Orosz sors 4.

Az orosz cári balett titkaiból

 4. rész

Hat hét múlva a második osztályba kerültem és így sok leányt átugrottam, akik már egy éve az intézetben voltak. Itt megtanultam azt is, hogy mit jelent vacsora nélkül aludni menni. Már hat táncosnőt korbácsoltak egymásután az ominózus bakon, mikor a felügyelőnő hangosan kiáltotta: Mariska!

Nevemnek hallatára, amit nem vártam, mert semmi hibát nem követtem el, borzongás futott végig a testemen és reszketve közeledtem a szégyenhelyre, ahol már hat táncosnő térdelt leengedett trikóval és vonagló üleppel. Nekem is széttárt combokkal kellett letérdelnem a párnára, egy felügyelőnő pillanatok alatt lehúzta a trikómat és keresztül fektetett a bakon. Azután harmincat kaptam a korbáccsal.

Nem tudtam megakadályozni, a popóm akaratlanul is vonaglott és remegett, de emberfeletti megfeszítéssel igyekeztem kiáltásaimat visszatartani, ami csak fokozta volna a magas uraságok élvezetét. Mert ezek hölgyeikkel csak azért jöttek színház után, hogy kínjainkban gyönyörködjenek és vonaglotta a nevetéstől, miközben szegény popóink a rettenetes ütések alatt fel-le ugráltak és a megkínzottak torkuk szakadtából üvöltöztek.

Miután részemet megkaptam, az előbb megkorbácsoltak mellé kellett térdelnem, egészen közel a nézők székeihez, kétségtelenül azért, hogy jobban láthassák az új jelenség meztelen popóját és a többi bájait. Száraz szemekkel foglaltam el a kijelölt helyet.

Ezen az estén egyedül kellett az ágyamba bújnom és ott hálótársnőimre várni, akik szerencsésebben, mint én, most vacsoráztak. Olyan rettenetes kínt éreztem, hogy minden erőm elhagyott és most, mikor senki sem látta, szabad folyást engedtem könnyeimnek. Addig ömlöttek, míg barátnőim megjöttek, de ők sem láthatták meg vörösre sírt szemeimet, mert a hasamon feküdtem.

Négy nappal később ismét a bakon kellett parádéznom. „Szép!”, gondoltam magamban, „megint egy vacsora nélküli lefekvés”. Ez alkalommal harmincat kaptam a meztelen popómra, mely az egész súlyos fenyítés ideje alatt egy pillanatig sem maradt nyugodtan. Most a bak mellé kellett térdelnem és ha barátnőim megkorbácsolását nem is láthattam, annál inkább hallottam a hangversenyt, melyet a megkínzottak rendeztek, valamint a korbács csattogását, mely a rugalmas húson a taktust verte hozzá.

Mikor felállhattam, régi lakásom helyett egy szobácskába vezettek, ahol azt a fiatal gárdatisztet találtam, aki a 14 éves növendéket nyilvánosan kiporolta. Egy flanel öltönybe volt burkolózva.

– Azt hiszem, te nem leszel olyan dacos, mint fiatal barátnőd, Mariska? – mondta nekem. – Olyan testtel, mint a tied, nagyon bujának és kéjencnek kell lenned. Miután büszkén viselted el a korbácsütéseket, valószínűleg energikus vagy, mégis jó lesz, ha egy kis erőt merítesz magadnak, mert szükséged lesz rá az éjszaka.

Ezért az ajánlatért olyan hálás voltam neki, hogy azt az ígéretet, hogy kedvességéért minden tekintetben engedelmes leszek, kiolvashatta a szemeimből. Parancsára aztán teljesen meztelenre vetkőztem és az ölébe ültem, s habár már akkor is megfelelő állapotban volt, izgalma csak fokozódott ezáltal.

Ő is nagyon elcsodálkozott, hogy fiatal korom dacára milyen fejlett, nagy hajzatom van és miközben vacsoráztam, minden bájamat a legalaposabban összefogdosta. Végül pedig egy üveg pezsgőt hozatott, több pohárral megitatott velem, úgy hogy több, mint felét az üvegnek én ittam meg. És ez a habzó ital, melyet először élveztem, mámorossá tett, ehhez járult még a tűz, mely a popómban égett és e kettő együtt forró vulkánt csinált belőlem. El lehet képzelni, hogy már természetes hajlamomnál fogva is, hogyan folytak le az éjszaka első szerelmi csatározásai. Két órán keresztül egy pillanatnyi szünet sem állott be testem vonaglásában és melleimnek gyors hullámzásában.

