mindig szép emlékként fog tekinteni erre a napra.

Időközben megérkezett Tünde, illetve Davidnek még két embere és egy aktatáskát adtak át a nőnek. Anna kézfogással és két puszival köszönt el előző éjjeli szeretőjétől és csak annyit mondott neki: „Isten Veled!”. A férfi szótlanul nézte, ahogy a lány parasztruhájában, mezítláb beszáll a szürke autóba, majd elhajtanak a pusztaságban. Beletúrt a hajába, majd zsebre tett kézzel, elgondolkodva sétált vissza a házba, amelyet hamarosan ők is elhagynak.

– Na, hogy vagy? – kérdezte Tünde.

– Összességében jól. Kicsit rosszul indult a dolog… de aztán… aztán oké volt.

– Nagyon megvert?

– Hát igen… Az első vesszőzésnél nagyon belejött és megszaladt a keze. De aztán jobban figyelt. Különben nem tudom, hogy szexeltünk volna.

– Rendben. A kis házban maradhatsz három napig még, ahogy a többi lánynak is járt a lehetőség. De utána menned kell… A pénzt holnap este megkapod, olyan valutában, amilyenben kéred. Összesen forintban kb. 7,5 milliót fizetett nekünk David a szolgáltatásért, a helyszínért, érted, a hallgatásért, a próba megszervezéséért, stb. Ennek a 35%-át kapod meg, ami kb. 2,6 millió forint. Ez nagyon jutányos, vedd figyelembe… Mások kb. 10-20-at szoktak adni.

– Jól van… Arra tökéletesen elég lesz, hogy hazamenjek és még marad is belőle valamennyi.

Anna visszament tehát a kis házba, ahol már várták a cuccai, amiket még anno a hostelben hagyott hátra. Tünde másnap érkezett a pénzzel, és – mivel Anna így kérte – euróban leszámolta neki az összeget. Megnézte Anna fenekét és hozott rá sebkenőcsöt is.

– Tegnap megint megkaptam én is a magamét… Érdekelte volna a férjemet a spanyol lány, de én elengedtem… Azt mondta, hogy akkor szerezzelek meg téged még neki is egy éjszakára, de nemet mondtam… Nem hiszem, hogy ennyi verés után bírná a tested és ahhoz túlságosan kedvellek, hogy rosszat tegyek neked. Erre nekem esett a lovaglópálcával…

Tünde levette a ruháját, és megmutatta a férjétől újfent szerzett emlékeket. Aztán rátámaszkodott az asztalra és zokogni kezdett. Anna mellélépett, átölelte a vállát és próbálta nyugtatni.

– Tünde… Ez neked sem élet. Egyszer agyon fog ütni. Gyere velem! Két jegyet foglalok, mennyi az esélye, hogy akárki felismer a repülőtéren és szól azonnal a férjednek? Gyönyörű vagy… simán kezdhetsz új életet. El is… el is jöhetsz a Mama birtokára is, éled a napszámosok egyszerű életét, senki nem fogja bolygatni az életed.

– Ez nem ilyen egyszerű… Bár a gyerekeim már felnőttek… De a luxuskörülményeket megszoktam, nem tudom, hogy viselném, hogy mezítláb, szalmakalapban dolgozzak napi 10 órát egy mezőn, aztán egy rozzant ágyon hajtsam álomra a fejemet…

– Neee, ne legyél már buta… Nem a 20. század elején vagyunk. Attól, hogy én szeretek mezítláb lenni, neked nem muszáj. A Mama jól fizet, és nem szalmaágyon alusznak a munkásai… Külön vendégház van nekik fenntartva. De ezt csak addig kell csinálnod, míg elül a vihar… aztán továbbállsz, ahova akarsz. Pakolj össze magadnak két ruhát, három váltás fehérneműt és gyere. Hagyd hátra az aranyakat, az autókat, a sofőröket, a légkondit… Mindazt, amiért nagyon komoly árat fizetsz.

