Orosz sors 2.

Az orosz cári balett titkaiból

2. rész

Már a belépésemet követő napon részt kellett vennem a gyakorlatokon és pedig ugyanolyan kosztümben, mint a többiek: a fűző mélyen kivágva, mellek meztelenül, a gazészoknyácskák erősen kikeményítve és nagyon rövidek, hogy a combokat teljesen és a popó egy részét látni lehetett és ha fellebbentek a csípőkig, az egész test meztelen volt.

Különböző színű selyemharisnyát viseltünk, melyek a térd felett voltak megerősítve, a lábainkon pedig tánccipőket. Trikót csak az esti előadásokon viseltünk. A nadrágocskát a nagyherceg parancsára elvették tőlünk, először, mert akadályul szolgáltak az előadásokat megelőző vizsgálatoknál, másodszor pedig, mert a nézők a meztelen testre tapadó selyemtrikóban jobban élvezhették testünk formáit. Télen erősen fűtötték a gyakorlótermet, de nyáron is állandóan belépőkbe kellett burkolóznunk, melyet az előcsarnokban hagytunk.

Hogy a gyakorlásoknál a combjaink és ülepünk ilyen hiányosan voltak eltakarva, annak megvolt az oka; először, hogy a közelben ülő nézők az üde, izmos leányhúsban gyönyörködhessenek, azután pedig, hogy a fenyítések, – melyeket azonnal végrehajtottak a meztelen bőrön, mely minden védelem nélkül volt kiszolgáltatva a korbácsszíjaknak – annál intenzívebben érezhetők legyenek.

Maguknak a húsosabb részeknek is kettős céljuk volt: az volt a kötelességük, hogy a színpadon ugráljanak és --- még valahol máshol is. Különösen ez a második cél volt az, mely szegény ülepünket a nagyobb szenvedésektől megóvta és így történt, hogy csak kötelek, bőrszíjak és kezek, melyek azonban szintén eléggé égető emléket hagytak hátra, porolták ki az ülepeinket, de nem sebezték fel azokat.

Az intézet minden növendéke, a táncosnők éppen úgy, mint a legfiatalabb patkányok, egész testükkel a magasabb udvari méltóságok és gárdatisztek szórakozásaira szolgáltak, akik gyakran éltek jogaikkal. Természetesen a nagyhercegeknek előjoguk volt a választásokban, de csak nagyon ritkán lehetett látni őket a gyakorlatoknál és próbáknál. Csak a gyermekek voltak felmentve e szolgálatok alól mindaddig, míg a testük kifejlődött, de naponta megvizsgálta őket az intendáns, az igazgatónő, vagy a balettmester, hogy elég erősek-e már a szerelemre. Akkor őket is bevezették az ágymelegítők nyilvántartásába és kiszolgáltatták az első öregebb, vagy ifjabb kéjencnek, aki először végignézte kis farának táncát, ha nem az intendáns, vagy a balettmester tartotta fent magának, hogy az áldozatot végrehajtsa rajta.

A hadseregnek, udvarnak és arisztokráciának szabad bejárata volt a gyakorlóterembe, túlsúlyban volt azonban az öregek száma. Ők azért jöttek, hogy a szemeik előtt kikorbácsolt ülepek buja vonaglásában és a megfenyítettek fájdalomkiáltásaiban gyönyörködve izgassák fel magukat. Öreg, kiélt testüknek nem volt jobb izgatószere, mint ezek a vonaglások és kiáltások.

Mindegyik távcsővel volt felszerelve, dacára a rövid távolságnak, mely őket a színpadtól elválasztotta, minden valószínűség szerint a látott tárgyak megnagyobbítására. Így történt nem is ritkán, hogy a leányok egy része gyakorlatok után eltűnt és csak néhány óra múlva került ismét elő. Itt is megmutatkozott aztán a gyakorlóöltözék alkalmassága: az öregek, vagy fiatalok minden fantáziáját pillanatok alatt teljesíteni lehetett.