Partneremet ez a tűz a legnagyobb mértékben meglepte. Minden egyesült, hogy őrült kéjkitörésekre ragadjon, az italmámor, a tűz a popómban, a hálával párosult vonzalom, melyet kedvesem iránt éreztem és last not least, az a körülmény, hogy szeretőm csinos, fiatal és izmos volt.

Végre elaludtunk szorosan összefonódva, ő mögöttem és szorosan hozzám simulva. Mikor reggel felébredt, engem is felköltött néhány barátságos ütéssel. Ez alkalommal fölém borult, hogy a melleimen nyugodjék, kezeit alám tolta és lassan a magáévá tett. De alig érintett meg, mikor ismét égni kezdtem.

– Nem is hinné az ember, hogy ilyen tűzfészek létezik – kiáltott fel csodálkozva.

Egy teljes órán át maradt ebben a helyzetben. Így érkezett el háromszor utazása végére. Hogy én hányszor olvadtam fel a gyönyörben, nem olvastam, de legkevesebb még egyszer annyiszor, mint ő.

Este ismét magához hívatott. És ő, aki soha két éjszakán át egymásután ugyanazt a hálótársat nem választotta, már türelmetlenül várt reám. Miután ezen a napon verés nélkül szabadultam meg, a pezsgő után alaposan kiporolta az ülepemet, de az ajkaimon mégis kéjes mosoly játszott.

Mikor első szerelmi tűzünk, mely ezen izgalmak után csaknem két órán át tartott, kissé lelohadt, ahhoz a módszerhez folyamodtam, melyet eddig csak kényszerítésre tettem meg. És használt. Kedvesem feltételezte, hogy tüzes vérmérsékletem mellett ez iránt is nagy előszeretettel viseltettem.

De midőn megfelelő állapotban volt, megfordultam, hogy elfoglalhassa éjjeli szállását, amit meg is mondtam neki.

– Nézzétek csak, milyen jó ötletei vannak ennek a kis lánynak – felelte.

Azután követte tanácsomat. Mielőtt elaludt, még kétszer volt alkalma, hogy testem vonaglását kipróbálja. Milyen szépeket álmodtam ezen az éjszakán és milyen hamar és milyen szépen teljesedésbe mentek ezek az álmok. Azt hiszem, ő is részt vett bennük.

Reggel vállalkozóbb kedvű volt, mint valaha, és mert fiatal és erős volt, még kétszer kiszolgált, anélkül, hogy kifáradt volna.

Ezen két éjszaka óta időnként magához vett az ágyába és mindig olyankor, mikor előzőleg megkorbácsolta. Tudta, hogy a köszönet, mellyel a vacsoráért tartozom neki, forróságomat megsokszorozta és az a tűz, mellyel a harminc korbácsütés a popómat felgyújtotta, egészen reggelig tartott.

Két év alatt végigszaladtam minden osztályon, ösztönözve a korbács és vessző által, mely nem a fejem, hanem meztelen popó fölött függött. Midőn az első táncosnők csoportjába jutottam, olyan mozgékonyságot és hajlékonyságot értem el, melyek képessé tettek arra, hogy feladatomat kifogástalanul teljesíthessem. De ez nem mentett meg attól, hogy a gyakorlatok végén a harminc ütésemet meg ne kapjam, hogy meztelen, megkínzott popóm órák hosszat fájt és égetett.

Többnyire minden ok nélkül korbácsoltak meg, egyszerűen a kéjencek szórakoztatására, akik panaszkodtak reám. Sorsom azonban annyira kedvező változáson ment át, hogy soha többé nem mentem vacsora nélkül aludni, még akkor sem, ha előadás után korbácsoltak meg. Mindegyik éjszakai gazdám megkínált vacsorával, némelyek jóindulatból, mások meg önzésből, hogy a szerelmi küzdelmeknél ki ne fáradjak.

Azt hiszem, hogy fizikai képességeimnek dicsősége szájról-szájra járt, mert engem kívántak a legtöbben, különösen, mikor elértem a tizennyolcadik évemet. Az utolsó három év alatt, míg szerződésem tartott, nem kaptam korbácsot meztelen ülepemre anélkül, hogy az izgató színjáték egyik vagy másik kéjencet a karjaimba, vagy jobban mondva máshova ne kergette volna.