– Nem tudom, nem tudom… Túl sokat kérsz… Neked viszont még ma el kell menned innen. Nem akarom, hogy a férjem esetleg lejöjjön és erőszakkal tegyen veled valamit. Mint mondtam, simán bedug egy vidéki börtönbe, ahonnan soha többé nem kerülsz elő…

– Rendben, köszönöm…

– Az autó öt percen belül készen áll. Ahhoz a panzióhoz visz, ahol találkoztunk, ott már egy taxi fog várni, ami elvisz a hostelhez, amiben laktál. Ott biztonságban leszel, annyira nem fog utánad menni.

– És veled mi lesz? Megint rajtad tölti majd ki a dühét…

– Biztosan…

Az autó megérkezett, Anna és Tünde beszálltak, a lány egész úton egy szót sem szólt a nőhöz, de többször megfogta és biztatólag megszorította a kezét. Tünde a szokásos napszemüvegét viselte és csak tűnődve bámult ki az ablakon. Aztán, az út vége felé egyszer ő is megfogta és megszorította a lány kezét…

Kiszálltak a kocsiból, Tünde pedig utasította valamire a gépkocsivezetőt, aki megfordult és elrobogott.

– Várj meg a taxiban… - mondta Annának.

Tünde bement a panzióba, odaköszönt a portásnak, majd felment a lépcsőn és magára zárta az ajtót. Pár perccel később kinyitotta az ablakot és kilépett a bejárat feletti tetőre, majd leugrott oldalt és – kendőt és a szemüvegét viselve - bepattant a taxiba.

– Ezzel egy napot biztos nyerek… A férjem ma már nem fog keresni, holnap meg azt az infót kapja majd, hogy a panzióban aludtam. Addigra már nyomunk sem lesz...

Anna elégedetten mosolygott és biztatóan megsimogatta a láthatóan nagyon feszült Tünde vállát. A hostelben senkinek nem tűnt fel a két nő, Annát mondjuk megismerte a portás, de láthatóan kicsit illuminált volt ahhoz, hogy bármilyen érdemleges információ eljusson a tudatáig. A két nő természetesen nem nagyon tudott aludni éjjel, de szerencsére másnap nem volt gond, a repülőtéren nem tartóztatták fel őket és gyakorlatilag simán kijutottak az országból.

Néhány nappal később már a Nagymama irodájában ültek mind a ketten, és elmagyarázták a helyzetet és az egész sztorit az asszonynak. Ő természetesen nem volt boldog a nagy múltú látogató bujtatása miatt, de sok kockázatot nem látott a dologban, így belement, hogy napszámosként alkalmazza Tündét.

– Fényűző palota helyett egy kis hálófülkét és sok munkát tudok kínálni. De itt biztonságban lesz, azt tudom garantálni. Nyilván egy ideig nem ajánlatos nyilvános helyre mennie, de gondolom, ezzel nem lesznek problémái. Addig marad, ameddig akar és persze ameddig rendesen dolgozik.

– Köszönöm szépen!

– Rendben! Az asszisztensem megmutatja a szállását, a munkát holnap kezdi. Vigyázzon magára!

– Még egyszer köszönöm!

– Lányom, te még maradj egy kicsit…

Tünde kilépett az irodából, és végre fellélegzett… Ez egy csodás, gyönyörű és csendes hely, végre nyugodt életet élhet, a szerény körülmények pedig nem érdekelték. Elindult, de volt egy furcsa érzése és visszalépett az ajtóhoz. Az asszony titkárnője nem volt a helyén, Tünde hallgatózni kezdett…

– Lányom, te csak a bajt hozod az emberre… Mindig mondtam, hogy nálad a verésen kívül más nem működik. Morálisan teljesen igazat adok neked, ugyanakkor óriási kockázatot vállaltál. De ezt megbocsátom. Viszont azt, hogy csak úgy leléptél arra a hajóra… és büszkeségből nem szóltál, hogy bajban vagy… azt nehezen. Vetkőzz…

Kb. egy perc múlva Tünde már csak a pálca tompa puffogását hallotta, ahogy a Nagymama ismét megbüntette elégedetten mosolygó unokáját…

4 megjegyzés:

  1. Reméljük, nem ez lesz az utolsó rész... :)

    VálaszTörlés
  2. Nem lesz folytatás????

    VálaszTörlés
  3. Duresz alkotói válságban szenved? :(

    VálaszTörlés