Nők is jelentek meg a gyakorlatoknál, főleg azonban este, előadás után jöttek, nagyobb számban, néha egyedül, gyakran azonban a férjük társaságában, hogy jelen legyenek a fenyítéseknél, melyek vakító lámpafénynél, mely az egész meztelen testen visszatükröződött, csak izgatóbbak voltak. Ez az izgalom még növekedett azáltal is, hogy a vétkeseket először a fenyítés végrehajtása céljából elő kellett készíteni, miközben trikóját a térdéig lehúzták és azután hasra fektették egy bakra, miáltal ülepük kidomborodott és testük egy szabályos ívet képezett.

A próbák alatt a növendékek csoportokban gyakorlatoztak, mindegyik abban az osztályban, melybe tartozott. Végül pedig még egy főpróbát tartottak.

Az első gyakorlatoknál, mint egyszerű néző voltam jelen. Beosztottak kezdők közé és lelkemre kötötték, hogy jól vigyázzak, mert a következő napon vizsgáztatni fognak. A kezdők csoportjában 13-15 éves kis leányok voltak, és a 16 évemmel a legidősebb és legnagyobb voltam köztük. Természetes, hogy én voltam a legfejlettebb is és gócpontja a különböző férfi és női nézőknek, kik látcsövüket fellebbenő szoknyám alatt szabadon fekvő meztelen combjaimra és ülepemre, melyek szemeiknek gyümölcsök voltak, szegezték, hogy megértékeljék az áru jóságát és előnyeit. A kezdők csoportja, mely körülbelül húsz növendékből állott, egy tánctanítónő vezénylete alatt gyakorolt, egy hegedű és hárfa kísérete mellett. Minden előre tett lépésnél a könnyű szoknyák elől csapódtak a magasba, a hátra tett lépéseknél pedig hátul repültek fel.

Aztán hirtelen elhallgatott a zene, a csoport megállott és láttam, mikor a legnagyobb leány előrehajolt, hogy szoknyácskája, mint egy harang állott körülötte. A tanárnő odalépett hozzá és hat korbácsütést adott neki, hogy ülepének félgömbjei kipirultak és erősen vonaglottak. Nem tudtam felfedezni, mi lehetett az oka ennek a büntetésnek. Minden távcső a harang reszkető tartalmára volt irányítva, mely csak akkor foglalta el ismét függőleges helyzetét, mikor a bűnös engedélyt kapott, hogy felállhasson.

Most a hegedű és hárfa is felvették megszakított tevékenységüket, a növendékek a lépésgyakorlatokat, én a figyelmemet és a két nembeli nézők távcsövei azt a pontot, mely éppen a legjobban érdekelte őket. A növendékek most egyik lábukról a másikra ugrottak, hogy combjaik minden ugrásnál szétnyíltak. Látni lehetett, hogy csak négy vagy ötnek volt már pihés a teste és csak egyetlen-egynek sűrű, fekete hajzata.

Miközben egy félfordulatot tettek, ez alkalommal két növendéknek kellett előrehajolnia, egy tíz évesnek és annak a leánynak, ki már ki volt fejlődve. A tanítónő a kicsikénél kezdte a büntetést, hat ütést a porolókorbáccsal, de a gyermeknek a szempillája sem rezdült. Aztán a nagyobbik számára egy nagajkát vett elő, az ide-oda dobálta az ülepét és úgy ordított, mintha nyúzták volna.

A nézők, különösen a hölgyek, nevettek és éljeneztek, újráztak, hogy megtanítsák a bűnöst, hogy ilyen csekélység miatt nem szabad sivalkodni. A tanítónő persze eleget tett a nézőközönség kívánságának, ami parancs volt a számára és kiegészítette a tucatot hat újabb ütéssel, melyek sötétvörösre festették a leányka popóját, miközben a vonaglás fokozódott és sikoltozása betöltötte a termet.

Dacára a büntetésnek, neki is tovább kellett gyakorolnia a többiekkel együtt, de most már világosan meg lehetett őt különböztetni bíborvörös nadrágocskájával, melyet a korbács szíjai húztak reá. A lecke egy félóráig tartott és még két tanulónő kapta meg hasonló módon a korbácsot.

Azután a következő osztály került sorra, egy fuvola és egy második hegedű egészítette ki a zenekart. Ebben az osztályban az előrehaladottabb leányok voltak, 15-20 évesek. Látszott, hogy mily különös gonddal válogatták össze őket. Mindnyájan csinosak, formás testűek voltak, gömbölyű, szépen domborodó, kemény üleppel, mely két, formás, izmos combon nyugodott. Bőrük úgy fénylett, mint a legfinomabb selyem.