Sőt, egy napon egy házaspár vitetett be a szobájába, hol megparancsolták, hogy hasra feküdjek az ágyon. Akkor a hölgy meztelen testével égő popómra feküdt, miközben a lábaim között térdelő férj teljesítette vele szemben házastársi kötelességét. Az asszony teste állandóan táncolt és nem sokáig tartott, mikor észrevehették, hogy én is részt vettem játékukban.

Mikor felemelkedtek, tapasztalhatták az ujjaikkal a különös jelenséget. Akkor a férj foglalta el a felesége helyét és az asszony nagyon ügyes lovasnőnek bizonyult. Ennél az alkalomnál is megelőztem őket.

De azok ketten még mindig nem voltak kielégítve. A férj a feleség selyem-fehér testét tartotta oda nekem, azután megfordította az ölében, én pedig ott térdeltem az asszonyka lábai között és csókoltam, míg háromszor elöntötte a kéj.

Ez a házaspár annyira kényelmesnek találta élő matracát és olyan melegnek, hogy még azután is gyakran kérték ezt a ruganyos alátétet. Az ülés mindig az asszony testének csókolásával végződött, mely gyakran egy félóránál is tovább tartott.

* * * * * * * * * *

Egy napon a nagyhercegek barátaik számára intim ünnepet rendeztek. Akkor már 19 éves voltam és bájaim teljes virágzásba fejlődtek. Miután kerti ünnepélyről volt szó a nagy melegben, a balettet a fűben, árnyas fák alatt rendezték, ahol a szünetben sétálni szoktunk. Máskülönben pedig úgy éltünk, mint a foglyok.

Átmeneti kosztümben voltunk, a zenekar teljes számban gyűlt össze. A zenészek nagyobb része még sohasem látott balettet ebben a toilettben és buja szemeikkel szinte elnyelték az emberbőrből való trikót, mely rettenetesen felizgatta őket.

Először két szokásos táncot adtunk elő, egy keringőt és egy mazurkát, melyek a combok ölelkezését a legjobban megmutatták, valamint a popók buja formáit is, mert csak felnőtt és jól fejlett leányok vettek részt ebben a táncban.

Először táncoltam szabad ég alatt és friss levegőben. A levegő forróságához járult még a meztelen combok súrlódása, a forró vér, a hajszálak csiklandozása, mindezek együttvéve szerencsétlen véget eredményeztek nálam. Combjaim szünet nélkül reszkettek, úgy hogy nem bírtam betartani az ütemet.

A nagyhercegek rögtön észrevették azt a hibát, megszakították a táncot és odahívtak magukhoz, engem és partnernőimet, hogy büntetésünket azonnal kiadják meztelen ülepünkre.

Abban a helyzetben, melyet felvennünk kellett, a büntetés végrehajtója mindent láthatott és így rögtön észrevette, hogy valami rendkívüli történt testem egy bizonyos helyén. Odanyúlt az ujjával és megállapította az eseményt.

Vidáman hívta oda a barátait, akik tetszésüket fejezték ki kielégülésem kétségtelen bizonyítéka és azon könnyűség felett, mellyel magam végeztem el. Mindegyik odanyúlt az ujjával és ez a szüntelen tapogatás következménye az lett, hogy a legrövidebb idő alatt megismétlődni láthatták a különös eseményt, legnagyobb csodálkozására annak a kéznek, mely éppen akkor végezte el az inspekcióját. Miután azonban a többiek ujjai is folytatták vizsgálódó tevékenységüket, nem volt csoda, hogy ugyanezen eset még egyszer megismétlődött.

Miután én voltam az egyedüli bűnös, én egyedül kaptam tizenkettőt az ülepemre. Azután térdelő helyzetben, felemelt karokkal ott kellett maradnom a fűben a nézők szemei előtt, kik távcsöveiket teljes szépségükben kiterített meztelen bájaimra irányították, miközben a többiek tovább táncoltak.

A baletthez végre felkelhettem és habár nagy szükségem lett volna reá, hogy a fák alatt elhelyezett bidetekben ülőfürdőt vegyek. A tánc befejeztével aztán megtudtam, hogy miért nem: úgy akartak elővenni, mindjárt melegen.

Végül elküldték a zenekart, a balettmestert és a felvigyázónőket, és csak a 32 legszebb táncosnőt tartották ott, közöttük engem is, valamint néhány szobaleányt, akikre éppen elég dolog várt.