Valamennyinek gazdag hajdísze volt már, különösen kitűnt közülük egy aranyszőke pihével, de volt öt vagy hat kiknek koromfekete hajzata volt. Különösen egy keltette fel csodálkozásomat. És még sem volt ezek között a 18 éves növendékek között egy sem, akinek olyan fejlett és sűrű leány háromszöge lett volna, mint nekem volt az én 16 évemmel.

Ebben az osztályban körülbelül harminc növendék volt, kik belépő táncokat gyakoroltak és lábaikat a levegőbe dobálták, miközben látszott, hogy ülepük felemelkedik és combjaik szétnyílnak. Azután lábujjhegyen megfordultak, hogy szoknyáik felrepültek és felváltva megmutatták formás ülepüket és a pihés szerelmi fészket, minden változatban.

Végül együtt keringőztek, hogy a gyors tempónál szoknyáik állandóan magasan álltak és minden táncmozdulat tanulmányozható volt az ülepükön. Ezek hol jobbra fordultak, hol balra, előre-hátra siklottak és a legapróbb részletet is pontosan megmutatták. Mikor a keringőt befejezték, a szokásos meghajlással üdvözölték a közönséget.

Melleik, mind nagyok, gömbölyűek és kemények, a fűző kivágásán nyugodtak és a gyors tánc utáni hullámzásukkal és kemény bimbóikkal nagyon bájos és izgató látványt nyújtottak. A táncot nem szakították meg, hogy az ügyetleneket megbüntessék, de mikor a sereg a végén „hátra arcot” csinált, felemelkedett az igazgatónő elnöki székéből, megragadott egy nagajkát és odalépett ahhoz a leányhoz, akinek valamennyi között a legszebb fekete hajzata volt.

A balerina tudhatta, hogy mi vár reá, mert szétvetett combokkal előrehajolt és teljes terjedelmében mutatta meg a legszebb popót, melyet látni lehetett. Formája olyan bájos volt, hogy Vénuséval is bátran felvehette volna a versenyt.

Abban a helyzetben, melyet most felvett, csak a kezdetét lehetett látni a pompás hajerdőnek, amely díszítette. Az igazgatónő jelt adott a felvigyázónőnek, mire ez, aki már tudta, hogy miről van szó, megragadta a táncosnőt a vállainál fogva és annyira lenyomta, hogy feje előtűnt a lábai között és a sötét leányháromszög hajerdeje egész terjedelmében fel a köldökig látható lett.

Megfontolt lassúsággal osztotta ki az igazgatónő az ütéseit, hogy a nézők annál hosszasabban gyönyörködhessenek a kegyetlenül megkorbácsolt popó buja mozdulataiban izgató látványában. Tizenkét ütést mért áldozatára, melyek széles popóját, melyek a közönség tetszésnyilvánítása közben kínosan vonaglottak, vörös huzattal vonták be. Mikor a fenyítés vége elérkezett, a két telihold sötétvörös alátűnő naphoz hasonlított.

Így kellett maradnia, miközben a felvigyázónők még egy fél tucat popót végig korbácsoltak. Mindegyik tizenkettőt kapott.

Ezután a még két hátralevő csoport kezdte meg gyakorlatát. Mintegy huszonöten lehettek, 20-30 évesek és közösen gyakoroltak. Az ilyen öreg táncosnőket rendszerint már eltávolították az intézetből, de voltak közöttük olyanok is, akik üdén őrizték meg magukat és jól ápolt, fejlett bájaikkal jobban megfeleltek egyes kéjencek különös ízlésének. És ha egy olyan szerencsétlen volt, hogy minden elővigyázatossági rendszabály dacára teherbe jutott, úgy lebetegedése után irgalmatlanul eladták valamelyik magán színházvállalkozónak.

Így volt a csoportban néhány 28-30 éves leány, kiket az öregebb urak különösen kerestek, először buja formáik végett, melyeknek markolászása és tapogatása mindenek felett izgatta őket, másrészt pedig azért, mert szerelmi tudományuk az évek folyamán a legmagasabb fokra fejlődött. E csoportban láttam ülepeket, melyek szinte olyan óriásiak voltak, melyeket a javítóintézetben a nagyító üvegeken át láttam.

Egy körülbelül 30 éves asszonynak szabályosan karcsú dereka alatt olyan nagy, széles és gömbölyű csípője és ülepe volt, aminőt sem azelőtt, sem azután asszonynál nem láttam. Hogy a combok vastagsága szintén megfelelt a kolosszális ülepnek, az természetes. És emellett olyan kemény és izmos volt a húsa, hogy a fűzőből kicsüngő mell, mely olyan nagy volt, mint egy dajkáé, a hatalmas hústömeg súlya alatt sem lógott le, hanem a hosszú, rózsás bimbóval dacosan és egyenesen állott előre.

Mint első táncosnőt, természetesen nagyon ünnepelték. Neki is egy valóságos őserdő volt testén hosszú, sűrű, koromfekete hajból, de mert nagyobb és erősebb volt, mint a húszéves, a hajzata is ennek megfelelően teltebb, szélesebb és nagyobb.

Tánc közben egyedül próbált egy lépést, miközben lábát többször oly magasan dobta a levegőbe, hogy a cipője a szeméig ért. Testének minden báját tisztán lehetett látni. Ő is megkapta a maga részét az igazgatónőtől és habár az ilyenkor szokásos ütések száma hat és tizenkettő közt váltakozott, ő kivételesen negyvenet kapott. Nála nem volt szükséges, hogy a felvigyázónő hozza a megkívánt helyzetbe, mindent látni lehetett és a hatalmas popó és a pompás combok látása, melyek között vonaglásai alkalmával előtűnt minden szépsége, nagy mértékben szemérmetlen, de rendkívül buja és izgató látvány is volt.

Ebben a helyzetben maradt, míg tíz másikat is megkorbácsoltak. Mikor aztán felemelkedett, az arca sötétpiros volt és minden vére a fejébe szállt.

Ezen korbácsorgia alatt egy kis zenekar verődött össze, melynek tagjai szintén nem kevésbé gyönyörködtek a buja színjátékban. Végül még egyszer megpróbálták a ballettet, mely este került színre. E táncban néhányan a kicsikék közül is részt vettek. Így mintegy 80 ülepet lehetett látni, melyek több mint húsz percig repültek össze-vissza fellebbent szoknyákkal, mint a pillangók. Minden néző látcsövét az ülepekből és pihés bájakból álló tömkelegre irányította, melyek különböző méretekben és színekben forgolódtak, vonaglottak és ugráltak. A végén a táncosnők egy része vonalba fejlődött, bal lábukat a kezükbe tartva és a jobbon forogva, miközben a nézőknek megmutatták testüknek minden titkát. Tíz másik táncosnő középen a prímabalerina körül félkört alkotott. Ez fél térden feküdt és a jobb lábát vízszintesen kinyújtotta. Miután pedig a trikó élő húsból volt rajta, nagyon szemérmetlen látványt nyújtott.

Egy másik táncosnő most a térdelő vízszintesen álló combjára lépett, előre hajolt, belekapaszkodott a másik nyakába, egyik lábát magasra emelte és így egy szöget alkotott, melynek szöge a trikóvágása volt. Az első táncosnő ekkor a másik lábát a karja alá fogta és a testet vízszintes helyzetben, széttárt combokkal tartotta. A többiek ezen élőkép körül térdeltek, mélyen előrehajolva. A hátralevők két oldalt létrákon térdeltek, egyik a másik fölé hajolva, úgy hogy egészben kilencven popót és ugyanannyi élő trikókivágást lehetett látni. Ha azt mondom, hogy ugyanannyit, ez nem egészen helyes, mert a valóságban eggyel több volt és pedig azé a táncosnőé, kinek popójából alig lehetett látni valamit. Mikor a balettnek vége volt, azok, akik dolgukat rosszul végezték és a felvigyázónők felírták őket, ugyanazon helyzetben, melyet előzőleg elfoglaltak, büntetést kaptak.

Így korbácsoltak meg körülbelül tizenkettőt, párosával, lehetőleg szorosan egymás mellett, hogy a nézők az egész képet láthassák látcsövükkel, de meg a jelenet is nyert izgató voltában ezen összeállítás által.