Akkor a vendégek mindegyike kiválasztotta magának azt a leányt, aki a legjobban tetszett neki és kedvükre megkorbácsolták őket, hogy a levegő visszhangzott a megkorbácsoltak együttes hangversenyétől. Engem a nagyherceg választott, aki már az imént is megvert, és dacára a már kapott tizenkettőnek, minden panaszhang nélkül még harmincat tűrtem el. Az előbbeni verés után a bőr nagyon érzékeny volt, mégsem tudtam popómat nyugalomra kényszeríteni, mely az egész idő alatt ide-oda vonaglott.

Mikor ezen játék passzív résztvevőinek popója és combjai bíborvörös színben sugároztak, a megkorbácsoltaknak a fűbe kellett térdelniök. Könnyen magukévá tették így őket a nagyhercegek barátai, fiatal és erős emberek, miközben nagy, lecsüngő melleikbe kapaszkodtak, egy második támasztékit nyerve égő popójukon.

Mikor megéreztem a fenséges úr támadását az alattvalói hódolattal felnyitott várba, büszkeségem nem ismert határt, és mikor teste odaért az enyémhez, az megremegett a gyönyörtől.

De ő is csodálkozott ismét azon a gyors feleleten, amit valószínűleg annak a tiszteletnek tulajdonított, hogy királyi húsa egy szegény jobbágyleánynak szerzett élvezetet. De bármilyen okból is történt ez, azt akarta, hogy barátai is meggyőződhessenek erről.

Engem egészen tizenkétszer tettek a magukévá. A nagyherceg öccse először szokatlan úton vett birtokába, azután még tizenegyen próbálták ki bájaim értékét mindenféle helyzetben. A többiek már régen pihentek, mikor engem még mindig lefoglalva tartottak. A fürdést azonban elhalasztották addig, míg én is készen leszek, hogy egyszerre végezzünk az öltözködéssel. Mert a szobalányok csupán azért szolgáltak ki bennünket, hogy az uraságoknak ne kelljen várakozniok szerelmi játékaik közben. A sok harctól aztán este annyira ki voltam merülve, hogy felmentettek a fellépés alól.

Így telt az idő. Sajnos, szeretett gárdahadnagyomat nem láttam többé a páholyban megjelenni és azt sem tudtam meg, mi történt vele. Nem is volt nagy kedvem gondolni reá, mert a kerti ünnepély után két hónapig szinte szünet nélkül táncolt a korbács az ülepemen. Sem a gyakorlatok előtt és után, sem délután, de még éjszaka sem voltam biztos, hogy a nagyherceg valamelyik barátja nem-e akar megmelegedni testem forróságán. Voltak napok, mikor kétszer is megkorbácsoltak, először csak könnyedén, hogy ne akadályozzon hivatásom tulajdonképpeni gyakorlásában, de annál erősebben a balett után, mert ennek a tűznek nem kellett kialudnia reggelig.

A gyakorlatoknál a nagyhercegek havonként legfeljebb két-háromszor jelentek meg és mindig csak a végén. Akkor kiválasztották a csinos táncosnők közül a legfejlettebbeket és fejükkel a földön, magasra emelt és széttárt combokkal megkorbácsoltatták őket a felvigyázónők által. A cári páholyból gyönyörködve nézték a színjátékot, miközben a negyven korbácsütés alatt bíborvörösre változtak az imént még hófehér combok és ülepek. A felvigyázónők azután még rendszerint parancsot kaptak, hogy a kiabálások és jajgatások megjutalmazására néhány ütést mérjenek áldozataik combjai közé.

Két oka volt, hogy miért választották ki a legfejlettebbeket és kövérebbeket a táncosnők közül szórakozásaik alkalmával. Mikor ezek teljesen meztelenek voltak, le kellett vetkőztetniök a nagyhercegeket is, azután maguk közé venni a fenséges urat, a lovaglónő lassú, őrlő mozdulatokat végzett és munkáját nem volt szabad félbehagynia addig, míg az meg nem szűnt ütéseivel, melyeket a lovaglónő combjaira, csípőjére és hátára mért, buzdításképpen. Ezen kétszeres gyönyör alatt utazásuk sokáig tartott. Először tehát azért választották a bizonyos tekintetben fejlett leányokat, hogy fekvőhelyük elég nagy és puha legyen, másrészt pedig, hogy az alsó és felső ágy között üres hely ne maradjon.

Az első felvonás után a szereplő színésznők megcserélték szerepeiket. És miközben a nagyherceg helyet foglalt a puha párnán, a másiknak gondoskodnia kellett arról, hogy urát ismét megfelelő állapotba hozza és pedig úgy, hogy puha szájával csókolnia kellett annak testét, míg csak a várt eredmény nem mutatkozott. Csak azután hagyta ott a nagyúr a csókoló szájat, hogy természetes helyét elfoglalja. A második felvonás természetesen hosszabb ideig tartott, tehát a buzdítások is élénkebbek lettek és sajnos fájdalmasabbak is.

Egy évig mentem így a nagyhercegek és barátaik kezén keresztül, és elértem huszadik évemet és formáimnak rendkívüli kifejlődését. Ekkor úgy tetszett nekik, hogy az erotikus kilengések számára eléggé elő vagyok készítve és nekem is részem lehetett abban a szerencsében, hogy a szokásos négy leány között megkorbácsoljanak a cári páholyban. Sajnos én is az előírt büntetést kaptam, habár nem illettem be a trióba.

Csakhamar párnául szolgáltam én is és nem sokáig tartott, mikor éreztem, hogy a lovasnő is nyeregbe szállt. Egyre erősebben szorítottam össze a combjaimat és még sem tudtam megakadályozni, hogy részt ne vegyek a szenvedélyükben, akaratlanul is utánozva a lovasnő mozgásait és ezzel még akkor sem hagytam fel, mikor a lő és lovasnő kimerülten abbahagyták a lovaglást. Mikor ez utóbbi leszállt a nyeregből, a nagyherceg ujjaival győződött meg az eseményről, melyet az első felvonás gyakorolt reám. És ez eszébe juttatta azt az esetet, mely a kerti ünnepély alkalmával történt.

A szükséges fürdés után a felső matracból alsó lett és én átvettem a lovasnő szerepét, miután a lovat, miként kötelességem volt, ismét feldoppingoltam. Aztán óvatosan munkához fogtam, két kezemmel széjjelhúzva az akadályozó hajfürtöket. Ez a lovaglás mágikus hatást gyakorolt testem egy bizonyos részére és miközben ütések zuhogtak a combjaimra és csípőmre, melyek még alaposan fájtak az előbbeni korbácsolástól, a végtelenségig felfokozták bujaságomat. Éreztem, hogy szünet nélkül gyönyörben úszom.

Tisztálkodás után a herceg egy új kísérletet akart végezni rajtam. Társnőmnek, miközben én lecsüngő lábakkal feküdtem az ágyon, csiklandoznia kellett a nyelvével, a herceg pedig igyekezett munkáját különféle módon támogatni. Neki is el kellett először távolítani az akadályokat az útból, mielőtt célhoz érhetett volna. Közben pedig a herceg felülről munkálkodott ujjaival és ez a kettős játék felforralta a véremet.

Az előttem térdelő leány ezalatt folytatta munkáját, a herceg pedig figyelmesen nézte. Ügyes volt a leány, mert alig tartott néhány pillanatig, mikor ismét megkezdődött testem remegése. Egyik kezével a herceg most a hajamba markolt, míg a másikat alám tolta és vonagló testemet tapogatta.

A harmadik felsikoltásnál, mely hasonlóan gyorsan bekövetkezett, a melleimet vette munkába. Alig tudta befedni a két kezével, mert folytonosan táncoltak, mikor ujjaival a bimbókat morzsolgatta. Így csókolt a leány mintegy húsz percig és ezen idő alatt egy pillanatra sem szűntem meg vonaglani. Ezen hosszas előkészítés után a herceg ismét képesnek érezte magát arra, hogy új lovaglásba kezdjen. Most az én ügyességemre számított, mint alátétre és reménye nem csalta meg.

Alig kezdődött meg fent a lovasnő szerepe, mikor ismét éreztem, hogy új élet ébred bennem és azok még felét sem tették meg az útnak, mikor a matrac, a rajta fekvő legnagyobb örömére részt vett tempójukban.

Tizennégy nappal később ismét megkorbácsoltak a cári páholy előtt, de most a nagyherceg öccsének lakosztályába vittek, aki szintén figyelmes lett rám. Neki is oly szokásai voltak, mint a bátyjának és miként az, ő is értékelni tudta testem értékét, mert ezen ülés óta havonta legalább háromszor korbácsoltatott meg és hivatott magához.